A taurenek, a yaungolok és a taunkák

A Kalimdoron élő taurenek, a Northrenden (Északszirt) élő taunkák és a Pandarián élő yaungolok közötti kapcsolat régóta nyilvánvaló volt, hiszen mindhárman ökörszerű, humanoid intelligens lények. Brann Bronzebeard kutatásai során arra a feltevésre jutott, hogy valószínűleg mindhárom faj egyetlen bikaszerű, ősi istentől származhat (aki akár Niuzao is lehet), erre azonban konkrét bizonyítékot nem talált. A Warcraft Chronicle pedig felfedte, hogy a három faj közül melyik a legidősebb, amelyből a másik kettő ered: ez pedig a yaungol.

A yaungolok elvándorlása

A yaungolok mint intelligens ökörszerű lények, a Kalimdor középső részén található hatalmas füves síkságokon vándoroltak a mogu birodalom virágzásának időpontjában. A yaungolok harmóniában éltek a természettel, és az ősi, bölcs félisten, Cenarius segítette őket, megtanítva őket a vadon titkaira.

A yaungolok egy idő után azonban megunták, hogy vadászterületeiken troll törzsekkel kell osztozkodniuk és harcolniuk, ezért új területet akartak keresni maguknak, hiába győzködte őket Cenarius, hogy inkább kössenek békét a trollokkal. A yaungolok azonban elindultak délre, mígnem elérték a mogu birodalom határát.

Ebben az időben Könyörtelen Qiang (Qiang the Merciless) volt a császár, akit lenyűgözött a yaungolok hatalmas fizikai ereje. Elrendelte, hogy fogják meg a nomádokat, és titán szerkezeteik segítségével még hatalmasabb és intelligensebb szolgákat hozzanak létre belőlük úgy, hogy közben csillapítsák ősi vad ösztöneiket. A yaungolok generációkon át szenvedtek a moguk diktatúrájától, míg végül más, szolgasorba vetett népekkel együtt fellázadtak, és legyőzték kegyetlen mestereiket.

A yaungolok szétválása

Habár a yaungolok visszanyerték szabadságukat, mégis sokat veszítettek. Mivel a moguk megtiltották nekik, hogy múltjukról meséljenek egymás között, így szájhagyomány útján sem terjedt el, hogy honnan származnak és ki segítette őket. Néhány yaungol még halványan emlékezett valamilyen misztikus jóindulatú félistenre, aki útmutatást adott nekik, azonban mások azt hangsúlyozták, hogy a múltat teljesen el kell felejteni, és egy új jövőt kell építeni maguknak. A feszültség egyre nagyobb lett közöttük, az ellentétek tovább erősödtek, míg végül egymás vérét kezdték el kiontani. A yaungolok többsége azonban megvetett az erőszakot, és elhatározták, hogy visszatérnek északra, ahonnan jöttek emlékezetük szerint. Egyes törzsek olyan messze vándoroltak el nomád életmódjukat folytatva, hogy végül elérték Storm Peaks havas csúcsait. Mások megtelepedtek Közép-Kalimdoron, ahol újra felvették a kapcsolatot Cenarius-szal, aki megtanította nekik a druidizmus művészetét is.

Voltak azonban olyan yaungolok, akik inkább a déli völgyben maradtak. Itt a moguk birodalmának megdöntése során a felszabadult népek hamarosan konfliktusba keveredtek egymással a területek és nyersanyagok miatt. Mivel a yaungolok nem szerettek volna nyílt háborúba keveredni, ezért elhagyták a pandareneket és nyugat felé vették az irányt, ahol a Serpent’s Spine-on (Sikló Gerince) túli területeken telepedtek le. Itt azonban százévenként a mantidok kirajzása fenyegette a kihalással őket. A folyamatos harcok és a nehéz természeti körülmények között a yaungolok, akik megtartották nevüket, harcos néppé változtak és természetük egyre kegyetlenebb és vadabb lett az évezredek során.

A háromfelé szakadt yaungolok hamarosan külsejükben és természetükben is igencsak megváltoztak. A délen maradt yaungolok a megpróbáltatások hatására sokkal harciasabb és kegyetlenebb nép lett. A Kalimdor középső részén élő yaungolokat a közelben található Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) energiái változtatták meg, és felvették a tauren, vagy shu’halo nevet, míg északi rokonaikat az Akarat Kohójának (Forge of Wills) titáni ereje változtatta meg, és a jeges, zord időjárási körülményekhez alkalmazkodtak, és belőlük lettek a taunkák. A három népcsoport továbbra is távoli kapcsolatban maradt egymással egészen addig, míg a Hasadás (Sundering) során három különböző kontinensen ragadtak, így mindenfajta kapcsolat megszakadt közöttük.

A taurenek és a föld suttogásai – 1.100 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Évezredeken át vándoroltak a békés taurenek Kalimdor fűvel borított, gazdag pusztáin, miközben harmóniában éltek a természettel és az elemekkel is. A druidizmus mellett megjelent a sámánizmus is a törzsek között, és egy földterület különösen szentté vált a tauren sámánok számára. Ezt a területet Mashan’she-nak nevezték el, amely azt jelentette: a Földanya Szövőszéke. A taurenek ugyanis úgy hitték, hogy a világot egy jóindulatú istenszerű lény, a Földanya (Earth Mother) teremtette. Az általuk szentként tisztelt terület pedig Kalimdor nyugati partjainak közelében helyezkedett el, egy beékelődésben Feralas dzsungele és Stonetalon Mountains (Kőkarmú-hegység) hegyei között.

A tauren sámánok úgy hitték, hogy ezalatt a terület alatt mélyen a Földanya rejtőzhet, mivel halvány suttogásokat hallottak a földből. Évtizedeken át próbálkoztak a sámánok felébreszteni a Földanyát azzal, hogy az itteni elemekkel kommunikáltak. Végül sikerrel is jártak, azonban rájöttek, hogy valójában nem a jóindulatú Földanya rejtőzködött a föld mélyén, hanem egy sokkal sötétebb lény, aki még Azeroth ősi, elementál korszakából származott. Ugyanis a füves talaj mélyén, egy hatalmas földalatti csarnokban egy óriási föld-elementál lakozott: ő volt Theradras Hercegnő, a Kőanya Therazane lánya.

Theradras ugyanis elkerülte azt, hogy a titán őrzők bebörtönözzék egy külön síkra, ehelyett a föld alá menekült és itt mély álomba merült, melynek során jelentősen legyengült. Most, a tauren sámánok hívására felébredt, és energiára volt szüksége, amelyet a közeli elementálok és természeti tárgyak energiáinak kiszipolyozásával ért el. Theradras tevékenysége nyomán a föld széttöredezett, a növények eltűntek. A taurenek elborzadva figyelték, hogyan vált teljesen kietlenné Mashan’she, és hogyan lehetett egyre nehezebben élelemre találni ezen az egykor virágzó területen. Hamarosan Desolace-nek, vagyis Sivárföldének kezdték el hívni.

A kentaurok megjelenése – 1.100 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Egy ekkora terület teljes ökonómiájának és élővilágának elpusztítása természetesen hatással volt az egész világra, és nem kerülte el az Emerald Dreamben (Smaragd Álom) élő druidák szellemeinek figyelmét sem. Cenarius egyik fia, az apjához hasonló alakkal rendelkező Zaetar ezért elhagyta az Álmot, hogy kinyomozza, mi is történt pontosan ezen a területen.

Földalatti barlangjában rá is talált Theradrasra, és az életenergiákkal körülvett kőelementált Zaetar gyönyörűnek látta. Theradrasnak ugyanígy megtetszett Zaetar és ezt igyekezett is kihasználni. Azt mondta a férfinak, hogy az ő célja is a régió meggyógyítása és újra virágzóvá tétele, ezért szeretné, ha ezt kettesben tennék meg. Zaetar engedett a vágyának, és természetellenes kapcsolatukból születtek meg a barbár kentaurok.

A kentaurok apjukhoz hasonlóan szarvastesttel és emberekhez hasonló felsőtesttel rendelkeztek, de hiányzott belőlük apjuk szépsége, helyette még hatalmasabb fizikai erővel rendelkeztek. Zaetar rádöbbent arra, hogy milyen súlyos bűnt követett el, amikor engedett Theradras csábításának, és bár megpróbált kapcsolatot kialakítani fiaival, brutális természetüket nehezen viselte el. A kentaurok látták apjuk szemében a gyűlöletet és a megvetést, és fájdalmukban nekirontottak és megölték őt.

Theradras szíve megszakadt, amikor megtudta, hogy gyermekei megölték szerelmét. A kentaurok, látva szeretett anyjuk fájdalmát, megbocsátásáért esedeztek, és megígérték, hogy attól a naptól fogva tisztelni és becsülni fogják apjuk szellemét. Theradras Zaetar testét abban a földalatti barlangba zárta el, ahol egykor ő is nyugodott. A kentaurok Maraudonnak nevezték el ezt a területet, és a továbbiakban szentként tisztelték. Majd elhagyták anyjukat, és megkezdték a földfelszín terrorizálását. Haragjukat az itt élő taureneken élték ki, akiket el is űztek erről a területről. A kentaurok azonban nem álltak meg Sivárföldén, hanem Kalimdor teljes területén vadásztak a taurenekre. A két nép között évszázadokig tartó viszálykodás vette ezzel kezdetét.

A taunkák

A jeges északon maradt népcsoport, a taunkák a rossz természeti viszonyokkal kellett, hogy megküzdjenek a túlélés érdekében. Idővel a taunkák alkalmazkodtak a körülményekhez, ehhez azonban a földet és annak elemeit a saját akaratukhoz kellett kötniük. Tauren testvéreiktől eltérve az ő kapcsolatukat a természettel nem a harmónia, hanem a folyamatos küzdelem és a túlélés iránti harc jellemezte. Yaungol testvéreiktől pedig eltértek, hisz bár nekik is folytonos harc volt az élet, ez nem valamilyen ellenséggel, idegen néppel szemben történt, hanem a természettel, ezért nem váltak olyan harcos és barbár népekké, mint a yaungolok. Habár kívülről a zord külső és a nyers beszéd ijesztőnek tűnhet, közelebbről megismerve a taunkákat kiderül, hogy valójában hatalmas szívük és megrendíthetetlen hitük van. Mivel sem a nerubianok, sem a vrykulok nem láttak bennük különösebb fenyegetést, így minden erejükkel a velük szemben ellenséges természetre koncentrálhattak, így megőrizve nomád kultúrájukat.

A Highmountain (Magashegy) taurenek

A Legion kiegészítőben a taureneknek egy régi-új csoportjával fogunk megismerkedni, akik szintén az Ősök Háborúja (War of the Ancients) végén, a Hasadás következtében szakadtak el rokonaiktól. Az Ősök Háborúja során a Kaldorei ellenállásban részt vett taureneket Huln Highmountain vezette. A háború során Hulnt maga Cenarius is megáldotta, így az ő egész népe a félisten áldását megkapta, és ezzel megkapták Eche’ro szarvait is, ezeket a jávorszarvashoz hasonló agancsokat.

A Hasadás során Huln és csapata elszakadt Kalimdorról és a Törött Szigetek (Broken Isles) egy darabkáján rekedtek, amelyet Highmountainnek (Magashegy) neveztek el. A hegyes-völgyes vidéken négy ősi tauren törzs élt évezredeken keresztül: a Rivermane (Folyósörény), a Skyhorn (Égikürt), a Bloodtotem (Vérestotem) és a Highmountain törzs. Miután az Ősök Háborúja után Huln egyesítette a törzseket, azok közösen, egy zászló alatt békében éltek mindaddig, míg a Dragul the Underking vezette drogbarok fel nem lázadtak ellenük és el nem lopták Khaz’goroth Pörölyét (Hammer of Khaz’goroth), ezzel széttörve a klánok békéjét, egészen addig, amíg a távoli kontinensekről érkező kalandorok meg nem próbálják újra egyesíteni a tauren törzseket.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.