Durotan – a Warcraft film előzménye

Elöljáróban szeretnék pár mondatot írni általánosságban a Warcraft filmhez, ami talán segíthet abban, hogy mi, a Warcraft játék történetét ismerők igazán tudjuk élvezni ezt a filmet és ne legyünk csalódottak olyan dolog miatt, amit előre lehet tudni.

Nagyon régóta várjuk a filmet és valószínűleg mindannyiunk fejében él egy kép arról, hogy milyennek kell lennie, hogyan alakuljon a történet, melyik szereplő milyen legyen. Ez azért van, mivel ismerjük, játszottuk, elolvastuk a történetet, vannak szereplők, akikkel azóta is találkozunk, akikről egy kép él bennünk. Néhány dolgot azonban nem árt előre tisztázni.

A film története nem fog megegyezni a játék történetével. Nagyrészt hasonlóan fog alakulni, de lesznek elég komoly eltérések is benne. De! A film nem fogja felülírni a játék történetét, ettől nem fog megváltozni a Warcraft 1 játékban megismert Első Háború története. A film az Első Háborút fogja bemutatni, de ez az Első Háború más lesz, mint a játékban. Sok kommentet olvasok, ami már előre temeti a filmet sztori szempontjából, illetve sokan nyavalyognak már előre azért, hogy miért nem lesz a film egy az egyben olyan, mint a játékban. Mert a film nem csak nekünk szól, hanem azoknak is, akik soha nem játszottak se Warcrafttal, se WoW-val. És ezt a világot nekik is meg kell ismerniük két óra alatt ahhoz, hogy megértsék. A játék története igen kiterjedt és széles, és ha belegondoltok, nekem is gondot okozott, hogy igazából hol is érdemes elkezdeni az Első Háború történetét, hiszen ha igazán tudni akarunk minden előzményt, a világ kialakulásáig kell visszamennünk. Ennyi mindent pedig nem lehet egy két órás filmben megmutatni úgy, hogy még élvezhető is legyen.

Emiatt lesz az, hogy ez egy másmilyen történet lesz részben. Hogy jobb vagy rosszabb, majd kiderül a film végén, de előre azon siránkozni, hogy el fog térni, hülyeség és az ember csak magát fosztja meg egy jó élménytől. Ez a film hasonló lesz, mint a Trónok harca: a sorozat és a könyvek ott is eltérnek egymástól, hol jobban, hol kevésbé. Ettől még egyik sem lesz kevésbé értékes. Ugyanez a helyzet itt is. Az a történet, amit a játékban megismertünk, nem fog elveszni attól, hogy a film máshogy fog alakulni. A játék története mindig  miénk marad. A film viszont remélhetőleg egy még szélesebb rétegnek is be fogja mutatni, hogy miért is szeretjük mi ezt a világot annyira.

Nem véletlenül írtak egy előzménykönyvet Durotan címmel hozzá. Sokáig gondolkoztam azon, hogy megvegyem, hiszen úgy voltam vele, hogy ismerem a szereplőket, nagyjából a történetet, különben is ott van a Rise of the Horde, abban minden benne van, ez nyilván a játékot nem ismerőknek egy rövid felzárkóztatás. Aztán elolvastam Anne Stickney ajánlóját és kirtikáját és úgy döntöttem, hogy mégis megveszem.

Mert a könyv nem biztos, hogy csak azoknak szól, akik nem ismerik a játékot. Sőt! Talán sokkal inkább szól azoknak, akik pontosan ismerik a játék történetét, akik pontosan tudják, hogyan alakult meg a Horda és hogyan került a Horda Azeroth-ra. Hiszen a könyv nélkül én is úgy ülnék be a moziba, hogy feltételezem, a háttér ugyanaz, mint volt korábban. Hát nem! És éppen ezért mindenkinek ajánlom, hogy vegye meg vagy várja meg a magyar kiadást, mivel nagyban segíteni fog abban, hogy megértsük, Durotan miért csatlakozik Gul’danhoz, miért jön át Azeroth-ra és mi vezérli abban, hogy megpróbáljon szövetségeseket találni az emberek között.

És ajánlom azért is, mert szerintem ez Christie Golden legjobban sikerült könyve.

A könyvben jobban megismerhetjük Durotant, Drakát, Orgrimot, Garadot, Geyah-t és Drek’thart is, ahogyan Golden gyönyörűen bemutatja nekünk a Frostwolf klánt és annak szokásait is. A Rise of the Horde után most az orkok filmes előzményét is egy csodálatos és szívszorító történeten keresztül mutatja be.

Még mielőtt röviden bemutatnám a könyv történetét, pár információ azoknak, akik spoiler miatt inkább nem olvasnák tovább, de ez fontos a film előtt. Egyelőre nincs Nagrand, nincs Ko’sargh ceremónia, nincs Ner’zhul és nincs benne démonvér sem. És Orgrim Doomhammer a Frostwolf klán tagja.

A továbbiakban pedig röviden leírnám, hogy miről is szól a Durotan. Aki semmit nem akar belőle előre tudni, az akkor itt álljon meg 🙂

Garad, a törzsfőnök

A Durotan könyv kezdetén Garad vezeti a Frostwolf klánt, akik Draenor északi részén, Forstfire Ridge-ben élnek, ahol kemény telek vannak, de a klán kitart és az elemeket és a hagyományokat mélyen tiszteletben tartva élnek. Erről felesége, Geyah, a klán Lorekeeperje  és Drek’Thar, a vén vak sámán gondoskodik. Garad és Geyah egyetlen fia Durotan, aki jóbarátjával, Orgrim Doomhammerrel együtt a klán kiváló harcosai.

Egy nap rejtélyes idegen jelent meg náluk, akit Gul’dannak hívtak és rabláncon egy furcsa, törékeny ork nőt vezetett maga mellett. A Forstwolfok legnagyobb megdöbbenésére mindketten zöld színűek voltak. Gul’dan elmondta, hogy ez a világ haldoklik, de ő ismer egy másik világot, ahol termékeny talaj és vadban dúskáló erdők várják őket. Ő képes elvezetni oda a klánokat, amennyiben csatlakoznak Hordájához. Garad természetesen visszautasította Gul’dan ajánlatát, mondván, a Frostwolfok eddig is kibírták a megpróbáltatásokat, az, hogy keményebb idők jönnek, nem a haldoklás jele, csupán a világ körforgásának része.

Nem sokkal Gul’dan távozása után az agresszív és magát vérrel bekenő Red Walker klán tagjai támadták meg a Frostwolfok egy csoportját. Bár a harcot a Frostwolfok megnyerték, egy párbajban a Gul’dan varázslatától meggyengült Garad meghalt. Az elemek Szellemei pedig elfogadták törzsfőnöknek Durotant, Garad fiát.

Durotan, a törzsfőnök

Durotan igyekezett minden tudásával hűen követni a hagyományokat, miközben új szokásokat is próbált bevezetni az egyre keményebb évszakok túléléséért. Megtanulták eltenni a húst, új mesterségeket igyekeztek elsajátítani, mindeközben pedig igyekeztek tiszteletben tartani az elemek Szellemeinek kérését.

A törzs viszonylagos jólétben éldegélt, és egy nap visszatért közéjük a korábban gyenge testalkata miatt a klánból a túlélés érdekében száműzött Draka. Az ork nő sok vidéket bejárt azalatt a két év alatt, amíg száműzetésben volt, és ami tudást összeszedett gyógynövényekről, állatokról, és egyéb, a túléléshez szükséges dolgokról, azt mind igyekezett megosztani klánjával, amely visszafogadta maga közé az immár megerősödött nőt.

A vándorlás

De bárhogy is igyekeztek az elemek kedvében járni, az otthonukat körülvevő hatalmas hegy egyszercsak vulkánként kitört, és lávával borított be mindent. A Frostwolfoknak menekülniük kellett, és egy Draka által korábban csak Havenként ismert helyen igyekeztek meghúzni magukat. A körülmények azonban nem kedveztek nekik. A víz mérgezett volt, a talajban nem tudtak növények megteremni, és az állatok egy egyre kisebb termetűek és betegesebbek voltak.

A klánnak sok megpróbáltatáson kellett átesnie, de igyekeztek kitartani. Már nem száműzték maguk közül a gyengéket, hiszen a törzs minden tagjára szükség volt. És a világ minden apró ajándékának örültek. Az elemek ugyanis kitartásukért megajándékozták őket, és megmutatták, hol találhatnak egy tiszta vizű forrást, ahol a földet is megművelhetik. Durotan pedig elmondta Drakának, mennyire csodálja és szereti őt, majd ezután egy pár, férj és feleség lettek.

Egy nap pedig – két évvel az első látogatása után – újra megjelent Gul’dan, aki ugyanazt az ajánlatot tette Durotannak, mint az apjának. Ez alkalommal azonban Gul’dan rabszolganője, Garona Drakán keresztül figyelmeztette őket, hogy mestere egy gonosz, veszélyes férfi, akivel nem szabad szövetkezni. Durotan visszautasította a sötét warlock ajánlatát annak ellenére, hogy az ork más klánokból hozzá csatlakozott orkokat is elhozott, hogy azok tanúsítsák, nincs mitől félni, ha csatlakozik hozzájuk. Durotan azonban emlékezett Drek’tharl figyelmeztetésére, miszerint Gul’dan nyomában halál jár és az elemek megvetik őt.

Csakhogy a megpróbáltatások nem tettek jót a klánnak, és bár Durotan kiváló törzsfőnök volt, mégis voltak olyanok, akik megkérdőjelezték fennhatóságát. Miután egy mak’gorában Durotan bizonyította, hogy ő a törzs vezetője, néhány Frostwolf az éj leple alatt gyerekeikkel együtt elhagyta a tábort és délnek indult Gul’dan után. Csakhogy a továbbra is itt ólálkodó Red Walker klánhoz tartozó orkok elfogták őket, és a saját túlélésük érdekében egyiküket meg is ették. Szerencsére a távozók nyomába eredő Durotan csapatával együtt megölte a Red Walkereket, a többi elfogott orkot pedig kiszabadította.

Átmeneti otthonukban azonban újabb támadás érte őket: ezúttal a Föld Szelleme lett éhes, ezért hatalmas földrengést idézett elő, melynek során a Frostwolf klán több tagját is elnyelte hatalmas hasadékok kialakításával. Durotannak és a klánnak tovább kellett vándorolni.

Az elemek kiáltása

Drek’Thar volt az, aki megfejtette, hogy mi okozza a szörnyű természeti katasztrófákat: az elemek veszélyben vannak és segítséget kérnek. Durotan elhatározta, hogy neki és a klánnak segíteni kell az elemeknek, akik mindig támogatták őket és nem tehetnek arról, hogy őrült fájdalmukban mekkora kárt okoznak. Ezért felkerekedik a klánjával együtt, hogy még északabbra utazzon, egészen a Világ Széléig, ahol az Elemek Trónja található, ahova addig csak egyetlen Frostwolf törzsfőnök merészkedett.

Miután a terep kezdett veszélyessé válni, Durotan a klánt Orgrimra és várandós feleségére, Drakára bízta, ő maga pedig Drek’tharral, Geyah-val és három harcosával együtt elindult, hogy eljussanak az Elemek Trónjához, ahol remélhetőleg Drek’Thar kommunikálni tud velük és közösen segíthetnek nekik.

Az elemek azonban szörnyű hírt közöltek Drek’Tharral és Geyah-val: azt, hogy minden igyekezetük ellenére elkéstek, és már nem tudnak rajtuk segíteni. Az elemek szép lassan meg fognak halni. Bár teljesen elpusztulni és eltűnni soha nem fognak, de nem tudják tovább ellátni ezt a világot. Azonban biztosítják őket arról, hogy ahol van föld, víz, levegő, tűz és élet, ott ott lesznek ők is, az elemek és szellemeik, akikkel továbbra is fognak tudni beszélni.

Az Elemek Trónja azonban egy csapda is volt Durotanék számára. A Red Walkerek ugyanis sejtették, hogy Durotan el fog jönni északra, ezért pár orkkal megtámadták őt, miközben a klán nagy része a hátramaradt Frostwolfokat támadta meg, hogy aztán elfogják őket, és ebben a kegyetlen világban élelmet jelentsenek majd a számukra. Szerencsére az Élet Szelleme még egy utolsó ajándékot adott a hozzá hűséges Durotanéknak, akik így képesek voltak legyőzni a Red Walkereket és megmenteni klánjukat a végső pusztulástól.

A választás

Durotan válaszút előtt állt. Három lehetősége volt: 1. maradnak Draenoron, őrzik tovább a hagyományokat, megpróbálnak túlélni az egyre mostohább körülmények között, úgy, hogy tudják, az elemek meghalnak, nem fognak nekik segíteni, nincs remény, csak puszta túlélés egyre borzasztóbb körülmények között. 2. Draenoron maradnak, azonban engedelmeskednek a farkas-törvényeknek, és a Red Walkerekhez hasonlóan akár más orkokat is megesznek, hogy legyen táplálékuk. Így erősek és egészségesek maradhatnak, viszont teljesen elveszítik minden méltóságukat. 3. Csatlakoznak Gul’danhoz.

Amit biztosan tudott Durotan, az az volt, hogy nem akarja, hogy klánjának akárcsak egyetlen tagja is a Red Walkerekhez hasonlóvá váljon. Ugyanakkor azt is tudta, hogy mint törzsfőnöknek és mint leendő apának az a dolga, hogy klánja érdekeit tartsa a szeme előtt és azt, hogy mi lenne a legjobb számukra. Emlékezett arra, amit a Szellemek mondtak Drek’Tharnak és Geyah-nak: azon a világon, ahol van víz, föld, levegő, tűz és élet, ott vannak az elemek szellemei is.

Ezért végül Durotan úgy döntött, hogy bár nem szándékoznak Gul’dan teremtményei lenni, de klánjával együtt csatlakozik hozzá, hogy egy másik világra utazzanak, ahol az ottani elemekkel kommunikálhatnak és fennmaradhatnak, mint a Frostwolf klán. És klánjával együtt útnak indult, hogy utolérje a Hordát az egykori burjánzó, mostanra azonban szinte teljesen kietlen Tanaan Jungle-ben.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).