Magna Aegwynn, Tirisfal Őrizője

Előre figyelmeztetek minden kedves olvasót, hogy az alábbi történet a legújabb lore, a Warcraft Chronicle alapján íródott, így eltérések vannak benne a korábbi Warcraft történelem és Az utolsó őriző című könyvhöz képest. – Gitta

Aegwynn, a tanítvány

Ahogy az évek teltek-múltak Dalaranban, úgy változott időről-időre az Őriző személye is. Voltak, akik békében visszaadták a pozíciót a száz év letelte után, mások viszont korábban, a démonok elleni csatákban estek el. Nekik köszönhetően Dalaran és vele Azeroth is biztonságban volt a Lángoló Légió (Burning Legion) szolgáitól.

Az utolsó őrizők egyike a csodálatos és briliáns elméjű mágus, Scavell volt. Annyira kiváló képességű volt, hogy a száz év leteltével a Tirisfali Tanács (Council of Tirisfal) bajba került, mivel nem találtak méltó utódot a helyére. Ezért meggyőzték Scavellt, hogy ő lássa el továbbra is az őrizői teendőket, hiszen a száz év szolgálat nem egy kőbe vésett szabály volt. A mágus először nem akart belemenni, de végül győzött a Tanács érvelése, így vállalta, hogy amíg nem találnak nála alkalmasabbat a posztra, addig marad. Sok év eltelt, mire Scavell rábukkant olyan tanítványokra, akik méltó utódjai lehettek. Öten voltak, és közülük egyetlen lány volt, akit Aegwynnek hívtak.

Aegwynnek hamar szembesülnie kellett azzal, hogy a varázslóvilág meglehetősen férfias szemléletű: társai folyamatosan bántották, piszkálták és azt állították, hogy soha nem lesz belőle igazi varázsló. Aegwynn azonban kitartott, és már tanoncsága első évének végén megmutatta, hogy páratlan tehetséggel rendelkezik az arcane tudományok terén. Képes volt ugyanis elsajátítani a Meitre tekercsek elveszett varázsigéit. A Meitre tekercsek a kilencezer évvel korábban élt nagyhatalmú Highborne (Nemesenszületett) kaldorei mágusok munkáit és tudását foglalták össze. A tekercset az ember varázslók csak hosszas tanulás után, általában pályafutások végén voltak képesek elolvasni, és még a Quel’dorei varázslóknak is egy évtizedet kellett tanulással eltölteniük ahhoz, hogy egyáltalán elolvashassák a tekercseket.

A kivételes tehetségű varázslónőt így Scavell javaslatára hamarosan Őrizőnek jelölt ki a Tirisfali Tanács.

Aegwynn, az Őriző

A Tanács tagjai hamarosan felruházták a Tirisfalen, vagyis a Tirisfali Tanács erejével Aegwynnt, aki így rögtön munkához is láthatott. Egyik első feladata egy Zmoldor nevű démon elpusztítása volt, aki egy iskolában kezdett el megszállni gyerekeket. Aegwynn azonnal a helyszínre sietett, és elpusztította a démont, mielőtt az még kárt tehetett volna a gyerekekben. A Tirisfali Tanács két tagja, Erbag és Relfthra ugyanakkor számon kérték rajta, hogy miért cselekedett ilyen hirtelen, anélkül, hogy felderítette volna, hogy pontosan mik voltak a démon hosszú távú tervei. Aegwynn azonban visszafelelt nekik, hogy nem hagyhatta, hogy a gyerekek veszélyben legyenek addig, amíg a Tanács eldönti, hogy mi legyen a démonnal.

Ez a kis epizód is jól példázza, hogy milyen volt Aegwynn kapcsolata a Tanáccsal. A kiváló varázslónő meglehetősen makacs és önfejű volt, és mélyen gyökerezett benne az ellenállás bármilyen vezetéssel szemben. Emiatt gyakran került összetűzésbe a Tanáccsal, akik tanácsokkal és javaslatokkal akarták ellátni őt, ő azonban a saját útját járta. Ennek ellenére a Tanács nem neheztelt rá, mivel tudták, hogy Aegwynn egyedülálló képességekkel rendelkezik és az egyik legnagyobb hatalmú arcane energia használó. Hatékonysága túlszárnyalta kiszámíthatatlanságát és lázadó természetét.

Aegwynn a Meitre tekercsekből létrehozott varázsbotot, az Alunethet használta a Lángoló Légió elleni harcban.

Aegwynn és a Sárkányvadászat – 823 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Már lassan száz éve viselte az Őriző címet, amikor Aegwynn valami sötét erőt érzett Northrend (Északszirt) jeges pusztáinál. A távoli kontinensre utazott, ahol egy csapat démonra bukkant, akik elkóborolt kék sárkányokra vadásztak, hogy utána azok arcane energiáiból lakmározzanak. Habár a kék sárkányok is hatalmas erővel rendelkeztek, mégsem voltak képesek szembeszállni a Légió erejével és ravaszságával.

Aegwynn azonnal Wyrmrest Templom tornyához, minden sárkány szentélyéhez utazott, ahol felszólította a hatalmas teremtményeket, hogy tegyenek eleget ősi kötelezettségüknek, és szálljanak szembe a gonosszal. A Vörös Sárkányaspektus, Alexstrasza vezetésével számos sárkányraj csatlakozott az Őrizőhöz, hogy együtt támadják meg a démonokat az óriási proto-sárkány, Galakrond csontvázának közelében. Sikerült is egyesült erővel csapdába csalniuk a démonokat és végezniük velük az utolsó szálig.

Csakhogy az utolsó démon elpusztításával olyan dolog történt, amelyre sem a sárkányok, sem az Őriző nem számított.

Aegwynn és Sargeras

Hatalmas vihar rázta meg a földet és óriási villámok hasítottak bele. Northrend felett elsötétült az ég. Egy éktelenül nagy démon jelent meg a látóhatáron: maga Sargeras, a Lángoló Légió ura. Bár ezt Aegwynn nem tudta, valójában Sargerasnak csak az avatárja jelent meg, egy aprócska darab mérhetetlen erejéből. Ám ez a szelet is rettenetesen dühös és erős volt, és minden erejével azon volt, hogy elpusztítsa Aegwynnt, aki olyan régóta pusztította démonjait folyamatosan.

Aegwynn azonban nem ijedt meg a feladattól, és hitt abban, hogy egyenrangú ellenfele lehet a démonok urának. Minden erejét összegyűjtötte és Sargerasra eresztette, azonban a csata így is sokáig tartott és nagyon nehéz volt. Galakrond csontvázának árnyékában Sargeras és Aegwynn is az egek haragját hívta segítségül. Csatájuk még Northrend jeges kérgét is megsebezte, és még a hatalmas sárkányokat is visszavonulásra kényszerítette. Végül egy szinte végtelennek tűnő varázslattal Aegwynnek sikerült legyőznie ellenfelét.

Vagy legalábbis azt hitte.

Mivel amikor az Őriző végleg lesújtott Sargerasra, a démonúr szelleme a harctól legyengült varázslónő testébe költözött, ahol hosszú ideig rejtőzött Aegwynn lelkének és testének mélyén.

Sargeras sírja

Aegwynn azonban mit sem tudott arról, hogy milyen gonosz és sötét lény lakozik benne. Helyette a csatától teljesen kimerült győztes összegyűjtötte Sargeras kolosszális testének összetört darabjait, hogy elzárhassa azokat a külvilág elől. A varázslónő, aki jól ismerte Azeroth minden táját, sokáig tanakodott, hogy mi lenne a legmegfelelőbb hely a maradványoknak, ahol senki sem háborgathatja őket. Végül a kaldoreiek ősi városát, Suramart találta a legalkalmasabbnak, mivel a város egyes részei a Nagy Tenger (Great Sea) mélyére süllyedtek a Hasadáskor (Sundering).

Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során ugyanis a Légió Suramarban is átjárót akart nyitni a Twisting Netherre. Ezt a tervet azonban a Grand Magistrix Elisande vezette Highborne-ok egy csoportja meghiúsította azzal, hogy nagyhatalmú bűbájok segítségével minden lehetséges átjárót lezártak, és ezzel semlegesítették a közelben lévő összes fel energiát is. A városnak ezt a részét aztán a háborút lezáró hatalmas robbanás magával rántotta a tenger fenekére.

Aegwynn nem véletlenül ezeket a letűnt kor emlékét őrző romokat választotta Sargeras sírjának. Tudta, hogy az ősi Highborne bűbáj még közel tízezer év elteltével is olyan erős volt, hogy megakadályozta, hogy a Twisting Netherből oda portálokat nyissanak, illetve képes volt semlegesíteni a Sargeras maradványaiból esetleg kiáramló gonosz energiákat. Ezért temette el ide Sargeras testét, bízva abban, hogy háborítatlanul fog itt nyugodni az idők végezetéig.

Aegwynn és a Tirisfali Tanács

A varázslónő azonban nem tudhatta, hogy Sargeras gonosz szelleme valójában nem avatarjának testében, hanem éppen benne lakozik, és éppen az ő lelkét kezdte el behálózni. Aegwynn fejében egyre borúsabb gondolatok kavarogtak, és egyre jobban eltávolodott a Tirisfali Tanácstól. Egyre jobban zavarta, hogy a Tanács már nem kizárólag a mágusok, hanem az emberi nemzetek sorsába és ügyeibe is bele kívánt szólni. A többi mágus azonban nem értett vele egyet; úgy gondolták, hogy túl sokáig tartották titokban kilétüket, ahelyett, hogy tudásukkal és tapasztalataikkal segítették volna a halandó világot.

Aegwynn azonban egyre növekvő félelemmel figyelte a Tanács tevékenységét, és elkezdett aggódni az Őriző szerepéért. Félt attól, hogy utódját a Tanács majd politikai célokra is fel akarja használni. Ezért úgy döntött, hogy az arcane segítségével bőven meghosszabbítja saját élettartamát, és továbbra is megtartja őrizői szerepét és erejét. Bár ezzel a Tanács több tagja sem értett maradéktalanul egyet, végül mégis elfogadták a varázslónő döntését, hiszen olyan fantasztikus tetteket hajtott végre a világ védelme érdekében.

A következő évszázadok során Aegwynn fokozatosan egyre jobban eltávolodott és elszeparálódott a Tanácstól és a varázslók társadalmától, kapcsolatuk pedig egyre feszültebbé vált. Sargeras befolyása elérte, hogy egyre inkább paranoiás lett a többi mágustól. Ezért a Tanácstól lehető legtávolabb épített magának menedéket. Az elszigetelt és kietlen Deadwind Passben (Holtszél Átjáró) egy hatalmas tornyot épített, amelyet Karazhannak nevezett el. A torony ténye és pontos helye azonban sokáig rejtve maradt a Tirisfali Tanács tagjai előtt. Így Aegwynn, ha békére és csöndre vágyott, ide tudott visszavonulni.

Csakhogy Karazhan a menedéken és az otthonon kívül más célt is szolgált. A tornyot Aegwynn pontosan az itt található ley vonalak középpontjára építette, ahol összefutottak ezek az egész Azerothot behálózó vonalak, amelyek arcane mágiával voltak telítve. Aegwynn a ley vonalakból további erőt és arcane energiát szívhatott ki a maga számára, így ereje is kezdett függetlenné válni a Tanácstól.

Aegwynn eltűnése – 600 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Aegwynn olyan sokáig élt, hogy a Tanácsnak azok az ember tagjai, akik kinevezték őt Őrizőnek, lassan meghaltak, erejük azonban továbbra is a varázslónőben élt. A helyükre kinevezett új tagok még jobban belebonyolódtak a Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) államai közötti politikai játszmákba. Emellett ezek az új tagok egyre inkább szorgalmazni kezdték, hogy Aegwynn igenis mondjon le hatalmáról, azt adja vissza nekik, hogy egy új Őrizőt jelölhessenek ki helyére. Ezt meg is mondták neki, amikor Aegwynn egy alkalommal Dalaranba látogatott, és megfenyegették, hogy amennyiben nem engedelmeskedik, annak szörnyű következményei lesznek. Aegwynn azonban kinevette a fenyegetéseiket, és visszautasította a parancsot, azt állítva, hogy Azeroth végveszélybe kerülne, ha az ő kezükben lenne a világ védelme.

Ezzel a korábbi hideg távolságtartást a nyílt ellenségeskedés váltotta fel Aegwynn és a Tirisfali Tanács tagjai között. A feldühödött tanácstagok úgy döntöttek, hogy üres fenyegetések helyett a tettek mezejére lépnek, és ha az Őriző önként nem mond le, akkor majd erővel kényszerítik őt erre. Abban azonban sokáig nem volt megállapodás közöttük, hogy ezt hogyan érjék el.

A Tanács tagjainak egy része azt javasolta, hogy jelöljenek ki egy új Őrizőt, akit szintén nagy hatalommal ruháznának fel. Csakhogy ha az új Őriző szembeszállna Aegwynnel, annak a csatának beláthatatlan kimenetele és szörnyű következménye is lehet a világra nézve. Emellett egy ekkora csata felhívná a köznép figyelmét is az eddig rejtve maradt Őrizőre.

Végül a Tanács úgy döntött, hogy egy sokkal körmönfontabb megoldást választ. Egy új szervezetet hoztak létre, a Tirisgarde-ot, amelynek mágus tagjai olyan varázstárgyakat és fegyvereket gyűjtöttek össze, amelyekkel lecsökkenthetik az Őriző lenyűgöző erejét. Miután évekig képezték ki magukat és gyűjtötték össze a megfelelő eszközöket, a Tirisgarde mágusai elindultak, hogy megkeressék Aegwynnt és visszavigyék Dalaranba.

Bár Aegwynn könnyedén eltűnt a Tirisgarde szeme elől, a vadászok mégis nagy eredményt értek el: felfedezték Karazhant és jelentéseket készítettek róla a Tanács számára.

Mivel Karazhan többé nem jelentett biztonságos rejtekhelyet, Aegwynn egy varázslat segítségével gondosan elzárta a tornyot a kívülállók elől. Aztán új menedéket keresett magának, egy olyan helyet, ahol sem a Tanács, sem a Tirisgarde nem fog rábukkanni. Sokáig tanakodott magában, végül arra jutott, hogy az ősi Suramar romjain, a tenger fenekének mélyén épít magának egy erődöt. Új otthona, az Őriző Szentélye (Guardian Sanctum) évszázadokon át rejtve maradt a Tirisgarde elött.

Aegwynn és Nielas Aran

A hajsza azonban az évszázadok alatt sem csillapodott az Őriző után. Aegwynn azonban biztonságban volt szentélyében, és nagy ritkán még azt is megtette, hogy meglátogatta a külvilágot. Ezen alkalmak során csalódottan tapasztalta, hogy a Tirisfali Tanács továbbra sem változtatott álláspontján, és egyre nyíltabban és közvetlenebbül avatkozott bele az államügyekbe.

Az egyik ilyen kirándulása alkalmával Aegwynn összetalálkozott Nielas Arannal, a Tirisgarde egyik legkitartóbb tagjával, aki már hosszú évek óta üldözte az Őrizőt. Nielas elvarázsolt tárgyak segítségével követte a varázslónő nyomait, és egyre kevesebb lehetőséget adott számára, hogy elmenekülhessen tőle. A varázslónő és üldözője hosszú ideig macska-egér játékot játszottak egymással, amely egyben az akaratok csatája is volt.

Mikor végre szembetalálkoztak egymással, egy hosszú párbaj vette kezdetét közöttük, amelynek során folyamatosan támadtak és védekeztek, és ennek során bepillantást nyertek a másik erejébe és gyengeségébe is. Aegwynn meglepetten fedezte fel, hogy Nielasnak is vannak fenntartásai a Tirisfali Tanáccsal kapcsolatban. A férfi pontosan tisztában volt azzal, hogy milyen politikai játszmákban vesz részt a Tanács, és Aegwynnhez hasonlóan ő sem volt elragadtatva ettől.

Nielas pedig rájött arra, hogy Aegwynn sem az az áruló lázadó, mint aminek a Tirisfali Tanács az utóbbi évszázadokban beállította őt. Ahogy egyre jobban megismerte az Őriző motivációját, egyre jobban át tudta érezni a nő döntését. Azt is megérezte, hogy mélyen, a lelke mélyén Aegwynn egy láthatatlan sötétséggel küzd folyamatosan, azt azonban még ő sem tudhatta, hogy ki is ez a sötétség valójában. Mivel segíteni akart a nőnek küzdelmeiben, ezért leeresztette a kezét, és felhagyott a vadászattal.

Medivh születése – 45 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A két varázsló között pedig fokozatosan egyre mélyebb szerelem szövődött. Aegwynn megosztotta Nielas-szal azon aggodalmát, hogy a Tanács által kijelölt új Őriző valójában csak a Tanács bábuja lenne a politikai csatározásokban, és ezzel veszélybe sodornák egész Azerothot. Mivel Aegwynn tudta, hogy örök időkig ő sem tudja viselni az Őriző címét és erejét, ezért a következő megoldást javasolta Nielasnak: vállaljanak egy közös gyermeket, akinek Aegwynn maga átadhatja a Tirisfalen erejét, és így az új Őriző mentes lenne a Tirisfali Tanács manipulációjától.

Nielas hajlandó volt beleegyezni a tervbe, mert remélte, hogy ez a cselekedet felszabadíthatja Aegwynnt a benne lapuló gonosz alól, vagy ha ő nem is, de születendő gyermekét nem fogják az ő személyes küzdelmei nyomasztani.

Így született meg közös fiúgyermekük, akit Aegwynn Medivh-nek nevezett el, amely a nemes elfek nyelvén annyit jelentett: Titkok Őrzője. A csecsemő a szüleitől örökölt képességeivel már születésétől kezdve nagyon fogékony volt a mágiára. Aegwynn saját hatalmát is elrejtette a fiú testében, hogy rejtve maradjon egészen addig, amíg a gyermek el nem éri nagykorúságát és Őriző nem válhat belőle.

Azt azonban nem is sejthette Aegwynn, hogy hatalmával együtt a benne lakozó Sargeras szellemét is átadta a gyermeknek már akkor, amikor még csak méhében fejlődött. Aegwynn és Nielas minél távolabb akarták tartani a gyereket a Tirisfali Tanácstól, ahol biztonságban nevelkedhetett. Végül úgy döntöttek, hogy Stormwind (Viharvárad) lesz erre a legalkalmasabb, mivel ez az állam állt a legtávolabb Dalarantól és a többi északi királyságtól. Ezért Nielas elvállalta, hogy az ország hivatásos udvari varázslója lesz itt.

Miután fia jövőjét biztosítva látta, Aegwynn Nielas gondjaira bízta Medivhet és távozott Stormwindből azzal, hogy Őrizői feladataitól teljesen visszavonult. A hosszú évszázadok csatái mély nyomokat hagytak rajta, és úgy érezte, képtelen tovább ellátni feladatát. Eltűnt a világ szeme elől, azonban szeretett fián igyekezett mindig rajta tartani szemét.

Medivh öntudatra ébredése

A dolgok azonban nem egészen úgy sültek el, ahogyan azt Aegwynn és Nielas eltervezte. Amikor Medivh elérte nagykorúságát, és a benne rejlő erő felszínre tört, az akkora erejű volt, hogy édesapját nyomban megölte, ő maga pedig húsz évre kómába zuhant. Amikor húsz év elteltével a Northshire-i Apátságban felébredt, Medivh az Őriző teljes erejét képes volt irányítani és feladatát igyekezett megfelelően ellátni.

Aegwynn azonban aggódva figyelte a távolból, mivel volt valami furcsa fiában. Aggodalma pedig beigazolódott akkor, amikor rémülten látta, hogy Medivh alkut kötött a Lángoló Légióval és segített abban, hogy az orkok Azeroth-ra jöhessenek. Aegwynn kérdőre vonta fiát, és utasította, hogy hagyjon fel ezzel a veszélyes tevékenységgel, és lássa el tisztességesen feladatát Őrizőként. Amikor Medivh ezt visszautasította, anyja megpróbált szembeszállni vele, azonban Medivh könnyedén legyőzte Aegwynnt, aki hatalmát már korábban fiának adta.

És ekkor Medivh felfedte Aegwynn előtt az igazat, és megmutatta anyjának, hogy saját önteltségében és hiúságában mekkora hibát is követett el. Megmutatta neki a csatát, amikor győztesnek hitte magát, holott Sargeras szelleme a testébe költözött, hogy onnan tovább szálljon méhébe és megszállja születendő gyermekét. Felfedte, hogy azzal, hogy az Őriző minden erejét nekiadta, valójában a démonok urának kifacsart, gonosz szellemét és energiáit is ráruházta. Ugyanakkor maradt még Medivh-ben annyi emberség, hogy képtelen volt a saját anyját megölni, csak elzavarta magától a legyőzött varázslónőt.

Aegwynn kétségbeesetten próbált szembeszállni valahogyan Medivh gonosz lényével, ezért audienciát kért Llane királytól, akit figyelmeztetett arra, hogy fia, Medivh áll az orkok támadása mögött, és muszáj lesz vele Stormwindnek előbb vagy utóbb leszámolnia. Ezt követően elvonult, és imádkozott azért, hogy az emberek végül nyerjenek, majd felkészült a halálára.

Tabetha kertje

Csakhogy a halál nem jött el érte, ahogyan azt várta. Mert bár minden erejét Medivh-nek adta, ez nem terjedt ki az őt kortalanná tevő varázslatra, amelynek révén már több mint nyolcszáz évet megélt. Amikor erre Aegwynn rájött, úgy döntött, olyan messze utazik Stormwindtől és Karazhantól, amennyire csak tud – így jutott el Kalimdorba, ahol a Ratchet közelében lévő hegyek között egy apró házat épített magának. Úgy döntött, életét teljes magányban, kertje gondozásával fogja tölteni.

Természetesen ez a terve sem vált be. Hetekkel azután, hogy megérkezett, megtudta, hogy fiát, Medivhet megölték, és egy tervet eszelt ki. Összegyűjtötte megmaradt erőit, majd Karazhanba utazott, mivel elhatározta, hogyha lassan is, de visszahozza az utolsó Őrizőt, hogy végre betölthesse igazi szerepét. Évekbe telt, és majdnem belehalt, de végül sikerrel járt, és visszahozta Medivhet.

Miután fia elindult, hogy teljesítse feladatát, Aegwynn ismét visszavonult apró kertjébe, és magányosan, a világtól elzárva élt egészen addig, amíg egy nagyon tehetséges, ifjú és önfejű varázslónő rá nem talált.

Magna Aegwynn és Jaina Proudmoore

Jaina Proudmoore volt az, aki megtalálta az idős varázslónőt, aki magányosan éldegélt az ő új városa, Theramore közelében. A fiatal és agilis varázslónő a segítségét kérte, amikor rejtélyes villámgyíkok után kutatott. Ennek során fedezték fel, hogy Zmoldor, az Aegwynn által elsőként legyőzött démon ismét kiszabadult a Twisting Netherből és az a célja, hogy háborút szítson Durotan és Theramore között. A két nő Jaina tábornokával, Lorenával együtt szembeszállt a démonnal, azonban Jainát lefegyverezte Zmoldor. Aegwynn, aki lelke mélyén továbbra is Őrizőnek tartotta magát, önfeláldozóan saját életenergiáját adta oda Jainának, hogy legyőzhessék a démont.

Bármennyire is hihetetlen volt, a kortalanná tevő varázslat továbbra is életben tartotta a mostanra meglehetősen koros varázslónőt. Jaina, aki mély tisztelete jeléül Magnának nevezte Aegwynnt, megkérte arra, hogy legyen a tanácsadója. Bár Aegwynnt zavarta a Magna megszólítás, mivel úgy érezte, hogy élete hatalmas kudarca után nem jár neki ez a fajta tiszteletadás, elfogadta a Jaina által felkínált szerepet azzal a kikötéssel, hogy álnéven, Tabethaként tevékenykedik, hogy így távoltartsák az esetleges nem kívánt látogatókat.

Így éldegélt Aegwynn továbbra is Tabetha apró házában, miközben időről időre tanítványokat fogadott és segített Jainának. Ő talált rá a menekülő vérelfre (blood elf), Valeera Sanguinarra is, akiben hatalmas tehetséget látott, ezért segített neki Theramore-ba eljutni. Rájött, hogy Valeera egyenes leszármazottja Relfthrának, aki a Tirisfali Tanács tagja volt akkor, amikor őt az Őriző szerepével megbízták, ezért segített a vérelfnek felülkerekednie a mágia iránti függőségén is, amely egész népét sújtotta. Nem sokkal később segített Jainának abban, hogy a Lo’Gosh nevű gladiátor visszanyerje emlékeit, és rájöjjön, hogy ő valójában Stormwind eltűnt királya, Varian Wrynn.

Aegwynn és Med’an

Az idős varázslónő jelen volt azon az összejövetelen is, ahol a félork bérgyilkos Garona megpróbálta megölni Variant. A támadás után nem sokkal Aegwynn rájött, hogy Garonának van egy fia, Med’an, akiből ugyanúgy árad az erő, ahogyan az a fiából is áradt. Pár részlet kiderítése után megtudta, hogy ennek meg is van az oka: Med’an az ő unokája, Medivh fia. Ez a tudás új reménnyel és örömmel töltötte el, és végre esélyt látott a megváltásra is.

Ugyanakkor nem akart abba a hibába esni, mint Medivhnél tette. Ezért úgy döntött, titokban tartja kilétét Med’an előtt, mert félt attól, hogy a fiút teljesen összetörné, ha megtudná, hogy ki is valójában az ő édesapja, ezzel pedig elveszne a benne rejlő tehetség. Viszont készségesen segített létrehozni az Új Tirisfali Tanácsot, amely ismét célul tűzte ki, hogy titokban fogja védelmezni Azerothot a veszélyektől.

Az Új Tanács egyik első feladata pedig a nagy hatalomra szert tevő Cho’gall legyőzése volt, aki Garonát is a befolyása alatt tartotta. A végső csatában Aegwynn rájött, hogy Med’annak szüksége van az ő minden megmaradt erejére azért, hogy legyőzhesse a gonosz ogrét. Ez alkalommal valóban feláldozta magát és minden erejét és tudását átadta Med’annak, és így szívében megnyugodva adhatta át magát végül a halálnak.

A Tanács tagjai a bátor és erős Aegwynn holttestét Karazhanba vitték, hogy ott Morgan Telkénél (Morgan’s Plot) temethessék el fia, Medivh mellé.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

8 thoughts on “Magna Aegwynn, Tirisfal Őrizője

  • 2016-05-19 at 12:32 de.
    Permalink

    Jó cikk csak egy kérdés: Medivh mikor és , hogy halt meg?

    Reply
    • 2016-05-20 at 12:13 du.
      Permalink

      Medivhet az Első Háború vége felé ölte meg Khadgar és Lothar együttes erővel. A Harmadik Háború után, ahol prófétaként tűnt fel, pedig eltűnt, így nem tudjuk, hogy ő most pontosan halott vagy sem.

      Reply
  • 2016-05-19 at 9:27 de.
    Permalink

    Nagyon jó lett, és valóban csak pár apróságban tér el az általam ismert történettől!
    Ám van egy dolog, ami nem teljesen világos számomra. Eddig úgy tudtam, hogy a démonoknak nem olyan egyszerű belépni Azerothra (vagy valamilyen más világra) és ezt csak egy portál segítségéval képesek megtenni, különben már rég lerohanták volna. Jó példa erre a Highborne-ok által nyitott portál a War of the Ancients idején, vagy például Archimonde, vagy Kil’jaeden megidézése. A trilógiából arra is emlékszem, hogy Sargeras azért nem tudott átjönni a portálon, mert az nem volt elég erős ahhoz, hogy elviselje. Akkor hogy volt lehetséges, hogy az avatarja megjelent itt? Rá nem vonatkoznak ezek a szabályok? 🙂 Illetve miért csak akkor egyszer, előtte és azóta sem jelent meg itt.

    Reply
    • 2016-05-20 at 12:15 du.
      Permalink

      Nézzük el, hogy a Blizzard nem mindig következetes 😀 Én is gondolkodtam már ezen a kérdésen, és csak arra tudtam gondolni, hogy esetleg Sargeras már akkor egy ilyen hosszú távú (vagy legalábbis nekünk az, neki nem) tervbe gondolkodott, hogy majd itt megszáll valakit és úgy fogja elpusztítani ezt a világot, ezért jelent meg az avatárja.
      A démonok közül pedig nem véletlenül a kisebbek jelentek csak meg, és nem mondjuk Kil’jaeden vagy Archimonde, mert ők könnyebben testet tudtak ölteni ezen a világon.

      Reply
      • 2016-05-20 at 1:28 du.
        Permalink

        Ha a sárkányok is aktívan használták erejüket Északon, úgy lehetséges, hogy ott is a két világ közötti határ elvékonyult és úgy jöttek át a démonok oda, csak a sárkánykák nem foglalkoztak velük. És a démonok nyitottak portalt Sargeras számára. Talán az elfogott kék sárkányok erejét is a portálhoz vitték. Kivéve ha az ördögkutyák nem szívták ki belőlük. 😛 Persze ez teória, és érdekes lenne, hogy a sárkányok nem vették észre. És hogy a a War of the Ancients során miért nem jött át legalább az avatárja Sargerasnak. :/

        Reply
    • 2016-05-22 at 1:29 de.
      Permalink

      Szerintem a kisebb démonok átjöttek és ők idézték meg Sargeras avatárját
      Az Illidan könyvnél (http://wowloreforditasok.hu/2016/04/17/illidan-outland-ura/ ) volt róla szó, hogy a Légió fontosabb bolygóit nem olyan könnyű megtalálni/elérni.
      “A hegyen történő csata eredménye egy igazi vérfürdő lett, de ez volt Illidan valódi célja – a csatában elhunytak lelke, tekintet nélkül arra, hogy Illidan vagy Maiev oldalán harcoltak, táplálta az átjárót Outland és Nathreza között.”
      Ugyanígy megidézhették akkor is, elsőre meg azért nem jött a bolygóra mert nem lett kész a portál és nem számított ekkora ellenállásra azt hitte az alvezérei megoldják. Az eltel idők alatt gondolom úgy volt vele, hogy ennyi szívásért még egyszer nem jön ide csak ha már biztos lesz a dolgában.Lehet, hogy elvetette a nyers erővel megoldást és inkább próbált trükközni (vagy csak mostanra értünk ide a történetben 😀 )

      Reply
    • 2017-02-21 at 2:32 du.
      Permalink

      Szerintem úgy működik a dolog hogy eredetileg bárhova tud bármelyik élőlény teleportalni, viszont minnél jobban felvan buffolva, annál erősebb portalra van szüksége ami elviseli a buffok okozta többletet, ahhoz hogy ezt megtehesse. Régebben wow hungaryra is írtam, meg blizzfeedre, hogy szerintem a leadereknek ezért tart tovább átjönni azerothra, mert a buffok miatt erősebb portalra van szükségük, ahogy fentebb is írtam, viszont ha a buffokat ideinglenesen leszedik magukról, akkor azt kockáztatják még hogy a twistingbe lévő társaik megölik őket kihasználva hogy nem olyan erősek mint felbuffolva, illetve az új világba is könnyebben legyőzhetőek, amíg nem buffolják vissza magukat. Szerintem Sergaras is ebből kifolyólag nem személyesen jött át, hanem egy buff mentes távirányításos és vagy előre programozott másolatát, küldte Aegwyn ellen. Illetve ez mellett még az is szerepet játszhat hogy nagyobb portált könnyebb bemérni, mindkét oldalon és így az adott világ lényei hamarabb bemérik, az érkezőt. Ezekből pedig az következik hogy egy bolygó elfoglalásához, először nyitni kell egy gyengébb kaput, lehetőleg az ott lakó szövetségesekkel megnyittatni, majd elküldeni az erősítést, akik megvédik az egyre jobban buffolt kaput, amit így nehezebb bemérni, és mikor kész az erős kapu akkor megjönnek a vezetők, akik teljesen felbuffolva érkeznek meg, így sem a sajátjaik sem az ellenség nem tudja buff nélkül megölni őket.

      Reply
  • 2018-03-06 at 6:48 de.
    Permalink

    Medivh Valóban él. A Legion-ben újra találkozhatunk vele az új Kharazanban. (nem itt nem a gonosz Echojára gondolok akit felszámolunk hanem az insta végén mikor utat nyit nekünk a fő ellenséghez).

    Szóval Medivh nagyon is él, csak azt nem tudjuk, hogy a Kharazani kis Raid után hová megy és mit csinál. Csupán annyi derül ki a Khadgarral folytatott beszélgetésükben, hogy máshol van rá szükség.

    Medivhet egyébként Aegwynn támasztotta fel. Aki majdnem bele is halt ebbe a procedúrába.

    Ha szabad akkor megosztanék erről egy videó linket: https://www.youtube.com/watch?v=-xri5KFK1ZU Igaz sajnos angolul van, de ez megválaszol (ha nem is minden, de) néhány kérdést. 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.