Medivh – Őrző és Próféta

Őrzőnek született

Medivh anyja Aegwynn volt, aki több mint nyolcszáz éven át töltötte be a Tirisfali Őrző (Guardian of Tirisfal) szerepét sikerrel. Aegwynn nem akarta, hogy elképesztő hatalmával az őt kijelölő és hatalommal felruházó Tirisfali Tanács (Council of Tirisfal) egy általuk kiválasztott személyt ruházzanak fel, akit aztán politikai céljaik elérésére használtak volna fel. Ezért Nielas Arannal együtt – akibe a varázslónő beleszeretett – úgy döntöttek, hogy közösen vállalnak egy gyermeket, akinek anyja átadja képességeit.

A gyermeket Aegwynn Medivh-nek, vagyis „titkok őrzőjének” nevezett el, és már születésekor rátestálta az Őrző erejét azzal, hogy ezek a képességek majd akkor támadnak fel benne, ha betölti nagykorúságát. Ezt követően, hogy a Tirisfali Tanács figyelmét elterelje, a gyermeket apjára, Nielas Aranra bízta, aki időközben Viharvárad (Stormwind) udvari varázslója lett, ő maga pedig a háttérből figyelte fia felcseperedését.

Medivh gyermekkorát a királyi udvarban töltötte, ahol két jóbarátja a trónörökös, Llane herceg, valamint a királyi vérvonalból származó Anduin Lothar volt. A boldog gyermekkor aztán 14. születésnapján véget ért, amikor a benne szunnyadó erők feltámadtak: egy éjjel gonosz álmok gyötörték, amely miatt átrohant apja szobájába. Nielas aggódva érintette meg a fiú izzadságtól gyöngyöző homlokát, ezzel azonban sikerült előhívnia mindazt az erőt, amelyet anyja a születésekor elrejtett a fiúban. Száz klerikus kellett hozzá, hogy visszatartsák és lenyugtassák a fiú erejét, azonban mire megfékezték a fiú indulatait, Medivh kómába zuhant, apja, Aran pedig halott volt.

Medivh húsz évig feküdt kómában a Northshire-i Apátságban, mielőtt felébredt volna és kijelentette volna, hogy jól van, és most már képes ellátni őrzői feladatait. Csakhogy a „titkok őrzője” egy olyan titkot is őrzött magában, amelyről rajta kívül senki más nem tudott.

A benne lakozó démon

Aegwynn ugyanis nem csak az Őrző erejét adta át Medivhnek a fiú születésekor, hanem annál sokkal többet, ráadásul erről ő maga sem tudott. A varázslónő ugyanis meg volt győződve arról, hogy korábbi csatája során magát Sargerast ölte meg, és nem csupán az avatarját. A Lángoló Légió (Burning Legion) vezetőjének terve azonban ennél sokkal ördögibb volt: a csata során a látszólag legyőzött bukott titán lelke Aegwynnbe költözött, és csak a megfelelő alkalomra várt. Ez az alkalom pedig a születendő fiú volt, akit már anyja méhében megszállt Sargeras, és így születése óta benne lakott. Valójában a benne lakozó démon okozta Medivh 14 éves korában azt a szörnyű erő-robbanást, amely megölte apját, őt pedig húsz évre kómába taszította.

Amikor végre Medivh felébredt, a férfi valójában kettős életet élt mindenki előtt. Igyekezett titokban tartani azokat a sötét erőket, amelyek benne lakoztak, ugyanakkor mégis képtelen volt ellenállni hatalmának. Visszahúzódva élt Karazhan tornyában hűséges szolgálóival – köztük Moroes-zal és Cook nevű szakácsával -, de ha hívták, mindig készségesen a királyság szolgálatára állt, mint Őrző, aki szembeszállt a démonokkal. A torony magányában azonban ő maga ügyködött a királyság elpusztításán: felvette a kapcsolatot az ork warlockkal, Gul’dannal, akivel közösen egy portált épített, hogy azon keresztül az orkok lerohanhassák és elfoglalhassák egész Azerothot.

A játszma vége

Medivh túlságosan is sokáig tudta titokban tartani valós énjét, sikeresen megtévesztette mindkét jóbarátját, az ekkorra már királlyá koronázott Llane-t és a kiváló hadvezérré vált Anduin Lothart is. Azonban amikor a Kirin Tor egy igazán kíváncsi, de kellőképpen tehetséges tanoncot küldött hozzá, az ifjú Khadgar felfigyelt mestere különös viselkedésére. Ugyanakkor nem Khadgar volt az első, aki gyanakodott Medivh-re, hiszen anyja, Aegwynn is rájött, hogy valójában fia nyitotta meg a Sötét Portált (Dark Portal), figyelmeztetése azonban süket fülekre talált a királynál. Ugyanígy a kék sárkány Arcanagos is megpróbálta eltéríteni Medivhet a sötétségbe vezető útról, a hatalmas erejű varázsló azonban belülről felégette a sárkányt.

Khadgarral egyidőben látta otthonában vendégül Medivh a félork Garonát is, aki a Horda követeként járt nála. A varázsló volt az első, aki egyenrangúként tekintett a félork nőre, így nem csoda, hogy Garona hamar szívébe zárta a mágust, és kettejük között egy titkos románc is szövődött.

Végül ifjú tanítványának kitartó nyomozását siker koronázta, és rájött arra, hogy Medivh hívta és vezette át az orkokat Azeroth-ra. Ezt a felfedezését Garonával együtt elmondta Llane királynak és Lotharnak, amit mindketten döbbenten fogadtak, hiszen gyerekkori jóbarátjuk árulásáról volt szó. Végül Lothar egy maréknyi sereg élén Khadgarral és Garonával együtt behatolt Kharazanba, hogy ott számoljanak le az őrült Őrzővel.

Medivhet végül Kharazan mélyén találták meg, ahol felfedte előttük, hogy valóban Sargeras és a démon ereje lakozik benne. Végül Khadgar volt az, aki Lothar pengéjével szíven szúrta az Őrzőt, ezért azonban komoly árat fizetett: Medivh utolsó átka egy öregítő varázslat volt, amellyel Khadgart megfosztotta ifjúságától és erejétől és egy aszott, reszkető vénemberré változtatta. Ebben a pillanatban a Medivh-ben lakozó démon is feltámadt, Lothar azonban egyetlen mozdulattal levágta az Őrző fejét, száműzve ezzel az ismeretlenbe Sargeras lelkét, valamint kómába taszítva az ekkor Medivh gondolatait olvasó Gul’dant.

Az Őrző halálakor akkora démoni energia szabadult fel, hogy azonnal lecsupaszította nemcsak Karazhan pompás tornyát, hanem a környező vidéket is, amelyet ezentúl a Holtszél Átjárónak (Deadwind Pass) neveztek.

Feltámadás

A démoni befolyástól immár megtisztult Medivh szelleme a világot körbevevő asztrális síkon bolyongott éveken át. Testének maradványait anyja, Aegwynn gyűjtötte össze, aki elhatározta, hogy akármilyen hosszú időbe is kerül, de megpróbálja feltámasztani fiát. Éveken át tartott a munkája, de végül sikerrel járt: felélesztette Medivhet.

Az újjáéledt férfi ezután titokban visszatért Karazhanba, hogy összegyűjtse az itt maradt energiákat és az itt tárolt tudást. Visszatérése során a torony különös időugrós képessége folytán találkozott a múltbeli Khadgarral, akinek elmagyarázta, hogy halála egyben megváltást is jelentett számára. Egész életében a jó, az Őrző és a gonosz, Sargeras viaskodott benne, míg végül elbukott, azonban halála egyben a benne lakozó démon elpusztítását is jelentette. Így most, feltámadva, életében először csak és kizárólag Medivh volt, az egykori Őrző, aki azért jött vissza Karazhanba, hogy minél több információt gyűjtsön a Lángoló Légióról, hogy felkészülhessen a velük való újabb háborúra.

A Próféta

Medivh tisztában volt vele, hogy a Lángoló Légió célja Azeroth elpusztítása, és az általa összegyűjtött információ alapján arra is rájött, hogy a Légió számára elsődleges lesz a második Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) elpusztítása, amely a hatalmas világfa, a Nordrassil alatt rejtőzött. A Légió démonjaival szemben azonban egy hatalmas seregre volt szükség.

Medivh nem merte felfedni magát mások előtt, hiszen eddigre mindenki tudta szörnyű sorsát, és tudta, hogy nem bíznának benne. Ezért egy különös próféta képét öltötte fel, és így jelent meg Azeroth különböző népei előtt, bízva abban, hogy lesznek olyanok, akik nemcsak meghallgatják, hanem meg is értik üzenetét. Sokan azonban egyszerűen elhajtották őt, és bolondnak nevezték a világvégéről szóló meséit és látomásait. Sem Terenas Menethil király, sem Antonidas, Dalaran vezetője nem szentelt neki különösebb figyelmet. Az emberek közül egyedül Jaina Proudmoore volt az, aki – miután végignézte szerelme, Arthas elindulását a sötétség felé vezető úton – hajlandó volt őt meghallgatni és hitelt adni a szavainak.

Jainán kívül az orkok fiatal hadfőnöke, Thrall is megérezte, hogy a Próféta az igazat mondja neki akkor, amikor arra figyelmeztette, hogy hagyja el a Keleti Királyságot, Hordájával együtt szálljon hajóra és utazzon el Kalimdor ősi földjére, mivel ott mentheti meg igazán népét. Kalimdor ősi földjén Jaina emberei és Thrall orkjai összetalálkoztak, és a kölcsönös bizalmatlanság majdnem fegyveres összecsapást eredményezett. Medivh azonban Próféta alakjában megjelent előttük, és elmagyarázta nekik, hogy ahhoz, hogy közös ellenségüket, a Lángoló Légiót és annak gonosz befolyását legyőzzék, félre kell tenniük az egymással szembeni konfliktusukat. Miután eddig kitartottak, Thrall és Jaina hajlandó volt ebbe beleegyezni, és erről csapataikat is igyekeztek meggyőzni, illetve erre utasították őket.

Végül Medivh felfedte pontos kilétét Jaina, Thrall és az éjelfek vezetője, Malfurion Stormrage előtt annak érdekében, hogy meggyőzze őket, kizárólag akkor lehet esélyük a Légióval és annak mérhetetlen erejével szemben, ha mind összefognak és közösen védelmezik meg Nordrassilt. A vezetők elfogadták utasítását, így sikerült a természet erőivel is összefogva legyőzniük Archimonde-ot, és a Lángoló Légiót.

Helye a múlt legendái között

Medivh tudta, hogy ha csak egy időre is, de biztonságossá vált Azeroth a közbelépésének köszönhetően. Lelkiismerete is megnyugodott, hiszen ha csak részben is, de törleszthetett valamit szörnyű bűneiből és Azeroth valódi Őrzőjeként cselekedett. Miután a Légió seregeit legyőzték, Medivh eltűnt, és saját szavai szerint elfoglalta helyét a múlt legendái között.

Hogy ez pontosan mit jelent, azt a mai napig nem tudjuk. Lehet, hogy vándorlásai során valóban meghalt, lehet, hogy csak ezt a bolygót és a materiális síkot hagyta el, de lehet, hogy csak visszahúzódott egy távoli és eldugott helyre, hogy onnan visszatérhessen, ha Azeroth-nak ismét szüksége lenne rá. Érdekes módon egy fekete holló – az az alak, amit Medivh képes volt felölteni – folyamatosan Karazhan körül köröz, amiből többen arra következtetnek, hogy Azeroth utolsó Őrzője még közöttünk jár.

Láthatjuk-e őt most, hogy a Légió ismét megpróbálja legyőzni Azerothot? Vajon újra megjelenik majd közöttünk? Vagy valóban a Harmadik Háború végével beteljesítette sorsát és többet nem tér vissza közénk? Ezekre a kérdésekre, reméljük, hogy az idő és a Blizzard egyszer választ ad.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.