Az éjelfek felemelkedése és Azshara királynő

A sötét trollok és az Örökkévalóság Kútja – 15.000-10.000 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Az aqirokkal való háborújuk előtt a troll törzsek szinte Kalimdor teljes területét benépesítették. A legtöbb törzs folyamatos területi háborúkat vívott egymással. Volt azonban egy törzs, amelyet hidegen hagyott a vadászterületért és a hatalomért folyó csatározás. Sötét trolloknak (dark trolls) hívták őket, és a Hyjal hegy (Mount Hyjal) mélyén szétterülő barlangrendszerekben éltek. Megvetették a napfényt, és csak éjszaka jöttek fel földalatti üregeikből. Ez a fajta éjszakai életmód fokozatosan kékről szürkéssé változtatta a bőrük színét.

A sötét trollok örültek, hogy függetlenek voltak a nagyobb troll társadalmaktól, és igyekeztek nem törődni a többiek sorsával és tevékenységével. A Gurubashiktól és az Amaniktól eltérően békés, harmonikus kapcsolatot igyekeztek kialakítani az őket körülvevő természettel és élővilággal. Misztikusaik gyakran igyekeztek kapcsolatba is lépni a természettel, és ezen próbálkozásaik során egyre közelebb és közelebb vándoroltak Kalimdor középpontjához. Itt tisztások egész labirintusát fedezték fel, amelyet faerie sárkányok (bűvös sárkányok), kimérák és driádok népesítettek be. Idővel a sötét trollok egy hatalmas tavat is felfedeztek, amelyből energia-szikrák törtek ki; ez volt az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity), az az arcane energia-forrás, ahol az Azeroth mélyén szunnyadó titán sebéből kiáradó élet-energia összegyűlt azután, hogy Aman’Thul kitépte Azeroth felszínéből Y’Shaarjt, és ezzel a világlelket is megsebezte.

A sötét trollokat lenyűgözte a Kút szépsége és energiája, ezért úgy döntöttek, hogy a hatalmas tó partján telepednek le. Az idők során a tóból kiáradó energia-hullámok átjárták a trollok bőrét és húsát, ezzel pedig fokozatosan átalakították őket. A sötét trollok felegyenesedtek, intelligenciájuk jelentősen megnőtt, és szinte halhatatlan lényekké váltak. Felhagytak korábbi hiedelmeikkel és szokásaikkal, és a korábbi loa istenek helyett hamarosan a hold-istennőt, Elunét kezdték el imádni, akiről úgy tartották, hogy összeköttetésben áll az Örökkévalóság Kútjával. Úgy tartották, hogy istennőjük a nappali órákban a tó mélyén szunnyad.

A kaldoreiek felemelkedése

Az egykori trollok gyakran kommunikáltak Elunéval, aki számos dologra megtanította őket. Elune volt az, aki elmondta nekik, hogy ezt a kontinenst, ahol élnek, Kalimdornak hívják, és más, titán eredetű szóra is megtanította őket, miközben egyre több különös varázstárgyat fedeztek fel a Kút hatókörében. Ez a nyelv ihlette meg őket arra, hogy új nevet adjanak saját maguknak: ettől fogva kaldoreinek, vagyis a csillagok gyermekeinek nevezték magukat. Így születtek meg az éjelfek (night elves).

A fák, a virágok és más növények némán figyelték az éjelfek felemelkedését, azonban elvitték hírüket a Hyjal hegy tetején élő Vad Istenekhez (Wild Gods). Közülük leginkább Cenarius félisten figyelmét keltették fel az Örökkévalóság Kútjának partjára érkezett jövevények. A félistent az éjelfek a hatalmas Fehér Szarvas, Malorne és Elune gyermekének tartották az éjelfek, maga Cenarius pedig egy sokra hivatott népcsoportnak látta őket, akik a természet kiváló védelmezőivé válhatnak az irányítása alatt. Éppen ezért összebarátkozott velük, és a természeti világ minden titkát megosztotta velük abban a reményben, hogy majd harmóniában fognak élni a vadonnal.

A Kaldorei Birodalom

Számtalan évszázadon át a éjelfek valóban a természet őrei voltak, akik egy hálás társadalmat alkottak a tó partján. Kicsiny nemzetük fővárosát Elun’drisnak, vagyis Elune Szemének nevezték el, és az arcane energia-forrás partján építették meg. Emellett kapcsolatuk szorosabbá vált az őket körülvevő erdőségekkel és annak milliónyi lakóival. Cenarius az éjelfeket tanácsokkal látta el, amikor szükségesnek tartotta, és bölcsessége, valamint jóindulata bebalzsamozta szívüket.

Elune istennő tiszteletére külön papság alakult az éjelf nőkből, akiket Elune Nővéreinek (Sisterhood of Elune) neveztek és központjuk Suramar városa lett. Ezek az éjelf nők egész lényüket a hold istennő tiszteletének szentelték, emellett szinte a korai éjelf társadalom minden területén szerepet játszottak, kezdve azzal, hogy vallási vezetők voltak, egészen addig, hogy segítettek megvédelmezni a kaldoreiek területeit a külső fenyegetésekkel szemben.

Idővel azonban az éjelfek egy csoportja másfajta élet után sóvárgott. Teljesen lekötötte őket az, hogy az Örökkévalóság Kútjának titkait megfejtsék. Miután kérlelhetetlenül tanulmányozták a tó arcane energiáit, hamarosan képzett varázshasználókká váltak. Az arcane segítségével hatalomra tettek szert és csodálatos templomokat és sétányokat emeltek a tó köré. Lassan a mágia az éjelfek életének elválaszthatatlan részévé vált, és kultúrájuk hajtóereje intelligenciájuk határainak feszegetése lett.

Ebben az időben került hatalomra legnagyobb vezetőjük, akinek uralkodása alatt az éjelfek soha nem látott magasságokba emelkedtek… hogy onnan a mélybe zuhanjanak.

Azshara királynő

A gyönyörű és bölcs Azshara királynő testesítette meg mindazt, ami népe számára fontos volt. Teljesen belemerült az arcane használatába, amelynek segítségével egy lélegzetelállító, felékszerezett palotát emeltetett az Örökkévalóság Kútjának partja mentén. Ide vonult el leghűségesebb szolgáival együtt, akiket quel’doreinek, Highborne-nak, vagyis Nemesenszületetteknek hívtak. A Highborne-ok magasan képzett és ambiciózus varázslók voltak, akik királynőjük minden kívánságát hűen teljesítették. Voltak, akik Lady Vashjhoz hasonlóan a királynő hűséges udvarhölgyeiként tevékenykedtek, mások Lordk Xaviushoz hasonlóan a királynő kormányához és tanácsadó testületéhez tartoztak. Bármilyen szerepet is töltöttek be, a Highborne-ok mindenképpen az éjelf társadalom felsőbb rétegéhez tartoztak, akik magasabb rendűnek is tartották magukat, ezzel pedig kivívták az alsóbb rétegek haragját. Ez a harag ugyanakkor nem vonatkozott a királynőre, akit az éjelf társadalom minden tagja imádott és csodált nemesi származása ellenére is. Az elfeket annyira elbűvölte saját királynőjük, hogy még a fővárost is átkeresztelték Zin-Azsharira, vagyis Azshara Dicsőségére.

Az éjelf civilizáció Azshara uralkodása alatt érte el tetőpontját, amikor is egy szikrázó birodalommá változott, amelyet kecses tornyok, hatalmas városok és más csodás építmények jellemeztek, amelyekhez hasonlókat a modern korokig nem építettek. Foszforeszkáló töltésutak, amelyeket Elune ezüst fénye világított meg, hálózták be Kalimdor legtávolabbi csücskét is.

Azshara uralkodása alatt a birodalom egyre terjeszkedett, határait felderítő csapatok szélesítették és bővítették. Ezek a felfedező csapatok gyakran egzotikus növényekkel és állatokkal tértek vissza a fővárosba, valamint a világ tetején uralkodó sárkányokról szóló legendákat meséltek. A felfedezőcsapatok aztán különböző helyőrségeket hoztak létre Kalimdoron, mint Shandaralt a jeges északi erdőben, Moonsongban (Holdének), Then’Ralore-t a buja közép-vadonban (amit aztán később Barrens (Puszták) néven ismertek), vagy Eldre’Thalast Feralas déli dzsungeleiben. A királynő maga felügyelte Elune csodálatos új templomának építési munkálatait, amelyet Kalimdor nyugati szélén emeltek drágakövekkel kirakott hidakkal és bugyogó tavakkal körülvéve. Miután elkészült, Azshara a lenyűgöző területet Lathar’Lazalnak, vagyis Égi Trónnak nevezett el.

Ekkora birodalom az Old Godok Fekete Birodalma óta nem jött létre Azerothon. Azshara hatalmas befolyása még Lei Shennek a hatalomról szőtt legvadabb álmait is felülmúlta.

A Hyjal hegy és a Kaldorei Birodalom

Azshara és seregei egyetlen területet kerültek el messzire Azerothon, ez pedig a Hyjal hegy volt. A végtelen erdőket járó szellemek és félistenek nyugtalanították a királynőt. Azshara ösztönösen tisztában volt azzal, hogy Hyjal valahogyan kívül esett az ő befolyásán. Olyan hely volt, amelyet mélyen átitatott az ősi mágia, vad, megszelídíthetetlen és megváltoztathatatlan terület volt, amely éles ellentétben állt az ő elképzeléseivel. Azshara nyilvánosan is megtiltotta mindenkinek, hogy Hyjal területére merészkedjen, és mindezt azzal indokolta, hogy tiszteletben kell tartaniuk az éjelfek ősi kapcsolatát a természettel. Valójában azonban mélyen megvetette a hegyet és azt a harmóniát, amelyet sugárzott magából.

Cenarius pontosan tudta, hogy Azshara miért tart Hyjaltól, és egyre nyugtalanabbul szemlélte az éjelfek terjeszkedését. Évről évre egyre jobban felidegesítette a varázshasználó Highborne-ok pökhendi és meggondolatlan tettei. Cenarius szívét csak az lágyította meg, hogy az éjelf társadalom többi része még mindig tiszteletben tartotta a vadont és igyekeztek harmóniában élni a természettel. A félisten ugyanakkor tudta, hogy semmilyen ráhatása nincs se Azsharára, se az ő arrogáns követőire.

Azshara és a Zandalarik

Idővel az éjelfek egyre kevésbé törődtek a diplomáciával, és egyre inkább figyelmen kívül hagyták Azeroth többi kultúráját. Azshara idegengyűlölete és dogmatikus nézetei az éjelf faj tisztaságáról lassan átjárták és átformálták az egész társadalom gondolkodását. Lenézték a többi népet és fajt, és igyekeztek tudomást se venni róluk.

A nyíltan ellenséges trollokat azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és apró, elkülönült háborúk dúltak a két fél között, azonban a trollok minden egyes alkalommal meghátráltak az éjelfek pusztító mágiája elől. Azsharát azonban nem érdekelte a hódítás, hogy legyőzze a trollokat, mivel a szemében pusztán nüansznyi problémák voltak, akiknek háborúja csak a primitív és fejletlen elmék szimbóluma volt számára. Éppen ezért a királynő a háború végén egyezséget kötött a Zandalari törzzsel, akik befolyással rendelkeztek a többi troll törzs felett. A megállapodás szerint a Zandalarik Azshara kegyéből megtarthatták a számukra szentként tisztelt Zandalar Hegységet, cserébe azonban véget vetnek a határokon dúló troll betöréseknek.

A trollok nem szívesen egyeztek bele, azonban tudták, hogy semmi esélyük sincs ellenségük arcane erejével szemben. Gyalázatosnak és szégyenletesnek tartották a megállapodást, amely csak tovább mélyítette gyűlöletüket az éjelfekkel szemben, és ez a keserű gyűlölet évezredeken át fennmaradt.

A Lángoló Légió (Burning Legion) megjelenése

Miután a trollok már nem jelentettek többé veszélyt, Azshara tovább folytatta a határok feszegetését. Egyre több időt töltött palotája mélyén bezárkózva, ahonnan az Örökkévalóság Kútját és annak arcane titkait tanulmányozta. Úgy gondolta, hogy az éjelfek még csak egy kicsiny szeletét tapasztalták meg a tó végtelen erejének, ezért arra utasította a Highborne-okat, hogy aknázzák ki a Kút teljes mélységét, hogy így bővíthessék tudásukat, amelynek segítségével újabb és újabb magasságokat érhet el intelligenciájuk és technológiájuk.

Ez a vakmerő és határtalan kísérletezés azonban kezdte átszakítani a valóság határát, és mágia-foszlányokat bocsátott ki a Twisting Netherbe (Örvénylő Űr). Az Űr démoni lényei pedig úgy gyűltek ezek köré a mágia-foszlányok köré, amelyek hatalma ellenállhatatlanul vonzotta őket, mint molylepkék a fény köré.

Csak idő kérdése volt, hogy Sargeras és a Lángoló Légió mikor fog felfigyelni rá.

Így történt, hogy végül, hosszú évezredek kutatása után Sargeras rábukkant Azeroth-ra. A híres-neves világlélekre. Habozás nélkül harcba szólította szörnyű démoni seregét, és minden figyelmét a távoli világ felé fordította. Már csak meg kellett találnia a módját, hogy eljusson Azeroth-ra.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..