Azerothi Históriák – Griftah, a troll árus esete Shattrath-tal

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Shattrath városa nemcsak a hatalmas naaruk, a méltóságteljes draenei Aldorok és az elegáns bloodelf Scryerek lakóhelye. Nem, az outlandi Shattrath városa ennél jóval több, hiszen mindenféle nemzetiségű és nációjú fajt magába fogad, hogy Alsóvárosa (Lower City) igazi kavalkád legyen és mindenki otthon érezhesse benne magát és megtalálja a szerencséjét.

Így volt ezzel Griftah, a troll árus is, aki különböző „egzotikus árukat” próbált eladni a hozzá tévedőknek. Volt itt minden kacat és bizsu, amit talizmánként, bűbájjal teli portékákként próbált értékesíteni. Egyik leghíresebb árucikke, a „Szappan egy Kötélen” (Soap on a roap) nevű nyaklánca, amelyről állította, hogy minden híres kalandornak szüksége van rá, hiszen a kalandozások során sokszor mocskosak és koszosak lesznek, ezért kapóra jön, ha az ember magánál hord egy tisztítószert. Legdrágább nyaklánca, amely jutányos áron potom 100 aranyat ért, a Problémamegoldó nyakék (Problem-solving Pendant) volt, amelyről röviden csak annyit mondott: „Nincs pénz, nincs probléma.”

Griftah azonban nemcsak egyszerű árus volt, hanem kitűnő árus, aki pontosan tudta, hogy hogyan kell vevőket csalogatni. Addig becézgette az arra járókat, addig duruzsolt nekik, míg rávette őket, hogy vegyenek tőle egy apróságot, hiszen éppen annak varázserejére van most szükségük. De talán pont ez a duma volt az, ami a vesztét okozta.

Ugyanis vásárlói hamarosan rájöttek, hogy portékái semmit sem érnek. Vagy legalábbis nem azt, amit szerintük érnie kellett volna, ezért követelték, hogy Griftah a teljes vételárat fizesse nekik vissza. A troll azonban közölte, hogy ő nem hazudott nekik. Hiszen azt ígérte, hogy a Halhatatlanság Nagyszerű Ékköve (Marvelous Madstone of Immortality) segítségével feltámadhatnak, ha szellemük visszatalál arra a helyre, ahol holttestük fekszik. Ja, hogy ezt az Ékkő nélkül is el lehet érni? Apró szépséghiba.

Hamarosan pedig a város őrei megelégelték a rendszeres reklamálást náluk, és egyik őrüket, Jadaar Békeőrt (Peacekeeper Jadaar) küldték hozzá, hogy faggassa ki.

– Hé! Hé! – kiáltotta Griftah. – Épp van nálam valami számodra. Láttál már valaha tikbalangot? Félelmetes jószágok. Hajlamosak kirabolni a trollt. Épp az egyik tikbalang-védő kövemre van szükséged. Garantáltan távol tart minden tikbalangot!
– Soha életemben nem hallottam még a tikbalangokról – szólalt meg Peacekeeper Jadaar. – Sőt, a Scryerek elmondták nekem, hogy egyetlen említést sem találtak róluk egyik könyvükben sem.
– Nézd, barátom, nem azért élnek, hogy írjanak róluk, oké? – vetette oda Griftah. – Veszélyes odakinn, ugye? T’od mire van szükséged? Védelemre. Segíthetek átverni magát a halált! Csak viseld ezt az ékkövet a nyakad körű, így ni, és aztán vissza tucc jönni, ha megtalálod magad az árnyékvilágba’! Csak egy kis spuri a hóttesthez és kész is, frissen és újan!
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy ezek a kavicsaid képesek uralni magát az életnek a szerkezetét!
– Ki akarod próbálni?
– Ez fenyegetés volt?! – nézett kérdőn Jaraad.
– Ö… nem – visszakozott Griftah.

Egy idő múlva pedig már nem is lehetett Shattrath városában megtalálni a különös troll árust. Ugyanis megelégelték tevékenységét, és száműzték a falakon kívülre. Griftah azonban nem adta fel, és Shattrath tövében továbbra is árulta portékáit, miközben fennhangon panaszkodott szerinte jogtalan kitiltása miatt.

– Nem hiszem el, hogy kiűdöztek a városbul. Há’ e’ nem egy menedékhely? Öreg Griftah is egy menekült! Nem tehetek róla, hogy egy szórakoztató menekült vagyok…

Mindezen idő alatt bent, Shattrath-ban Griftah standjánál Jadaar mellett egy bloodelf nyomozó is megjelent, akit Asricnak hívtak, és aki a troll készletének egyes darabjait vizsgálta át. Csakhogy bár sokan panaszkodtak Griftah-ra, nagyon sokan megkedvelték már az öreg árust és az ő dumáját. A különböző Azeroth-ról érkezett hősök, akiket Griftah beszédje inkább szórakoztatott, mintsem feldühített – hiába, a folyamatos küzdelmek mellett néha jólesett az öreg áruson és egzotikus gyűjteményén szórakozni – egyre többször jelentek meg Shattrath város vezetői előtt azzal a kéréssel, hogy engedjék vissza Griftah-t a városba, hiszen egy szórakoztató, színes foltja volt az alsóvárosi kavalkádnak.

És végül győzött a köz akarata. Jadaar és Asric nyomozása nem járt sikerrel, nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy Griftah bármilyen törvénybe ütközőt tett volna, ezért a különc  árust kénytelenek voltak visszaengedni a városba. Griftah pedig meghálálta a bizalmat, amit a köznéptől kapott. Új portékája, egy Hula lány baba, minden mérnök számára jól jött, mert ennek a segítségével egy repülő járművet tudtak készíteni maguknak. Emellett Griftah-t fontos feladattal bízták meg: mivel sok ember megfordult a standja körül, sok emberrel beszélgetett, ezért megkérték, hogy az arra alkalmas kalandorokat irányítsa el öreg cimborájához, Budd Redneckhez, akinek egy kis segítségre volt szüksége egy bizonyos troll erőd, Zul’Aman megtámadásához.

Közben Jadaar és Asric a nyomozás sikertelensége miatti bánatukat igyekeztek jó kis itókákba fojtani a Világ Vége Fogadóban (World’s End Tavern). A draenei és a bloodelf természetesen a másikat okolta a kudarcért.

– Biztosan elment az eszem, hogy hagytam, hogy egy Scryer segítsen nekem egy ilyen kényes küldetésben… – mondta vádlón Jadaar.
– Az én feladatom korlátozott volt. A város védelme nem az én hatásköröm. Azt hiszem, ezért hívnak titeket “békeőrnek”?
– Ha mi kezeltük volna az egész nyomozást, akkor biztosíthatlak róla, hogy a bizonyíték biztonságban maradt volna. Ehelyett a te meglehetősen megkérdőjelezhető módszereidet alkalmaztuk…
-Persze, az én módszereim megkérdőjelezhetőek – felelte Asric gúnyosan. – Megjegyzem, az én módszerem volt az, ami feltárta, hogy ez a Griftah egy szélhámos, mindjárt az első körben. Te csak lépést tudtál volna velem tartani, de ezt az egyszerű feladatot se voltál képes megtenni.
– Ashjrakamas nagasraka zekul – dörmögte Jadaar draenei nyelven, ami azt jelentette, hogy inkompetens, nyafogó ficsúr. – Hogy tudtad elveszteni a bizonyítékot?! – fakadt ki.
– Azt hittem, biztonságban van! – bizonygatta Asric. – Ha a békeőreid képesek lennének féken tartani a tolvajokat ebben a városban, akkor ez nem történt volna meg!
– A békeőröket okolod a te kudarcodért? Egy egyszerű feladattal bíztak meg. A troll nyilvánvalóan egy szélhámos volt!
– És téged meg azzal bíztak meg, hogy biztonságban tartsd ezt a várost! Hogyan teljesítsem az egyszerű feladatomat, ha az utcák tele vannak a csőcselékkel? Nem köphetek Shattrath-ban anélkül, hogy azzal ne találnék el valami piti tolvajt! – kiáltotta. – Nem mint hogyha köpni akarnék, persze.
– Épp az egyik ilyen csőcseléket akartam kiűzni, akiket te annyira utálsz. Legközelebb kifejezetten szólok, hogy egy alkalmas nyomozóra van szükségem.
– Ri osa FULO talah banthalos – sóhajtott fel Asric, ami Thalassian nyelven annyit jelentett, hogy abbahagyod valaha is a locsogást. Aztán csendben csak annyit mormogott maga elé: – Diel nei dorNi ala ni ethala do ala ri shar diel mandalas (Nem fizettek meg eléggé azért, hogy ezzel a tökfejjel kell foglalkoznom…)
– Mi volt ez? – kérdezte Jadaar gyanakvón.
– Ó semmi. Csak hangosan gondolkodtam.

Jadaar és Asric azonban nem úszta meg ennyivel ezt a kalandot. Hamarosan mindkettejüket kirúgták a védelmi szolgálatoktól, ezért új helyet kellett keresniük magukban. Végül Azerothon, a messzi északon kötöttek ki… de ez már egy másik történet.

Ha további érdekességeket hallanál Shattrath-ról és lakóiról, gyere el június 17-én, pénteken este 21 órakor egy hordás karaktereddel Shattrath-ba, hogy ott Venjalea vezetésével egy teljeskörű városnéző túrán vehess részt. A túra végén természetesen a Világ Végén Fogadóban lesz az eszem-iszom dínom-dánom! Részletek a Facebookon, de ha kérdésed van, írj nyugodtan 🙂

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.