A Cataclysm története – 1. rész

Azeroth lakói a Lich King halála után nem sokáig élvezhették a viszonylagos békét. Hamarosan ugyanis Deepholm mélyéről előjött Deathwing, nyomában pusztítást, rombolást és háborút hozva. Ahhoz azonban, hogy megértsük, honnan is jött Deathwing és miért tudott ekkora pusztítást véghez vinni, nagyon régre kell visszamennünk.

Az egykori Föld-Védelmező és az Old Godok

Egészen odáig kell visszamennünk, hogy a Titánok először hagyták el Azerothot. Ugyanis hiába alkottak rendet ezen a bolygón, távozásuk után a bolygó ősi gonosz lakói, az Old Godok igyekeztek ismét káoszt és zűrzavart hozni Azeroth életébe, ehhez pedig a bolygó elementáljai és azok urai is segítséget nyújtottak nekik. A Titánok, látva, hogy hogyan próbálják művüket semmissé tenni, visszatértek Azerothra és szembeszálltak az Old Godokkal. Azonban azt kellett tapasztalniuk, hogy az Old Godok megölésével magát a bolygót pusztítanák el, ezért úgy döntöttek, hogy Azeroth legmélyére börtönzik be az Old Godokat, különböző börtönőröket és titán felügyelőket állítva az őrzésükre. Az elementálok urait, Al’Akkirt, Ragnarost, Therazane-t és Neptulont is bebörtönözték, őket különböző elementál síkokra (elemental planes) zárták el. Azeroth egyetemes védelmére pedig öt sárkány aspektust rendeltek és mind az ötüket különböző képességekkel ruházták fel.

Az egyik sárkány közülük Neltharion, a fekete sárkány volt, akit Kazgoroth azzal a feladattal bízott meg, hogy védelmezze meg magát a földet, ezért az ő lakhelye a föld mélyén volt. Emiatt ő vált az Old Godok ármánykodásának legkönnyebb célpontjává. A hosszú évek alatt, amit a föld alatt töltött távol a többi sárkánytól, az Old Godok meggyőzték Nelthariont, hogy ő a leghatalmasabb mind közül, és neki kéne irányítani a többi sárkányt és velük együtt a teljes világot. A suttogások nem voltak hatástalanok, és Neltharion a War of the Ancients során elkészített egy igen erőteljes ereklyét, a Dragon Soult, és azzal a hazugsággal, hogy így legyőzhetik a démonokat, rávette a többi sárkány aspektust, hogy lényük egy részét adják az ereklyéhez. Ezután a Dragon Soult természetesen a többi sárkány ellen fordította, felfedve ezzel valódi szándékait, azonban a Malfurion Stormrage vezette éjelf csapatoknak sikerült megakadályozniuk világuralomra törő terveit. Ezt követően a másik négy sárkány aspektus úgy változtatta meg a Dragon Soul – vagy inkább Demon Soul – tulajdonságait, hogy azt a most már Deathwing névre hallgató fekete sárkány soha többé ne tudja megtalálni. A lemezt pedig jól elrejtették, hogy Deathwing ne találhassa meg.

De a sárkány sok ezer évvel később rábukkant az ereklyére (amúgy sem volt jobb dolga). És bár ő maga nem tudta használni, nem volt nehéz olyan személyekre bukkannia, akik helyette használták a Demon Soult, elsősorban a vörös sárkányokkal szemben. Azonban ezt a tervét is lefülelték, és hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő, a sárkány aspektusok inkább elpusztították a veszélyes fegyvert, Deathwinget pedig úgy elintézték, hogy a fekete sárkány kénytelen volt az egyik elemi síkra, Deepholmba menekülni, hogy gyenge testét valahogyan helyreállítsák.

A világ szétszakítása

Habár a világ, úgy tűnt, teljesen elfeledkezett róla, Deathwing bosszút forralt ellenségeivel szemben, és egy őrült tervet kovácsolt a világuralom megszerzése érdekében. A terv egyik része az volt, hogy egykori társát, Sinestrát Outlandre küldte, hogy ott a Dragonmaw klán törzsfőnökétől, Mor’ghortól megszerezze a Netherwing sárkánytojásokat. Ezek a tojások a saját leszármazottai voltak, hiszen a Netherwing sárkányok azokból a fekete sárkánytojásokból keltek ki, amelyeket még Deathwing hagyott maga után Draenoron a bolygó pusztulása előtt, és amelyek a Draenort ért robbanás következtében erős, nyers, a Twisting Netherből érkező kaotikus energiáknak voltak kitéve. Sinestra kísérletei azonban kudarcot vallottak Grim Batolban és az életébe kerültek, ezért Deathwing a tojásokat átszállította az Obsidian Sanctumba, ahol a többi fekete sárkánytojás is kikelt. Ezeket a tojásokat végül a Malygost is megölő kalandorok pusztították el. Azonban nem ezek voltak az egyetlen tojások, mert a Ruby Sanctum elleni támadás során kiderült, hogy vannak kikelt Twilight sárkányok, akik Deathwinget szolgálták.

A terv másik részeként Deathwing az Old Godokhoz és az ő elementál-lordjaikhoz fordult segítségért. Al’Akkir, a Szélúr és Ragnaros, a Tűzúr készségesen álltak az őrült sárkány rendelkezésére. Emellett az Old Godok Deathwing rendelkezésére bocsátották az általuk irányított Cho’gall vezette Twilight’s Hammer klánt is. Mivel Azeroth elemei érezték, hogy valami készülődni fog, elkezdtek nyugtalankodni, amivel párhuzamosan a Twilight’s Hammer tagjai a bolygó népei között járva a világvégéről kezdtek szónokolni, így szerezve egyre több és több követőt maguknak.

Mikor Deathwing úgy érezte, már eléggé összeszedte minden erejét, eljött az ideje, hogy az egész világnak megmutassa, milyen komolyak a szándékai és mekkora hatalommal rendelkezik is a világ felett. A Lich King legyőzése utáni viszonylag nyugodt időszakot végül a fekete sárkány kitörése törte meg Deepholmból, földrengéseket, tornádókat, tömegkatasztrófákat okozva, szóval egy olyan jellegű káoszt, amilyet az Old Godok már nagyon régóta terveztek és nagyon élveztek. Ez volt a Shattering.

A Shatteringgel azonban nem fejezte be Deathwing a pusztítását. Hogy minél több Twilight sárkányt hozhasson létre, újraélesztette fiát, Nefariant, akit Blackwing Descentbe küldött, hogy ott további sárkányokat kreálhasson apja parancsára, de mindenekelőtt a fiú saját testvérét, a halott Onyxiát élesztette fel. Hogy teljes legyen a családi kör, Deathwing a korábban meghalt párját, Sinestrát is feltámasztotta, szintén abból a célból, hogy további Twilight sárkányokat költsön. Cho’gallt pedig megbízta zzal, hogy Sinestra fekhelye felett építse meg a Bastion of Twilight-ot, ahol a kikelt Twilight bébiket biztonságosan, a külvilágtól elzárva tudják felnevelni, hogy aztán segítsenek Deathwingnek a világ uralmára törnie.

A Szél úr Al’Akkir Uldumban, míg a Tűz Úr Ragnaros Mount Hyjalben jelent meg, és próbálták Deathwinget segíteni céljai elérésében. Terazane, a Kőanya azonban túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy a megsérült World Pillar nyomán Azeroth és lakhelye, Deepholm ne omoljanak egymásba, ehhez pedig hajlandó volt a halandó népek segítségét is igénybe venni. A tengerek urának, Neptulonnak pedig esze ágában sem volt régi mestereit segíteni. Ezt azonban az Old Godok sem hagyhatták tétlenül, ezért a tengerek mélyén élő, nekik lekötelezett nagákat szólították fel arra, hogy büntessék meg a Tidehuntert, aminek Ozumat segítségével eleget is tettek.

Új háború kezdődik

Természetesen Azeroth népei igyekeztek nem ölbe tett kézzel ülni és nézni, ahogyan a világukat egy őrült sárkány szétszakítja. Az előjelek világosak voltak, az elemek nyugtalankodtak, az ogre mágus, Cho’gall vezette Twilight’s Hammer szekta tagjai nyíltan hirdették nézeteiket a különböző városok terein, ahol egyre nagyobb és nagyobb létszámú hallgatóság figyelmét tudták felkelteni. Cho’gall ráadásul olyan lényeket is együttműködésre tudott rávenni, mint a föld-elementál úrnő lánya, Princess Theradras, a lég-elementál Prince Sarsarun és a tűz-elementál Grand Ambassador Flamelash. Az ő közreműködésükkel Azeroth nagyvárosait vonták ostrom alá, és a Horda és az Szövetség saját hőseit hívta a városok védelmére, akiknek a segítségével sikerült is visszaverni az elemek támadását.

A Horda Warchiefje, Thrall úgy érezte, hogy az elemek nyugtalansága elszólítja a Horda éléről, és rá, mint sámánra lesz szüksége a világnak. Ennek érdekében Outlandre távozott, hogy tovább fejleszthesse képességeit, illetve az ottani elemekkel – akik már átélték világuk pusztulását – kommunikáljon. Outlanden egy meglehetősen agilis ork nőt, Aggrát kapta maga mellé kísérőnek, aki kérdéseivel állandóan kizökkentette komfortzónájából Thrallt, hogy aztán a kölcsönös ellenszenv lassan szimpátiává, majd igaz szerelemmé váljon. Az Outlandről visszaérkező Thrallt aztán egy szétszakadt világ fogadta, és Aggrával együtt csatlakozott a sámánok szervezetéhez, a semleges Earthen Ringhez, hogy segítséget nyújtson a Deathwing felkelése nyomán összedőlni szándékozó World Pillar helyreállításában.

Thrall távozásakor kijelölte utódját, méghozzá Garrosh Hellscreamet, a Northrendről frissen hazaérkezett győztes hadvezért kérte fel a feladatra, aki népszerűsége csúcsán új lendületet hozhat a Horda életébe. Ez a választás Thrallon kívül szinte senkinek nem tetszett, és hiába próbálta mind Cairne, mind Vol’jin figyelmeztetni az orkot a veszélyre, amit a meglehetősen heves vérmérsékletű Mag’har jelenthet, Thrall kitartott döntése mellett, de a biztonság kedvéért Varok Saurfangot és Eitrigget tanácsadóként Garrosh mellé rendelte. Cairne azonban nem bírta sokáig elviselni Garrosh-t és a taurenek és a night elfek közötti konfliktus során Mak’gorára hívta ki a Warchiefet, amely a gonosz Magatha Grimtotem ármánykodása miatt az életébe került. Ezután az Echo Isles-t nemrég visszaszerzett Vol’jin sem mert nyíltan szembeszállni Garrosh-sal, bár egyik találkozásuk alkalmával kifejtette nem éppen hízelgő véleményét az új Warchiefről.

A Shattering után aztán Garrosh úgy döntött, végleges megoldást fog találni a Horda víz- és alapanyag-hiányára. Mivel túlzott büszkesége és dölyfössége miatt nem hitt a diplomáciában és az együttműködésben, úgy érezte, a Hordának meg kell szereznie azt, ami jár neki, ahogyan azt már Thrallnak meg kellett volna tennie évekkel korábban. Ezért a Horda csapatai megtámadták Ashenvale-ben az Szövetség területeit, teljesen meghódították Azsharát, nyílt háborút indítottak Stonetalonban és a Barrensben, valamint az Eastern Kingdoms területén is igyekeztek megvetni a lábukat. Ebben Sylvanas Windrunner Forsakenjeinek is aktív segítséget kellett nyújtaniuk, akikben meglehetősen megrendült a bizalom Putress puccsa után, illetve a Wrathgate-nél történtek miatt. Sylvanas maga új szövetségesekkel, a val’kyrokkal az oldalán jelent meg, miután visszatért Icecrown Citadelből, és eltökélte, hogy nem hagyja, hogy népe, a Forsakenek eltűnjenek a süllyesztőben, hanem a maga részéről mindent megtesz azért, hogy még több Forsaken „születhessen”. A Horda Eastern Kingdomsban először a több helyen megsérült Greymane Wall miatt elérhetővé vált Gilneast támadta meg, elűzve onnan az egykori emberi királyságot, majd tovább haladtak a part mentén, illetve Lordaeron belseje felé.

A Horda haderejét ráadásul most már a goblinok technológiai arzenálja is segítette. Deathwing pusztítása Isle of Kezant is elérte, ahol a Bilgewater Cartel folytatott Kajamite bányászatot az ott élők teljes kihasználásával. A szigeten található vulkán kitörésével azonban a goblinoknak és uruknak, Trade Prince Gallywixnek távozniuk kellett, és véletlenül belefutottak az SI:7 ügynökök által elrabolt Thrallba, aki kiszabadulása után beajánlotta a Bilgewater goblikoat a Hordába. Garrosh Hellscream hamar felismerte a Kaja-Cola használatával felturbózott agyú goblinok technikai tudásában rejlő potenciált, és igyekezett azt minél jobban kihasználni céljai elérése érdekében.

Belső feszültségek

A Szövetséget azonban nemcsak a Horda támadása nyugtalanította, hanem saját belső ügyeikkel is meg kellett küzdeniük. A night elfek ekkor kezdtek el szembesülni azzal, hogy mit jelent számukra a Nordrassil és a halhatatlanság elvesztése, és egyelőre nehezen tudtak megbirkózni a mulandósággal. Emellett őket érték a legnagyobb károk, hiszen a Horda által letarolt és megtámadott Ashenvale és Stonetalon mellett Darkshore, ahol nagy számban megjelentek a nagák, sőt, maga Queen Azshara is, szintén súlyosan megszenvedte Deathwing felkelését. És ha még ez nem lett volna elég, a night elf társadalomba visszafogadott egykori Highborne mágusok is tovább szították a belső feszültséget Darnassus lakói között.

A törpöket sem sok választotta el egy újabb polgárháborútól. Miután Magni király egy ősi rituálé keretében megpróbált kommunikálni a nyugtalankodó elemekkel, és gyémánttá változott, lánya, Moira jelent meg Ironforge kapujában, karján egy csecsemővel, oldalán pedig a Dark Iron törpökkel, és magának követelte apja trónját. Az Ironforge és a Wildhammer klánok természetesen nem akarták ölbe tett kézzel nézni, ahogy gyűlölt kuzinjaik megszerzik Ironforge trónját, és Stormwind királya, Varian Wrynn sem volt elragadtatva attól, hogy Moira Thaurissan túszként kívánta felhasználni egy szem fiát, végül azonban Anduin közbenjárásával sikerült elkerülni a vérontást, és létrejött a Council of the Three Hammers, ahol a három klán közösen próbálta több-kevesebb sikerrel irányítani a törpök társadalmát.

Varian Wrynnt azonban nemcsak a törpök, hanem saját királyságának helyzete is nyugtalanította. Korábbi eltűnése idején Lady Katrana Prestor, alias Onyxia mesterkedése állította szembe a királyság közelében lévő vidékeket Stormwinndel, majd a northrendi hadjárat költsége zsákmányolta ki őket. A Shatteringet követő éhínség és pusztítás, valamint az újabb háború a Horda-dal kezdte megtenni hatását. Westfallt menekültek árja lepte el, ami kiváló esélyt nyújtott az egykori Defias-vezér, Edwin van Cleef lányának, Vanessának, hogy ismét felvirágoztassa a Defias Brotherhoodot, valamint a Wrynnek iránt érzett mérhetetlen gyűlöletét kiélhesse és megbosszulhassa apja halálát. Csak az Szövetség hőseinek összefogásával tudták legyőzni Vanessa VanCleefet.

Stormwind mellett pedig egy másik emberi királyság is előtérbe került a Shattering hatására. A Második Háború után, a plague megjelenésekor a Greymane Wall mögé visszavonult Gilneas sem úszta meg a katasztrófát. Azonkívül, hogy a Wall megroppanását a Horde igyekezett kihasználni a Forsakenek támadásával, kiderült Gilneas nagy titka: hogy az elszigeteltségért súlyos árat fizettek: hogy amikor Archmage Arugal előidézte a worgeneket, hogy szembeszálljanak a Scourge-dzsel, egyben a gilneasiakra is rászabadította ezeket a vérfarkasokat. Lassan a társadalom nagy része – köztük a király, Genn Greymane is – megfertőződött. És miközben próbáltak ellenállni Sylvanas hódításának, felfedezték, hogy a worgen átok gyökere a night elf druidákban rejlik, és valóban ők segítettek a gilneasiaknak, hogy egyensúlyban kerüljön bennük az ember és a farkas. A végén azonban a sok súlyos gonddal mégsem bírt megbirkózni a királyság. A Gilneas City elleni támadás során a trónörökös, Liam Greymane az életét adta királyáért és népéért, akik végül – nem lévén más megoldás – kénytelenek voltak hajóra szállni és elmenekülni szülőhazájukból Darnassusba, ahol a worgen átok miatt felelősséget érző Malfurion Stormrage befogadta őket, majd elérte, hogy Gilneast az Alliance tagjai közé is felvegyék.

Azerothon tehát konfliktus, konfliktus hátán jelentkezett, a béke és a nyugalom szinte a világ minden pontján eltűnt. A korábban viszonylag békésen egymás mellett élő Horde és Alliance között nyílt háború kezdett kibontakozni, akik pedig nem a két frakció vetélkedésében vettek részt, igyekeztek egyben tartani a világot a World Pillar, illetve Mount Hyjal megmentésével. Deathwing és az Old Godok tehát elégedettek voltak tervük első felvonásával. Itt ugyanis nem álltak meg. Hamarosan Azeroth népei és a többi sárkányaspektus is rájött, hogy mi valójában Deathwing célja: az Alkony órája, vagyis a Twilight Hour bekövetkezése.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..