A Hírvivők – Illidan, Gul’dan és Khadgar – 1. rész

Hamarosan újabb sorozat jelenik meg a World of Warcraft legújabb kiegészítőjének, a Legionnek az előzményeként Harbingers, vagyis Hírnökök címmel, amely három fontos karakter köré épül: Illidan Stormrage, Gul’dan, illetve Khadgar. A most következő írásban kicsit utána járunk, hogy mégis mi lehet a közös ebben a három személyben, mi kötheti össze őket, és ugyan minek lehetnek az előhírnökei (bár ezt nem nehéz kitalálni).

Először nézzük meg, hogy mi kötheti össze ezt a három személyt, akik a valóságban eddig nem nagyon találkoztak egymással (habár Khadgar és Illidan találkozhattak Outlanden, de nem tudunk róla, és most a mi idővonalunk szerinti Gul’danról beszélek első körben). Először talán Gul’dan koponyája jut eszünkbe, hiszen mind Illidan, mind Khadgar birtokolta az ork warlock után maradt ereklyét, azonban van még valaki, aki összeköti őket, vagy legalábbis akivel mindhárman valamilyen mértékben kapcsolatba kerültek: Sargeras. Emellett még egy dolog köti össze őket: mindhárman tudják, hogyan kell világok között portálokat nyitni és bezárni.

A bukott titán célja

Sargeras egykor a Pantheon bajnoka volt, akinek a világegyetemben felbukkanó démonok legyőzése volt a feladata. Ennek a feladatának maradéktalanul eleget is tett, egészen addig, amíg fel nem fedezte a Void lordokat, és azt, hogy ők mekkora veszélyt jelentenek az univerzumra. Itt vitába keveredett a Pantheonnal, mivel ő hajlandó volt a Void Lordokkal szemben bolygókat, sőt, az esetleg bennük szunnyadó világlelkeket is elpusztítani annak érdekében, hogy a Void Lordok célját, a Dark Titan, Sötét Titán felébresztését megakadályozzák. Ezzel szemben a Pantheon az élet, a bolygók és a világlelkek megmentését tartotta szem előtt, ezért elutasították Sargeras javaslatát, aki emiatt otthagyta a Pantheont.

Sargeras tovább gondolkodott azon, hogy hogyan lehetne a Void Lordokat megölni, és arra jutott, hogy alapvetően hibás a titánok szándéka, és csak úgy kerülhetik el a Dark Titan felébresztését, ha egész egyszerűen megölnek minden bolygót, így nem lesz mit megfertőznie a Void Lordoknak, és megtestesüléseiknek, az Old Godoknak. Ezért a korábban üldözött démonokból egy sereget hozott létre, amelyet Lángoló Légiónak (Burning Legion) nevezett el, és megkezdte Lángoló Hadjáratát (Burning Crusade), vagyis a világegyetem bolygóinak módszeres kiirtását.

Amikor emiatt összetűzésbe került a Pantheonnal, Sargeras hatalmas erejével megölte annak tagjait, majd az Aman’thul által emlegetett aprócska bolygó felkutatására indult, amely a Pantheon vezetője szerint a lehető legerősebb világlelket rejti magában.

Azeroth felfedezése

Sargeras hosszú-hosszú időn át kutatott ezután a bolygó után, mire végül szerencsével járt, és démonjai érdekes arcane energia-használatot jeleztek neki: a Highborne-ok által használt arcane fokozatosan szétszakította a fizikai világegyetem, a Great Dark Beyond (Nagy Túlnanni Semmisség) és a Lángoló Légió otthona, a Twisting Nether (Örvénylő Űr) közötti határvonalat, így a démonok könnyedén érzékelni tudták azt.

Azeroth nagyon távoli pontjában feküdt a világegyetemnek, így hosszú-hosszú ideig tartott volna, míg Sargeras a seregével megérkezik, ugyanakkor tudta, hogy nincs vesztenivaló ideje, hiszen Old Godok vannak rajta. A gyorsabb módszer az átjárók létrehozása volt, ehhez viszont megfelelő szövetségesekre volt szüksége a bolygón.

Sargeras egy már bevált taktikához folyamodott: elképzelhetetlen hatalmat és paradicsomi állapotokat ígért a könnyen megvesztegethető Highborne-oknak és vezetőjüknek, Azshara királynőnek, akik el is fogadták az ajánlatot, ugyanúgy, ahogy egykor a Argus nevű bolygón Archimonde és Kil’jaeden is elfogadta azt. Így kezdődött meg Azeroth első inváziója, amely aztán az Ősök Háborúja (War of the Ancients) végén meglepő eredménnyel zárult: a Lángoló Légiót első ízben sikerült legyőznie halandó civilizációnak.

Illidan Stormrage

A Háború során tűnt ki az éjelf ellenállók közül egy fiatal és tehetséges éjelf, akit Illidan Stormrage-nek (Haragvihar Illidan) hívtak. Illidan kiválóan értett az arcane mágia használatához, azonban arrogáns, fennhéjázó stílusa nem tette túl népszerűvé társai körében. Black Rook Hold támadásakor fontos feladatot kapott: neki kellett mágusaival együtt megnyitnia az utat a démonok tengerén át, majd az átjárót kellett bezárnia, hogy ne érkezzen további erősítés. Illidan a harc során azzal szembesült, hogy a démonok szinte végtelen számú sereggel érkeznek, miközben ő és társai folyamatosan kifáradnak az arcane használatától. Külön-külön az erejük nem sokat ért a démonokkal szemben, ezért az éjelf igyekezett minél nagyobb erőre szert tenni, erre pedig egyetlen megoldást látott: ha a többi éjelf erejét szívja ki, és azzal erősíti meg magát. Ez azonban szükségszerűen társai halálához vezetett, Illidan azonban vállalta ezt a tervet, mert úgy érezte, hogy a démonokat más módon nem lehet megállítani. Végül sikerrel járt, azonban az eszköz, amit választott, és a rengeteg éjelf életének feláldozása nem nyerte el Lord Ravencrest és a többiek tetszését.

Illidan érezte, hogy a démonokkal szemben kevés lesz az éjelfek ellenállása és az éjelfek ereje, ezért elhatározta, hogy megszerzi a sárkányaspektusok erejét tartalmazó Démonlelket (Demon Soul). Ehhez azonban több erőre volt szüksége, és mivel a Well of Eternityt (Well of Eternity) a Highborne-ok elszakították a többi éjelftől, ezért Illidan Zin-Azshariba ment. Itt Azshara és Mannoroth elérték, hogy Illidan magának a Légió urának, Sargerasnak a színe elé kerüljön. Illidan neki is elmondta, hogy a Démonlelket kívánja megszerezni – habár azt eltitkolta, hogy azért, hogy a démoni portálokat bezárhassa vele –, Sargeras pedig ezzel a tervvel olyan elégedett volt, hogy „megajándékozta” Illidant: testét fel tetoválásokkal díszítette fel, míg szemeit kiégette, hogy új látást biztosítson számára.

Ezzel azonban a Légió titkainak egy részét is felfedte előtte: Illidan megtudta, hogy a Légió valódi mérete több mint százszorosa annak a seregnek, amely eddig Azeroth-ra lépett, illetve azt is megtudta, hogy a Légió seregét eddig egyetlen halandó világnak sem sikerült legyőznie. Ezzel a tudással felvértezve aztán a Háború végjátékában az éjelf ellenállók oldalán részt vett a döntő ütközetben, és miután tudomást szerzett testvére, Malfurion tervéről, gyorsan kimenekített hét üvegcsével a Well of Eternity vizéből, mivel úgy gondolta, hogy arcane használata nélkül semmi esélyük nem lesz a külső támadásokkal szemben.

A Sundering után ezért ment a Hyjal hegy tetejére, hogy ott egy új Well of Eternityt hozzon létre, amely majd újabb arcane energia-forrásként működhet tovább. Nem értette, hogy a többiek miért nem fogadják el, hogy a Lángoló Légió újabb eljövetelét végső soron elkerülni nem lehet, pusztán felkészülni lehet rá. Amikor az új Well of Eternityt erőszakkal is igyekezett megvédeni, Malfurion a népakaratnak megfelelően bebörtönözte a föld alá, ahol aztán Illidan Maiev Shadowsong (Árnyékdal Maiev) őrizete alatt tízezer évet várt arra, hogy kiszabaduljon és újra a Lángoló Légió ellen küzdjön.

A Medivh-ben lakozó Sargeras

Miközben Illidan a Barrow Dens mélyén járkált fel-alá cellájában, addig a felszínen fontos dolgok történtek. Sargeras avatarja megjelent Azerothon, ahol összecsapott az akkori legnagyobb mágussal, Aegwynnel, aki Tirisfal Őrzője (Guardian) volt. Az összecsapást Aegwynn nyerte, aki Sargeras testét egy sírba rejtette el: ez a sír a Maelstrom mélyén, az egykori Suramar területén található Elune Temploma volt, amely a világtól elzártan nyugodott a tenger mélyén, ezért ideális hely volt a bukott titán avatarjának elrejtéséhez.

Aegwynn azonban nem tudott arról, hogy Sargeras lelke az ő testébe költözött és csak a megfelelő alkalomra várt. Ez az alkalom pedig akkor jött el, amikor Aegwynn saját gyermeket akart, hogy aztán az utódja lehessen az őrzői poszton, ezért egy fiúgyermeket szült egy tehetséges mágusnak, Nielas Arannak. A gyermek a Medivh nevet kapta, és se Aegwynn, se senki más nem sejthette, hogy Medivh-ben benne lakozott a Lángoló Légió ura, Sargeras is.

Amikor Medivh nagykorú lett, és felépült a kómából, amibe ereje feléledésekor került, az ember Őrző mellett ott lakozott Sargeras is, aki az elhagyott torony mélyén, Karazhanban Azeroth újabb meghódítását készítette elő. Ennek érdekében felvette a kapcsolatot a Kil’jaeden által beajánlott, Draenoron élő orkkal, Gul’dannal, aki elképzelhetetlen hatalomért cserébe kész volt egy átjárót építeni Draenor és Azeroth között. Miután a Sötét Portál megépült, az orkokból álló Horda megjelent Azerothon és megtámadta az emberek királyságát, Stormwindet. A Medivhben lakozó Sargeras istenszerű hatalmat ígért, amelyről azt állította, hogy az a Tomb of Sargerasban, vagyis Sargeras sírjában van elrejtve a tenger mélyén. Megígérte Gul’dannak, ha sikerrel jár a Horda, akkor elárulja neki a sír pontos elhelyezkedését.

Ebben az időben került Medivh-hez, a köztiszteletben álló Őrzőhöz tanoncnak Dalaran ifjú mágusa, Khadgar. Khadgar dolga Karazhan könyvtárának rendben tartása mellett az volt, hogy jelentéseket küldjön mesteréről a Kirin Tornak. Az ifjú mágus hamarosan gyanítani kezdte, hogy mestere körül nincs minden rendben. Hosszas és kitartó nyomozás során rájött a szörnyű igazságra: Medivh a felelős valójában azért, hogy megépülhetett a Sötét Portál. Ekkor felkereste Anduin Lothart, és egy kisebb sereggel együtt megtámadták Karazhant, hogy felelősségre vonják Medivhet tetteiért.

Ezt megneszelte Gul’dan is, aki félt attól, hogy a katonák még azelőtt meg fogják ölni az Őrzőt, hogy elárulná neki a sír titkát. Így behatolt Medivh elméjébe, hogy megpróbálja kifürkészni gondolatai közül azt, hogy hol is található pontosan a hatalmas erővel rendelkező sír. Így történt, ahogy amikor Khadgar és Lothar szembeszálltak Medivh-vel, és a mágus felfedte előttük, hogy valójában ki lakozik benne, Gul’dan végig kapcsolatban állt Medivh elméjével. Ez volt az oka annak is, hogy amikor végül Khadgarnak sikerült Medivhet legyőznie, majd pedig Lotharnak lefejeznie, akkor Sargeras lelkét a Twisting Nether távoli sarkába űzték, míg Gul’dan kómába zuhant.

Sargeras sírja

Miután Gul’dan felébredt a kómából, nekilátott, hogy megszervezze, hogy eljusson Sargeras sírjához, melynek pontos helyét még sikerült megtudnia Medivh halála előtt. A Stormreaver és Twilight’s Hammer klánokkal együtt otthagyta a Hordát, majd elindult, hogy megkeresse ezt a rejtélyes helyet. Miután rábukkant a tenger mélyén, a warlock egy varázslattal kiemelte azt, és így önálló sziget lett belőle Broken Shore (Törött Part) néven. Kiválasztott harcosaival együtt Gul’dan kinyitotta a sír ajtóit, és elindult megkeresni Sargeras szemét, ezt a drágakőszerű ereklyét. Azonban az áhított isteni hatalmat nem nyerte el, mert nem készült arra, hogy a sírt démonok lakják, akik azonnal széttépték őt. Halála előtt Gul’dan még ráeszmélt arra, hogy Sargeras csupán eszköznek kívánta őt használni arra, hogy visszaszerezze fegyverét és ereklyéit a sírból.

Gul’dan koponyája

Gul’dan hatása azonban nem ért véget a halálával. Az egyik túlélő warlock ugyanis rábukkant Gul’dan holttestére, és mivel úgy hitte, hogy még a halottaknak is van erejük, ezért magával vitte a koponyát. Ezt a warlockot aztán egy harcos megölte, akit pedig a Bonechewer klán főnöke, Hurkan Skullsplinter ölt meg. Csakhogy a koponya nemcsak egy egyszerű ereklye volt, hanem önálló hatalommal is rendelkezett. Démoni erőket lehetett megidézni a segítségével, illetőleg Gul’dan lelkének néhány darabját is tartalmazta, így az egykori warlock képes volt kommunikálni környezetével. Hurkan azonban nem ismerte fel erejét, és később Grom Hellscream ölte meg, aki Ner’zhulnak adta át a koponyát.

Ezután a sírból Teron Gorefiend vezetésével megszerezték az orkok Sargeras díszes jogarját (Jeweled Scepter of Sargeras), valamint ellopták Dalaranból az Eye of Dalarant és Medivh Könyvét, majd Ner’zhulnak adták őket, aki ezeknek az ereklyéknek a segítségével nyitott portálokat más világra. Mivel Gul’dan koponyájára egy idő után Ner’zhulnak nem volt szüksége, azt Deathwingnek adta cserébe a segítségéért. A fekete sárkánytól pedig Alleria Windrunner és Turalyon segítségével Khadgar szerezte meg magának. Khadgar a koponya és a szintén megszerzett Medivh Könyve (Book of Medivh) segítségével aztán képes volt bezárni az Azerothot Draenorral összekötő Sötét Portált, hogy a Draenort szétszakító nagyerejű robbanás ne legyen hatással Azeroth-ra. A pletykák szerint a koponyát a könyvvel együtt Khadgar Dalaranba akarta küldeni, ahova azonban csak a könyv jutott el, a koponya nem.

Évekkel később kiderült, hogy a koponyát a Lángoló Légió szerezte meg magának, és démonikus erejét arra használt, hogy megfertőzze vele Felwood erdőit. Arthas sugallatára azonban a koponyát a börtönéből Tyrande Whisperwind által kiszabadított Illidan szerezte meg, aki szabadulása után is igyekezett a démonokat legyőzni. Miután megszerezte a koponyát, annak erejét elfogyasztotta annak érdekében, hogy minél erősebb legyen, de ezért komoly árat fizetett: végleg elvesztette kaldorei kinézetét, és félig démonná változott. Illidan újdonsült erejével azonnal meg is ölte a Légió egyik fontos hadnagyát, a Nathrezimeket irányító Tichondriust.

Illidan a koponyának azonban csak az erejét használta fel, Gul’dan lelkének darabja továbbra is benne élt. A démonvadász pedig jó hasznát vette, hiszen Gul’dan rengeteg mindent tudott Sargerasról és a démonokról, köszönhetően annak, hogy nagyon sokszor állt kapcsolatban Medivh elméjével. Így szerzett Illidan is tudomást Sargeras sírjáról, ahonnét ő már sikeresen megszerezte Sargeras szemét, amelyet arra kívánt felhasználni, hogy a Northrenden élő Lich Kinget legyőzze vele (és ezzel elpusztítsa egész Northrendet is), ezt azonban testvére megakadályozta. A kudarc után Illidan a koponyával együtt Outlandre távozott, hogy onnét harcoljon tovább a démonok ellen.

A következő részben kiderül, hogy Outlanden pontosan mit is tett Illidan, illetve hogyan kerül a képbe egy alternatív univerzum alternatív Gul’danja és mit is akarhat Khadgar.

Add hozzá kedvenceidhez