Azerothi Históriák – Sargeras sírja és a Nagy Terv

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Amikor Aegwynn közel kilencszáz évvel ezelőtt Northrendre utazott, hogy az ottani démonok ellen harcoljon, nem hitte volna, hogy csak egy báb lesz egy olyan nagyszabású játszmában, amelyet a Burning Legion (Lángoló Légió) vezetője, Sargeras játszott. Amikor elsötétült az ég, és kettéhasadt, és megjelent rajta a retteget démonúr, Sargeras, Aegwynn meg volt róla győződve, hogy elég erős lesz ahhoz, hogy legyőzze az egész univerzum leghatalmasabb lényét. Csakhogy a Tirisfali Őrző nem tudhatta, hogy akár nyer, akár veszít, mindenképpen Sargeras malmára fogja hajtani a vizet.

Chronicle_Burning_Legion

Sargeras terve

Sargeras régóta szerette volna elpusztítani Azerothot, egészen pontosan azóta, hogy Aman’Thul elmondta neki, hogy létezik ez a picinyke bolygó a Great Dark Beyond (Nagy Túlnanni Sötétség) távoli szegletében, amely a valaha volt legerősebb világ-lelket, vagyis születendő titánt rejti magában. Aman’Thul azt hitte, hogy ez az információ majd meggyőzi arról Sargerast, hogy nem kell elpusztítani az univerzumot ahhoz, hogy legyőzzék a Void Lordokat, hiszen csak erre a bolygóra kell vigyázni és óvni, amíg a benne szunnyadó titán felébred. Csakhogy addigra Sargeras már túl volt azon, hogy józan ésszel meg lehessen őt győzni terve hamisságáról: meggyőződése volt, hogyha nem pusztítja el az összes világot, akkor a Void Lordok valahol sikerrel fognak járni, és megronthatnak egy világ-lelket, amelyből egy sötét titánt kelthetnek életre.

Éppen ezért, miután Sargeras tudomást szerzett Azeroth létezéséről, minden erejével azon volt, hogy minél előbb megtalálja és elpusztítsa a bolygót, még mielőtt a Void Lordok fizikai megtestesülései, az Old Godok teljesen megronthatnák azt. Valószínűleg az volt az egyik legboldogabb pillanat Sargeras életében, amikor ügynökei jelentették neki, hogy megtalálták Azerothot.

Volt azonban egy gond: Azeroth túlságosan messze volt az univerzumban. Hosszú-hosszú időkig, évezredekig tartott volna, mire odaért volna seregével, ennyi időt azonban nem mert kockáztatni. Gyorsabb megoldásra volt szüksége: egy átjáróra a Twisting Nether és Azeroth között. Az átjáró megépítéséhez azonban szüksége volt a bolygó halandó népeinek segítségére.

Elune Temploma és a Teremtés Oszlopai

Ezért Sargeras a Burning Legion bevett taktikáját alkalmazta: hatalmat és földi paradicsomot ígért Azeroth akkori legnagyobb birodalma, a Kaldorei Birodalom vezetőjének, Azshara királynőnek. És Azshara ráharapott a csalira; a becsvágyó királynő elhitte, hogy a Légió segítségével majd újraformálhatja egész Azerothot és földi paradicsomot hozhat létre saját maga és népe számára. A terv bevált, a királynő utasította is a Highborne mágusokat, hogy kezdjenek el dolgozni egy hatalmas átjáró létrehozásán, amely elég nagy lesz ahhoz, hogy a Légió seregei és legfőbb vezetői Azeroth-ra léphessenek.

Csakhogy a halandó népekből szerveződő ellenállás elég erős volt, és a Légió kezdett vesztésre állni ebben a harcban. Ezért elhatározták, hogy egy második átjárót is fognak nyitni azon kívül, amelyet a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) felett nyitottak meg. Ennek a másik átjárónak a helye Suramarban, a kaldoreiek legszentebb helyén, Elune hatalmas templomában volt, amelyet a titán eredetű Teremtés Oszlopai (Pillars of Creation) vettek körül. Az Oszlopok segítségével formálták meg Azeroth felszínét a Titán Őrzők, majd a Sötét Portál megnyitása előtt 12.000 évvel a kaldoreiek arra használták, hogy egy hatalmas méretű sebet Azeroth felszínén lezárjanak vele, és köré Elune tiszteletére egy templomot emeltek.

Suramar vezetője, Grand Magistrix Elisande azonban nem bízott a Légióban, és hamar felismerte, hogy egy újabb átjáró létrehozása és azon keresztül a démonok áradata valószínűleg Suramar végét jelentené. Ezért követőivel együtt úgy döntött, hogy otthagyják Azsharát és a Highborne-okat és a saját lábukra fognak állni, így az éjelf ellenálláshoz sem csatlakoztak. A portál bezárásához pedig felhasználták az itt összegyűjtött jelentős titán relikviákat, és a Teremtés Oszlopai segítségével lezárták az újabb portált a Twisting Netherbe, méghozzá úgy, hogy azt démon ne tudja felnyitni. Az Ősök Háborúját (War of the Ancients) lezáró hatalmas robbanás, a Hasadás (Sundering) következtében pedig ez a terület az óceán mélyére került, ahol több mint kilencezer évig szunnyadt háborítatlanul.

tumblr_static_tumblr_static_bppslolwynwcsw00cg0o8sco4_640

Sargeras sírja

Térjünk vissza Aegwynnhez és csatájához Sargeras avatarjával. Ahogy már írtam, Sargeras szempontjából lényegtelen volt, hogy nyer-e vagy veszít Aegwynnel szemben. Ha nyert volna, akkor a Tirisfali Őrző nélkül könnyedén megtámadta volna Azerothot démonjaival együtt, hiszen a bolygó legerősebb védvonalát iktatta volna ki.

De Sargeras ezúttal nem bízta a véletlenre a dolgot: tanulva az Ősök Háborújára, arra az eshetőségre is felkészült, hogy mi történik akkor, ha Aegwynn elég erősnek bizonyulna ahhoz, hogy legyőzze őt. Erre az esetre ördögi és nagyszabású tervet eszelt ki: miközben úgy tűnt, hogy Aegwynn megöli avatarját, ő maga beköltözött a varázslónő testébe. A harc után az Őrző tudta, hogy nem hagyhatja Sargeras testét ott heverni Northrend földjén. Úgy gondolta, hogy elég veszélyes a holttest ahhoz, hogy szem előtt legyen, ezért egy olyan helyet igyekezett neki keresni, ahol nem fog senki rábukkanni. Ez a hely pedig az elsüllyedt Suramar városa és Elune temploma volt.

Vajon miért pont ezt a helyet választotta Aegwynn? Valószínűleg azért, mert a benne lévő Sargeras ezt sugallta neki. Tudjuk, hogy Sargeras nem vette át úgy az uralmat Aegwynn elméje felett, ahogyan azt később Medivh-nél tette, de befolyásolta az Őrzőt, hiszen később sötét gondolatokat ültetett a fejébe, amelynek következménye lett az, hogy Aegwynn teljes egészében szakított a Tirisfali Tanáccsal (Council of Tirisfal). Ezek alapján nem lenne meglepő, ha valójában Sargeras lett volna az, aki elültette azt a gondolatot a varázslónő fejébe, hogy a tenger mélyén nyugvó, lezárt portál helyén temesse el avatarjának földi maradványait.

Aegwynn ezért kiemelte a vízből Suramar elsüllyedt részét, majd miután egy sírban elhelyezte Sargeras testét, hatalmas varázsereje segítségével lezárta azt, és olyan védővarázslatokkal látta el, hogy Azeroth egyetlen lakója se tudja felnyitni. Remélte, hogy így megakadályozza, hogy a hatalomra éhezők botor módon feltörjék a sírt, és szabadon engedjék a holttestben terjengő negatív energiákat. Miután így lezárta a sírt, visszasüllyesztette azt a tenger mélyére.

Az ork Horda és Gul’dan

Ugye kezdjük látni, hogy milyen nagyszabású tervet gondolt ki Sargeras? Azerothot el kell pusztítani, ezért valahogy Azeroth-ra kell érkeznie a Burning Legionnek. Mivel időközben a halandók védelmi mechanizmusnak egyetlen nagy hatalmú varázslót bíztak meg a világ őrzésével, ő könnyedén megölhette a kisebb démonokat, akik külön portálok nélkül is képesek voltak megjelenni Azerothon. Az olyan nagy hatalmú birodalmak vezetői, akik pedig képesek lennének segédkezni egy akkora portál létrehozásában, amelyre a Legion vezetőinek szüksége lett volna, azok mind tisztában voltak a démonok létezésével, és ezért az ő megkörnyékezésük nem kecsegtetett sok sikerrel. A Well of Eternity felrobbant, és a Maelstrom mélyén hevert elérhetetlennek tűnő távolságban.

De volt egy másik portál.

Az, ami szintén ott nyugodott a tenger mélyén, és amely most már nemcsak egy bezárt portál volt, hanem Sargeras avatarjának nyughelye is. A Legion azonban tudta, hogy ezt a portált sem démon, sem Azeroth egyetlen lakója sem nyithatta fel.

Így jött a képbe Draenor és az orkok.

Sargeras legfőbb bizalmasa, Kil’jaeden valószínűleg tisztában volt a tervvel. Kellett egy nép egy másik világról, akik elvégzik nekik azt, amit ők nem tehetnek meg. Akik előkészítik a terepet ahhoz, hogy a Burning Legion ismét megtámadhassa Azerothot. És Kil’jaeden az orkok személyében megtalálta azt a népet, akik képesek lehetnek teljesíteni ezt a feladatot. Az már csak hab volt számára a tortán, hogy mindezt egy olyan bolygón találta meg, ahol áruló testvérei, a draeneiek éltek.

Kil’jaeden először Ner’zhult, az orkok szellemi vezetőjét szemelte ki a feladatra, azonban hamar belátta, hogy Ner’zhulból hiányzik az a fajta becsvágy és hataloméhség, amelyre szüksége volt. Neki olyan valakire volt szüksége, akinek hatalomvágya akkora, hogy nem fogja megkérdőjelezni azt, amit kérnek tőle. Ekkor került a figyelme középpontjába Gul’dan, Ner’zhul tanítványa. Gul’dan ambiciózus volt, és kész volt bármit megtenni azért a végtelen hatalomért, amit a démon úr ígért neki.

Gul’dan megtette azt, amire a Burning Legionnek szüksége volt. A kellő erő és vérszomj elérése érdekében rávette az orkokat arra, hogy igyanak a pit lord Mannoroth véréből. Okosan igyekezett a háttérben maradni, és az egyesített ork klánok seregének, a Hordának az élére egy bábot, Blackhandet (Feketekéz) ültette. És segédkezett Medivh-nek, Aegwynn fiának – akiben benne élt Sargeras lelke – felépíteni a Sötét Portál (Dark Portal), amely átjárót biztosított Draenor és Azeroth között. Miután a Portál elkészült, a Horda készen állt arra, hogy meghódítsa egész Azerothot.

Gul’dan hatalomvágya

Egyelőre minden a terv szerint haladt. Az orkok átjöttek Azeroth-ra, és úgy tűnt, könnyedén legyőzik Stormwind királyságát. Csakhogy volt valami, amivel a Burning Legion nem számolt: Gul’dan hatalomvágyának mértékével. Az ork warlock ugyanis megérezte, hogy Medivh-ben mekkora erő lakik, és igyekezett minél többet megtudni titkairól. Sargeras megérezte Gul’dan hatalomvágyát, és hogy csillapítsa azt, ezért információkat árult el a sírjáról és a benne lévő erőről. Hiszen végső soron ez volt Gul’dan feladata: biztosítani, hogy az általa irányított Horda legyőzi Azeroth népeit, majd kinyittatni vele a tenger mélyén nyugvó portált. Gul’dan igyekezett minél több információt megtudni erről a rejtélyes sírról és a benne lévő hatalomról, amelyet jutalomként fog kapni. Információ éhségének ára az lett, hogy akkor is Medivh elméjében „tartózkodott”, amikor Medivhet Anduin Lothar és Khadgar megölte, ezzel pedig ő maga is kómába zuhant.

Mire felébredt a kómából, körülötte a helyzet megváltozott. Orgrim Doomhammer megölte Blackhandet, szétverte a Shadow Councilt és átvette a Horda Hadfőnökének szerepét. Gul’dan élete csak egy hajszálon múlott, de végül sikerült meggyőznie Doomhammert arról, hogy szüksége van rá a siker érdekében. Újfajta hadegységet ígért neki, és ígéretét teljesítette is azzal, hogy létrehozta halott warlockjai szellemeinek felhasználásával a halállovagok (death knight) seregét. De amikor Orgrim szövetséget kötött az Amani trollokkal, és úgy tűnt, hogy könnyedén le fogja győzni az északi népekből alakult Alliance seregét, Gul’dan úgy érezte, itt az ideje, hogy magára gondoljon.

Klánjaival, a Twilight’s Hammerrel és a Stormreaverekkel együtt titokban elhagyta a Hordát, és elindult Sargeras sírja felé, ahol megérdemelt jutalma várt rá. Mágiájával kiemelte a tenger mélyéről az egykori Suramar elsüllyedt részét, amely a sírt rejtette magában. Aegwynn mágiája nem volt akadály számára, hiszen nem ennek a világnak a szülötte volt. A megérdemelt jutalom helyett azonban démonok vártak rá. Kil’jaeden nem tűrte az árulást, és a megállapodásuk része volt az, hogy a Horda győzzön Azeroth felett. Gul’dan azonban nem bírta kivárni a harc végét, és úgy gondolta, ha megszerzi magának Sargeras sírjának hatalmát, azzal képes lesz szembeszállni akár Kil’jaedennel is. Engedetlenségéért súlyos árat fizetett: a sír körül állomásozó démonok darabokra szaggatták testét.

A sír kifosztása

Gul’dan halála után aztán mások is igyekeztek kideríteni a sír titkait. Gul’dan koponyája kalandos úton-módon, de végül Grommash Hellscreamen keresztül eljutott Ner’zhulig, miközben a warlockkal a sírba tartó, de onnét megmenekülő death knight, Teron Gorefiend szolgáit küldte a sírba, hogy onnét megszerezzék a Jeweled Scepter of Sargerast. Habár közülük Ragnok Bloodreaver az Eye of Sargerast is szerette volna megkeresni, végül csak a Sceptert hozták ki a sírból, hogy többek között annak segítségével Ner’zhul új portálokat nyithasson Draenorról.

Az Eye of Sargerast végül Illidan Stormrage szerezte meg. Az egykori kaldorei Felwoodban megszerezte Gul’dan koponyáját, és a koponyában maradt Gul’dan lelkének darabja elárulta neki a sír titkát. Így szerzett tudomást Illidan erről a veszélyes fegyverről, és úgy érezte, pontosan erre van szüksége ahhoz, hogy legyőzhesse Kil’jaeden utasítására a Lich Kinget, a Legion lázadó szolgáját. Miközben az egykori Suramar területén az Eye után kutatott, utolérte az őt üldőző Maiev Shadowsong Watcherjeivel együtt. Ezért Illidan, amint megszerezte az Eye-t, mindjárt arra használta annak sötét hatalmát, hogy a sírt üldözőire döntse. A törmelékek közül egyedül Maiev Shadowsong jött ki élve. Végül Illidan terve kudarcba fulladt, és az Eye-t elpusztították. Valamivel később a Kirin Tor mágusaival igyekezett a sír titkait felderíteni, de végül a Watcherek gondjaira bízták azt.

A másik Gul’dan

Bár Gul’dannal és az orkokkal kudarcot vallottak, a Burning Legion nem tett le tervéről, hogy az immár a Broken Isles-on (Törött Szigetek) található lezárt portált megnyittassa. Évekig kellett várniuk, de akkor, amikor a bronz sárkány Kairozdormu egy dimenziós kapun át Garrosh Hellscreammel együtt egy alternatív Draenorra menekült Azeroth-ról, a megoldás ott hevert előttük. A Burning Legion tisztában volt vele, hogy az alternatív idővonal csupán az események, és nem a személyek jellegében jelent különbséget. Az alternatív egyének sorsa sok tekintetben hasonlított a valódi idővonalon élők sorsához, és ez kapóra jött Kil’jaeden számára.

Bár pontosan nem tudjuk az események időbeli sorrendjét, azt tudjuk, hogy Kairozdormunak és Garrosh-nak elég sok idő kellett ahhoz, mire rátaláltak Grommash Hellscreamre, és mire Garrosh-nak elfogyott a türelme és megölte a sárkányt, hogy aztán a rejtélyes idegen képében megjelenjen apja alternatív énje előtt. Ez az idő talán éppen elég volt Kil’jaedennek arra, hogy cselekedjen. Bár a mi idővonalunk Gul’danjával pórul járt, alapvetően meg volt győződve arról, hogy egy olyasfajta személyiségre van szüksége terve végrehajtásához, mint Gul’dan.

Ezért Kil’jaeden felkereste ennek az alternatív Draenornak a Gul’danját és neki tett ajánlatot. Szerencséje volt. Ennek a világnak a Gul’danja nem a legmegbecsültebb sámán legjobb tanítványa volt, hanem egy ismeretlen klán kitaszított korcsa, akit még az elemek is magára hagytak. Az alkalom nem is lehetett volna kedvezőbb. Ebben a másik Gul’danban ugyanúgy benne lakozott a becsvágy, a hataloméhség és az önmaga felsőbbrendűségébe vetett hitt, mint abban, akit végül a démonok téptek szét.

Így nem meglepő módon Gul’dan kész volt elfogadni Kil’jaeden ajánlatát, és ismét a Burning Legion szolgájává vált. Bár elsőre kudarcot vallott Garrosh-sal szemben, végül pont mi siettünk a segítségére: kiszabadítottuk Gul’dant a fogságból, az Iron Horde-ot pedig kellően meggyengítettük ahhoz, hogy könnyedén átvegye felettük a hatalmat. Arra azonban Gul’dan se számított, hogy olyan erősek leszünk, hogy még az ő erődjét, a Hellfire Citadelt is elfoglaljuk, megöljük Archimonde-ot és majdnem őt is elkapjuk.

Az azerothi sereg vezetői közül Khadgar volt az, aki a leghamarabb megérezte, hogy a valódi ellenfél Draenoron Gul’dan. Az egész világon át üldözte, de nem tudta elkapni. És bár Gul’dan tervei végül a hősök erőfeszítésének köszönhetően nem váltak valóra Draenoron, Archimonde tisztában volt az ork jelentőségével, és egy portálon átlökte a mi Azerothunkra. Ekkor Kil’jaeden szólalt meg Gul’dan fejében, és tájékoztatta őt arról, hogy a hatalmas erőért cserébe mit kell tennie: el kell utaznia a Broken Isles-ra.

Harc Sargeras sírjánál

Kil’jaeden ez alkalommal igyekezett óvatos lenni, és éppen csak annyi információval ellátni Gul’dant, amennyire szüksége volt. Az orknak ráadásul a nyomában volt Khadgar is, aki sejtette, hogy Gul’dan eltűnése Draenorról csak azt jelentheti, hogy a Legionnek további tervei vannak vele és Azeroth-tal. A varázsló egymaga érkezett a szigetre, ahol összetalálkozott a szigetet védő Watcherek vezetőjével, Maiev Shadowsonggal. Az éjelf nő nem értette, hogy mi keresnivalója lenne ezen a szigeten Gul’dannak, mivel a sírban található összes erőt Illidan magába szívta. A portálról ugyanis nem tudtak. Mivel nem kutattak kifejezetten utána, ezért soha, senkit nem érdekeltek az ott található Teremtés Oszlopai és azok az ősi Highborne rúnák, amelyekkel lezárták őket.

Khadgar csak azt tudta, hogy Gul’dan Sargeras sírja felé tart, és bármit is tervez ott, követnie kell őt. Maiev azonban úgy gondolta, hogy nem a sírban, hanem mellette, a Vault of the Wardensben van az, amire Gul’dannak szüksége lehet, ezért Watcherjeivel együtt oda sietett. Khadgar ezért egymaga sietett az ork után, akire rá is bukkant a hatalmas teremben.

És ekkor Khadgar több dologra is rájött: az egyik az volt, hogy felismerte a körülötte található ősi relikviákat, a rajta lévő ősi mágiát, és hirtelen megértette, hogy mire is kell Gul’dan a Legionnek. A másik az volt, hogy Gul’dan motyogásából rájött arra, hogy valakivel – valószínűleg a Legion egyik vezetőjével – kommunikál, és elég rövid pórázon tartják. A varázsló is ismerte a mi idővonalunk Gul’danjának történetét, ezért igyekezett elbizonytalanítani ezt a másik Gul’dant azzal, hogy elárulta, mi történt itt, a sírban vele, hogy hogyan árulta el őt a Burning Legion és hogyan tépték darabokra a démonok.

Mindenki szolgál valakit

A hallottak elgondolkodtatták Gul’dant, és rájött arra, hogy ő is csak egy eszköz a Legion számára, akit bármikor eldobhatnak, ha teljesítette azt, amit kértek tőle. Az ősi titáni relikviák megnyitásával hatalmas erő áradt szét benne. Olyan, amellyel úgy érezte, egymaga képes lenne egész Azerothot az uralma alá hajtani. Ezért közölte Kil’jaedennel, hogy mostantól a saját maga ura lesz, és nem szolgálja többé a Legiont, amely előbb-utóbb elárulná őt.

Kil’jaeden igyekezett meggyőzni Gul’dant arról, hogy valójában a másik Gul’dan volt az, aki elárulta a Legiont azzal, hogy idő előtt magára hagyta a Hordát, és a saját hatalomvágyát helyezte előtérbe. Bízott abban, hogy ez a Gul’dan a pillanatnyi hatalomnál tovább fog látni, és látni fogja, hogy a valódi túléléshez muszáj szolgálnia valakit, ahogyan ő, Kil’jaeden is valaki másnak a szolgája. Megígérte Gul’dannak, hogyha továbbra is szolgálja őt, egész démoni seregek vezére lehet, majd magára hagyta az orkot, hogy egymaga döntsön további sorsáról.

Gul’dan így magára maradt, és életében először hatalommal telve a saját ura volt. Azonban a halandóknak van egy olyan tulajdonsága, amely sokszor gyengeségnek tűnik: ez pedig a kétség önmagunkban. És pontosan ezt tapasztalta meg Gul’dan akkor, amikor ott állt Sargeras sírjában, és kész volt arra, hogy az őt üldöző Khadgart és a varázslóhoz csatlakozott Maievet megölje. Mert eleget látott már az azerothiakból ahhoz, hogy tudja, ők saját életük feláldozásával, reménytelennek tűnő helyzetben is tovább fognak harcolni.

És még valami eszébe jutott Gul’dannak: a harc, amelynek során a halandók a Burning Legion egyik fővezérét, Archimonde-ot is képesek voltak legyőzni. Ha ezek a halandók egyesült erővel egy ilyen hatalmas lényt meg tudtak ölni, akkor mekkora esélyei vannak neki egy számára ismeretlen világon, ahol mindenki az ellensége?

Gul’dan mérlegelt és döntött: és ez alkalommal megtette azt, amit a Burning Legion kért tőle: megnyitotta a tízezer évvel korábban épült átjárót, amelyen túl a Legion hatalmas démon serege várt arra, hogy az ő vezetésével meghódíthassa Azerothot. Sargeras nagyszabású terve végül sikerrel járt: a Burning Legion immár harmadjára, de az eddigi legnagyobb seregével megkezdhette Azeroth elpusztítását. És ahhoz, hogy megakadályozzuk még több démoni seregek érkezését, össze kell szednünk a Teremtés Oszlopait (Pillars of Creation), hogy bezárhassuk a portált.

Az utolsó rész a héten megjelent Robert Brooks kisregény és hangoskönyv története nagyvonalakban. Akit érdekel a teljes történet, az a hivatalos oldalon meghallgathatja 4 részben vagy pdf-ben is letöltheti.

6 thoughts on “Azerothi Históriák – Sargeras sírja és a Nagy Terv

  • August 7, 2016 at 9:25 am
    Permalink

    Annyit tennék hozzá, hogy nem csak a hivatalos oldalon, de a Youtube-on is megtalálhatóak a hangoskönyvek.

    Reply
  • August 7, 2016 at 11:45 am
    Permalink

    Sargeras Avatarja hogyan került Azerothra?

    Reply
  • August 7, 2016 at 1:24 pm
    Permalink

    Miért kelti életre Illidan-t ?

    Reply
    • August 7, 2016 at 5:18 pm
      Permalink

      Bár nem bétáztam, ezért hülyeséget nem akarok írni, de előzetesen annyit tudok, hogy igazából Illidan testére lesz majd szüksége, ezért egy varázslattal szét akarja választani a lelkét és a testét. De a többi majd a kiegészítőben fog kiderülni! 🙂

      Reply
  • August 29, 2016 at 8:57 pm
    Permalink

    Van olyan aki rajtam kívül Sargerasnak szurkok? :DD

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.