Azerothi Históriák – Amikor a fiúból király lett

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Az Azerothi Históriák főként azok a történetek, amelyek a játék egy-egy érdekesebb vagy hosszabb küldetéssorozatát, vagy egy-egy terület történetét mutatják be, sokszor felhasználva a játékban megjelent küldetések szövegeit. A Legion beköszöntével valószínűleg sokkal több Azerothi Históriákat fogok írni. Ez a történet a Broken Shore scenario és a hozzá tartozó questchain története, az Alliance oldaláról!

Varian Wrynn türelmetlenül kapott elő egy papírtekercset és izgatottan írni kezdett szinte olvashatatlan kaparásával. Nem volt sok ideje, sőt, igazság szerint nem is volt egyáltalán ideje megírni ezt a levelet, mégis fontosnak tartotta papírra vésni ezeket a gondolatokat. Kintről katonái kiáltozásai hallatszottak, és Stormwind hajója féktelenül hánykolódott a viharos tengeren. Mégis muszáj volt megírnia, muszáj volt újra elmondania ezeket a gondolatokat fiának, Anduinnak.

Bár életében többször is szembenézett a halállal és veszélyes ellenfelekkel, Varian még sose érezte ennyire, hogy ez lehet a végzetes csata, az utolsó, amiben harcolhat. Esze ágában sem volt meghalni, de tisztában volt az esélyekkel. És ezeket az utolsó pillanatokat a szörnyű összecsapás előtt igyekezett arra használni, hogy gondolatban ismét a fiával, Anduinnal lehessen.

Fiam – szólt a levél –, egy szörnyű sötétség tért vissza világunkra. Ahogy korábban is, most is az a célja, hogy megsemmisítsen mindent, ami kedves nekünk. Elindulok, hogy szembenézzek vele, tudva, hogy lehet, nem térek vissza.

Egész életemben a kard árnyékában éltem. Láttam királyságokat elégni, és láttam bátor hősöket hiábavalóan meghalni. Nehézséget jelent számomra, hogy bízzak, miután annyi mindent elvesztettem már. De tőled türelmet, toleranciát és hitet tanultam.

Anduin, most már én is úgy hiszem, ahogyan te, hogy a béke a legnemesebb cél. De hogy ezt megtartsuk, késznek kell lenned harcolnod érte! AZEROTHÉRT!

Varian elégedetten pillantott fel. Egy pillanatra elfelejtett mindent, újra otthon volt Anduinnal, ahogy Elwyn Forest fái között járkáltak és a világról, királyságokról, célokról beszélgettek. De csak egy pillanatig tartott a békés állapot. Katonái kiabálására Varian összetűrte a levelet és elrakta, majd a hajó fedélzetére indult, hogy szembenézzen ellenségével: a Lángoló Légió démonjaival (Burning Legion).

Felkészülés a csatára

Khadgar volt az, aki a szörnyű hírrel megérkezett. A főmágus meglehetősen zaklatott állapotban rontott be a trónterembe, és azonnal a lényegre tért: a Lángoló Légió démonjai – akiket azon a különös bolygón, amit Draenornak hívtak és mégsem volt ugyanaz a Draenor, amelynek maradványai most ott kerengtek a Twisting Netherben – megjelentek Azerothon. Úgy tűnik, hogy a Hellfire Citadel elleni csata során eltűnt ork, Gul’dan a Légió segítségével Azeroth-ra jött, és a tenger közepén úszó Törött-szigeteken (Broken Isles) található Sargeras Sírjában (Tomb of Sargeras) egy átjárót nyitott, amelyen keresztül démonok ezrei leptél el a bolygót.

Khadgar szerint egyelőre nem hagyták el a szigetet az orkok, így lehetőségük van rögtön megállítani az áradatot. A démonok nem számoltak azzal, hogy a varázsló jelen lesz az átjáró megnyitásakor, és így rögtön hírt tud vinni a betolakodókról, ez pedig előnyt jelenthet a számukra.

Varian rögtön levelet írt minden szövetségesének, hogy jöjjenek Stormwindbe, onnan indulnak el a flották a Szigetek irányába. És jöttek a hősök, és a Szövetség (Alliance) különböző népeihez tartozó katonák, hogy megakadályozzák a bolygó invázióját. A draeneiek Lighttal teli kristályokat hoztak, hogy azzal erősítsék meg a bátor harcosok fegyvereit. A pandarenek igyekeztek még utoljára igazán tápláló lakomával ellátni az utazókat, amelyek erősítik állóképességüket, gyorsaságukat, kitartásukat.

Végül elindultak a hajók a Broken Shore (Törött Part) irányába.

A Broken Shore-i csata

Ahogy közeledtek célpontjuk felé, egyre sűrűbb lett a köd, és egyre sötétebb az ég.

– Most már órák óta nem láttam még csak egy árva sirályt sem – szólalt meg Captain Angelica, a hajó kapitánya.

– Valami ocsmányság van a levegőben, és mi pontosan afelé tartunk – válaszolta elsőtisztje, Tidesong.

A hajó ekkor egy félfordulatot vett, és a látóhatáron feltűnt Sargeras sírja és a belőle kiáramló haragoszöld színű fel-energia.

– A Fény szerelmére, AZ micsoda? – kiáltott fel Angelica.

– Úgy tűnik, hogy egy hatalmas fel-energiaforrás – felelte Tidesong. – Még soha nem láttam ehhez hasonlót!

– Egyenesen előre! – adta ki a parancsot a kapitány. – Irány a part! Tartson ki mindenki, még egy kicsit rosszabbra fordul a helyzet, mielőtt nyernénk!

Ebben a pillanatban egy ágyúból fel tűzlabdákkal kezdték lövöldözni a hajót. A hajón utazó hősök igyekeztek kiugrani a vízbe, hogy onnét jussanak el a partra, miközben az egyre több démonnal küzdöttek. A parton aztán ismerős vezetőkkel találkoztak: ott volt a nagy hatalmú varázslónő, Jaina Proudmoore, valamint a worgenek királya, Genn Greymane is seregével együtt.

Jaina felkiáltott, miután meglátta a hősöket:

– Az erősítés a Harmadik Flottával!

– Éppen időben – jegyezte meg Genn Greymane. – Nem tudtuk áttörni a vonalaikat. Most már talán lesz esélyünk.

– Most vagy soha, Genn! – kiáltotta Jaina. A jelre az idős király felöltötte worgen alakját.

– Csak egyetlen kijáró van innét, Szövetség, és az a démonok vonalán keresztül megy! – kiáltotta Greymane. – Ágyúk! Fedezzetek minket! Minden csapat, TÁMADÁS!

És ezzel a Harmadik Flotta csapata nekiindult a démonok seregének. Vezetőjük, Dread Commander Arganoth biztatta a démonokat, hogy ne engedjék, hogy a halandók elérjék az ormokat. Jaina Proudmoore észrevette, hogy az ormok körül különös kristályok vannak, és hamarosan arra is rájött, hogy mire valók:

– Úgy tűnik, azok a kristályok láncolják ezeket a toronyszerű építményeket a mi dimenziónkhoz. Törjük szét a kristályokat, és lefogadom, hogy az egész szerkezet összeomlik!

Jainának igaza volt. Ahogyan sikerült egy kristályt tönkretenni, úgy esett szét egy démoni torony. Miután a harmadik szerkezet is szétesett, megjelent a harcolók között a parancsnok, Dread Commander Arganoth is. Miközben a csapat igyekezett legyőzni őt, a démon megpróbálta befolyásolni őket, és elmondta, hogy hiábavaló minden próbálkozásuk, nem érnek el vele semmit, mivel a mestere újra és újra képes lesz neki testet adni. Elmondta, hogy a Légió végtelen és a Légiót nem fogják a halandók soha legyőzni. Ez mégsem tántorította el a harcosokat, hogy ami az erejükből telik, azt ne próbálják meg a démonok ellen. Sikerült is Arganothot legyőzniük végül.

– Mindenki jól van? – kérdezte Jaina a csapattól.

– Kicsit megperzseltek minket, de élünk – felelte Genn és számbavette a veszteségeket. – Sok jó katonát vesztettünk el – jegyezte meg komoran.

– Később kell meggyászolnunk őket, most muszáj továbbmennünk, mielőtt még újabb démonok érkeznek.

– Egyetértek – mondta Greymane király, és a csapat észak felé kezdett futni fel a dombon. – Varian csapatainak itt, ennek a dombnak a környékén kellett landolniuk, reméljük, hogy ők nagyobb szerencsével jártak.

– Soha nem láttam még ilyen gyorsan terjeszkedni a démonokat.

– Én sem. Valami megváltozott, ez nem ugyanaz a Légió, amely ellen korábban harcoltunk.

Ahogy a csapat felért a domb tetejére, hirtelen eléjük tárult Sargeras Sírja teljes valójában, és az előtte zajló csata. Amerre a szemük ellátott, démonok végtelen árja lepte el a csatateret, miközben a halandók erejüket megfeszítve próbáltak kitartani a Légióval szemben, és megakadályozni, hogy elhagyják a szigetet és ellepjék Azeroth többi részét is. Jaina felkiáltott, és Genn Greymane is csak azt tudta mondogatni, hogy túl sokan vannak. A csata egyik pontjában aztán meglátták Stormwind királyát, Varian Wrynnt, amint a gnómok vezetőjével, Gelbin Mekkatorque-kal együtt igyekeztek kitartani.

– Tartsatok ki! – kiáltotta Wrynn király. – Nem fogunk ma elbukni! Nyomjátok vissza őket a portálhoz!

Mintha csak jel lett volna, Jaina és Genn elkezdtek Varian felé futni csapataikkal a nyomukban, miközben igyekeztek az égből hulló fel-bombákat kikerülni. Miután Varian nyugtázta, hogy a worgenek és Jaina mágusai a Harmadik Flottával együtt megérkeztek, újult erővel támadtak a démonokra. Jaina elmondta azt, amire ők már korábban rájöttek; hogy a portál bezárásának titka, az azt rögzítő kristályok elpusztítása. Ezt követően a sereg főleg a kristályokra fókuszált, és meg is lett az eredménye: hamarosan a portált rögzítő összes kristályt lerombolták, és így sikerült egy portált bezárni, amivel egy kicsit csökkenteni lehetett a Twisting Netherből érkező démonok mennyiségét.

Azonban nem volt megállás, messze volt még a cél, amely miatt erre a szörnyű vidékre jöttek.

– Mi történt itt? – tudakolta Jaina Varian Wrynn királytól, de helyette Mekkatorque válaszolt:

– Másodpercek alatt történt! Éppen a part felé igyekeztünk eljutni, amikor BUMM, fel-energia robbanások voltak körülöttünk. És aztán ezek az épületek nőttek ki belőlük, tele démonokkal! Nem tudom, hogyan leszünk képesek visszaszorítani őket ilyen tempó mellett!

– Egyszerre csak egy démonnal foglalkozzunk. Harcosok, együtt pusztítjuk el ezt a fel várost!

A csapda

Ezzel beléptek a Sargeras Sírja körül kiemelkedett városba, a Fekete Városba (Black City). Itt egy sebesült, elfogott lovagba botlottak, akinek páncélzatán felismerték az Argent Crusade jelét.

– Te a Crusade tagja vagy! – kiáltott fel Stormwind királya. – Mi történt? Hol van Tirion?

– Nem tudom… – lihegte a paladin, aki Argent Dawnbringer volt – … másodpercek alatt rajtunk voltak… fel-tűz égett mindenütt…

– Őrizd az erődet, meg fogjuk találni Fordringot – nyugtatta Greymane.

– Tartsátok nyitva a szemeteket, hátha láttok túlélőt – kérte Jaina a seregtől. – Mentsetek meg annyit, amennyit tudtok!

A harc tovább folytatódott. A démonok csak jöttek, a Szövetség meg igyekezett kitartani. Miután ismerték a kristályok és a rejtélyes építmények titkát, ezért villámgyorsan igyekeztek elpusztítani azokat, hogy amennyire csak lehet, elzárják az utánpótlástól a Légiót. Egyre több sebesülttel találkoztak, akiket lehetett, gyorsan meggyógyítottak, hogy újult erővel folytathassák a harcot. Sajnos voltak olyanok, akiken már nem lehetett segíteni. Aztán hirtelen elfogytak a démonok, akik meg voltak, egyre hátrább húzódtak.

– Visszavonulnak – állapította meg döbbenten Genn Greymane.

– Van egy olyan érzésem, hogy ezzel még nincs vége a harcnak.

– Varian, megtaláltam! – hallották Jaina Proudmoore kiáltását. – Nézd, ott a szakadékon túl, ott van Tirion! – Mindannyian arra fordultak, amerre a varázslónő mutatta. Tiriont egy fel lávával teli verem felett lógott. És nem más tartotta őt fogva, mint az a különös, alternatív idővonalban létező Gul’dan. Jaina az egész sereget egyetlen varázslattal maga mellé teleportálta, majd egy jéghidat bűvölt meg, hogy átjussanak a szakadékon, így az egész sereg eljutott Tirionhoz és Gul’danhoz, valamint az ekkor érkező Horda seregeihez.

– Tirion! – kiáltotta Varian.

– Gul’dan! – kiáltotta a másik oldalról Sylvanas Windrunner. – Ezért megfizetsz!

Tirion Fordring Nagyúr azonban fontos dolgot próbált mondani nekik: – Maradjatok távol… ez egy csapda… a Fény megvéd engem…

– Ha, te bolond! – nevetett gúnyosan Gul’dan. – Egy ISTEN temploma előtt állsz. A nyavalyás Fényed itt nem érhet el téged. Milyen szerencse, hogy a barátaid éppen időben érkeztek ahhoz, hogy lássák a halálodat. – Ekkor egy hatalmas démon emelkedett fel a lávából. – Pusztítsd el! – utasította Gul’dan. A hatalmas démon, Krosus támadást is indított Tirion ellen. Úgy tűnt, a paladin nem kap levegőt, valami a torkát szorongatja. Végül ernyedt teste belezuhant a láva-medencébe.

– Fordring! – kiáltott fel Thrall a többi vezetővel együtt.

– Mennyi mindent feláldoztatok, milyen sokat küzdöttetek csak azért, hogy lássátok, ahogy bajnokaitok egytől-egyig a porba hullnak – gúnyolódott rajtuk Gul’dan, majd Krosus felé fordult: – Pusztítsd el őket!

A hatalmas démon a Szövetség és a Horda csapatai ellen fordult. A két frakció, amely Garrosh legyőzése óta ismét viszonylagos békében élt, most összedolgozott a közös cél érdekében. Míg a Horda bátor harcosai nekirontottak Krosusnak, addig a Szövetség íjászai és varázslói távolabbról lőtték. A közös erőfeszítést siker koronázta: sikerült a hatalmas démont leteríteniük. Lehetett indulni, hogy végre kézre kerítsék Gul’dant. Miután felmérték esélyeiket, Sylvanas közölte Variannal, hogy ők majd tartják a Hordával a hegygerincet, amíg a király a Szövetség élén Gul’dan ellen vezeti seregeit. Varian megköszönte a Sötét Úrnőnek, hogy fedezni fogják őket, hiszen nagyon régen volt, hogy a Horda és a Szövetség nem csak egymás mellett, hanem együtt, egymással együttműködve küzdött egy közös célért.

Hamarosan utol is érték Gul’dant.

– Nincs hova futnod, Gul’dan – figyelmeztette Varian Wrynn. – Add fel most, és akkor gyors halált biztosítok számodra.

– Elfutni? – kiáltotta az ork. – Ha! Igazad van, ember. Nincs hova futni a mesterem elől. És most, legyetek tanúi Lord Sargeras valódi erejének! – A gonosz ork néhány tucat démont idézett maga mellé. A Szövetség csapatai könnyedén végeztek velük.

– Soha nem fogunk elbukni előtted, Gul’dan – ordította Varian Wrynn király. – Azeroth egyesített seregei győzni fognak ma.

– Kevesebb duma, Wrynn – kiáltott le Sylvanas a gerincről. – Öld már meg!

– Láttam szánalmas világotok vesztét – szólalt meg Gul’dan. – Fel-tűzben fogtok elveszni, ahogyan előttetek több tízezer világ elveszett. A Légió VÉGTELEN – állította, és újabb csapat démont idézett meg, akik közül néhányat már korábban megöltek itt, a Törött Parton. Bár meglepték a halandók seregeit, ők ugyanúgy legyőzték a démonokat, ahogyan korábban is tették.

– Nem számít, mennyi démont idézel meg ránk, úgyis levágunk téged, szörnyeteg.

Gul’dan ez alkalommal mindenki által jól ismert démonokat idézett meg, akik visszatértek, hogy elfoglalják ezt a világot, majd porig égessék. Megjelent Lord Jaraxxus, akit még Northrenden idézett meg esztelenül Wilfred Fizzlebang, Brutallus, aki a Sunwell Plateau-n okozott komoly károkat, különösen azzal, hogy megölte a kék sárkány Madrigosát, illetve Tichondrius, a nathrezimek vezére, akiről mindenki úgy hitte, hogy Illidan Stormrage áldozata lett Felwoodban a Harmadik Háború során.

– Érted most már, kölyök? Ennek a világnak a sorsa meg van pecsételve. A Légiót nem lehet megállítani. És most el fogtok bukni.

– A győzelem a miénk! – kiáltotta Varian, és Gelbin Mekkatorque-kal, valamint Genn Greymane-nel az oldalán támadást indított a démonok ellen. Csakhogy egyre több és több démon jelent meg, köztük jópár szárnyas szörnyeteg is. Varian türelmetlen lett, hiszen azt várta, hogy a Dark Rangerek, Sylvanas íjászai majd segítenek nekik.

Ehelyett a legrosszabb rémálmuk kezdett valóra válni, amikor meghallották Sylvanas Windrunner kürtjét, amellyel visszavonulásra késztette a Hordát. A Szövetség megdöbbenve figyelte, ahogy a hegygerincről folyamatosan eltűntek a Horda harcosai. A Szövetség bátor hősei teljesen magukra maradtak, kiszolgáltatva a mostanra már mindenhonnan érkező démonok árjának.

A király halála

– Tudtam! – kiáltott fel Genn dühödten. – Tudtam, hogy nem bízhatunk meg benne! A Horda nélkül lerohannak minket! Vissza kell vonulnunk! – magyarázta Variannak, miközben a Szövetség légihajója feltűnt a csatatér felett. Varian hamar mérlegelt. Nincs értelme a Szövetség csapatának feláldoznia magát, hiszen láthatóan nem fognak itt nyerni. De ha elmenekülnek, akkor túlélik a csatát, és akkor lesz egy újabb nap, amikor megerősödve újra támadhatnak. Ezért Varian gyorsan visszavonulót parancsolt, és csalódottan haladt a Skyfire felé.

Gul’dan azonban nem gondolta, hogy ilyen egyszerűen hagyni fogja, hogy az ellenség elmeneküljön. Meg akarta nekik mutatni, hogy mekkora ereje van, hogy mekkora is a Légió hatalma. Varázslatával megnyílt az ég, és egy hatalmas fel-bomba robbant bele a földbe. A bombából az egyik legnagyobb démon emelkedett ki, és igyekezett megakadályozni, hogy a Szövetség csapatai a léghajón elhagyhassák a csatateret. A hajó megbillent, és több katona lezuhant róla, le, a fel-lávával teli mélységbe.

Varian is még csak kapaszkodott fel a hajón. A worgen-király a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki felszállni a hajóra. De ahogy Varian ránézett az alatta nyújtózkodó démonra, majd a kicsiny hajóra, tudta, hogy eljött a pillanat. Ahhoz, hogy serege megmeneküljön, valakinek meg kell állítani a démont. Valaki, aki elég erős ahhoz, hogy szembeszálljon egy ekkora démonnal. Variant egész életében harcosnak nevelték, arra a sorsra szánták, hogy Stormwind oroszlánja legyen. De nemcsak oroszlán volt ő, hanem a Farkas is, akiben Goldrinn szelleme lakik. Itt volt a pillanat, hogy megmutassa, milyen királya ő népének. Olyan, aki serege túléléséért képes feláldozni saját magát is.

Így Varian Wrynn döntött a saját sorsáról. Még egy elintéznivalója volt. Gyorsan előkapta az összegyűrt és lepecsételt levelet, amit még utazás közben írt, és Greymane kezébe nyomta, hogy adja át majd fiának, Anduinnak. A király megértette Varian döntését, és miközben az, akit sokan csak Lo’Goshnak hívnak, belevetette magát a mélybe, hogy megküzdjön a rá váró démonokkal, Genn megparancsolta a hajónak, hogy minél gyorsabban minél feljebb haladjon, hogy ne tudják őket elérni.

Varian pedig ott állt a démonok gyűrűjében. Elhatározta, hogy annyi démont fog elpusztítani, amennyit csak képes. Shalamayne ragyogón villogott kezében. És ő csak küzdött és küzdött, miközben Gul’dan gúnyosan figyelte. Variant azonban nem érdekelte az ork tekintete, elszántan kaszabolta a rátörő démonokat. De ennyi démonnal ő sem tudott mit kezdeni, és egyszer csak megérezte a hátulról áthatoló szúrást. Térdre zuhant Gul’dan előtt.

– Emlékezni fognak rád – mondta Gul’dan, miközben egyik kezében egy fel-gömb jelent meg -, mint arra a királyra, aki feláldozta életét… a SEMMIÉRT!

– A Szövetségért! – préselte ki magából Varian az utolsó szavakat és bátran szembenézett Gul’dan mágiájával, amely hirtelen egész testét elöntötte és égette, egészen addig, míg teljesen fel nem robbant. A távolban a Skyfire fedélzetén Genn Greymane és vele együtt az összes szövetséges harcos felüvöltött.

Az ifjú király

A Skyfire megérkezett Stormwindbe, ahol nagy fennforgás várta a visszatérőket. A város gyászba borult, és nemcsak az emberek, hanem a Szövetség minden népének képviselői jöttek, hogy leróják tiszteletüket az elhunyt király síremléke előtt. Egyvalaki azonban képtelen volt részt venni a megemlékezéseken: Genn Greymane, az eredeti Lordaeroni Szövetség utolsó életben lévő emberi királya egyszer sem hagyta el a kikötőt. Még Anduinhoz sem tudott elmenni, hogy átadja neki apja levelét, hanem az egyik harcost kérte meg rá, akivel együtt küzdöttek a Törött Parton.

– Nem hagytam el ennek a hajónak a fedélzetét, amióta megjöttünk. A flottának készen kell állnia a háborúra. Nem tudom, hogy hova kell majd mennünk, de készen kell állnunk, ha szólnak. Hogy az igazat bevalljam… jólesik a figyelem elterelés. A többiek éppen leróják tiszteletüket Varian előtt, de én… én képtelen vagyok szembenézni azzal a koporsóval. Szembenézni a fiával. Varian adott nekem egy levelet, amit Anduinnak írt. Kérlek, add át neki helyettem. A lányom, Tess és Lorna Crowley Parancsnok majd elkísérnek téged az Erődbe. Nekem itt kell maradnom és felügyelnem az előkészületeket. Amikor átadod ezt a levelet, kérlek add át Anduin her… királynak a részvétnyilvánításomat. A háború tüzeli a szívemet. Bosszút fogunk állni… Gilneasért és a Szövetségért!

– De miért nem te adod át a levelet személyesen, Lord Greymane?

– Láttam már elég szenvedést az életemben, fiam. Nincs szükségem újabb temetésre. Igazságot kell szolgáltatnom Gilneas ellenségei számára!

A harcos bólintott. Megértette, hogy Greymane király bosszút akar állni, nemcsak a Légión, hanem Sylvanason, aki korábban országát, Gilneast is feldúlta, és aki miatt volt kénytelen elhagyni hazáját. Ezt megerősítette Tess is, miközben a trónterem felé haladtak.

– Láttam már apámat korábban is dühösnek, de így még sosem. Szinte felemészti a bosszúvágya.

– Minden gilneasi benne ég a düh, Tess – jegyezte meg Lorna. – A te apádban még jobban, mint másokban.

– Valóban – helyeselt Tess hercegnő. – Néha nehéz felismerni, hogy hol ér véget a düh és hol kezdődik az ember.

– Az én apám a király mellett áll. A Forsakenek soha nem fogják észrevenni seregeink érkezését!

– Félek, hogy hamarosan még több temetés lesz – sóhajtott fel a hercegnő.

– Ez az ára a bosszúnak – jelentette ki elszántan Lorna Crowley. – Gilneas éppen eleget várt már rá.

Ezzel odaértek az erődhöz. A két nő gyorsan elbúcsúzott a kalandortól, és indultak vissza a kikötőbe, ahonnan a Skyfire hamarosan ismét útra készen állt. A kalandor kezében az Anduinnak szóló levéllel mélyet sóhajtott. Körülötte a gyászoló tömeg hömpölygött, sokan kisírt szemekkel haladtak leróni tiszteletüket, mások apróbb csoportokba verődve némán álltak.

A trónteremben az ifjú király körül ott állt a Szövetség valamennyi vezetője. Anduin meglehetősen gondterheltnek és elveszettnek tűnt, fiatalsága csak még jobban kitűnt az őt körülvevő idős és nagyhatalmú személyek között. A kalandor félénken merte megközelíteni a csapatot, Jaina Proudmoore azonban rögtön felismerte, és büszkén mutatta be, mint az egyik bátor harcost, aki a Törött Parton helytállt a démonokkal szemben. Amikor meghallották, hogy az utolsó pillanatig kitartott Varian Wrynn mellett, és Genn Greymane-nel együtt a Skyfire fedélzetén menekültek el, az összes vezető méltatni kezdte az elhunyt királyt:

– Erényei mindannyiunkat inspiráltak, még halálában is – jelentette ki Velen próféta. – Szelleme örökké velünk lesz. A Fény ma elvesztett egy erős szövetségest. Én elvesztettem egy jóbarátomat. De muszáj tovább lépnünk.

– Nem tudom elhinni, hogy tényleg elment – zokogta Moradin Bronzebeard, aki azóta ismerte a fiatal Variant, hogy az Stormwind elpusztítása után árva gyermekként Lordaeronba érkezett. Varian… öreg barátom…

– Halljátok? – kérdezte Falstad Wildhammer. – Az egek is gyászolnak és villámokat szórnak Varian Király tiszteletére. Becsülettel halt meg az embereit védelmezve. Valódi király volt.

– Tudom, hogy min mehetsz most keresztül, Anduin – jegyezte meg kimért hangján halkan Moira Thaurissan. – Én is vesztettem már el egy apát… és egy királyt.

– Kegyelmesen és bátorsággal irányított. Szerencsések voltunk, hogy ilyen szövetségesünk lehetett, mint Varian király – szólalt meg Tyrande Whisperwind, majd férje, Malfurion hozzátette: – Vesztettünk és most muszáj megtalálnunk az egyensúlyt közös gyászunk ellenére is.

– Büszke vagyok rá, hogy az oldalán harcolhattam – húzta ki magát Gelbin Mekkatorque. – Varian egy jó ember volt.

– Varian király sok próbán ment keresztül – jegyezte meg bölcsen Aysa Cloudsinger, a pandarenek képviselője. – Mindannyiunknak tanulnia kell példájából.

– Apám tapasztalt stratéga volt, mégis szétverték seregét a Törött Parton – szólalt meg elkeseredetten Anduin Wrynn. – Hogyan remélhetem, hogy én sikert aratok ott, ahol ő elbukott?

– Nem vagy egyedül, Királyom – állt mellé tanítója, Velen. – Mi itt állunk mögötted.

– És az Illidarik visszatérésével még egy értékes fegyver is van a mi oldalunkon – tette hozzá Tyrande. – Bölcs döntés volt, hogy befogadtad őket Stormwindben, Anduin király.

– Elfelejtettétek már a Horda árulását? – csattant fel Jaina Proudmoore. – Itt az ideje, hogy térdre kényszerítsük őket, amilyen kutyául bántak velünk.

– Egyszerre két háborút vívni őrültség lenne – jegyezte meg csendesen Velen. – Mindannyiunk érdeke, hogy a Horda ereje is mellettünk álljon.

– Velennek igaza van – tette hozzá határozottan Anduin. – Muszáj a démonvadászok mellé állunk, és csak a Légióra fókuszálnunk. Nem most van az ideje…

– A Horda elárulta apádat és otthagyott minket meghalni! – kiáltott közbe Jaina. – Ha azok mellett a gyávák mellett harcolunk, azzal meggyalázzuk mindazt, amiért ő kiállt.

– Népem pontosan ismeri az árát annak, ha egy megosztott világ néz szembe a démonokkal – szólt határozottan a draeneiek vezetője. – Ideje, hogy egyesítsük erőinket és megvédjük földjeinket.

– Egyetértek – helyeselt tanítványa, Anduin. – Sajnálom, Jaina, de a bosszúnak várnia kell. Bízom benne, hogy mobilizáltad a Kirin Tort, ahogy megbeszéltük?

– Dalaran segíteni fog megvédeni a Keleti Királyságokat (Eastern Kingdoms), de én NEM fogom hagyni, hogy a Horda betegye a lábát a városomba.

– Nem szabad így széthúznunk… nem most. Kérlek, Jaina!

– Csalódást okozol, Stormwind királya. De előbb vagy utóbb látni fogod az igazságot. Mind látni fogjátok! – mondta Jaina, és elteleportált a helyszínről magára hagyva a többieket.

Anduin mélyen felsóhajtott: – Az apám halott… katasztrófa a Törött Parton… Jainát csak a bosszú érdekli… Minden darabokra hullik szét. – Aztán  mosollyal az arcán a harcos felé fordult: – Üdvözöllek újra Stormwindben. Örülök, hogy túlélted a Törött Partot.

A harcos elmondta, hogy egy levelet hozott neki az apjától, Variantól. Anduin gyors mozdulattal átvette a tekercset, majd mély sóhajjal feltörte és olvasni kezdte. Hamarosan könnyek gyűltek a szemébe. Hosszú percekig némán meredt a papírra, de végül megszólalt: – Köszönöm, hogy ezt elhoztad nekem. Ez többet jelent nekem, mintsem ki tudnám fejezni. Bárcsak Greymane úgy érezte volna, hogy ő is átadhatja nekem, de az ő gondolatai csak a bosszú körül járnak. Nem tudom hibáztatni érte… de Jainát sem, ugyanakkor egy másik, jobb utat kell találnunk. De elég az ilyen beszédből. Jó, hogy itt vagy közöttünk. A hozzád hasonló hősökre van szükségünk az elkövetkező csatákban.

Az Illidari

Ebben a pillanatban egy különös alak rontott be a szomszédos szobából és állt az összegyűlt vezetők elé. Egy pillanatra démonnak tűnt, de hamar rájöttek, hogy nem démon, hanem az Illidari egyik tagja. Malfurion halkan odasúgta párjának:

– Nem nyugtat meg, hogy köztünk vannak az Illidarik. Fivérem bukása óta elzárva tartották őket.

– Megértelek, férjem. De ha Maiev szabadon engedte őket, akkor a helyzet még kétségbeejtőbb lehet, mint azt mi tudjuk.

Ekkor megszólalt a rejtélyes jövevény: – Sürgős híreket hozok, királyom. Veszélyben vagyunk mindnyájan! A démonok most is ellenünk mozgolódnak. Úgy hisszük, hogy Azeroth kulcsfontosságú helyeire fókuszálnak. Lehet, hogy már köztünk vannak. Érzem, hogy közel vannak…

Ezzel a démonvadász, akit Jace Darkweavernek hívtak, és valaha mágus volt, a Királyi Testőrság egyik tagjához futott, és előkapta pengéit: – Azt hittek, hogy nem látom, hogy valójában ki vagy, démon?

– Túl későn vettél minket észre, Illidari! – felelte az őr, aki tényleg valójában egy démon volt. – TÁMADÁS!

Hamarosan portálok nyíltak a trónteremben, és az erődöt elözönlötték a démonok. A Szövetség vezetői igyekeztek félkörívben állni, hogy megvédjék az ifjú királyt. A jelenlévők igyekeztek szembeszállni a démonokkal, és az Illidari tanácsára a portálokat összetörni, hogy ne érkezhessen rajtuk keresztül utánpótlás. Miután az erődben az összes portált bezárták, és a bentragadt démonokat megölték, Anduin a harcoshoz fordult:

– Ez a támadás… a csata a Törött Parton… mind csak a kezdetei a Légió hadjáratának. Ha nem találunk ki valamilyen módot, hogy megállítsuk őket, akkor elveszítjük mindazt, amit az apám és a többi vezető felépített. Először nem voltam biztos abban, hogy jó döntés lesz az Illidarikat beengedni a városba. De éppen most mentették meg az életünket. Megengedtem a démonvadászoknak, hogy egy átmeneti tábort hozzanak létre a Varászlók Kerületében. Szeretném, ha a követemként elmennél hozzájuk. Meg szeretném köszönni a segítségüket, és tudni szeretném, hogy hogyan válhatnának hasznunkra. Csak.. tartsd nyitva a szemed. Szörnyű erőkkel dolgoznak, és figyelnünk kell, ha véletlenül a bennük élő sötétség elemésztené őket.

A harcos bólintott. Maga is kíváncsi volt ezekre a démonvadászokra, akik a démonok erejét merik magukra ölteni. Elindult a Varázslók Kerületébe, ahol a Levágott Bárány fogadó közelében állították fel táborhelyüket az Illidarik. Vezetőjük, Elerion Bladedancer maga jött ki köszönteni őt:

– A rajtatok lévő vérfoltokból gondolom, hogy Jace felfedte előttetek az erődben rejtőző démonokat. Bízom benne, hogy az ifjú király biztonságban van. Még sok munka áll előttünk, nagyon sok – közölte, majd folytatta tovább: – A Légió nemcsak ezt a várost támadta meg. A bennük élő gonosz egész Azerothon szétárad, világunk legtávolabbi pontjait fenyegetve. Meg kell keresnünk és meg kell állítanunk őket, mindenhol, amit a gonosz megérintett. Felderítőink az egész világon igyekeznek észrevenni a Légió mesterkedését. Ahol észleljük őket, rögtön jelezni fogjuk nektek. Hadd szenvedjenek!

A harcos visszament jelenteni mindazt, amit az Illidaritól hallott. De nem tartott sokáig, míg más forrás is megerősítette azt, amit a démonvadászok vezetője állított. Khadgar arcane szolgája jelent meg, jelentve, hogy Jaina eltűnt, helyét Kalecgos vette át a Kirin Torban, illetve Dalarant a Légió is megtámadta. Ezenkívül megoldást találtak a problémára: meg kell keresni a titán eredetű Teremtés Oszlopait (Pillars of Creation) ahhoz, hogy bezárhassák a Sargeras Sírjánál megnyílt hatalmas portált. A harcos mélyet sóhajtott. Anduin Wrynnek, Stormwind ifjú királyának igaza volt: mindez egy hosszú hadjárat kezdete volt. De biztos volt benne, hogy ő ott lesz a frontvonalban a démonok ellen küzdők sorában! Irány a Törött Szigetek (Broken Isles)!


Amennyiben tetszett a történet, és kíváncsi vagy a korábbi Azerothi Históriákra, amelyek a Cataclysm végéig terjedő időszakot ölelik fel, akkor támogasd az oldalamat, és ajándékként megkaphatod az 53 történetet tartalmazó, pdf-be összegyűjtött Azerothi Históriákat!

2 thoughts on “Azerothi Históriák – Amikor a fiúból király lett

  • August 12, 2016 at 9:31 pm
    Permalink

    Nagyon köszönjük az összefoglalót! érdekes volt, várom hogy milyen vezető is lesz Anduin, és Sylvanas! 🙂

    Reply
  • August 12, 2016 at 11:22 pm
    Permalink

    Nagyon jó összefoglaló várom hordás oldalról is 🙂 Azt egyébként lehet már tudni, hogy miért lett Vol’Jin hadfőnöki pályafutás ilyen viharos?

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.