Khadgar sorsa

Egykor, amikor még csak egy 17 éves fiatalember volt, a Kirin Tor Khadgarja, a hatalmas Őrző, Medivh tanítványa szemtől szembe találta magát mentorával. Bár Medivh valóban az Őrző volt, valójában már átvette felette az uralmat Sargeras, a Lángoló Légió vezetője, aki a Sötét Portál megnyitásáért volt felelős. És az összecsapásuk pillanatában Khadgartól brutális módon elvették a fiatalságát és az erejét. Lehet, hogy még csak 17 éves volt akkoriban, de a teste egy öregember teste volt. Később az ereje visszatért – még erősebben a tapasztalatai miatt. Az ifjúsága azonban soha.

És a 47 év körüli Khadgar végre utolérte magát.Medivh halála

Khadgar megszállottsága a Lángoló Légióval és Gul’dannal kapcsolatban mindig kicsit különösnek tűnt. Hiszen soha nem érintkezett igazából közvetlenül Gul’dannal – sokkal többet időt töltött el a koponyájával, mint magával Gul’dannal. De tudta, hogy Gul’dan milyen szerepet játszott a Sötét Portál megnyitásában, és tudta, hogy milyen jelentősége van annak a portálnak – túlságosan is jól.

Medivh halála után Khadgar Stormwindben maradt egészen addig, amíg az Első Háború végén el nem esett a város. Akkor Anduin Lotharral és a Stormwindből elmenekültekkel együtt Lordaeronba utazott. Lothar észrevette, hogy Khadgar ereje kezd visszatérni, ráadásul erősebben, de a fiú fiatalsága? Az eltűnt, és úgy tűnt, hogy soha többé nem tér vissza.

És Khadgar elmesélte Medivh bukását a Hatok Tanácsának. Elmondta részletekbe menően, hogy mi történt. A Hatok Tanácsa semmit nem tudott a Tirisfali Rendről, ezért nem voltak túlságosan boldogok attól, hogy Khadgar sem tudott meg mindent róla. A titkos rend továbbra is titok maradt, és az Őrzők vonala Medivh halálával úgy tűnt, hogy megszakadt.

Khadgar választása

Ami Khadgart illeti, ő választás elé került, miután elmagyarázta a Kirin Tornak, hogy mi történt Kharazanban.

– Még mindig Dalaran alattvalója vagy – mutatott rá a nő. – Ha visszahívunk és egy szükséges munkával bízunk meg, akkor engedelmeskedni fogsz a hívásunknak?

Khadgar néhány pillanatra elgondolkodott. – Nem – válaszolta lassan. – Nem térhetek vissza ehhez. Ezután a háború után, ha túléljük, akkor visszatérek a tanulmányaimhoz, de hogy ezt itt teszem, vagy Medivh tornyában, vagy egy más helyen, az még teljességgel bizonytalan.

A tanács tagjai tanulmányozták őt, és ő is őket. Krasus volt az, aki végül megtörte a csendet. – Úgy mentél el innét, mint egy egyszerű fiú, egy zöldfülű tanítvány – mondta, és Khadgar kiérezte az elismerést a hangjából. – De mesterként és férfiként tértél vissza. – Khadgar megbillentette fejét a bók hallatára, de nem szólt semmit.

– Nem fogunk semmire se utastani – biztosította Antonidas. – Tiszteletben tartjuk a kéréseidet és a függetlenségedet. Habár szeretnénk, ha folyamatosan tájékoztatnál minket, különösen a Medivh-vel, a nekromantákkal, a Renddel és azzal a portállal kapcsolatban.

Khadgar nem tűnt el a történelemből. Sőt, a Második Háború egyik meghatározó személye volt, aki elpusztította a Sötét Portált azután, hogy a Lordaeroni Szövetség diadalmaskodott. Felügyelte Nethergarde Keep felépítését, miután a háború véget ért. Amikor pedig az orkok újra Azerothot fenyegették, akkor ő is átment a Sötét Portálon a Szövetséges Expedíció többi tagjával, hogy megállítsa őket. És amikor eljött az idő, hogy megvédjék Azerothot, Khadgar nem habozott, és bezárta a Sötét Portál Draenor felőli oldalán, és az expedíció életben lévő tagjaival együtt Draenor maradványain maradt, amit ma Outlandnek hívunk.

És valóban ott maradt. Várt. És nagyon sok ideje volt gondolkodni, mielőtt még Azeroth hirtelen újra megjelent volna Outlanden a Burning Crusade idején.

Egy pillanat alatt megöregedni

De ezek azok a dolgok, amik megtörténtek Khadgarral. De mégis mit tettek ezek az események egy férfivel? Vagy jobban mondva, egy fiúval? Mert lehet, hogy Khadgar teste megöregedett, de az elméje ugyanolyan éles és figyelmes maradt. És nagyon is tisztában volt azzal, hogy mi történt vele és ez mit jelent hátralévő élete számára.

– Miért törődsz azzal, hogy hogyan akarom leélni az életemet? – kérdezte Alleria.

– Azért törődök vele, mert nekem NINCS választásom!

A vallomás azelőtt kiszakadt belőle, hogy megállíthatta volna, és mindketten elcsöndesedtek és csak bámultak egymásra. Ő maga sem jött rá az igazságra, de itt volt, most már szabadon kimondva, meztelenül és nyersen. – Tudom, hogy azt hiszed, a mi életünk megdöbbentően kurta. A fiatalságunk még kurtább. Mégis mennyi, van tíz évünk, hogy fiatalok és erősek legyünk, hogy a leg… legéleterősebbek legyünk egész életünkben? És ezt nem kaptam meg. Vénember lett belőlem tizenhét évesen. Alleria, én még Turalyonnál is fiatalabb vagyok! Nézz rá erre az arcra. Huszonkét éves vagyok – de melyik huszonkét éves akarna magának egy ilyen öregembert?

Dühösen az arcára mutatott, ami ráncos volt és hófehér szakáll keretezte.

Különös módon a sorsa visszatükrözte azt, ami Medivh-vel történt. Medivh kómába esett, amikor feléledt az ereje tizennégy évesen. Húsz évvel később úgy ébredt fel, hogy már felnőtt volt, és nem volt teljesen ura magának – Sargeras átvette az irányítást. Sargeras volt az, aki tárgyalt Gul’dannal, Sargeras intézte el a Sötét Portál megnyitását – és Sargeras vette el Khadgar fiatalságát, miközben harcoltak.

Előhírnök

A Harbinger sorozat epizódjában Khadgar visszatért Karazhanba abban a reményben, hogy talál valamit, ami felhasználható a Lángoló Légióval szemben. Helyette egykori mentora, Medivh szellemére bukkant rá. Medivh felajánlotta Khadgarnak az Őrző erejét, és bár Khadgar bevallja, hogy az ajánlat csábító és gondolt már rá korábban, mégis visszautasítja “Medivhet”. Persze kiderül, hogy ez nem is Medivh volt, hanem a Lángoló Légió egyik ügynöke. De vajon ugyanezt a választ adta volna Khadgar, ha az ajánlat valós lett volna?

Nem hiszem. Úgy gondolom, Khadgar az igazat mondta, amikor azt mondta, hogy gondolt már rá korábban. Áhítozott arra a fajta erőre, és álmodozott arról, hogy a Lángoló Légió meghajol az ő dühe előtt. Csábító gondolat. És Khadgar egy nagyhatalmú varázsló. Ezt időről időre bebizonyítja.

Nem különös ugyanakkor, hogy Khadgar olyan sok időt eltöltött Outlanden? Hogy nem tért vissza Azerothra, holott nyilván képes lett volna rá? Végülis ő nyitotta meg azt a dimenziókon átívelő portált, amellyel létrehoztuk saját helyőrségünket Draenoron. Persze nagyon kimerítette volna, ha megtette volna – de Outland és Azeroth nem is különböző idővonalakon létezik. Olyan egyszerű dolog lett volna, hogy hazajöjjön… nemde?

Khadgar sorsa

Korábban már többen felvetették azt az elméletet, hogy valójában a főmágus már a következő Őrző. Hogy amikor Medivh kiszipolyozta Khadgar erejét és megöregítette, az ereje viszonlag gyorsan visszatért, ráadásul sokkal erősebben, mint korábban.

Úgy tűnik, hogy a The Tomb of Sargeras novella és a Harbingers epizódja is majdnem ezt az elméletet támasztja alá. Kil’jaeden kifejezetten megmondja Gul’dannal, hogy nem szabad megölnie Khadgart – és arra céloz, hogy a Légiónak tervei vannak a főmágussal. A Harbingersben a Medivhet eljátszó démon mondja azt, hogy a társának igaza volt, és Khadgar valóban jól tudná szolgálni a Légiót.

Ennél is fontosabbak ugyanakkor azok a szavak, amelyeket a lelepleződése előtt váltanak egymással.

– Légy őszinte magaddal, ha már velem nem vagy az. Tudod, hogy erre vagy hivatott.

– Ó, igaz, hogy mindennap gondoltam arra, hogy az Őrző lehetnék. Még most is… sóvárgok utána. Arra vágyom, hogy a Légió meghajoljon az erőm előtt, amit szabadon engednék. És ez az, amiért soha nem fogadhatom el az ajánlatodat.

Vajon miért nem fogadhatja el Khadgar az ajánlatot és veszi el azt, amit a Légió felajánl neki? Elsősorban persze azért, mert ő a jó fiú. Ő nem fog a Légió oldalára állni. De talán azért is, mert nem fogadhatja el az ajánlatot azért, mert már rendelkezik ezzel az erővel. Ezzel a hatalommal. Csak nem használja.

Khadgar indítékai

Elgondolkodtatok rajta, hogy pontosan miért küldött el minket Khadgar arra az őrült küldetésre, melynek során legendás tárgyakat kutattunk fel azért, hogy kapjunk egy gyűrűt és felruházzon minekt erővel a Légió ellen? Elgondolkodtatok valaha rajta, hogy egy olyan hatalmas mágus, mint Khadgar, aki egymaga képes volt kétszer is lezárni a Sötét Portált, miért döntött úgy, hogy mi vadásszuk le a Légiót, mikor ő is megtehette volna?

Különös, nem? Különös, hogy minket kért fel erre a feladatra, mikor nyilvánvalóan ő is megtehette volna. És a Warlords of Draenor kiegészítő egész ideje alatt csak Gul’danra és a Légióra koncentrált. Az Iron Horde csak mellékszál volt számára. Kétségtelenül a megszállotja volt annak, hogy bármi áron, de levadássza Gul’dant.

Az oka annak, hogy létrehozták az Őrzőket, az volt, hogy megvédjék a világot a Lángoló Légióval szemben. És talán Khadgar képtelen volt megállni, képtelen volt megtagadni ezt a küldetést, amivel felruházták. Képtelen volt megállni, hogy ne a Légió után kutasson minden sarokban. De nem használta lenyűgözően hatalmas képességeit arra, hogy saját maga próbálja megállítani őket – vajon miért?

A hatalom ára

Azt hiszem, már sok dolgot megtudtunk Khadgarról, hogy ki ő és hogy kivé vált. Ha valóban az Őrző hatalmával lett felruházva azon a végzetes napon, amikor szembeszállt Medivh-vel, akkor nem használja azt. Sőt, kifejezetten kerüli a használatát, és igyekszik bölcsen megválasztani, hogy hol és mikor használja a mágiáját, és hogy mekkora figyelmet irányít magára – mert ez a része rémíti meg a legjobban.

Ha valaki tudja, hogy milyen súlyos egy ekkora hatalom, az Khadgar. A karazhani látomások során látta, hogy mi történt Aegwynnel. Az Első Háború során látta, hogy mi történt Medivh-vel. És folyamatosan látja, hogy mit képes tenni ez az erő, ha rossz kezekbe kerül, látja mindennap, amikor tükörbe néz. Őrzőnek lenni nemcsak azt jelenti, hogy megvédi Azerothot – azt is jelenti, hogy magadhoz vonzod a Lángoló Légiót, mint a molylepkét a láng.

És ez megrémiszti. Ha valakinek joga van félni a Lángoló Légiótól, az Khadgar. Ha valakinek joga van félni a hatalomtól, az Khadgar. És úgy érzem, ha van valaki, aki el akarja kerülni a saját sorsát… az Khadgar.

Khadgar felemelte a fejét. A nap most a torony felső részét sütötte. – Talán nem is kellene Őrzőnek lennie, ha ez az ára.

– Egyetértek – mondta a behatoló, és ahogy a napfény erősödni kezdett, ő úgy halványult. – De a pillanatért, a pillanatodért mindannyiunknak el kell játsznia a szerepét. Mindannyiunknak meg kell fizetnie ezt az árat. És akkor, ha lehetőségünk lesz rá, újrakezdhetjük.

Kíváncsi vagyok, hogy a következő kiegészítőben mi fog történni Khadgarral és mi lesz belőle. Nyilvánvaló, hogy akár Őrző, akár nem, magára vonta a Lángoló Légió figelmét. Vajon folytatja sakkjátszmáját a Légióval? Vagy azt fogjuk látni, hogy végül beadja a derekát, elismeri, hogy mekkora erő birtokosa, és úgy fogja püfölni a Légiót, ahogy az megérdemli?

Forrás: Blizzardwatch

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).