Sylvanas Windrunner élete a Cataclysm után

Aki lemaradt volna a Sylvanas életét bemutató korábbi posztokról, azok itt olvashatják el: Sylvanas élete és halála, valamint Sylvanas haragja.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Sylvanas hogyan próbált még egyszer utoljára bosszút állni Arthason és hogyan bukott meg ez a kísérlete. Mert bár Arthas halott volt és ebben Sylvanas is szerepet játszott, mégsem az ő keze lőtte ki a végzetes nyílvesszőt, és végső bukása kielégítetlenül és életcél nélkül hagyta őt. Ettől kezdve Sylvanas annak szentelte magát, amit elveszített Varimathras Undercity elleni támadása és Putress árulása miatt. Sylvanas saját kezébe kívánta venni a saját és Forsaken alattvalói sorsát.

Az a Sylvanas, akit a Cataclysm eseményei óta látunk nem ugyanaz a Sylvanas, mint aki Northrendre ment. A veszteség, amely Arthas halálával érte, végérvényesen megváltoztatta őt, ahogyan az is, hogy saját lábára kellett állnia, és el kellett felejtenie Varimathrast, aki hosszú időn át volt a szövetségese (méghogyha meglehetősen hűtlen szövetséges is volt). A Horda új Warchiefje, Garrosh Hellscream nem igazán rajongott érte és a Forsakenjeiért, és ezzel is kezdenie kellett valamint.

De egykor Sylvanas volt az Íjász Parancsnok (Ranger-General), az egyetlen olyan erő vezetője, amely ideig-óráig képes volt feltartóztatni Arthast, a halállovagot. Sylvanas sokat tudott arról, hogy mit jelent háborúskodni, vagy hogy hogyan kell kitartani egy ellenséggel szemben. És ellentétben azzal az idővel, amikor Quel’Thalast védelmezte, ez alkalommal nem voltak árulók a seregében.

A Gilneas elleni háború

A halálból visszatérő Sylvanas, aki egyezséget kötött a val’kyrokkal, rögtön átvette az irányítást Gilneas inváziója felett. Hellscream tiszteletlenül bánt vele és népével, de úgy döntött, kivárja az ő idejét és sztoikusan igyekezett elfogadni Garrosh gyalázkodásait. Nem járt teljes sikerrel, ugyanakkor az Alliance ellentámadása sem tudta teljesen elpusztítani a Forsakeneket. Sylvanas maga végzett Liam herceggel – igaz, hogy Genn Greymane-re célzott, azonban a fiú közéjük állt, így ő fogta fel a lövést -, ezzel pedig az ő személye lett a Worgenek királya és alattvalói gyűlöletének legfőbb célpontja. Ráadásul a gilneasi emberek három legfőbb árulóját. Lord Godfreyt és két társát is élőholtként feltámasztotta.

A Gilneasi csata kimenetele meglehetősen hullámzó volt, hiszen az Alliance 7. Légiójának segítségével a Gilneas Liberation Front (Glineasi Felszabadulási Front) sikeresen kiűzte Gilneasból a Forsakeneket és egy időre visszaszorította őket Silverpine-ba. Sylvanas személyesen vezette az ellentámadást, és hajtotta végre a tervet, amellyel elrabolták Lorna Crowley-t, hogy így kényszerítsék megadásra apját, Dariust, aki aztán visszavonult lányával együtt Gilneasba, szabadon hagyva Silverpine-t, hogy a Forsakenek újra rendezhessék soraikat, és újraindítsák támadásukat. Ez azonban nem tetszett Lord Godfreynak, annak ellenére, hogy gyűlölte a Worgeneket és Crowley-t, akit felelősnek tartott a saját haláláért és élőholt létéért. Lord Godfrey azonban megtette az elképzelhetetlent.

Godfrey hátulról lelőtte Sylvanast, és a hozzá hűséges egykori gilneasiakkal együtt elmenekült Baron Silverlaine egykori rezidenciájába, Shadowfang Keepbe, amelyet még évekkel korábban lerohantak az Archmage Arugal által megidézett eredeti worgenek. Sylvanas azonban nem maradt sokáig halott – három Val’kyrja visszahozta őt a halálból a korábban megkötött egyezségüknek megfelelően.

Más csaták

A Forsakenek szerepet vállaltak az Andorhal környékén zajló csatákban is, ahol Sylvanas a Val’kyrei segítségével az egyértelmű Horda vereséget Horda győzelemmé változtatta, és kiűzte az Alliance-t a Plaguelands-ről, valamint az Arathi Highlandsről, ahol az újonnan feltámasztott Galen Trollbane most már a Banshee Királynőt szolgálta. Sylvanas odáig ment, hogy Forsaken tanácsadókat küldött Twilight Highlandsre, hogy segítsék a Dragonmaw orkokat. De a Silverpine-ban történt harmadik halála és feltámadása óvatosabbá és körültekintőbbé tették. Amikor Hellscream felfedte a Horda összegyűlt vezetői előtt azon tervét, hogy elpusztítja Theramore-t, Sylvanas azért tiltakozott, mert szerinte az Alliance ellentámadása vagy a Forsakenek ellen, vagy a Sin’doreiek ellen irányulna – habár Lor’themar Theron nem állt ki mellette a tanácsban, valószínűleg azért, mert még mindig haragudott rá, amiért megzsarolta, hogy részt vegyenek a northrendi hadjáratban.

Sylvanas csak egy tanácsadót küldött, hogy részt vegyen Theramore végső elpusztításában – végül őt is Garrosh bérgyilkosai ölték meg -, illetve a pandariai hadjárat során is keveset hallatott magáról. Helyette megszilárdította hatalmát otthon, miközben észrevette, hogy az őt és a várost felügyelő Kor’kronok egyre inkább hencegő zsarnokoskodókká és gúnyos titkos rendőrséggé változnak, mivel tagjai is lassan csak és kizárólag a Hellscreamhez hűséges Blackrock orkokból kerültek ki. Sylvanas Windrunner a kivárásra játszott ez alkalommal, és hagyta, hogy mások vállaljanak kockázatot a kegyetlen és agresszív, taktikailag ugyanakkor brilliáns orkkal szemben, aki sötét útra lépett a Hordával.

Amikor végül Hellscream túllőtt a célon, és a trollok a taurenekkel együtt fellázadtak ellene, Sylvanas gyorsan előnyt kovácsolt magának. Habár jól titkolta, hogy mennyire feldühítette Hellscream inzultusai és az, hogy népét ágyútölteléknek kívánta használni, attól még nem feledte el ezeket, és hamarosan Slyvanas is aktív szerepet játszott a polgárháborúban, melynek során a hatalmas Forsaken flotta segítségével segített magát Orgrimmart ostrom alá venni. Világos volt, hogy Sylvanas támogatása nélkül Vol’jin lázadása elhalt volna a szárazföldön, és esélye sem lett volna elérnie Orgrimmar falait és szembeszállnia a Warchieffel.

Hellscream tárgyalása és a feldúlt szív

Hellscream legyőzése azonban hamarosan Sylvanas szemében egy komédiává változott. Ahelyett, hogy az orkot egyszerűen kivégezték volna, mint a veszett kutyát, mielőtt még bárkit újra megharaphatott volna, a pandareneket tárgyalást akartak. És ezért kénytelen volt végignézni, ahogy Baine Bloodhoof, annak a lázadásnak az egyik vezetője, ami végül Hellscream bukásához vezetett, a védőjeként funkcionált a tárgyaláson, és megpróbálta elérni, hogy felmentsék, vagy legalábbis elkerüljék a jól megérdemelt halálbüntetést.

És akármilyen nevetséges is volt az egész, és akármennyire is feldühítette őt, mindez semmi volt ahhoz képest, mint amit Azeroth másik Windrunnerje, a saját húga, Vereesa érzett. Vereesa gyásza, dühe és bosszúszomja Hellscreammel szemben, amiért az egy manabomba használatával megölte férjét, Rhonint, olyan mérhetetlen volt, hogy egészen elképesztő tettre sarkallta. Sylvanashoz fordult segítségért, hogy módot találjanak rá, amivel bebiztosíthatják Garrosh Hellscream halálást.

Először Sylvanas megkérdőjelezte húga őszinteségét és elkötelezettségét, hogy megtegye azt, ami szükséges, de hamarosan a régi érzések és az egykor családként megélt idők emlékei a felszínre törtek. És annak ellenére, hogy élőholt volt, és úgy hitte, hogy az érzelmeit Forsaken léte teljesen elpusztította, Sylvanas hamarosan nemcsak várta, hanem ő maga szorgalmazta a Vereesával való találkozásokat, hogy együtt kiterveljék Hellscream megölését.

És hamarosan eljutott oda, hogy nem szerette volna, ha ezek a találkozások véget érnek.

Sylvanas elkezdett azon munkálkodni, hogy meggyőzze húgát, hogy Hellscream megölése után már nem tartaná őt semmi az Alliance kötelékében, és nyugodtan csatlakozhatna hozzá Undercityben, ahol a két Windrunner nővér együtt szállna szembe az egész világgal. Amit azonban Sylvanas nem mondott el Vereesának, az az, hogy a Forsakenek soha nem fogadnának el egy élő elfet Sylvanas jobbkezeként – ezért természetesen Vereesának is meg kellene halnia.

Sylvanas terve egyszerű volt, nagyravágyó és teljesen az ő jelleméhez illő. Álmában ölné meg húgát, olyan fájdalommentesen, amennyire csak lehet. Aztán ugyanolyan bansheeként élesztené fel, mint amilyen saját maga, megtanítaná neki, hogyan szerezheti vissza a testét, és lényegében egy második Holtak Királynője lenne belőle. A két Windrunner együtt irányítaná a Forsakeneket, elpusztítanának mindenkit, aki szembeszállna velük. És Sylvanas soha többé nem lenne egyedül.

Amikor végül Vereesa bevallotta teljes tervüket Garrosh megölésével kapcsolatban Anduin Wrynnek, Sylvanas egy olyan csapással kellett, hogy szembenézzen, amely még súlyosabb volt, mint amivel Arthas leterítette. Arthas csak a testét ölte meg, de Vereesa visszautasítása azt a pislákoló reménysugarat ölte meg, amely még valahogy megmaradt a Banshee Királynő szívében, és olyan sebet ejtett rajta, amilyennel korábban még nem találkozott. Úgy érezte, hogy ez a seb azt mondja: “Igen, átkozott vagy. Egyedül vagy. Mindig egyedül leszel. Még a saját húgod sem képes már szeretni téged.” És ezért, bár a Banshee királynő győzött, hiszen népének jövőjét biztosította, pozíciója kikezdhetetlen lett és még a Kor’kronokat is elűzhette Undercityből, mégsem lett semmi az övé, amit igazán akart.

Hogy mindez milyen hatással lett személyiségére, és Sylvanas hogyan fog megbirkózni új szerepkörével a Burning Legion megérkezésével, arra hamarosan fény derül.

Forrás: Blizzardwatch

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..