Forsakenek története és karakterfejlődése

A Forsakenek történelme nem tekint vissza olyan régmúltra, hiszen csak a Harmadik Háború során jöttek létre, mégis, nagyon sok minden elmondható róluk. Először is, a Forsakenek… halottak. Bizonyos értelemben.

A Scourge

A Forsakenek túlnyomó része egykor Lordaeron polgárai voltak. Amikor a Lich King elkezdte megformálni seregét, a Scourge-öt a Harmadik Háború elején, ezek a mit sem sejtő farmerek és városi polgárok lettek az áldozatai az Élőholt Járványnak. Miután elfogyasztották a fertőzött gabonát, körülbelül három napig betegeskedtek, mielőtt még holtan estek volna össze. Csakhogy nem maradtak halottak. Helyette agyatlan zombikként éledtek fel, akiket a Lich King irányított, hogy utána mindent megöljenek és elpusztítsanak, ami az útjukba kerül egykori szülőföldjükön.

A Scourge-nek ezen tagjai nem tudták, hogy mit tesznek. Nem tudták kontrollálni cselekedeteiket. Csupán a Lich King agyatlan eszközei voltak, akiknek nem volt szabad akaratuk. De a Harmadik Háború során történt valami, ami miatt a Lich King erős szorítása serege felett meglazult, és a Scourge-nek egy része kiszabadult az irányítása alól. Ezek a kiszabadult tagok aztán egy rémálomban ébredtek fel, amelyben nemcsak korábbi életükre emlékeztek, hanem azokra az elmondhatatlan rémtettekre is, amelyeket a Lich King befolyása alatt követtek el. A saját arcuk is és a többieké is azt a félelmet és rettegést tükrözte, amit a haláluk előtti pillanatban éreztek.

… nem csoda hát, hogy a Forsakenek mind őrültek egy kicsit, ugye?

Megkínzott emlékek

Ezt jelenti Forsakennek lenni – egyszerre tudni, hogy ki voltál egykor, és hogy kivé váltál, és mindez örökre beleégett az emlékezetedbe. Vannak, akik teljesen megőrültek ezektől az emlékektől, de azok, akik nem, azok egy másik szörnyű felismeréssel szembesültek: hogy soha többé nem térhetnek haza. Az otthon ugyanis nem létezik. Egykor emberek és elfek voltak, de többé már nem azok.

És nem számít, hogy megbánták-e, amit tettek. Nem számít, hogy magasrangú hivatalnokok vagy Lordaeron seregének hősei voltak. Nem számít, hogy él-e még valahol a családjuk – sőt, valójában rosszabb volt, ha még élt a családjuk, mivel nem volt rá semmi esély, hogy ilyen formában elfogadják őket újra. Már nem voltak emberi lények, szörnyetegek voltak, olyan sorsra kárhoztatva, amelyet soha nem kívántak, kiragadva a halál békés öléléséből azzal, hogy éljenek együtt a következményeivel. És ezek a következmények nem voltak valami rózsásak.Ezért gyűltek a Forsakenek Sylvanas Windrunner köré – mert Sylvanas adott nekik valamit, ami hiányzott. Egy célt, egy otthont, a valahova tartozás érzését, még akkor is, ha ennek a közösségnek minden tagja ugyanazt a rémálmot éli meg. Sylvanas volt a kályha, amely köré odagyűlhettek, ő volt az, aki célt adott számukra, amelyben hinni tudtak, és okot adott arra, hogy tovább folytassák ezt a létet, amelyre akaratuk ellenére kárhoztatva voltak.

A lét értelme

A Forsakenek nem csupán élőholt szörnyetegek. Egykori életük és a Scourge tudattalan rabszolgáiként élt idejük egyaránt összegződik bennük. Élő emlékeik vannak a haláluk előtti időkről, és még a legutolsó koldus is úgy tekint vissza egykori életére az utcán, mint a paradicsomra, amelytől örökre elzárták. Az emberiség számukra egy olyan dolog, amely után egyszerre vágyakoznak és amelyet minden porcikájukkal gyűlölnek – mivel a legsötétebb órákban nem nyújtattak se segítséget, se szimpátiát, se könyörületet. Csak sikolyok voltak, félelem és undor, ami egykori társaik tekintetében tükröződött.

A Forsakenek komplikáltak. Amikor a fejükbe akarsz látni, nagyon sok réteggel találkozhatsz. Az egykori személyiségük befolyásolhatja azt, hogy ma kicsodák, de lehet ez egy szégyenteljes titok, amit elrejtenek és soha nem beszélnek róla. Hol volt, amikor meghalt? A csatatéren harcolt, Éppen menekült a Scourge elől? Vagy csak ült és nem is sejtette, hogy ez lesz élete legrosszabb vacsorája?A Forsakenek érthető módon keserűek. De megpróbálhatnak új célt találni maguknak. Felülemelkedhetnek saját végzetükön, találhatnak egy új célt régi életük hamvai felett, és így rátalálhatnak egyfajta büszkeségre, egyfajta tartásra. Elfogadhatják, hogy mindenki szörnyetegnek tartja őket, és éppen ezért könnyen bele is eshetnek ebbe a szerepbe. Vagy végső soron teljesen megőrülnek, és egykori Scourge-beli énjükhöz hasonlatossá válhatnak.

Különböző történetek

De nem minden Forsaken volt egykor Lordaeron lakója. A Lich King halála óta Sylvanas a saját Forsakenjeit hozza létre a Val’kyrok segítségével. Ezeknek a Forsakeneknek felajánlják a lehetőséget, hogy Sylvanast szolgálják. Vannak akik kelletlenül bár, de ezt elfogadják, míg mások horrorral néznek magukra és elmenekülnek. Ezeket a Forsakeneket is a halottak közül támasztják fel, de nem kell, hogy Lordaeron egykori polgárai legyenek. Lehet, hogy vannak, akik egykor hősök voltak, akik az Azeroth különböző pontjain előforduló számos konfliktus egyikében vesztették életüket.

Ezek az új Forsakenek már egy más csoporthoz tartoznak, mivel soha nem szolgálták a Scourge-öt, és ezért nincsenek is erről emlékeik. Őket a sírból a Val’kyrok felélesztették, és rögtön Forsakenek lettek. Nem kell szembenézniük azzal, hogy milyen szörnyűségeket vittek véghez; csak azt kell elfogadniuk, hogy kivé váltak. Azért szolgálják Sylvanast, mert a Forsakenek ezt teszik – de éppen ezért, nem is kötődnek hozzá olyan szorosan. Sőt, lehet, hogy neheztelnek is rá. Végülis az ő közbeavatkozása nélkül továbbra is halottak lehetnének. Most viszont kénytelenek szembenézni az élőholt lét következményeivel, és nem biztos, hogy különösebben hálásak ezért. Ez a fajta nézőpont persze feszültséget kelthet a Forsakenek között: lehet, hogy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy hűségesek Sylvanashoz, valójában azonban nem szolgálják őt olyan vakon, mint azt hinnénk.

Forrás: Anne Stickney – Forsaken lore and character development /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

2 thoughts on “Forsakenek története és karakterfejlődése

  • 2016-08-23 at 7:19 du.
    Permalink

    Szia Gitta! Azt szeretném kérdezni, hogy Maiev Shadowsongról illetve a Wardenekről tervezel esetleg egy hosszabb írást? Egyébként nagyon jók az írások, csak így tovább! 🙂

    Reply
    • 2016-08-23 at 7:56 du.
      Permalink

      Tervezni már régóta tervezem, az anyag is nagyjából megvan hozzá, de hogy mikor jutok el hozzá, azt nem tudom pontosan megmondani 🙁

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.