Azerothi HistóriákCikkek

Azerothi Históriák – Az Elveszett Diplomata

Hősünk egy hosszú és küzdelmes küldetésről tért vissza Stormwindbe. Első útja a Szent Fény Katedrálisába (Holy Light’s Cathedral) vezette, hogy hálát adjon a Fénynek, amiért segítette őt feladata ellátásában, emellett szeretett elnézelődni a templomban, gyönyörködni annak rózsaablakaiban. A tömör és magas kőfalak között mindig megnyugvást talált. Egyszercsak egy fiatal ministráns fiú jelent meg mellette, akiről tudta, hogy Thomasnak hívják. A fiú bizalmasan fordult hősünkhöz:

– Elnézést a zavarásért. DeLavey püspök kért meg arra, hogy kalandorok után nézzek, akik hajlandóak lennének neki segíteni egy kényes ügyben. Ha szép csendben Stormwind Erődjébe (Stromwind Keep) mennél és a lehető leghamarabb beszélnél vele, biztosan értékelné. De kérlek, legyél nagyon diszkrét. Az ügynek különös súlya van.

Hősünk minden fáradtságát félretéve az Erődbe ment, mivel a feladat igencsak felkeltette az érdeklődését. Vajon miért szeretne vele beszélni egy püspök? Óvatosan megkereste DeLavey-t, majd odasúgta neki, hogy Thomas küldte őt hozzá. A püspök nyájasan feléje fordult:

– Nos, ezek szerint Thomas sikeresen rávett téged arra, hogy segíts királyságunknak. Mindig is kiválóan követte az utasításaimat. Attól félek, nincs elég időm, hogy részletesen elmagyarázzam a dolgot, szóval engedd meg, hogy titkolózó legyek… és kérlek, amit mondok, az maradjon kettőnk között.

– Nemrég egy diplomatát küldtünk Theramore-ba – folytatta -, hogy Jaina Proudmoore-ral találkozzon. A diplomata azonban soha nem érkezett meg. Úgy hiszem, hogy a Defias is benne van a dologban, csak nem tudom, hogyan. A diplomata eltűnése eddig elkerülte a köznép figyelmét, de ez már nem marad így sokáig. A király ügynökei már keresik a nyomokat a városban, de nekem is megvannak a magam kapcsolatai, amiket szeretnék felhasználni. A Hősök Völgyében (Valley of Heroes) van egy régi barátom, Jorgen. Keresd meg őt, add oda neki ezt az üzenetet és kövesd az utasításait.

Ezzel DeLavey püspök egy lepecsételt levelet adott át hősünknek, aki nyomban el is indult megkeresni ezt a Jorgen nevű alakot. Jorgen éppen a völgyön keresztül futó patakban horgászott a szobrok tövében, és nagyon nem örült, amikor hősünk félbeszakította azzal, hogy egy levelet hozott neki.

– Remélem, jó okod van rá, hogy megzavarj egy embert horgászat közben. Nem különösebben kedvelem a kibiceket, a kéregetőket pedig még kevésbé.

Ekkor hősünk átadta a püspök úr levelét. Jorgen homlok ráncolva olvasta a sorokat.

– Rendben. Segítek neked, de nem azér’, mer’ akarok, hanem mer’ muszáj. És egy dolgot hadd tisztázzak: sokkal több dolgot tudsz, mint amennyit szabad volna. Ez maradjon köztünk, és el ne kezdj fecsegni összevissza a kocsmákban azokról a dolgokról, amikről tudomást szerzel a küldetés közben. Értve vagyok? Fogd ezt az üzenetet és vidd el Elling Triasnak. Ne mondj neki semmit. Csak légy udvarias, és várd meg a válaszát. Ne aggódj, válaszolni fog. És még egyszer hangsúlyozom: vedd nagyon komolyan ezt az ügyet és fogd be a lepénylesődet!

Hősünk értetlenül nézett Jorgenre két okból is: egyrészt, eddig semmi olyan nem derült ki számára, amit kifecseghetne, másrészt mikor írta meg azt az üzenetet, amit elővett a zsebéből? Tudta, hogy úgyis keresni fogják? Azért elindult a Kereskedelmi Negyed (Trade District) felé, ahol Trias a saját sajtboltjában tartózkodott. A mindig vidám Trias most is mosolyogva fogadta mint jövőbeli vevőt, de hősünk szó nélkül átnyújtotta neki Jorgen lepecsételt üzenetét. Elling elolvasta a levelet, majd így szólt:

– Jorgen, te vén csirkefogó… Szóval így állnak a dolgok, mi? Rendben van, meg tudok birkózni vele – majd hősünkhöz fordult: – Én itt fogom használni a kapcsolataimat, de a munka utazós része rád vár, így megtakaríthatok egy-két garast. Menj Darkshire-be és keresd meg Backus felügyelőt – általában az északi úton szokott járőrözni. Csak annyit mondj, hogy a Defias tevékenysége után kutakodsz számomra, és segíteni fog minden információval, amit tud.

Hősünk azonnal Darkshore-ba ment, ahol Trias utasításainak megfelelően az északi úton megtalálta Backus felügyelőt. A késői, sötét órán a felügyelő morcosan állította meg őt:

– Nem valami biztonságos ezekben az erdőkben utazni, idegen. Légy óvatos, és ha bármi gyanúsat, vagy veszélyeset látsz, rögtön értesítsd a Felügyelőket. Egyedül semmit ne próbálj meg csinálni. Nem vállaljuk a felelősséget, ha valami szörnyű dolog történne veled. De mindketten tudjuk, hogy ezt elereszted a füled mellett és harcolni fogsz, bármi lép is ki az árnyból, ugye? Haha, ti kalandor-félék… mind egyformák vagytok.

Hősünk félbeszakította Backust és elmondta, hogy Elling Trias küldte.

– Ó, Trias küldött? – nézett hősünkre meglepetten a felügyelő. – Így már kicsit más a helyzet. Nyugodtan harcolhatsz bármelyik szörnyeteggel, amelyik rád ugrik a sötétből. Biztosan könnyen el tudsz bánni vele, ha ilyen Trias-félék szóba állnak veled. Szóval, mi szél hozott téged ide ezen a szép derült napfényes napon?

A kalandor elmondta, hogy a Defias testvériség tevékenysége után nyomoz.

– Defiasosok tevékenysége? Hát, itt mindig ügyködnek. Még ha magukban ügyködnek is, mi akkor is fenyegetésnek tekintjük őket. De ha jobban belegondolok, tényleg történt valami gyanús mostanában. Pár hete lehetett, de néhány ügynökük Addle tanyája (Addle’s Stead) körül gyülekezett. A jelentésekből azt gondolom, hogy valami nagy dolog történhetett. Miért nem mész te oda, hogy leellenőrizd őket? A farmház a Westfallba vezető úttól délre található a megye nyugati részén, körülötte sok Defias taggal találkozhatsz. A ház belsejében találsz egy ládikát, amiben benne van az a Defias névjegyzék, ami neked kell.

Hősünk rá is bukkant a farmházra, amelyről a felügyelő beszélt. Nem akart nagy vérontást csapni, de kénytelen volt leütni pár Defias tagot ahhoz, hogy bejusson a házba. Miután megszerezte a Defia névjegyzéket, és visszafelé tartott Backus felügyelőhöz, nem bírta megállni, hogy kíváncsiságát legalább részben ne elégítse ki, és elolvasta az írást, amelyben ez állt:

“Az első tervünk máris csődöt mondott!

Bár Ökölnek (Fist) sikerült aznap este megcserélnie az alagútnál műszakban lévő őrök szolgálati beosztását, Stormwind néhány lakosának előre nem látható erőfeszítése miatt a célpontunk azelőtt elhagyhatta a tetthelyet, hogy elkaphattuk volna. De számoltunk ezzel az eshetőséggel. Működésbe lépett a 2. terv és minden teljesen rendben zajlik, még mielőtt rajtaütnénk Stormwinden.

A 2. Terv is pofonegyszerű, de több türelmet igényel részünkről. A Menethilben tartózkodó emberünk már megkapta a jussát, és fantasztikus sikert ért el. Most már gond nélkül el kellene kapnunk a célpontunkat, amint kihajózunk. A támadásra néhány mérföldre a célpont úticéljától lehet számítani. Ott fognak a szövetségeseink várakozni. Nem vagyok benne biztos, hogy mi szükség volt arra, hogy ilyen lényekkel lépjünk szövetségre, és nem tehetek róla, de az az érzésem, hogy ez ránk lett kényszerítve. Végülis nem számít. Ha a célpont a mi őrizetünk alatt lesz, jó úton járunk majd ahhoz, hogy visszaszerezzük Viharváradot azoktól, akik ellopták tőlünk!”

Backus felügyelő láthatóan megkönnyebbült, amikor meglátta visszatérő hősünket. Hiába, Duskwood rengeteg veszélyt rejt minden arra járó számára… különösen, hogyha az a Defiasok után nyomoz.

– Épségben visszatértél – köszöntötte hősünket. – Ennél többet nem is kérhettünk volna, igaz? Nos, nézzük, hogy mit találtál. Elég hivatalos papírnak tűnik, mármint Defias dokumentumok között. De lehet, hogy hamisak, csak azért, hogy eltérítsen minket attól, amit valójában keresünk.

Ezután elvette az iratot, és alaposan átolvasta. Halkan füttyentett: – Hű, ez sokkal bonyoltutabbnak tűnik annál, mintsem, hogy zsákutcába vezessen minket. Bele sem szabadott volna olvasnom ebbe a papírba. Vidd el Triashoz – nyújtotta vissza az iratot hősünknek a felügyelő -, ő talán majd lát benne némi értelmet. És NE hagyd, hogy bárki az utadat állja. Ez az ügy sokkal nagyobb nálam. Lehet, hogy még Triasnál is, de majd meglátjuk. És tégy meg nekem egy szívességet, kérlek, ne mondd el senkinek, hogy segítettem neked. Ha a feletteseim rájönnek arra, hogy bármit is tudok erről az ügyről és nem tájékoztattam őket róla, valószínűleg felakasztanak.

Ezzel Backus szerencsés utat kívánt hősünknek, aki visszalovagolt Stormwindbe, bár minden bokor mögül rátámadó Defiasokra számított. Kimerülten érkezett vissza a sajtárushoz, és örömmel fogadta el a frissítőt és egy kevés sajtot Elaine-től.

– Látom, épségben visszatértél – köszöntötte Elling Trias és elvette tőle a sajtot. – De mindketten tudjuk, hogy nem a sajt miatt vagy itt, szóval hagyjuk az udvariaskodást. Ért valamit Backus, vagy még egyáltalán el sem indultál Duskwoodba?

Hősünk az elvett sajt miatt durcásan átadta a papírokat. Elling részletesen áttanulmányozta őket. – Igen… ez egy érdekes olvasmány. Jorgen és DeLavey helyesen tették, hogy engem is bevontak a dologba. – Tovább lapozgatta a papírokat. – Úgy tűnik, hogy a Defias elég komolyan próbálkozik, hogy teljesítsék a tervüket. Hmm… hát ez meg mi? “ÖKÖL?” Ez ismerős név. – Elling felnézett a papírokból, és valamerre a távolba meredve próbált visszaemlékezni

– Igen, most hogy így visszagondolok… Dashel… valamilyen Dashel… Hogy is hívták? ÖKÖL! Vasöklű Dashel (Dashel Ironfist). Vannak körök, ahol csak Ökölnek hívják – valószínűleg azért, mert szeret ökölharcokba keveredni. Általában az Óvárosban (Old Town) található – ügyes, jóravaló fickó a város közepén. Menj, beszélj vele. Ha kell, használj egy kardot vagy valami nehezet, és őszintén mondd el, hogy kicsit felvágod vele, ha kell. És ne hezitálj! Ha tényleg annyira benne van a dologban, amennyire ezek az iratok suggallják, akkor magától semmilyen információt nem fog kiadni neked.

Hősünk neki is eredt az Óvárosnak, és annak egyik ködös, szmogos részén rá is bukkant a meglehetősen zömök testalkatú Vasöklű Dashelre. Hősünk mélyet nyelt, arra gondolván, hogy milyen feladatot kell teljesítenie és ezt valószínűleg milyen áron kell megtennie – ha egyáltalán sikerrel fog járni. Igyekezett határozott fellépést mutatni, és kérdőre vonni a fickót, miközben megütögette a vállát.

– Mi van? – háborodott fel Vasöklű Dashel. – Te jössz ide az én területemre és te teszel fel nekem kérdéseket az én személyes dolgaimról. Olyan dolgokról, amelyekhez neked az égvilágon semmi közöd?! Hát ja, az látszik, hogy nem te vagy a legeszesebb, aki ideérkezett Stormwindbe, de úgy látszik, az egyik legostobább leszel, aki soha nem fogja elhagyni azt – fenyegette meg hősünket. – Találkoztál már a barátaimmal? – kérdezte, és rögtön ököllel hasba vágta a hősünket.

Azonban hősünknek sem kellett több, rögtön ő is támadásba lendült, és hosszas viadal után Dashel lihegve intette őt el, jelezve, hogy nincs értelme a további harcoknak.

– Tehát, mire van szükséged? – kérdezte Vasöklű levegő után kapkodva. Hősünk elmondta, hogy mi járatban van. Látható volt, hogy Vasöklű kényelmetlenül érezte magát a kérdéstől.

– Nos, igen… hát… talán tudok valamit arról a találkozóról Addle tanyájánál. Néhány hete történt, ha jól emlékszem. De nekem igazán nem volt benne szerepem. Az én részem véget ért, amikor befuccsolt az A terv… átkozott kalandorok – mormogta a szakálla alatt, majd folytatta: – A fickó, akit a B tervre állítottunk, Menethilból érkezett és Slimnek hívják. Ez minden, amit a tartalék tervükről tudok.

Hősünk köszönés nélkül szaladt vissza a sajtárushoz, aki további információkat derített ki a Defias Testvériség B tervéről, habár a rejtélyes diplomata nevét ez sem írta le. Miután hősünk elmondta, amit Vasöklűtől megtudott, Elling Trias azonnal a Wetlandsbe küldte, Menethilbe, hogy ott egy Mikhail nevű kocsmárost keressen meg, és hivatkozzon nyugodtan rá.

Bár hősünk kezdett már belefáradni ebbe a rengeteg utazásba (ráadásul nem is szerette a lápos-mocsaras vidéket), azért természetesen elutazott Menethilbe, ahol meg is találta Mikhailt a Deepwater Tavernben. A kocsmáros szívélyesen üdvözölte:

– Üdvözöllek itt, Menethilben. Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Kérsz egy sört? Vagy valami erősebbet?

Hősünk azonban elhárította az invitálást (habár egy kicsit tényleg szomjas volt), és elmondta, hogy Elling Trias küldte hozzá.

– Micsoda? Trias? Halkabban beszélj, drága barátom – halkította le a hangját Mikhail. – Ez nem olyan dolog, amelyről az egész tavernának hallania kellene. Azt mondod, hogy Elling küldött ide? Nos, akkor tízszeresen is légy üdvözölve. Bármire szükséged van, csak szólj, és igyekszem segíteni neked.

Hősünk elmondta, hogy mi járatban van erre, a kocsmáros azonban csak hümmögött, miközben a kijárat felé nézett:

– Hmm, azt mondod, Slim? Nem igazán rémlik ez a név, de azért majd nyitott szemmel járok. Ne nézz oda, de a kijáratnál álló úriember már régóta téged figyel. Kicsit túlságosan érdeklődően hallgatja a beszélgetésünket, ha érted, mire célzok. A helyedben én még azelőtt megfékezném, hogy kilépne az ajtón.

Azonban hősünk nem volt elég fürge, és a rejtélyes fickónak sikerült elhagynia a fogadót. Kint szerencsére a hősünk gyorsan rátalált, és bár erősítést hozott magával, egy kisebb utcai ökölharc után a fickó megadta magát, és így szólt:

– A Defias nem fizetett nekem annyit, hogy meghaljak egy utcai harcban a célukért – mondta a fickó, aki nyilvánvalóan az a bizonyos Slim volt. – Elfogták a királyt. Igen, Stormwind királyát, nem valami ócska kis diplomatát – folytatta, látva hősünk meglepett ábrázatát. – Éppen Theramore-ba tartott, hogy Jaina Proudmoore úrnővel találkozzon. Úgy tűnik, hogy ez egy elég fontos és titkos találka lett volna. De nemcsak a Defias keze van a dologban. Valakikkel együtt dolgoznak. Azt hiszem, tudták, hogy ez túl nagy falat számukra. Az én részem csak az volt, hogy az emberüket feljuttassam a király hajójára, amíg az itt állomásozott a kikötőben. A fickót Hendelnek hívják. Ez minden, amit tudok, esküszöm!

A visszatérő hősünket Mikhail rögtön egy korsó sörrel fogadta:

– Elkaptad, mi? Jó neked. Meglepett, hogy ő volt Slim. Őszinte leszek – fordult bizalmasan a kalandor felé -, néha hiányzik egy jó kis titkos akció izgalmas. Gondolom a régi szokások nehezen halnak ki. De ezt nehogy elmondd Ellingnek – még megpróbálna visszaráncigálni Stormwindben, ha meghallja, hogy hiányzik nekem az akció.

– A KIRÁLYT?! – kiáltott fel Mikhail, miután lihegő hősünknek sikerült elmondania, amit Slimtől megtudott. – Akarom mondani… a királyt? – folytatta a kocsmáros halkabban, látva, hogy a fogadó törzsközönségének jelentős része felkapta a fejét a kiabálásra. – Az igazi királyt? Ugye csak viccelsz! Nem mondtad, hogy a király elrablói után nyomozol. Nem is hallottam, hogy eltűnt – bár ez megmagyarázná, hogy miért koronázták meg a fiát. Azonnal megüzenem Ellingnek, hogy nyomon vagy. Sose gondoltam volna, hogy Jahn – aki mindvégig Slim volt – pár garasért eladná Stormwindet. Még a zsiványoknak is tisztelniük kellene a királyt.

– A kulcs most már az, hogy megtaláljad ezt a Hendelt – folytatta a kocsmáros. – És tudom is, hogy hogyan segítsek. Minden hónap elején, amikor a kul tirasi matrózok megkapják a fizetségüket, elhagyják Theramore-t, hogy máshol költsék el. A legtöbben ide jönnek, hogy nőket csábítsanak el, dőzsöljenek és egyszerűen csak jól érezzék magukat. Azt hiszem, az egyik rendszeresen idejáró csoportnak tagja ez a Hendel. Samaul Parancsnok nyilván tudja, hogy Hendel még mindig Theramore-ban állomásozik-e. Teljesen hűséges a Proudmoore-okhoz, de ha beveted Elling nevét, akkor … diszkréten ki fog segíteni téged.

Ha hősünk tudta volna, amikor teljesítette a kis ministránsfiú kérését, hogy ennyit kell utaznia egy ilyen kalandért, akkor sem tett volna másként. Hiszen Varian Wrynnről, Stormwind királyáról volt szó! Most már ő is tudni szerette volna, hogy pontosan mi történt vele. Az első hajóval elhagyta Menethilt és Theramore-ba hajózott.

Samaul parancsnok szigorú, de udvarias katona hírében állott. Hősünk óvatosan érdeklődött nála Hendel felől és megpedzegette, hogy Elling Trias küldte őt ide.

– Elling küldött, hogy megtaláld Hendelt? – kérdezte a kalandortól. – Hmm, nem tetszik ez nekem. Elling nem hozzám küldött volna először, ha az ügy nem lenne nyugtalanító. Megértem, ha nem beszélhetsz róla, de nekem az a dolgom, hogy megvédjem ezeket a területeket. Ha bármi zűrt fogsz okozni, jobban tennéd, ha előbb nekem mondanál, amit tudsz. – Ekkor hősünk, amennyiről lehetett, annyiról tájékoztatta a parancsnokot, aki komoran ingatta a fejét, majd így szólt: – Azt hiszem, Hendel az első őrtoronyban állomásozik Theramore területén kívül. Légy óvatos!

Ezzel hősünk elindult az úton a legelső őrtoronyhoz, ami a Sentry Point nevet viselte. Ott azonban nem egy katonával, hanem egy mágussal találkozott, aki rögtön meg is szólította őt csöndesen:

– Az az ember, akit keresel, akit Hendelként ismerünk, nincs itt. Proudmoore úrnő is értesült más forrásokból azokról a dolgokról, amelyekről minden bizonnyal neked is tudomásod van. Arra kért, hogy keresselek meg téged és segítsek neked a nyomozásodban. Hendel közlegény tőlünk nyugatra van. Éppen egy felderítő csapatban teljesít őrszolgálatot. A Hordások táborát, Brackenwallt felügyelik, hogy semmi ne veszélyeztethesse határainkat. Menj tovább az úton, és keresd a sátrakat az út mellett. Nekem egy másik ügyön kell most dolgoznom, de bármikor megtalálsz Proudmoore úrnő tornyában, ha szükséged van rám! – Ezzel a rejtélyes mágus, aki még csak be sem mutatkozott, otthagyta hősünket az út mentén.

De ő már hozzászokott ahhoz, hogy csak úgy irányítgatják jobbra-balra, a munka nehezét meg neki kell elvégeznie. Így hát haladt tovább az úton, amíg észre nem vett egy újabb őrtornyot, és kisebb kérdezősködés után rá is talált Hendel közlegényre.

– Üdv, városlakó – köszöntötte hősünket a katona, aki ezen persze jól meg is sértődött, hiszen nem sok időt tud a városban tölteni ennyi küldetés és kaland mellett. – Ez egy veszélyes hely, hogy csak úgy erre bóklásszál. Ha kedves az életed, akkor nem maradsz itt sokáig. Csak figyelj azokra a förtelmes ogrékra. Azt pletykálják, hogy a mocsarakban valamerre van egy Horda bázis is, de a felderítők csak nagyon lassan tudnak haladni. Mi járatban vagy erre?

A kalandor nem vacakolt udvarias körmondatokkal, hanem rögtön a lényegre tért, hogy milyen megállapodást kötött ő a Defias Testvériséggel. Hendel közlegény természetesen nem vette ezt jó néven, és rögtön rátámadott a kérdezőre, aki viszont előző tapasztalataiból kiindulva már számított a támadásra, így könnyedén hatástalanította a katona próbálkozásait, amíg az fel nem adta. Ekkor a korábban látott mágus tűnt fel egy éjelf nővel és magával Proudmoore úrnővel az oldalán.

– Miért ne intézzünk el most rögtön, Hendel? Proudmoore úrnő majd mond érted pár jó szót, ha visszatértünk a toronyba.

– Kérem… kérem… – könyörgött a katona -, asszonyom. Nem akartam…

Azonban addigra már el is teleportált a csapat a megkötözött közlegénnyel együtt. Hősünk csak csóválta a fejét. Persze, neki vissza kell kutyagolnia Theramore-ba, ha bármit is meg akar tudni. Dehát ő csak egy egyszerű kalandor volt.

Theramore-ban Jaina úrnő hálálkodva fogadta:

– Hadd legyek én az első, aki megköszöni neked mindazt, amit tettél. Lenyűgöző munkát végeztél a népem és Stormwind népe számára is. Sajnálom, hogy nem jobb körülmények között ismerkedhettünk meg. És bár nem tudom kellően megköszönni a tetteted, biztosíthatlak róla, hogy nagyra értékeljük, és igyekszünk méltóképpen meghálálni neked – ezzel egy varázsgyűrűt adott át a kalandornak, aki mélyen meghajolt, megköszönve a jutalmat.

m,

A mágustól, akiről kiderült, hogy Trevosh Főmágusnak hívják, megtudta, hogy Hendel kihallgatása továbbra is folyamatban van, egyelőre türelmesnek kell lenniük, majd jelentkeznek, ha új információval szolgálhatnak. A hős megköszönte a tájékoztatást, majd vette a köpenyét, és elindult az országúton új kalandok felé.

Kis idő elteltével, amikor már hősünk nem is számított semmilyen fejleményre, a Theramore kapuit felügyelő Aden hadnagy küldetett érte. Akkor még nem gondolta volna, hogy a két dolog összefüggésben van egymással.

– A járőreinktől érkező jelentések mostanában zavaró irányt vettek – kezdte mondókáját a hadnagy. – Arról szólnak, hogy vörös Defias fejkendőt viselő embereket látnak mászkálni a Theramore falától északra található Dreadmurk Parton. A parton található roncsok arra utalnak, hogy egy hajótörés túlélői lehetnek, de mivel korlátozottak a lehetőségeink, ezért Sentry Pont kapitánya, Wymor kapitány szívesen fogadja kalandorok segítségét is.

Hősünk el is indult Sentry Pont felé, ahol szolgálatra jelentkezett Wymor kapitánynál:

– A felderítőim az északkeleti part mellől jelentettek egy hajótörést. Bár errefelé nem ritkák a hajótörések, a jelentések szerint a túlélők mind vörös fejkendőt viselnek! A Defias tagjai viszont kereskedők és kézművesek, nem tengerészek. Vajon mit csinálnak egy olyan kontinensen, ahol elvileg semmi dolguk nincs? Azt beszélik, hogy a vezetőjük az egyik nagy szigeten tartózkodik a toronytól északkeletre. Ne kockáztass, öld meg, és kutasd ki a zsebeit, hátha találsz benne valami hasznos információt.

Hősünk összeszorította a fogát, és elindult teljesíteni a küldetést. Arra a pár ezüstérmére gondolt, amit valószínűleg kapni fog azért, hogy megint a hullarabló szerepét osztották ki neki. Természetesen megtalálta a vezetőt, akit könnyedén legyőzött, amikor senki nem figyelt oda, majd átkutatva a zsebeit, természetesen talált is nála egy levelet.

Defias Utasítások

Garn,

Szükségtelen figyelmeztetnem téged a küldetésed súlyára – vigyázz az értékes rakományra bármi áron. Ahogyan ígértem, siker és diszkréció esetén gazdagon megjutalmazunk.

A “társaid” nyelvmozgatását tartsd minimális szinten, figyelj oda a legénységedre, és minden a legnagyobb rendben lesz. Várom a sikeredről szóló hírt.

Wymor kapitány figyelmesen olvasgatta a levelet, jól megrágva és átgondolva minden leírt szót benne.

– Vajon mi az ördögre utalhat az “értékes rakomány”? Régebben kisstílű csempészettel is foglalkoztak Stormwind területén a Defiasosok, de ez inkább valami nagy dologra utalhat. A levél nyelvezete egy vagyonos vagy nemes emberre emlékeztet.

Ezután Wymor kapitány elmagyarázta a kalandornak, hogy ahhoz, hogy ezt az értékes rakományt megszerezhessék, külső segítségre is szükségük lesz, amit jelen esetben Renn McGill, az SI:7 egyik ügynöke jelent, aki Theramore környékén ténykedik búvárként, és aki most a hajótörött Defias hajó roncsait kutatja. Renn McGill segítségével aztán a kalandor végigkutatta az Alcaz sziget környéki vizeket, és végül 6 ládikát sikerült kimenteniük a vízből, melyeknek tartalmát a parton nézték át.

– Nos lássuk, hogy itt van-e a mi “értékes rakományunk” – kezdte a kutatást Renn. – Hmmm…. öreg pénzérmék… ronda ékszerek… még több ronda ékszer… levelek az otthoniaknak… azt hiszem, kezdem feladni! – Ekkor azonban valami érdekesre bukkant. – Hé… ez meg mi? Egy pár bilincs, és nem is akármilyenek. Megbűvölt bilincsek. Ez a rakomány, ez nem egy tárgy… hanem egy ember volt! Vidd ezt el azonnal Jaina úrnőnek, késlekedés nélkül! Ha a Defias egy személyt szállított, senki nem tudja megmondani, hogy az ki lehet, vagy életben van-e még! Egy dolog azonban biztos. A Defias nem valami kicsinyes ellenségeskedésből ment keresztül ezen a sok macerán. A foglyuk valószínűleg egy ingen fontos személy. Jaina úrnő ezt mindenki másnál jobban fogja érteni. És most menj!

Azzal a hősünk azonnal Theramore-ba sietett. Agyában kezdte egy bizonyos gondolat befészkelni magát, de nem mert jobban belegondolni, hiszen semmit sem tudott egyelőre biztosra. Theramore tornyában Büszkerév Jaina azonnal fogadta:

– Te és Renn kitűnő munkát végeztetek azzal, hogy ezt az információt kiderítettétek. Kár tagadni, hogy a Defias valamilyen ördögi tervet eszelt ki, hogy megtámadja Viharváradot és annak szövetségeseit. Viszont ez egy annyira komplex és sokrétű terv, amilyen meghaladja az ő képességeiket, úgyhogy ez azt jelenti, hgoy lennie kell egy vagyonos támogatójuknak valahol – mondta, majd így folytatta: – Úgy tűnik, Rennek igaza volt Alcaz Szigetével kapcsolatban, és fel kell derítenünk a szigetet. Már el is rendeztem Cassával, a griffmesterrel, hogy biztosítson számodra egy madarat az odarepüléshez. Alcaz Szigete rejti a kulcsot a Defias tervéhez, és talán magához a fogolyhoz is.

Hősünk izgatottan rohant le a toronyban Cassához. Végre nem kell gyalogolnia, hanem repülhet! És még az útiköltségét is állják! Az ilyen feladatokat szerette. Azonnal rohant Cassához, ahol már ott várta őt az egyik griff. A madár hátára pattanva elhagyták Theramore-t és a távolban apró pontként feltűnő sziget felé indultak. A látóhatáron lassan rajzolódtak ki Alcaz szigetének körvonalai. Ahogy a sziget felett elrepültek, hősünk megdöbbenve látta, hogy alatta nagák, hidrák és fekete sárkányok járkálnak fel és alá. Azonnal jelzett a griffnek, hogy vissza kell térniük Theramore úrnőjéhez.

Jaina úrnő teljesen megdöbbent hősünk elmondása hallatán:

– Egy rúnakör és sárkányfajzatok? A Defias sorai között kétségtelenül vannak ügyes mágusok, de egyikőjük sem elég erős ahhoz, hogy egy ilyen dolgot létrehozzon! És miért vannak fekete sárkányfajzatok egy olyan szigeten, amely tele van nagákkal? Nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, de egy dologban biztos vagyok: a Defiasnak van egy igen nagyhatalmú szövetségese a Szövetség felsőbb köreiből. Habár nem tudjuk minden kérdésre a választ, amire szeretnénk, elkerülhetetlen, hogy Bolvar Fordragon Nagyúr is tudomást szerezzen az általad tapasztaltakról! – utasította Jaina a kalandort. – Tudnia kell, hogy a Defiasnak van egy nagyhatalmú támogatója Stormwindben és hogy ők is szerepet játszottak Varian király eltűnésében! Segítek neked elteleportálni Stormwindbe.

Hősünk megkönnyebbülten fogadta el Proudmoore úrnő ajánlatát. Végre könnyítenek egy picit az ő dolgán! Amúgyis körülményes lett volna innét az utazása. Theramore úrnője így viszont könnyedén Stormwind Tróntermébe teleportálhatta hősünket. A meglepett Bolvar Fordragonnak röviden és halkan igyekezett elmagyarázni mindazt, amit az eltűnt diplomatáról megtudtak. A Nagyúr türelmesen hallgatta, míg elmondott neki mindent, majd így szólt:

– Biztos vagy benne? Ezek nagyon komoly vádak… – Majd az oldalán álló Lady Katrana Prestorhoz fordult: – Lady Jaina nem küldött volna ide egy követet ilyen hevesen, ha nem gondolná, hogy helytállóak az információi. Ezzel az újonnan talált támogatóval és a király eltűnésében játszott szerepük figyelembevételével nem látok más megoldást, minthogy egy újabb támadást indítsunk a Defias ellen. – Bolvar visszafordult hősünkhöz: – Add át üdvözletemet Jaina úrnőnek és értesítsd, hogy addig fogjuk üldözni a Defiast és azokat, akik mögöttük állnak, amíg hűbérurunk épségben vissza nem tér.

– Ne légy bolond, Bolvar! – teremtette le a sötét hajú nő, Lady Katrana Bolvart. – A Defias nem több, mint egy csapat bandita. Stormwind valódi ellenfeleivel kellene foglalkoznunk ahelyett, hogy minden alapot nélkülöző spekulációkat üldöznénk.

Bolvar nagyúr bocsánatkérően fordult hősünk felé:

– Ne befolyásoljon Lady Prestor kirohanása. Az, hogy vak ezzel a problémával kapcsolatban, nem lep meg, de ez egy másik történet. Ahogy már mondtam, köszönöm neked és Jaina úrnőnek, hogy továbbítottátok nekem ezeket az információkat. Tudasd vele, hogy Stormwind egyetlen jóérzésű polgára sem fog nyugodni addig, amíg a királyunk újra közöttünk nem jár.

Hősünk még egyszer visszatért tehát Theramore-ba, hogy átadja Bolvar Fordragon üzenetét Jaina úrnőnek. Csak jópár hónappal és bizonyos események bekövetkezte után mesélte el neki Theramore úrnője, amikor egy újabb küldetés során összehozta őket a sors, hogy mi történt valójában: – Egy titkos találkozót szerveztem meg Thrall Hadúr és Wrynn király között itt, Theramore-ban. A király az előzetes megbeszélések szerint titokban, hajón utazott volna ide. De a hajó soha nem érkezett meg, és Wrynn király eltűnt. A te segítségeddel össze tudtuk kapcsolni a Defiast és azt a lángelmét, aki az egész cselszövés mögött állt, Onyxiát, aki a királyi udvar egyik tagjaként jelent meg előttünk. Ez idő alatt a király sikeresen kiszabadult fogvatartói elől, és visszatért Stormwindbe, hogy leszámoljon Onyxiával. Ez az elveszett diplomata igazi története.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .