A Legion utolsó beharangozója, avagy hogyan is jutottunk el idáig

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Már csak egyetlen nap, és megkezdődik a Burning Legion elleni totális háború a Broken Isles-on, majd egész Azerothon. Hőseink már türelmetlenül várják, hogy Dalaran végre elérje a Broken Shore-t, hogy megkezdhessék a démonok visszaűzését, bosszút állhassanak azokon, akik megölték szeretett vezéreiket. Véleményem szerint a Legion történet szempontjából a legjobban felvezetett kiegészítő. Lássuk, hogy hogyan is jutottunk el idáig!

A Burning Legion (Lángoló Légió) célja

A Lángoló Légió megkezdte harmadik nagy, személyes invázióját Azeroth ellen. Első próbálkozása az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején volt, amikor a Kaldorei Birodalom vezetője, Azshara királynő segítette a démonokat, azonban a kaldorei ellenállás szövetségeseivel együtt végül megakadályozta a bolygó elfoglalását és a démonokat visszaűzte. A második próbálkozás a Harmadik Háború idején volt, amikor a Lich King uralma alatt álló Scourge tagjai Kel’Thuzad vezetésével erre a világra idézték a démonokat, valamint a sereg egyik fővezérét, Archimonde-ot, azonban Kalimdoron, a Hyjal hegyen az egyesült azerothi seregnek sikerült megölnie Archimonde-ot és ismét visszaverniük a démonokat.

Régóta foglalkoztatott mindenkit a kérdés, hogy miért akarja ennyire elpusztítani ezt a kicsiny bolygót a Légió. Vajon csak azért, mert minden bolygót el akarnak pusztítani, vagy sérti az önbecsülésüket, hogy egy ilyen pici bolygó már kétszer ellenállt nekik, vagy teljesen más oka van? És különben is, hol vannak a Titánok, akik élettel töltötték meg és elrendezték ezt a dolgot? Miért hagyták teljesen magára?

Ezekre a kérdésekre a Warcraft Chronicles első kötetéből végre választ kaphattunk, ha nem is a legmegnyugtatóbbakat. Valóban egészen különleges oka van annak, hogy a Légió ennyire le akarja győzni ezt a bolygót: Azeroth valójában egy világlelket rejt magában, akiből a valaha élt leghatalmasabb titán fejlődhet ki, ha addig meg nem rontják az Old Godok, mert akkor Dark Titanként a teljes univerzumot elpusztítaná. Ezért szeretné Sargeras minél előbb elpusztítani a bolygót, hogy megakadályozza annak megrontását. És sajnos beigazolódott az, amit már régóta sejtettünk: a Titánok nem fognak Azeroth-ra érkezni, hogy megsegítsék azt, mivel a Pantheont megölta Sargeras. A Titánok lelkük egy-egy darabkáját kimenekítették Norgannon segítségével, és azok az Azerothon élő Titán Őrzőkbe (Titan Keepers) szálltak. Sajnos a Titán Őrzők közül többen halottak (Tyr, Ra és Loken), akik pedig életben vannak, azok nincsenek tudatában annak, hogy a titánok ereje bennük rejtőzik.

Éppen ezért a bolygó védelmét az Hour of Twilight megakadályozása és Deathwing halála óta csak és kizárólag a halandók tudják megfelelően ellátni. De vajon mennyire vagyunk képesek szembeszállni egy olyan sereggel, amelyet rajtunk kívül még egyetlen bolygó sem tudott legyőzni? És egyáltalán, hogy térhettek vissza Azerothra?

Az alternatív Draenor

Ahogy azt már több helyen, többen is megírták, megírtuk, a Warlords of Draenor kiegészítő egyik legnagyobb hibája volt a 6.2-es patchig, hogy egyszerűen nem éreztük át a küldetés súlyát. Nem tűnt meghatározó fenyegetésnek az Iron Horde, és nem igazán lehetett érteni, hogy miért kell egy „öngyilkosnak” szánt küldetés keretében egy alternatív univerzumba utazni, hogy ott alternatív lényekkel küzdjünk meg, ahelyett, hogy egyszerűen bezártuk volna a Sötét Portált (Dark Portal), és olyan védelmet biztosítottunk volna ott, amely elzárta volna az utat Azeroth elől a támadóknak.

Azt sem vettük komolyan, hogy mindjárt, küldetésünk legelején szabadon engedtük Gul’dant. Hiszen nem tudtunk arról, hogy ez a Gul’dan szintén megpróbálta már egyesíteni a Hordát Garrosh előtt és megitatni Mannoroth vérét az orkokkal, azonban az Azeroth-ról elszökött Hellscream ezt megakadályozta. Nekünk csak annyi dolgunk volt, hogy megtaláljuk Garrosh Hellscreamet, végre pontot tegyünk az ő uralkodásának végére és szétverjük az Iron Horde-ot, hogy ne fenyegessenek minket.

Amikor ezzel viszonylag hamar készen lettünk, akkor azonban minden józan ész ellenére még időztünk egy kicsit a bolygón. Mert kiderült, hogy itt többről van szó, mint egy bosszúszomjas ork látomásáról…

Hajsza Gul’dan után

Nem is értettük, hogy mit akar tőlünk Khadgar azok után, hogy az ő javaslatára elengedtük Gul’dant a Portálnál. Ha akkor nem volt gond, hogy kiszabadítottuk, akkor most miért lett hirtelen olyan fontos, hogy ez az Iron Horde-nál kegyvesztett ork mit tesz?

Khadgar azonban valamit megérezhetett, hiszen tudott egyet és mást a démonok által használt fel mágiáról. Valószínű azonban, hogy nem volt biztos a dolgában, ezért inkább a fő feladatra, az Iron Horde szétverésére koncentrált. Később azonban több dolog is feltűnhetett neki, ami nyugtalanságra adhatott okot, azonban feltűnésmentesen szeretett volna nyomozni. Ezért nem az Alliance és a Horde vezetőihez, hanem a Draenorra utazó kalandorokat és hősöket kérte meg arra, hogy segítsék munkáját, segítsenek felderíteni, hogy mi is valójában Gul’dan szándéka.

Khadgar nem tévedett. Gul’dan valóban több volt egyszeri kegyvesztett orknál. Ezt az alternatív Gul’dant ugyanis a Légió már megkörnyékezte, hatalmat ajánlottak fel neki. Ez a Gul’dan pedig bármit képes volt ezért megtenni, hiszen míg a mi idővonalunk Gul’danja Ner’zhul legjobb tanítványa és megbecsült sámánja volt, mielőtt warlock lett volna belőle, az alternatív Gul’dan ezzel szemben egy torzszülött, falujából száműzött ork volt, akitől még az elemek is felfordultak. Ennek a Gul’dannak kizárólag a Légió adott esélyt arra, hogy valaki lehessen, és nem kell csodálkozni rajta, hogy ő két kézzel kapott a lehetőség után.

Gul’dan türelmes volt, és kivárta, míg eljött az ő ideje. Miután az Iron Horde-ot szinte teljes egészében szétvertük, Balckhand, Garrosh, Kargath halott volt, az orkokat pedig visszaszorítottuk Tanaan őserdejébe, eljött a pillanat, hogy Gul’dan ismét felajánlotta a démonvért az orkoknak. Bízott benne, hogy lesz olyan, aki hajlandó lesz kétségbeesésében elfogadni az ajánlatát, ahogy ő is elfogadta legsötétebb órájában azt. Gul’dan nem tévedett, Kilrogg Deadeye volt az, aki megtette azt, amit Grommash Hellscream kétszer is visszautasított. Innentől pedig nem volt megállás: Gul’dan Hellfire Citadelben építette ki a bázisát, és innét kezdte meg támadását. Csakhogy ekkorra már az Azeroth-ról érkező seregek is készen álltak arra, hogy szembeszálljanak vele, így a Draenoron élőkkel együtt megrohamozták az erődöt, és az ostrom végén a Twisting Netherben sikerült megölniük Archimonde-ot.

Sargeras sírja

Csakhogy Gul’dan kisiklott a kezük közül. Archimonde tudta, hogy Gul’danra fontos feladat vár és ezért egy portálon át kimenekítette Gul’dant az ostromlók közül. Hiszen az ork lényeges pontja volt annak a nagy tervnek, amely arról szólt, hogy a Légió visszatérhessen Azeroth-ra.

Fontos tudni, hogy a Légió nem tud csak úgy ripsz-ropsz testet ölteni Azerothon. Hatalmas távolságok vannak térben és dimenzióban is, amelyeket hosszú évezredek alatt lehetne csak átutazni, ennyi ideje azonban nincs Sargerasnak. Ezért ahhoz, hogy minél előbb Azeroth-ra érkezhessenek, átjárókra, portálokra van szükség. Kisebb portálokat segítség nélkül is tudnak nyitni, azonban ahhoz, hogy egy hatalmas sereget, köztük a Légió főbb hadvezéreit Azeroth-ra hozhassák, ahhoz egy hatalmas és erőteljes átjáró szükséges. Egy ilyen átjárót nyitottak az Ősök Háborúja során a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) felett, azonban ez az átjáró jelenleg a Maelstrom mélyén fekszik, ki tudja, milyen állapotban.

Volt azonban egy másik portál, amelyet meg akartak nyitni Azerothon, erről azonban nem sokan tudtak. Suramar területén nyílt volna meg a portál, hogy a háborút kétfrontossá tegye, azonban a Suramart vezető Highborne-ok érezték, hogy a démonok jelenléte nem jelentene túl sok jót saját jövőjük szempontjából. Ezért vezetőjük, Grand Magistrix Elisande vezetésével a portált ősi titán ereklyék segítségével bezárták, ők maguk pedig egy mágikus védőburkot képeztek Suramar egy része köré, amely megóvta őket a Sunderingtől. Ettől kezdve ezek a Highborne-ok a világtól elzárva éltek, energiájukat egy Nightwell (Éjikút) nevű energia-forrásból nyerték, amely szép fokozatosan átalakította őket, és belőlük lettek a Nightborne-ok (Éjszülöttek).

Később Suramar elsüllyedt részét – amely a lezárt portált is tartalmazta – Aegwynn emelte ki a vízből, hogy oda temesse el Sargeras avatarjának testét. Ekkor kapta a Sargeras sírja (Tomb of Sargeras) nevet ez a hely, amelyet aztán Aegwynn újra a víz alá rejtett. Később Sargeras utasítására Gul’dannak kellett volna felnyitnia a helyet, ő azonban addigra szakított a démonokkal, és saját hatalmának megerősítéséhez használta volna fel a sírban lévő erőt. Ezt a Légió nem hagyhatta, ezért inkább megölték az ork warlockot.

Így történt, hogy amikor Garrosh Kairozdormuval együtt egy alternatív Draenorra távozott, a Légió meglátta a lehetőséget ennek az alternatív univerzumnak a Gul’danjában. Meggyőzték, hogy segítse őket, majd megmentették életét és kimenekítették, mielőtt a Hellfire Citadelt megostromló erők megölhették volna. Cserébe teljes engedelmességet kértek tőle.

A Sír felnyitása

Miután Azeroth-ra érkezett, Guldan ellopott egy lordaeroni kereskedőhajót, amelynek segítségével végighajózott a számára ismeretlen tengeren, miközben Khadgar üldözte. Mire a főmágus utolérte a hajót, addigra Gul’dan az összes felnőttet megölte a hajón, a gyermekeket pedig sorba állította, hogy élő pajzsként szolgáljanak Khadgarral szemben. Aztán az ork egyetlen pillantás alatt felégette az egész hajót, így megint nyert egy kis időt a mágussal szemben.

A Broken Shore-on aztán Kil’jaeden hangja igyekezett elirányítani Gul’dant a sírhoz, miközben igyekezett minél kevesebb információt elárulni neki arról, hogy mi ez a hely, miért fontos és mi is történt azzal a másik Gul’dannal, aki már egyszer járt ezen a bolygón. Az eredar úgy gondolta, minél kevesebbet tud Gul’dan, annál kisebb az esélye annak, hogy elárulja őket a nagyobb hatalomért cserébe.

Ezt azonban az ismét Gul’dan nyomára bukkanó Khadgar felismerte, és meglátta a lehetőséget abban, hogy hogyan állíthatná meg az orkot abban, hogy felnyissa azt az öt pecsétet, amellyel a sírt lezárták, és amelyet a Nightborne-ok, illetve Aegwynn varázslatának köszönhetően sem démon, sem azerothi személy nem nyithatott fel. Khadgar elmondta Gul’dannak, hogy azt a másik orkot valójában éppen a Légió démonjai pusztították el. Az ork egy időre el is bizonytalanodott, hiszen eddigre már a kezében érezte azt a hatalmas erőt, ami a sír rejtett. Nem akart báb lenni, kiszolgáltatott szolga, a saját maga ura kívánt lenni.

Kil’jaeden elmondta, hogy Gul’dannak azért kellett meghalnia, mert elárulta az egyezségüket azzal, hogy magára hagyta a Második Háborúban a Hordát, amelyet így könnyen legyőzhetett az Alliance. Azt is elmondta, hogy mindenkinek szolgálnia kell valakit, mert egyedül nem képesek fennmaradni.

Gul’dan végül döntött. Érezte a hatalmas erőt, de azt is érezte, hogy ez a hatalmas erő csupán átmeneti. Felidézte azt, amit a saját szemével tapasztalt meg: hogy az azerothi sereg képes volt megölni a Légió egyik fő hadvezérét, Archimonde-ot. Emiatt ez a Gul’dan hajlandó volt továbbra is szolgálni a Légiót, és megnyitotta számukra az utat Azeroth-ra.

Harc a Broken Shore-on

A kapu felnyitását látó Khadgar és Maiev Shadowsong – aki Watcherjeivel együtt védte a szigetet – azonnal menekülőre fogták a dolgot. Khadgar első útja Stormwindbe vezetett, hogy figyelmeztesse Varian Wrynn királyt és Anduin herceget arra, hogy a démonok ismét Azeroth földjére léptek. Ezután a Horda vezetőit is figyelmeztette a veszélyre. A két frakció villámgyorsan összegyűjtötte hadra fogható vezetőit és harcosait, majd elindultak az egykori Tal’dranath szigete felé, amelyet ma már mindenki csak Broken Shore-ként, vagy Törött Partként ismer. Céljuk az volt, hogy még azelőtt megállítsák a démonokat és bezárják a portált, hogy a Légió elhagyhatná a szigetet.

A Broken Shore-on azonban az azerothi sereg az egyik legnagyobb vereségét szenvedte el. A csata során nemcsak azzal szembesültek, hogy a démon sereg létszáma óriási, hanem azzal is, hogy az ellenük való harc majdnem sziszifuszi munka, mivel a démonok újra és újra képesek alakot ölteni Azerothon. A csata során először végig kellett nézniük a legnagyobb paladin, Arthas legyőzőjének, Tirion Fordring halálát, majd pedig választás elé kényszerültek: haljanak hősi halált itt, a démonok tengerében, vagy fogadják el a vereséget, meneküljenek el és próbáljanak felkészülni egy hosszú-hosszú háborúra, ahol szintén nem biztos, hogy sok esélyük van.

Először Sylvanas Windrunner döntött a Horde visszavonulása mellett, miután látta, hogy Vol’jin halálos sebet kapott a démonoktól. Vol’jin megsebesüléséről mit sem tudva az Alliance ebből csak annyit érzékelt, hogy a Horde, amelynek fedezéket kellett volna nyújtaniuk számukra, míg leszámolnak Gul’dannal, hirtelen otthagyta őket a démontenger kellős közepén. Az elárultnak érző Alliance ezután szintén a visszavonulás mellett döntött, azonban egy hatalmas szörnyeteg visszarántotta hajójukat, és csak Varian Wrynn önfeláldozásának köszönhetően tudtak elmenekülni az Alliance csapatai a szörnyű szigetről.

Mindkét frakció súlyos sebeket kapott, és mindkettőnek idő kellene, hogy magához térjen a sokkból. Csakhogy az idő az, amiből szinte semmi nem áll rendelkezésükre. A Vol’jin által megnevezett Sylvanas Windrunner bosszúhadjáratra hívta a Horde-t troll Warchiefük halálának megtorlásáért, míg az ifjú Anduin Wrynn vállára hirtelen szakadt rá a seregek vezetésével járó felelősség. Ráadásul szövetségesei közül ketten is inkább az árulónak tartott Horde elpusztításával vannak elfoglalva, mintsem a Légióval. Jaina Proudmoore kijelentette, hogy amíg ő a Kirin Tor vezetője, addig a Horde nem teheti be a lábát Dalaranba, míg Genn Greymane ég a vágytól, hogy végre kiélhesse bosszúvágyát a Forsakeneken és vezetőjükön, Sylvanas Windrunneren.

Míg az Alliance és a Horde próbálnak felkészülni egy hosszú hadjáratra, a Lángoló Légió addig sem tétlenkedik, hanem teljes inváziót indított Azeroth ellen. Támadásaik fő célpontjai Azshara, a Barrens, Tanaris, Westfall, Dun Morogh és Hillsbrad, ahol többek között Muradin Bronzebeard és Moira Thaurissan, illetve Azsharában Trade Prince Gallywix igyekeznek irányítani a városok és területek segítségére siető önkénteseket frakciókra tekintet nélkül.

De közben megoldást kell találni arra a problémára, hogy hogyan lehet megállítani a démonokat…

Khadgar és Dalaran

Khadgar közben Kharazanba repült, hogy ott próbáljon választ találni kérdéseire. Míg a könyvek között kutatott, egykori tanítómesterének szelleme tűnt fel, és az Őrző (Guardian) hatalmát ajánlotta fel neki. Medivh árnya megmutatta neki, hogy a Lángoló Légió mit tesz, ha nem állítják meg: a felgyújtott Dalaran képét mutatta meg, és azt, hogy mindaz, amiért Khadgar annyit küzdött, semmivé lesz. Khadgar bevallotta, hogy csábította az Őrzőség gondolata, azonban azt is tudta, hogy egy ekkora erő teljesen a hatalmába kerítené őt, ha egymaga viselné, ezért visszautasította az ajánlatot. Medivh árnya ekkor felfedte magát, hogy valójában egy nathrezim, a Légió szolgája, aki a Légió számára szerette volna megszerezni Khadgart. A mágus azonban visszaűzte a nathrezimet a Twisting Netherbe, és ez az eset is azt bizonyította számára, hogy csak közös összefogással lehet szembeszállni eredményesen a Légióval.

A Broken Shore-i csata után Khadgar és Jaina közösen irányították Dalarant Karazhan fölé, ahol Khadgar a Hatok Tanácsát (Council of Six) is összehívta annak érdekében, hogy Dalaran fogadja vissza a Horde tagjait városába. Jaina hevesen kikelt a javaslat ellen, azonban a szavazáson rajta kívül csak Karlain szavazott arra, hogy nem szabadna a Horde tagjait – köztük az árulónak tekintett Sunreavereket – visszafogadni. Az eredmény teljesen felháborította Jaina Proudmoore-t és a Kirin Tor vezetője úgy döntött, ilyen támogatás mellett nem hajlandó tovább a városban maradni, majd elhagyta azt. A Hatok Tanácsához ekkor csatlakozott a kék sárkány, az egykori Aspektus, Kalecgos is, hogy arcane tudásával segítse a halandókat harcukban.

Ezután Khadgar kalandorok segítségével tovább kutatott a megoldás után, és érezte, hogy a válasz Karazhan falai között fekszik. Immáron nem egymaga tért vissza az elhagyatott toronyba, hanem segítőkkel, hiszen a torony őrei, valamint a démonok hevesen igyekeztek megakadályozni azt, hogy Medivh könyvtárában rábukkanjanak arra a válaszra, amely a leginkább érdekli őket: hogyan lehetne elzárni az utat a démonok elől. Végül Khadgar megtalálta a könyvet, amit keresett, és az abban rejlő választ a megidézett első Őrző, Alodi meg is adta: meg kell találniuk a Pillars of Creationt (Teremtés Oszlopai).

A Pillars of Creation (Teremtés Oszlopai)

A Pillars of Creation ősi titán relikviák, amelyek segítettek a Titán Őrzőknek Azeroth rendezésében az ősi időkben. Aztán, ahogy az Őrzők elvonultak a halandó világ elől, úgy a Pillaroknak is nyoma veszett. Legközelebb az Ősök Háborúja során bukkantak fel, mivel ezek voltak azok a titán ereklyék, amelyek segítségével Grand Magistrix Elisande társaival együtt be tudta zárni a portált. És ezek a Pillarok zárták el a világ elől Sargeras sírját is. A Pillarokat mind Suramar Highborne-jai, mind Aegwynn erős bűbájokkal zárták le, méghozzá úgy, hogy azt se démon, se azerothi lakos ne tudja kinyitni.

Ezért volt szüksége a Lángoló Légiónak Gul’danra, akik megtette helyettük azt, amit mást nem tudott: mind az öt oszlopot felnyitotta, és ezzel kitárta a kaput a démoninvázió előtt. Ahhoz, hogy a portált ismét bezárhassák, és ezzel az utánpótlás lehetőségétől elzárják a Légiót, a halandóknak meg kell találniuk ezeket a Pillarokat, hogy összegyűjtve ismét felhasználhassák erejüket.

A Pillarok a Broken Isles (Törött Szigetek) különböző területeire kerültek: a Hammer of Kaz’goroth Highmountainbe, az Eye of Aman’thul Suramarba, a Tidestone of Golganneth Azsunába, az Aegis of Aggramar Stormheimbe, valamint a Tears of Elune Val’sharahba. A hősök így ezekre a helyekre indulnak majd el, hogy megpróbálják felkutatni és megszerezni a halandók számára ezeket a különleges hatalommal rendelkező ereklyéket.

A Gyémántkirály visszatér

Miközben Khadgar a kalandorokkal együtt igyekezett megtudni a választ a legfontosabb kérdésre, egy igazán jó hír érkezett hozzájuk: Magni Bronzebeard, aki még a Cataclysm során, egy ősi rituális szertartás során Ironforge mélyén gyémánttá változott, magához tért. Továbbra is gyémántba volt öntve alakja, ezenkívül azonban teljesen ép és sértetlen volt. Habár a Bronzebeardök nagyon örültek visszatérésének, a Wildhammerek és a Dark Iron törpök aggódni kezdtek, hogy mi lesz a hármas szövetséggel, amely Magni távozása óta irányította a törpöket. Az aggodalom felesleges volt, Magni ugyanis kijelentette: nem kíván sokáig Ironforge-ban tartózkodni, más feladattal van megbízva, továbbra is a Council of the Three Hammers (Három Pöröly Tanácsa) irányíthatja a törpöket.

Magni Bronzebeard pedig Ulduarba utazott, hogy ott elmondja, milyen feladatot lát el: amíg gyémánt volt, meghallotta a bolygó suttogását. És a bolygó elárulta neki, hogy ő valójában egy Titán, akinek segítségre van szüksége, és Magni lesz az ő közvetítője Azeroth felé. Igazából a bolygó, Azeroth volt az, amely elárulta Magninak, és rajta keresztül Khadgarnak, hogy az ősi titán ereklyékre, a Pillard of Creationre lesz szükségük a Légió megállításához. Magni ezután is Ulduarban marad, hogy közvetítse felénk a titán kívánságait és gondolatait.

Illidan és a demon hunterek

Azonban az, hogy megállítsuk, hogy a Légió Azeroth-ra jöjjön, még csak az egyik lépés a teljes győzelem felé. Ahogyan azt a Broken Shore-on az Alliance és a Horde seregei megtapasztalhatták, a démonokat Azerothon nem lehet megölni, csupán visszaküldeni lelküket a Twisting Netherbe, ahonnét azonban újból testet bírnak ölteni. A halandók többsége ekkor szembesült vele, hogy vajmi keveset tudnak a démonokról és természetükről, annak ellenére, hogy voltak, akik már harmadik ízben néztek velük szembe. Ez volt az oka annak, hogy mind Anduin Wrynn, mind Sylvanas Windrunner elfogadta a Stormwindbe és Orgrimmarba érkező, félelmetes harcosokat: a démonvadászokat (demon hunter).

Arról Azerothon is tudtak, hogy voltak olyan elfek (akár night, akár blood), akik úgy döntöttek, inkább Illidan módszereit szeretnék megismerni és használni azért, hogy szembeszálljanak a Légióval. Ezek az el

fek Outlandre mentek titokban, ahol Illidan Stormrage összegyűjtötte őket, és egy kemény, harcképes sereget hozott létre belőlük. Azok, akik demon hunternek tanultak, hajlandóak voltak bármit feláldozni a démonok legyőzése érdekében: és ebbe beletartoztak ők maguk is. Szemüket elvesztették, helyette egy sokkal élesebb és a démonokat, valamint a fel mágiát jobban felismerő látást kaptak. Elvesztették szinte teljesen emberi, elfszerű alakjukat, hogy félig démonokká válva sokkal erősebbek és edzettebbek legyenek. Magukba szívták a démonok erejét, feláldozták önnön lelküket, hogy jobban megértsék, kivel állnak szembe.

Illidan Stormrage titokban tartotta ennek a seregnek az elkészítését, és a Black Temple elleni harc alatt Mardumra, az egykori börtön-bolygóra küldte őket, hogy először élesben is kipróbálhassák képességeiket. Csakhogy mikor visszatértek Outlandre, nem mesterük, hanem Maiev Shadowsong és a Wardenek vártak rájuk. Maiev a Broken Shore-on, Sargeras sírja mellett található Vault of the Wardensbe zárta mindannyiukat Illidan Stormrage testével együtt. Kizárólag ő és társai tudtak arról, hogy mit rejt még Sargeras sírja mellett a sziget.

És ez volt az a titok, amelyet Cordana Felsong, Khadgar draenori testőre elárult Gul’dannak: az Orb of Dominationnel uralma alá vonta a nightelf nőt, aki elmondta neki, hogy Illidan teste valójában Azerothon található. Ez pedig kapóra jött a Légiónak: szükségük volt ugyanis Illidan testére. Ezért miután Gul’dan kinyitotta az átjárót, a Vault of Wardenshez ment, ahol Maiev sem volt képes megakadályozni, hogy az egykori kaldorei testét megszerezze és Black Rook Holdba vigye, hogy ott egy rituálé keretében szétválassza egymástól Illidan testét és lelkét. Maiev Shadowsong pedig ekkor jött rá, hogy mekkora nagy bajban van a bolygó, és megtette azt, amiről álmában sem gondolta volna, hogy valaha megteszi: kinyitotta a Vault of Wardenst és szabadon engedte a demon huntereket, hogy az Alliance és a Horde oldalán próbáljanak meg segíteni a halandóknak.

Aztán lassan egy rejtélyes lény jön majd Azeroth-ra, hogy a kalandorok segítségét kérje, hogy ő is megtalálhassa Illidan Stormrage-t: egy naaru, aki azt állítja, hogy Illidan Stormrage a Fény bajnoka…

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.