Troll lore és karakterfejlődés

Azeroth trolljai számára az élet kicsit megváltozott a Cataclysm után. Ahelyett, hogy csak egy adalék nép lettek volna a Hordához, a trollok hirtelen a figyelem középpontjába kerültek a Darkspear lázadással és Orgrimmar ostromával. A Drakspearek törzsfőnöke, Vol’jin lett az egész Horda Warchiefje. Azok után, amin a trollok keresztülmentek Garrosh Hellscream uralkodása alatt, ez egy igazán kellemes változás volt.

Az összes Hordás nép közül a trollok lettek leginkább Garrosh haragjának és idegengyűlöletének elszenvedői a Cataclysm és a Mists alatt. Persze, Garrosh nem szívlelhette a Forsakeneket, de ők elég messze éltek Orgrimmartól. A Mists óta nem sok minden történt a trollokkal, de azért bőven van min elgondolkodniuk.

Vol’jin, a Warchief

Egyrészt ott volt a tény, hogy Vol’jin lett a Warchief. A lázadás sikerrel járt, és bár a trollok továbbra sem szükségszerűen a „vezető nép”, attól még jobban tisztelik őket. Másrészről viszont nem sok mindent láthattunk abból, hogy mit tett Vol’jin Warchiefként. A Mists után sokan Draenorra mentek – és bár időnként felbukkant itt-ott, azért túl sok mindenben Draenoron nem vett részt Vol’jin.

De lehet, hogy ez jó is volt így. Ha visszaemlékszünk arra, hogy Garrosh hogyan viselkedett a Cataclysm és a Mists során, lehet, hogy a Hordának egy szünetre volt szüksége. Lehet, hogy Vol’jinnak fel kellett takarítania azt a mocskot, amit Garrosh maga után hagyott. Végülis Orgrimmar ostroma mélyen beleivódott a Horda vezetőibe. Láthatták, hogy hová fajulnak a dolgok, ha az irányítás kicsúszik a kezükből.

A trollok lehet, hogy pozitív dolognak látták Vol’jin új szerepét Warchiefként, de az is lehet, hogy nem. Jó volt, mert végre a ranglétra aljáról elmozdította a trollokat. Egy sikeres lázadás végén Vol’jin volt az, aki végül összefogta és egyben tartotta a Hordát. Másrészt egyéb fontos lépések nem követték ezt, amely talán egyfajta átmeneti állapotban hagyta a trollokat és a Hordát.

Kapcsolatok a Hordán belül

És a trollok számára nehezen lesz felejthető az a bánásmód, ami a Cataclysm és a Mists során átéltek. Orgrimmar utcáit trollok holttestei feküdtek elhagyatva. Nyílt gyanakvással tekintettek rájuk. Elmondták nekik, hogy nagyon keveset tesznek hozzá a Hordához annak ellenére, hogy az első nép volt, amelyik csatlakozott Thrallhoz. A többi népet meg kellett győzniük arról, hogy csatlakozzanak a lázadáshoz – ez nem egy hirtelen egyesülés volt.

A trollok számára a lázadás előtt és a lázadás alatt feléjük irányuló kemény szavak és még keményebb tettek nehezen felejthetők. Vajon megbocsátanak majd az orkoknak azért, amit Garrosh uralma alatt tettek? Megbíznak még az orkokban, vagy gyanakvással nézik őket? Ha az ostrom másra nem is volt jó, azt láttuk, hogy egy teljesen másmilyen Warchief alatt mire képesek az orkok. Megmutatta, hogy képesek teljesen hátat fordítani saját szövetségeseiknek a hódítás nevében.

Habár Vol’jin vezette a Hordát, ez nem teszi semmissé mindazt, ami az ostrom alatt történt. Nem hozza vissza azokat, akik meghaltak. A Darkspearek soha nem volt az a nagylétszámú nemzet, és sokan meghaltak Orgrimmarnál. És habár végül a Horda többi népe melléjük állt, a kérdés, hogy kiben bízhatnak és mennyire, súlyos teherként nehezedik a vállukra.

Troll lore a Mists után

Ahogy azt már feljebb írtam, nem sok helyen láthattuk a trollokat a Mists vége óta. A Horda és az Alliance sikerrel járt az Isle of Thunderen, és a vereségük óta semmi sem hallottunk a Zandalarikról. De valahol a távolban Zul továbbra is szabadlábon van. Nem kaptuk el őt, mert ő nem is volt ott az Isle of Thunderen. És nem is igazán ismerjük az igazi céljait.

Emiatt a Darkspeareknek kétszeresen is kétséges a helyzetük, hiszen igazán úgy tűnik, hogy még mindig nem találták meg a helyüket a Hordában. Ugyanakkor számkivetettnek számítanak a troll társadalom többségének szemében. A Darkspeareket kiűzték Stranglethorn Vale-ból, és nyilvánvalóvá tették, hogy a Gurubashik nem látják őket szívesen. Azóta a Darkspearek a saját fajtájukkal is szemben állnak.

És míg a troll társadalom többi része bukdácsol, a Darkspearek az újabb és újabb csapásokat is túlélik. De ez nem egy könnyű dolog – és a Zandalarik tetteit és azok okait továbbra is homály fedi. Vajon a trollok aggódnak népük jövője miatt? Mit gondolhatnak a Zandalarikról? Vajon eltöprengenek azon, hogy mi történhetett Zullal, vagy egyszerűen továbblépnek a múlton és teljesen elfelejtik azt?

Legion

Mint azt most már tudjuk, Vol’jin meghalt a Broken Shore-on és helyébe Sylvanas Windrunner lépett. Vajon a trollok egyetértenek ezzel a döntéssel? Mivel nézzünk szembe a tényekkel: a trollok már átélték egy túlságosan is nagy erővel rendelkező vezető támadását. Ők időről időre a bot rossz végére kerülnek. Sylvanas nagyon jó vezető lehet, ha a Horda legjobb érdekeit tartja szem előtt. De lehet, hogy tovább folytatja azt, amit eddig tett: csak a Forsakenekre és az ő érdekeikre koncentrál, a többiek pedig le vannak ejtve.

Bizonytalan jövő

A trollok számára ez a lehetőség meglehetősen demoralizáló. Hiszen a Darkspearek és az ő sikeres felkelésük nélkül Sylvanas nem is lehetne abban a helyzetben, hogy Warchief lehessen. Az ő elképzelései a Hordáról éppen olyan bizonytalanok, mint Vol’jin homályos álma a Hordáról, mint egy „családról”, és valószínűleg sokkal baljósabbak.

A trollok számára azonban ez egy nagyon ismerős pálya megismétlődésének is tűnhet. Elvesztették a vezetőjüket, és ennek eredményeként ismét a ranglétra legaljáról kell felkapaszkodniuk. Az új vezető első ránézésre jónak tűnik, de azért a múltjában vannak sötét foltok. Ismert az erőszakos kitöréseiről és az aggresszív irányításáról.

És ez alkalommal a trolloknak nincs egy Vol’jinjuk, aki kivezetné őket a sötétségből. Ez alkalommal Sen’jin fia nem fogja nekik a végzetük felé vezető utat mutatni. Vajon a trollokat felemészti a gyász és a bosszúvágy? Vagy elfogadják ezt a veszteséget, meggyászolják, kicsit jobban kihúzzák magukat, és így néznek szembe a Légió túláradó dühével?

Forrás: Anne Stickney – Troll lore and character development /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.