Thal’kiel – Skull of the Man’ari /A Man’ari koponyája/

Nézzétek csak Thal’kiel, a Kitagadott koponyáját, aki egykor az eredarok nagyszerű vezetője volt. Belenézett a Great Dark Beyond (Nagy Túlnanni Sötétség) mélyébe, és megragadta, ami visszatekintett rá. Látta a fel-tűz által elemésztett világokat, a Twisting Nether sötét teremtményeit, ahogy lerohanják a halandó civilizációkat, a teremtés hódítását. Mostanra nem maradt más belőle, mint ez a koponya, amely viselőjének adja az ő erejét, hogy démonoknak parancsolhasson.

Mint a legtöbb koponya, Thal’kielé is egy tanulságos mese. Nem baj, hogy senki nem törődött vele.

1. rész

Mielőtt még Sargeras az Argusra érkezett volna, az eredar Thal’kiel aranykort hozott el népe számára. Thal’kiel egy páratlan tehetséggel rendelkező varázsló volt, és Wakenerjeivel (Ébresztők) együtt a mágia-idézés és -kötés határait feszegették, olyan arcane lényeket hívtak elő, amelyek segítségével felépíthették a főváros varázslatos építményeit. Thal’kiel emellett olyan masinákat is kieszelt, amelyek a világ lappangó arcane energiáira fókuszálnak, és Argust békével, harmóniával és életerővel töltötték meg. Mindenki csodálta képességeit, köztük fiatal tanítványa, Archimonde is.

Voltak olyan szóbeszédek, amelyek szerint Archimonde Thal’kiel hatalmára és befolyására vágyott, de az eredar vezető puszta képzelgéseknek tartotta ezt, mert szerinte tanítványa őszinte odaadással viseltetett iránta. Sőt, Archimonde hosszú küzdelmet folytatott aziránt, hogy még egy saját maga által készített koronával is felruházza Thal’kielt, amelyhez a saját fejét használta mértékül.

2. rész

Thal’kiel az eredar mágusokból álló rendet, a Wakenereket (Ébresztők) vezette, akik az idézés és varázsszövés művészetének specialistái voltak. Ismertek voltak okos arcane építményeikről és arról, hogy az idézés új területeit fedezték fel. Ugyanakkor Thal’kiel nem az volt, aki csak ült volna a babérjain. Ő mindig többre vágyott. Azért, hogy rendjét egy olyan új szintre emelje, amelyről álmodni se mertek, eddig felfedezetlen területeken kutatott, és olyan messzire merészkedett, ahova előtte még egyetlen eredar sem mert. Varázsigéi a Great Dark Beyond végtelen mélyeire ástak, hogy egy még mélyebb erőforrást találjanak.

Egy napon aztán választ kapott.

3. rész

Thal’kiel briliáns volt, de nem bölcs. Egy sötét jelenlét suttogott hozzá, és az eredar elméjét a legvadabb elképzeléseit is felülmúló hatalom töltötte ki, amelyben halálos szolgák újabb és újabb sora vár arra, hogy teljesítsék minden kívánságát. Ezekhez a démoni erőkhöz képest Thal’kiel arcane készítményei gyerekjátéknak tűntek. Ezentúl megvetette az arcane-t, és kizárólag a fel mágia érdekelte.

Thal’kiel rejtélyes jótevője megajándékozta azzal a képességgel, hogy kisebb démonokat előidézzen, és az eredar ezt a tudást azonnal átadta a Wakenereknek. Impek és felhoundok, infernalok és abyssalok mind teljesítették Thal’kiel és varázslói parancsait. Mivel meg volt róla győződve, hogy ez egy új éra kezdete, ezért Thal’kiel sietve bemutatta csodás játékszereit Argus vezetőinek, Velennek és Kil’jaedennek.

Briliáns. De nem bölcs.

4. rész

Velen, Kil’jaeden és az eredar vezetők körében Thal’kiel, a varázsló megmutatta, hogy az ő fel-drágaságai mire képesek. Először a már ismert arcane teremtményei tucatjait idézte elő és sorba rendezte őket. Aztán az ég elsötétült, és a felhők kavarogtak, miközben meteorzápor hullott. A kráterekből aztán infernalok serege emelkedett ki, akiket aztán Thal’kiel az arcane teremtményeire engedett. Ez egy szimbolikus bemutatója volt annak az új kornak, amit a népének kívánt. Megrészegülten figyelte, ahogyan a démonok elpusztítják a szerencsétlen arcane lényeket, összetörték és elégették őket, amíg csak füst és hamu maradt utánuk. Olyan nagy volt a démonok haragja, hogy a közelben álló oszlopokat és szobrokat is porig rombolták. Thal’kiel számára ez egy elfogadható áldozat volt a fejlődés oltárán.

De amikor meglátta társai arcát, nem látta azt az elismerést, amire számított. Kil’jaeden tekintete zárkózott és kifürkészhetetlen volt, de kétség sem férhetett ahhoz, hogy hogyan érezhetett Velen. Elítélte Thal’kien új idézési képességeit, és megtiltotta neki, hogy valaha is újra démonokat idézzen.

5. rész

A következő egy elbeszélés Thal’kiel utolsó napjairól, amit egy névtelen Wakener írt. Archimonde privát archívumában leltek rá.

„Thal’kiel mester katasztrofális bemutatója után Velen megtiltotta, hogy démonokat idézzen, és kijelentette, hogy „az új éra” egy bukott kísérlet volt. Thal’kiel hetekre visszazárkózott a szobájába. Nem evett és nem aludt. Egyetlen társai azok a démoni kegyencei (minion) voltak, akik megidézett, aztán haragjában elpusztított, vagy legalábbis mi így gondoljuk – hallhattuk ugyanis az impek sikolyait, ahogyan folyamatosan ide-oda rángatták őket a mi világunk és a Twisting Nether között. Éreztük, hogy más, hatalmasabb lények is vele vannak, baljós hatású árnyék-lények, de szolgái megesküdtek, hogy senki sem léphetett be magánzárkájába.”

„Amikor Thal’kiel végül előjött, megváltozott. Évszázadokkal öregebb lett, egyedül a sötétben gondolataival és szolgáival. Háta meghajlott és púpos lett, és különös csillogás volt a szemeiben. Wakenerjeit hívatta, és mi válaszoltunk rá, mert apánkként szerettük őt.”

„Végignézett mindnyájunkon és így szólt: – Az új éra megkezdődik.”

6. rész

Thal’kiel utasította a Wakenerjeit, hogy folytassák tovább a fel lényekkel való kísérletezést. Titokban varázslóival együtt egyre ijesztőbb démonokat idézett meg, és egy nagyerejű varázslat segítségével titkos gyakorló-pályákon rejtegették őket. Velen és Kil’jaeden szeme elől rejtve Thal’kiel lassan egy hatalmas démoni sereget állított össze egyetlen cél érdekében: hogy ő lehessen Argus diktátora.

A Wakenerek mind Thal’kiel mögött álltak, egyetlen személyt kivéve – tanoncát, Archimonde-ot. Habár egyáltalán nem irtózott a démonoktól – sőt, valójában élvezte is társaságukat –, de Archimonde becsvágyó volt, és mindenáron bizonyítani akart Velen és Kil’jaeden előtt. Ezért a Wakenerek által tervezett puccs előtti éjjelen Archimonde felfedte Thal’kien terveit az eredar vezetők előtt.

„Ezért a fejével kellene fizetnie” – mondta Archimonde.

7. rész

Velen és Kil’jaeden megdöbbenve hallgatták végig Thal’kien árulását. Fel szörnyek légióit idézte meg, hogy saját birodalmát kiépítse, és azt tervezte, hogy megöltei az eredar vezetőket. Egy új, különös erőforrásból szerezte hatalmát, melynek korlátjait nem ismerték, és még kellett őt állítani gyorsan és kíméletlenül. Hogy bebizonyítsa hűségét Velennek és Kil’jaedennek, Archimonde feltörte a varázslatokat, melyek elrejtették Thal’kiel démoni seregét, és egy csapat mágus élén lerohanták a titkos gyakorló-pályát.

A csata nem tartott sokáig. A készületlenül ért Wakenereket könnyedén legyőzték a rohamozó mágusok, és miután nem volt parancsnok, aki irányította őket, ezért a démonokat és hamar megölték. Archimonde maga nézett szembe mesterével, miközben az erősítés igyekezett idézni. Pengéjének egyetlen csapásával lefejezte Thal’kielt.

8. rész

Az Értekezés az Eredar Koponyákról első fejezetéből:

„A koponyatan tudománya – ahol a koponya alakjából lehet következtetéseket levonni az illető intellektuális képességeire – a Második Duumvirátus (két tagból álló vezetés) ideje alatt lett népszerű Arguson. Támogatói szerint az eredarok mentális képességei, mint az akaraterő, a memória és az érzékelés mind meghatározható az egyén koponyájának alakjából és különböző kidudorodásainak méreteiből. Néhány elképzelés szerint, ha egy eredar koponyája kellően arányos volt a varázshasználathoz, akkor még halála után is mágikus energiák csatornájaként használható. Ezt a gyakorlatot azonban túl barbárnak tartották ahhoz, hogy általában használják, ugyanakkor lehet hallani ilyen esetekről.”

„A koponyatan legismertebb művelői ebben a korszakban Thal’kiel és Archimonde volt. Thal’kiel különösen ismert volt arról, hogy tipikus varázsló-koponyája van, amiért széles körben csodálták.”

9. rész

Miután letörték Thal’kiel lázadását, az eredar vezetők mágusai elégették a Wakenerek testeit, hogy fel befolyásuk és fertőzöttségük ne terjedjen el, és elpusztították a lázadók írásait, hogy visszaszorítsák őrült művészetük tudását. Archimonde felügyelte ezeket a munkálatokat, és amikor végeztek, hősként ünnepelték őt.

Hamarosan Archimonde megbízta Argus legkiválóbb ékszerészét azzal, hogy Thal’kiel koponyáját kidíszítse. Azt állította, hogy arra készül, hogy aztán kiállítsa, mint egy szörnyű figyelmeztetést, hogy senki ne kövesse Thal’kiel útját. Valójában azonban fémekkel szereltette fel, hogy kihasználja azt a képességét, hogy képes mágikus energiákat közvetíteni, hogy a legtökéletesebb díszítést adja a tökéletes varázsló koponyának, amit aztán Archimonde büszkén mutogatott az otthonában.

10. rész

Archimonde végül Velennel és Kil’jaedennel együtt az eredarok vezetőjévé vált, és minden értelemben bölcsen és okosan kormányzott. Ugyanakkor egy démoni jelenlét kezdett szép lassan beférkőzni Archimonde elméjébe Thal1kien koponyájának felhasználásával, hogy az közvetítse ártalmas befolyását. Miközben Archimonde aludt, lenyűgöző fel tűzben égő civilizációkról álmodott, és egy dicsőséges sereg élén egy sötét isten állt. A lény a hatalom ígéretéről suttogott neki, amelyet halandó elme fel nem foghat, és Archimonde itta a szavait, készen arra, hogy még többet megtudjon erről a rejtélyes lényről és legyőzhetetlen légiójáról.

Ezért amikor a Sötét Titán, Sargeras, végül Argusra érkezett és királyságában az eredaroknak is helyet ajánlott, Archimonde volt az első, aki elfogadta azt.

11. rész

Miután Archimonde a Burning Legion (Lángoló Légió) egyik hadvezére lett, Thal’kiel koponyájának jó hasznát vette. Thal’kiel páratlan volt abban, hogy hogyan lehet irányítani a démoni szolgákat, és a koponyája sem maradt el ebben. Archimonde előtt egyik világ a másik után esett el, ahogyan a koponyán keresztül osztogatta parancsait, démonok tömegeire kényszerítve rá az akaratát, hogy egy tökéletes megkoreografált balett pontosságával és kecsességével semmisítsék meg ellenfeleiket.

Azóta Thal’kiel koponyáját Sargeras elit tábornokainak sokasága használta, olyan világok meghódításakor, amelyekre a bukott titán leginkább vágyott. Utoljára Mephistroth-nál, a dreadlordnál (rémúr) látták, aki a Legion Azeroth elleni első csatasor parancsnoka volt.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

3 thoughts on “Thal’kiel – Skull of the Man’ari /A Man’ari koponyája/

  • 2016-09-24 at 10:56 du.
    Permalink

    Nagyon tetszett, érdekes cikk volt, szívesen olvasnék a többi ilyen kevéssé ismert arifact weaponről is.

    Reply
    • 2016-09-25 at 11:41 de.
      Permalink

      Elvileg szép lassan az összes sorra fog kerülni 🙂

      Reply
  • 2016-09-27 at 5:09 de.
    Permalink

    Szia. Remek írás. Ami engem a legjobban érdekelne az az eredarok Sargeras előtti világa. Milyen volt pl Kil’Jaden jónak, vagy eleve romlott volt-e. Ez érdekes téma. 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..