Quel’Thalas alapítása

A high elfek száműzése – 7.300 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Sunderinget (Hasadás) követő évszázadokban a háborút túlélt Highborne-ok megpróbáltak beilleszkedni az új night elf társadalomba. Azonban sokan küszködtek csak. Az arcane mágiába való elmerülés szinte ellenállhatatlan kísértést jelentett annak ellenére, hogy nagyon szigorúan büntették a mágia-használatot.

Időről-időre ezeket a Highborne-okat a night elfek figyelmeztették, hogy hagyjanak fel a túlviláginak tartott erőkkel való játszadozással, sőt, az ismételt mágia-használókat már halálbüntetés sújtotta. Az extrém büntetés ellenére mégsem tudtak teljesen leállni a Highborne-ok. Az arcane energia hívása túlságosan is erős volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.

A mélyen tisztelt Highborne elf, Dath’Remar Sunstrider (Napjáró Dath’Remar) hangosan kikelt az ő rétegét sújtó szigorú korlátozások és büntetések ellen. Odáig merészkedett, hogy azt állította, hogy az arcane erőhöz a Highborne-oknak velük született joguk van, és mindenki, aki fél tőle, az csupán gyáva. Követőivel együtt újra elkezdte az arcane művészetét gyakorolni anélkül, hogy a megtorlástól félt volna, és másokat is erre buzdított.

Dath’Remar és a többi Highborne számára az arcane mágia használata több volt, mint egyszerű lázadás a fennálló renddel szemben. Mindig is úgy hitték, hogy a night elfek a nagyságra és a nagyszerűségre születtek. Habár ezek a Highborne-ok sem tudták teljesen megbocsátani azt, hogy Azshara a gonosz erőkkel szövetkezett, mégis úgy hitték, hogy a night elf társadalom képes lenne újra egy virágzó és hatalmas birodalommá fejlődni. Ehhez azonban újra használniuk és tanulmányozniuk kell az arcane erejét.

A Highborne-ok vakmerő szembeszegülése éppolyan váratlan, mint amilyen meglepő volt. Végül azonban a többi night elf nem tudta rávenni magát arra, hogy kivégezzék Highborne társaikat. Ehelyett megtiltották a Highborne-oknak, hogy valaha újra betegyék a lábukat Hyjal területére. Dath’Remart és társait száműzték, és így zárták el őket a Well of Eternity energiáitól.

A legtöbb Highborne örömmel fogadta el a száműzetést. Végre megszabadultak a többi night elf korlátozásaitól. Dath’Remar irányítása alatt a Highborne-ok egy hatalmas hajókból álló flottát építettek. Aztán kihajóztak és elhagyták Kalimdort a tajtékzó Maelstromon (Viharörvény) túl fekvő ismeretlen földekért. A Highborne-ok eltökéltsége elnyerte jutalmát, amikor végül pár évvel később egy új kontinensen partot értek. Ezt a buja növényzettel és számos vadállattal teli régiót aztán az Eastern Kingdoms (Keleti Királyságok) néven emlegetik majd.

Tirisfal és a Highborne-ok

A Highborne-ok hónapokig vándoroltak gyalog, még mielőtt egy különös ezüst kézzel jelzett helyen megálltak volna – az itt élő primitív emberi törzsek ezt a földet Tirisfalnak hívták. Kezdetben ezek az emberek ritkán léptek kapcsolatba a Highborne-okkal. De ahogy az idő telt, úgy kezdtek egyre inkább legendákat mesélni egy bátor, fémbőrű őrzőről, akit Tyrnek hívtak, és aki feláldozta magát, hogy megöljön egy félelmetes szörnyeteget Tirisfalban.

A Highborne-ok valóban észlelték a földben található értékes ley energiákat – olyan energiákat, amiket a primitív emberek nem tudtak észlelni. Nem volt a Well of Eternityhez hasonlítható, de a föld mélyén szunnyadó természetfeletti erő a gyakorlott arcane-használókat felcsigázta. Néhány elf úgy számította, hogy néhány év múlva képesek lesznek feltárni titkait, és segítségével ismét régi dicsőségükben fürödhetnek.

Gyorsan kellett eredményt elérniük, erre kétségbeesetten vágytak. Miután ugyanis száműzték őket a Well of Eternitytől, a Highborne-ok elkezdték észlelni magukon az öregkor és a betegségek jeleit. Bőrük majdnem teljesen elvesztette lilás árnyalatát, és a termetük is elkezdett zsugorodni. A Highborne-ok attól féltek, hogy ezek a hatások idővel csak rosszabbodni fognak.

Dath’Remar vezetésével a Highborne-ok új életet kezdtek Tirisfal Glades-ben (Tirisfali Tisztások). Egy időre béke költözött közéjük és élvezték függetlenségüket. Ahogy azonban a terület rejtett mágiájához nyúltak, sötét energia-szilánkokra bukkantak. Ezek az árnyékban megbúvó erők néhány Highborne-t az őrületbe kergettek. Elkezdtek azzal érvelni, hogy az emberek a településeiket a legerősebb ley vonalak tetejére építették a régióban. Ezért a Highborne-oknak el kellene érniük, hogy elhagyják ezt a területet… vagy hódítással megszerezni a földet a barbár lényektől.

Dath’Remar nem értett egyet velük. Nem kívánt háborút viselni olyanokkal szemben, akik semmilyen fenyegetést nem jelentettek népe számára. A bölcs vezér azt is észlelte, hogy ezek a sötét energiák a földből sugároznak ki. Úgy okoskodott, hogy ezek az energiák lehetnek a felelősei a hirtelen támadt ellenségeskedésnek és őrületnek, amely a Highborne-okat sújtotta.

Végezetül Dath’Remar azt választotta, hogy elvezeti népét Tirisfaltól, hogy elkerüljék az erőszakot és a további balszerencsét. Úgy döntött, hogy északon próbálnak meg új otthonra lelni. Ott ugyanis Dath’Remar felderítői egy szintén dús erdőkkel és erős ley energiákkal teli vidéket fedeztek fel. Ezért az állandó nehézségekkel küszködő Highborne-ok ismét útnak indultak az ismeretlen felé.

Utazás északra

Ashenvale sűrű erdőitől távol Dath’Remar Sunstrider és a Highborne-ok tovább folytatták útjukat, hogy otthonra leljenek az Eastern Kingdomsban. A mágikus kisugárzások nyomán haladtak, és a ley vonalaknak azt az összefonódását keresték, amelyet felderítőik északon észleltek. A Highborne-ok utazása olyan brutálisnak bizonyult, amilyenre nem számítottak. Egy szörnyű hóvihar miatt az elfek egy hónapos megállásra kényszerültek, és a hegyek közötti átjáróban se előre, se hátra nem volt menekvés.

A Highborne-ok hamar felismerték, hogy milyen sebezhetővé váltak a Well of Eternity nélkül. Emlékezetükben nem is tudtak felidézni olyan időszakot, amikor az éhségtől haltak volna meg, mint ebben az időben. Csupán a hegyekben élő primitív emberek könyörületének köszönhették, hogy nem lett a tél dühének áldozata a teljes expedíció.

Amikor a vihar elállt, a Highborne-ok ismét elindultak, megrázva az eseményektől, de továbbra is eltökéltek volna abban, hogy új otthont fognak találni. És ahogy egyre közelebb értek a felderítők által jelentett területhez, megviselt szívükbe remény költözött. Zöldellő fás területek borították a tájat, és a Highborne-ok lába alatt a talaj szinte sugárzott a ley vonalak mágiájától. De az elfek arra is hamar rájöttek, hogy egy másik nép is az otthonának tekinti ezt a területet: a barbár Amani trollok.

A Highborne-ok érkezése felbosszantotta a trollokat, akik még Azshara Királynő idejéből viseltettek keserű gyűlölettel az elfek iránt. Az Amaniak rögtön rajtaütéseket szerveztek, és a Highborne-ok nemsokára megtanulták, hogy a sűrű erdőben tartani kell a trollok támadásától. Ugyanakkor az elfek csökönyösen haladtak előre, mágikus ügyességüket használva arra, hogy legyőzzenek minden Amanit, aki keresztezni meri útjukat. Ezért a trollok is megtanulták, hogy óvatosan kell közeledniük az elfekhez. A folyamatos adok-kapok egyre jobban táplálta az Amaniak és a Highborne-ok közötti ellenséges viszonyt.

Quel’Thalas alapítása – 6.800 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A trollok kegyetlenkedései dacára az elfek végül elérték a ley vonalak középpontját. Arcane energiák sugarai futottak itt össze a vibráló rengetegben. Dath’Remar kijelentette, hogy ez az, ahol elkezdik újjáépíteni civilizációjukat.

Ekkor fedte fel követői előtt Dath’Remar azt, amit mindvégig rejtve tartott a hosszú és tortúrákkal teli utazás során: egy olyan fiolát, amely az eredeti Well of Eternity varázsos vizével volt megtöltve. Ugyanis mielőtt még a Highborne-okat száműzték volna a Hyjal-hegyről, Dath’Remar titokban magához vett egyet Illidan Stormrage megmaradt fiolái közül, amelyeket a night elfek őrizgettek.

Dath’Remar a fiola tartalmát a nexus középpontjában álló apró tóba öntötte, és egy briliáns energia-forrás tört fel az égig. A Highborne-ok ezt a csodás energia-bölcsőt Sunwellnek, vagyis Napkútnak nevezték el, hogy így hódoljanak Dath’Remar és az ő bátor elhatározása előtt, amellyel a kultúrájukat kívánta feléleszteni. Dath’Remar és családja egyébként azért kapták az ősi Kaldorei Birodalomban a Sunstrider, vagyis Napjáró nevet, mert már ősei is előszeretettel vágtak neki az ismeretlennek, szegtek meg elvárásokat, és dobtak ki az ablakon figyelmeztetéseket, csak azért, hogy nagy dolgokat vihessenek véghez.

Így szakítottak a Highborne-ok a tradicionális hold-imádattal, és ehelyett erejüket a napból eredeztették. Idővel új néven is kezdték őket emlegetni: high elfek, vagyis nemes elfek. Az elfek számára elérhető arcane erő mennyisége lenyűgöző méretekben nőtt. Többen is kijelentették, hogy Dath’Remar elhozta számukra az üdvözítést. Új hazájukat Quel’Thalasnak, vagyis Nemes Otthonnak (High Home) nevezték el, és kinyilvánították, hogy messze túl fogja nőni a night elfek civilizációját és korokon át fog állni birodalmuk.

A trollok azonban nem így gondolták. A high elfek új királyságukat ősi Amani romok tetejére építették – és ezeket a romokat a trollok még mindig szent helynek tartották. Mivel több mint tízszeres túlerőben voltak, ezért dühödten próbálkoztak újra és újra elűzni a betolakodókat szentelt földjeikről.

A high elfek új erőforrásuk teljes hatalmát bevetették, de így is csak alig tudták visszaszorítani a trollok támadásait. Dath’Remar szinte az összes csatába maga vezette a seregeket a tüzes Amanik ellen. Lépésről lépésre a high elfek kiharcolták királyságuk határait, megvédték új otthonukat fivéreik és nővéreik vére árán.

De számos high elf aggódni kezdett a túlzott arcane mágia használatuk miatt, félve attól, hogy újra Azeroth-ra vonja a Burning Legion figyelmét. Dath’Remar a leghatalmasabb mágusait arra utasította, hogy találjanak megoldást a problémára. Több évtized során ezek a mágusok egy sor, monolitikus Rúnakövet építettek fel Quel’Thalas határai mentén. Ezt a védővonalat Ban’dinorielnek, vagyis Kapuőrnek nevezték el. Ez megakadályozta, hogy kívülről észlelni lehessen az elfek arcane mágia használatát, és a babonás Amanikat is távol tartották vele.

A trollok végül visszatértek Zul’Aman templomvárosába. Úgy döntöttek, hogy biztosabb elf konvojokat megtámadni, amelyek keresztül jönnek a mágikus hálón, mintsem, hogy a teljes sereggel megpróbálják lerohanni Quel’Thalast. Hamarosan elit high elf íjászok csoportja jött létre, hogy szembenézzenek ezzel a veszéllyel.

Quel’Thalas határain belül a high el civilizáció virágzásnak indult. Többé nem kellett tartaniuk a mágiahasználattól, ezért csodálatos építményeket emeltek, és földjüket örök tavaszba borították. Soha többé nem kívántak megtapasztalni egy olyan brutális telet, mint amit az észak felé vezető úton kellett átélniük. Fővárosuk, Silvermoon (Ezüsthold) az elfek ősi birodalmának káprázó emlékműve lett.

Miután az új birodalom megszilárdult, Dath’Remar visszavonult a vezetéstől. Vérvonala egy békés és fejlődő királyságot örökölt utána. Ez a virágzó kor majd Dath’Remar dédunokájával, Anasteriannal fog véget érni, aki uralkodása kezdetén ismét háborúba keveredik a trollokkal.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.