Thas’dorah – a Windrunnerek öröksége

Bárcsak újra láthatnánk Quel’Thalast régi dicsőségében! Thas’dorah-t azért alkották, hogy segítsen megvédeni a Highborne királyságot, azonban hosszú története során a fegyver ennél sokkal több lett. Azeroth-ból a Twisting Nether legsötétebb sarkaiba vándorolt, és a démonok földjén ontotta ki a Burning Legion vérét.

Az íj jogos tulajdonosa továbbra is hiányzik. De Alleria Windrunner elszánt és gyakorlatias volt; ő is ragaszkodna hozzá, hogy egy méltó bajnok használja a fegyvert arra, hogy újra félelmet keltsen vele a Légió szívében.

1. rész

Közel 7000 évvel ezelőtt a Highborne-ok egy új otthont alapítottak az Eastern Kingdomsban. Utazásuk kemény volt, és a terület ellenséges. Az eredmény azonban lenyűgöző lett.

Az elfek mágikus ley vonalak összefutásánál építettek egy várost, Silvermoont, közel a Sunwellhez (Napkút), ami a tisztán arcane erő forrása volt. Quel’Thalas királysága fénylő emlékeztetőként emelkedett ki, emlékeztetve arra a dicső civilizációra, amely egykor a Well of Eternity partjait körülölelte.

Ahogy a Sunwell mágiája keresztül sugárzott Eversong Woods-on, az erdő legöregebb fája elkezdte magába szívni annak energiáját. A hatalmas fát Thas’alah-nak, az Erdő Fényének nevezték. Elvarázsolt ágain kezdve az egész környék az örök tavasz fényében fürdött.

Ezt az íjat Thas’alah fájából készítették, és egy Highborne család öröksége, amelynek tagjai évezredeken át tanúsítottak hősies magatartást.

2. rész

Quel’Thalas Highborne elfjei folyamatosan verték vissza az Amani trollok támadását. Hogy visszatartsák az ellenséget, egy monolitikus Rúnakövekből álló védősort hoztak létre, amelyek védőhálóként funkcionáltak a betörőkkel szemben – emellett az elfek arcane mágia-használatát is elrejtette a Burning Legion szeme elől.

A rúnakövek sikeresen távol tartották ellenségeiket Silvermoontól, részben a közös kapcsuknak köszönhetően: az elf arcanisták ugyanis a rúnaköveket Thas’alah-val kötötték össze, így fűzve egybe a természet mágiáját és a saját arcane varázslataikat.

Ugyanakkor a fa ereje nem tudta biztonságban tartani a Highborne-okat, ha elhagyták városukat. Ezért szükségük volt képzett harcosokra.

3. rész

Az Amani trollok óvakodtak közvetlen támadásokat indítani Silvermoon ellen. Az elfek mágiája több ezer évig kontroll alatt tartotta őket, de végül a trollok ismét kitörtek. Ezt a konfliktust a Troll Háborúk néven ismerjük, és gyorsan nőtt áldozatainak száma. Egy új harcos rendet, az íjászokat (rangers) hozták létre, hogy megvédjék Quel’Thalast.

A legnagyobb ezek közül a korai íjászok közül Talanas Windrunner (Szélfutó Talanas) volt, aki az íjászat és a távoli harc mestere volt. Hamar lépett előre a ranglétrán, és bátorságaiért és érdemeiért ő lett Silvermoon első íjász-parancsnoka (ranger-general). Silvermoon vezetői azzal kívánták megünnepelni ezt az eseményt, hogy bajnokuknak egy új, tisztségéhez méltó fegyvert akartak adni.

A Highborne fegyverkovácsok gyorsan munkához láttak.

4. rész

Három képzett mesterember együttes munkával alkotta meg Talanas számára a hatalmas íjat. Testét Thas’alah egyik ágából készítették, és a fát a Sunwell vizeivel ötvözték.

Az arcane erejével eltelve az íj kezdett átalakulni. Keményebb lett, szinte összetörhetetlen, azonban még mindig fennmaradt a kapcsolata Thas’alah természeti mágiájával.

Amikor visszakapták a Sunwelltől, az íj erőt sugárzott. Talanas meghatódott az ajándéktól. A fegyvert Thas’dorah-nak, vagyis az „Erdő Vitézségének” nevezte el.

Megígérte, hogy amíg ez a fegyver fogja a Highborne területeket védeni, Silvermoon soha nem fog elesni.

5. rész

Talanas betartotta ígéretét. Thas’dorah ereje olyannyira kidolgozott volt, hogy még egy kezdő is képes volt eltalálni vele a célpontot akár 100 láb távolságból is. Az ő kezében minden nyílvessző dalolt, amíg célja felé haladt.

Az Amani trollok hamarosan megtanulták, hogy féljenek az íj látványától, hiszen, ha akár egy pillanatra is meglátták, akkor már hatósugarán belül voltak. Ilyenkor kénytelenek voltak visszavonulni és hagyni, hogy a Highborne-ok még mélyebbre merészkedjenek az erdőben.

Talanas Windrunner legendává vált a Quel’Thalas földjeinek védelméért tett erőfeszítéséért a következő generációk számára.

6. rész

Thas’dorah évezredeken át a Windrunner vérvonal tulajdonában maradt. A család életét Quel’Thalas védelmének szentelte, és minden generációban egy valaki viselte az íjat, hogy azzal űzze el a betolakodókat a rengetegben.

Mivel Thas’dorah soha nem hagyta el ezt a területet, ezért továbbra is a Sunwell mágiájának és a környező erdőknek a fényében fürdött. Lassan, de biztosan az íj úgy lett egyre érettebb, ahogy arra senki se számított.

Az ereje egyre csak nőtt, és a hatalma meglepő módokon is megmutatkozott. Ha kilőttek egy nyilat az ellenség felé, akkor ahhoz több mágikus nyílvessző is csatlakozhatott.

Még a Troll Háborúk vége felé is, Thas’dorah számtalan ellenséges betörés visszaverésében segített.

7. rész

Néhány évvel azelőtt, hogy a Horda megrohamozta volna Azerothot, Silvermoon íjász-parancsnoka Lireesa Windrunner volt, akinek három lánya volt: Alleria, Sylvanas és Vereesa.

Legidősebbként Alleria volt az íjász-parancsnok cím várományosa, ő azonban nem sokra tartotta a tradíciót és az elvárásokat. Úgy döntött, hogy képzését gyakorlatiasabb területeken kamatoztatja, ezért csatlakozott a Farstriderekhez (Messzejárók), ami olyan íjászok csoportja volt, akik egész Azeroth területén harcoltak a Highborne-okért. Számos gyors és sorsdöntő győzelemmel szerzett nevet magának. Emiatt a döntése miatt lesz majd húga, Sylvanas az íjászok vezetője helyette.

Thas’dorah mindvégig Lireesa kezében maradt, és Alleria nem is kapta meg egészen addig, amíg egy tragédia be nem következett.

8. rész

Amikor a Horda támadást indított, Azeroth legtöbb királysága nem igazán hitte, hogy egy komoly fenyegetésről van szó. Miután az orkok porig égették Stormwindet, néhány vezető már felfigyelt a bajra. Silvermoon vezetői azonban tartózkodtak attól, hogy jelentős segítséget küldjenek Lordaeronba az emberekhez, Alleria azonban úgy gondolta, hogy a démonok által irányított orkok súlyos veszélyt jelenthetnek az egész világ számára. Ezért saját íjász-csapatát Lordaeronba vezette – a kapott utasítások ellenére – és bátran harcolt a Szövetség oldalán.

Amikor az orkok szövetkeztek az Amani trollokkal, és figyelmüket Quel’Thalas felé fordították, akkor értették meg a Highborne-ok a fenyegetés igazi súlyát. Számos elf íjász – köztük az íjász-parancsnok, Lireesa Windrunner – halt meg egy véres támadás során.

Sylvanas Windrunner lett az új íjász-parancsnok, azonban a Thas’dorah-t nővérének, Alleriának adta. Sylvanasra Quel’Thalas védelme során volt szükség; bízott abban, hogy Alleriának, aki Farstrider volt, nagyobb esélye lesz a bosszúállásra a frontvonalban.

A megérzései helyesnek bizonyultak. Alleria félelmet keltett az orkokban és a trollokban egyaránt, nyílvesszőivel számtalan ellenséget ölt meg.

9. rész

Amikor a Második Háború véget ért, az orkok visszatértek szülőbolygójukra, Draenorra és egy új Hadfőnök köré gyűltek. Ner’zhul, a Shadowmoon klán egykori főnöke megígérte nekik, hogy portálokat fog nyitni eddig felfedezetlen világokra, amelyeket aztán lerohanhatnak. A Szövetségnek ezt esze ágában sem volt hagyni, és Alleria önként jelentkezett a Szövetséges Expedícióhoz, mint annak vezető felderítője. Magával vitte a Thas’dorah-t is Draenorra.

A bosszúvágy továbbra is súlyosan nehezedett szívére. Csak miután közelebb került Turalyonhoz, a paladinhoz, kezdte el látni a jövőt a háború után.

A Szövetséges Expedíció egész Draenoron harcolt a Hordával, de Ner’zhulnak sikerült számtalan portált nyitni. Az orkok szülőbolygóját ért mágikus stresszhatás azonban akkora volt, hogy darabokra szakadt tőle a bolygó.

Azokat, akik a Szövetség tagjai közül nem tudtak elmenekülni a Sötét Portálon át – köztük Alleriát és Turalyont – halottnak hitték.

10. rész

Amikor a Légió egyik világán, Niskarán rábukkantak a Thas’dorah-ra, újra remény nyílt arra, hogy Alleria túlélhette Draenor elpusztítását. Vereesa Windrunner úgy hiszi, hogy legidősebb nővére folytatta harcát a gonosz ellen, és már magát a Lángoló Légiót vadássza le, és a Twisting Nether legsötétebb csücskéig üldözi őket.

Ahogyan Thas’dorah magába szívta eredeti birodalma erejét, ugyanúgy mélyen megmártózott a Netherben terjengő kaotikus mágiákban is. Nyílvesszői még pontosabbak, gyorsabbak és halálosabbak lettek a sötétség szolgáival szemben.

Az íj a Légió elleni háború szimbóluma lett, egy eszköz, amivel Azeroth legnagyobb vadászai szállhatnak harcba a démoni seregekkel.

11. rész

Quel’Thalas nem az, ami egykor volt. Thas’alah-t, a fát, amelyből az íjat készítették, Arthas Menethil seregei vágták ki. Elszáradt gyökerei tetején ma Deatholme erődje áll. A Highborne-ok súlyos vereségeket szenvedtek el a Scourge kezétől, olyan súlyosakat, hogy a maroknyi túlélő ma magát bloof elfnek, vagyis vérelfnek nevezi a tragédia emlékére.

Ezt az íjat azért faragták, hogy megvédje az ártatlanokat a gonosztól. Ennek csodálnivaló módon tett eleget ezen a világon és még számtalan másikon.

Most visszatért Azeroth-ra. Azeroth egyik legnagyobb bajnoka kezében Thas’dorah nyílvesszői ismét a gonosz ellen repülnek.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).