Azerothi Históriák – Darion Mograine, az Ében Penge lovagja

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

A szeretet cselekedete

Darion Mograine apja, a híres Ashbringer, Alexandros Mograine második fiaként született, és születésébe édesanyja, Elena meghalt. Darion apját és fivérét, Renault-t követve szintén paladin lett, és apja halála után csatlakozott az Argent Dawnhoz.

Más önként jelentkezőkkel együtt megrohamozta Naxxramast, ahonnan megszerezte a Négy Lovastól (Four Horsemen) a Corrupted Ashbringert, vagyis a megrontott és használhatatlannak tartott fegyvert. Darion hamarosan rájött arra, hogy a penge foglya lett édesapja, ezért elhatározta, hogy mindenképpen kiszabadítja apját. Egy álombeli látomás arra késztette, hogy keresse fel az akkor a világtól távol, remeteként élő Tirion Fordringet.

Tirion Fordring azonban szintén nem tudott segíteni Darionnak, csak annyit mondott, hogy egy, a gonosz tetténél erősebb szeretet megnyilvánulása szabadíthatja ki apját. A fiatal Mograine hívta Tiriont, hogy csatlakozzon az Argent Dawnhoz, ezt azonban az idős paladin visszautasította.

Fordringgel való találkozása után Darion a Light’s Hope Chapelhez (Fény Reményének Kápolnája) lovagolt, ahol egy Scourge sereg várakozott a támadásra. A paladinok csapatát vezető Maxwell Tyrosus elmondta neki, hogy ezer bajnok lelke nyugszik a kápolna alatt, akik Lordaeron fővárosát védték Arthas Menethiltől és a Scourge-től, és most a Scourge ezt akarja megrohamozni.

Másnap megkezdődött a Light’s Hope Chapelért folyó első csata. Ahogy a dolgok kezdtek rosszabbra fordulni az Argent Dawn számára, hirtelen Tirion tűnt fel Mirador nevű lova hátán, és azon nyomban csatlakozott is a védőkhöz. Ú tűnt, az Argent Dawn fog győzedelmeskedni. De ekkor maga a Lich King jobbkeze, Kel’Thuzad tűnt fel a csatatéren. Darion azonnal megrohamozta a Corrupted Ashbringerrel, a lich azonban nem mutatott félelmet. Kijelentette, hogy az Ashbringer nem olyan erős, hogy megállítsa őt.

Ebben a pillanatban Darion rájött, hogy mit jelentettek Tirion Fordring szavai, mi is igazából a szeretet cselekedete, amelyet nemcsak apja iránt, de az ügy, a Scourge legyőzése és Lordaeron megtisztítása iránt érzett. Így szólt:

– Szeretlek, Apa – majd az Ashbringert magába döfte.

Nemes cselekedete nyomán az ezer elhunyt katona szelleme bosszúszomjasan támadt fel, és rohamozta meg a kápolnát minden oldalról körülvevő Scourge-öt.

A csata végén csak ketten maradtak a harcmezőn: Kel’Thuzad, és az Ashbringerrel a mellkasában álló Darion Mograine élőholt alakja. Kel’Thuzad ugyanis csak erre várt: megkaparintani az utolsó Mograine lelkét is. Darion Mograine-t death knightként, halállovagként élesztette fel a Scourge számára, hogy azok oldalán harcoljon, akiknek elpusztítására felesküdött. Kel’Thuzad diadalittasan kérdezte:

– Kit szeretsz?

Darion kihúzta mellkasából az Ashbringert és így válaszolt túlvilági hangon:

– Senkit.

Egy hős… ez voltál valaha. Bátran álltál szemben az Árnyékkal és egy újabb hajnalt szereztél a világ számára… az életedért cserébe. De a gonosz, amely ellen küzdöttél, nem pusztítható el olyan könnyen; a győzelmet, amit szereztél, nem tartható meg olyan könnyen. Most, a halál szövőszékének jogarja ismét a világ ellen fordul, és új bajnokokat talált, hogy végső uralmát elhozza. A sötétség lovagjai, a halál és a pusztítás rúnáit hordozzátok, a Lich King akaratához vannak kötve. Ez felemelkedésük órája! Ez sötét újjászületésed órája!

Acherus death knightjai

Darion Mograine így az Argent Dawn paladinjából a Scourge egyik legfélelmetesebb és legerősebb katonai elitjének, a death knightoknak a tagja lett. A death knightok szinte kivétel nélkül mind a Scourge és a Lich King ellen küzdöttek, és a Lich King küzdelmük során alkalmasnak találta őket arra, hogy haláluk után a Scourge tagjaikként most már éppen azok ellen küzdjenek, akik védelméért meghaltak.

A death knightoknak a Scourge többi tagjához hasonlóan nem volt szabad akarata. Tetteiket és céljaikat a Lich King határozta meg. De nem mindenki bizonyult alkalmasnak a feladatra; aki a felélesztése után nem érdemelte ki a Lich King hírnöke címet, azt örökké éhes ghoullá változtatták. Azok, akik érdemesnek bizonyultak rá, erős és hatalmas fegyvereket kaptak, amelyeket rúnákkal díszíthettek és tehettek még erősebbé. Otthonuk az Acherus volt, ez a lebegő erőd, amely még Naxxramas erődjén is túltett.

A death knightok legfontosabb feladata az Eastern Plaguelandsen élő Argent Dawn és Scarlet Crusade kiirtása volt. A feladatnak kiválóan eleget is tettek: először Havenshire-t és New Avalont pusztították el, majd a Scarlet Crusade utolsó tagjait is kíméletlen pontossággal irtották ki. Ezután már csak egyetlen célpont volt hátra: Light’s Hope Chapel.

A második csata Light’s Hope Chapelért

A Lich King nem tudott belenyugodni az első vereségbe, amit itt, a paladinok szent helyén elszenvedett, és elhatározta, hogy a neki ellenálló harcosokat az utolsó szálig elpusztítja. Ezért leghatalmasabb seregét, a death knightokat küldte a mindössze pár száz Argent Dawn védővel szemben, akiket Nicholas Zverenhoff és Maxwell Tyrosus vezetett. A death knightok csapatát ironikus módon éppen az a Darion Mograine vezette, aki az első csatában hősi halált halva mentette meg a Light’s Hope-ot. Most így szólt társaihoz:

– Scourge katonái, álljatok készen! Készüljetek, hogy haragotokat az Argent Dawnra zúdítjátok! Az ég is siratja ennek a földnek a dicsőséges elpusztítását! Hamarosan Azeroth hiábavaló könnyei hullanak majd ránk! Acherus death knightjai, halálmenetetek megkezdődik! Halljátok a Highlord hívását! Emelkedjetek fel! Az éget vörösre festi az elesettek vére! A Lich King fentről figyel minket! Csak hamut és bánatot hagyjatok pusztító nyomotokban!

Ezzel a csata megkezdődött. Az Argent Dawn hősei derekasan tartották magukat a sokszoros túlerőben lévő death knightokkal szemben, azonban hosszú távon nem győzhettek. Szép lassan a Scourge kezdte felőrölni erejüket.

Ekkor a távolban Mirador hátán Tirion Fordring jelent meg, és hatalmas ereje, a Fény (Light) segítségével visszatartotta a death knightokat a további vérontástól. Hiszen a Light’s Hope Chapel nem csak egy kápolna, egy táborhely a paladinok számára. Nem, az itt eltemetett ezer katona lelke továbbra sem hagyhatta, hogy ez a szentként tisztelt terület az istentelen Lich King és szolgái kezére jusson. Ráadásul – megérezve a dolgok állását – Darion Mograine kezében a Corrupted Ashbringer megtagadta, hogy segítsen viselőjének. Végül így szólt katonáihoz:

– Lépjetek vissza, halállovagok. Vesztettünk. A Fény… ez a hely… nincs remény.

A death knightokat aztán Tirion elé vezették, aki előtt Dariont, Koltirát és Thassariant térdre kényszerítették.

– Nem tanultál semmit, fiú? – fordult Tirion Darion felé. – Mindaz lett belőled, amely ellen az apád küzdött! Mint a gyáva, Arthas, te is hagytad, hogy a sötétség és a gyűlölet felemésszen… hogy azoknak a szenvedéséből táplálkozz, akiket megkínoztál és megöltél! A te mestered pontosan tudja, hogy mi fekszik a kápolna alatt. Ezért nem meri idedugni a képét! Téged és a halállovagjaidat azért küldött ide, hogy a vesztetekbe fussatok, Darion. Amit most érzel, az az ezer elveszett lélek gyötrelme! Lelkeké, akiket ti és a mesteretek hozott ide! A Fény darabokra fog tépni téged, Darion!

– Tartsd vissza a lélegzeted, vénember. Lehet, hogy ez lesz az utolsó lélegzeted – felelte Darion.

Ebben a pillanatban egy látomás tűnt fel és Highlord Alexandros Mograine jelent meg: – Az én fiam! Az én drága, gyönyörű fiam!

Darion Mograine megfordult, és így kiáltott: – Apám! – aztán térdre zuhant a fájdalomtól, amely a Fény miatt elöntötte őt, miközben ifjúkori önmagának mása jelent meg előtte.

– Apám, visszatértél! – kiáltotta a látomás és apjához lépett, majd átölelte őt. – Olyan régen elmentél, Apám. Azt hittem…

– Semmi sem tarthat tőled távol, Darion. Ahogy az otthonomtól és a családomtól sem.

– Apám, bárcsak csatlakozhatnék hozzád az élőholtak elleni harcban. Harcolni akarok! Nem ülhetek tétlenül tovább!

– Darion Mograine – felelte apja – alig érted el azt a kort, hogy kardot foghass, nem ám Lordaeron élőholt hordái ellen harcolhass! Nem bírnám elviselni, ha elveszítenélek. Maga a gondolat is…

– Ha meghalok, apám – szólt közbe a múltbéli Darion – inkább a saját lábamon szeretném állni, miközben szembeszállok az élőholtak légióival! Ha meghalok, engedd, hogy veled együtt halhassak meg!

– Fiam, eljön majd a nap, amikor te irányítod az Ashbringert és annak segítségével igazságot hozol erre a földre – mondta Highlord Alexandros, miközben fia árnya fokozatosan elhalványult, és úgy tűnt, hogy immár közvetlenül az előtte térdelő death knight-hoz beszél. – Nem kétlem, hogy amikor végül eljön az a nép, büszkeséget hozol népünkre és egész Lordaeron egy jobb hellyé fog változni miattad. De fiam, ez ma nem az a nap. Ezt ne felejtsd el…

Ebben a pillanatban maga a Lich King jelent meg a helyszínen.

– Megható – mondta szarkasztikusan, majd egy soul shard segítségével elzárta Alexandros szellemét. – Ő már az enyém.

Csakhogy valaki már nem állt teljesen a Lich King uralma alatt. Highlord Darion Mograine magához tért a látomásból és szemmel láthatóan dühös volt… nagyon dühös.

– Te! – fordult mesteréhez. – Elárultál engem. Elárultál mindannyiunkat, szörnyeteg! Nézz szembe a Mograine-ek hatalmával! – Ezzel gondolkodás nélkül nekirontott a Lich Kingnek, aki azonban kivédte a támadást. Darion pár lépésre tőle ért földet.

– Szánalmas – jelentette ki megvetően a Lich King.

– Átkozott szörnyeteg vagy, Arthas! – kiáltotta Tirion Fordring, aki az egész jelenetet végignézte. A Lich King csak felnevetett.

– Igazad volt, Fordring – válaszolta. – Tényleg azért küldtem ide, hogy meghaljanak. Az ő életük értelmetlen, de a tiéd… Milyen egyszerű is volt előcsalogatni a nagyszerű Tirion Fordringot! Most szabadon hagytad magad, paladin. Semmi sem fog megmenteni téged.

A Lich King egy varázslattal meggyengítette az idős paladint, aki térdre ereszkedett, hogy ne essen el. Highlord Tirion Fordring levegő után kapkodott. Az Argent Dawn vezetője, Maxwell Tyrosus a paladin küzdelmét látva támadást kiáltott csapatainak, de a Lich King egy erőteljes Apocalypse varázslat alkalmazásával a védők első sorát megölte, a többieket pedig kiütötte.

– Ez ma nem az a nap… – hallatszott Darion Mograine mormogása, majd így kiáltott: – Tirion! – Felállt és a Corrupted Ashbringert Tirion felé dobta. A penge siklott a levegőben, majd Tirion kezében kötött ki. A halállovag összeesett. Tirion Fordringot átjárta teljesen a Fény, és ez a hatalmas erejű energia-hullám az Ashbringert is megtisztította.

– ARTHAS! – kiáltott fel a paladin.

– Mi ez? – nézett körbe meglepetten a Lich King, hiszen még nem értette teljesen, hogy mi is történt.

– A végzeted – felelte Tirion, és az Ashbringerrel a kezében nekitámadt Arthasnak. Meg is sebesítette őt, de Arthasnak sikerült elugrania, mielőtt még további sérüléseket szerzett volna a legendás fegyvertől.

– Lehetetlen… – suttogta hitetlenkedve. – Ezzel… még nincs vége! Amikor legközelebb találkozunk, az nem szentelt földön lesz, paladin. – Ezzel a Lich King sietve elteleportált a helyszínről. Tirion Darionhoz futott, és egy ősrégi paladin gyógyítást hajtott végre a death knighton. Darion Mograine lassan visszanyerte az eszméletét.

– Kelj fel, Darion és figyelj – utasított Tirion Fordring, majd beszélni kezdett a körülötte állókhoz: – Mind tanúi voltunk egy szörnyű tragédiának. Jó emberek vérét ontották ki ezen a területen! Becsületes katonákét, akik az életüket és a mi életünket védelmezve haltak meg! És az ilyen dolgokat sosem feledhetjük el, ezért ébernek kell maradnunk célunk elérése érdekében! A Lich Kingnek felelnie kell azért, amit tett, és nem hagyhatjuk, hogy további sebeket ejtsen világunkon. Megígérem nektek, fivéreim és húgaim: a Lich Kinget le fogjuk győzni! A mai napon egy egységet hívok létre. Az Argent Dawn és az Order of the Silver Hand egyesülni fog! Mi majd sikert aratunk ott, ahol előttünk annyian elbuktak! Mi elvisszük a csatát Arthashoz, és leromboljuk Icecrown falait! Az Argent Crusade eljön érted, Arthas!

Darion Mograine felállt és szembefordult az Argent Dawnnal:

– Ahogyan a Knights of the Ebon Blade (Ében Penge Lovagjai) is. Habár a mi fajtánknak semmi keresnivalója a ti világotokban, mi is harcolni fogunk azért, hogy a Lich King elbukjon. Erre megesküszöm!

Az Ében Penge Lovagjai (Knights of the Ebon Blade)

Darion Mograine és társai valóban úgy tettek, ahogy azt ott, a Light’s Hope Chapelnél Tirion Fordring és a paladinok előtt megígérték. Mivel a Lich King elárulta őket, ezzel egyben fel is szabadultak az ő uralma alól, és végre szabadon dönthettek arról, hogy hogyan kívánnak élni és melyik oldalon harcolni. Tisztában voltak azzal, hogy Azeroth lakossága szörnyetegeknek tartja őket, és megbocsáthatatlannak a tetteiket. Egyetlen védekezésük az volt, hogy egyikük sem önszántából lett death knight, és mindent a Lich King irányítása alatt tettek.

Első lépésük ünnepélyes eskütételük után az volt, hogy az eddig is bázisuknak számító Acherust szintén elvonták a Scourge-től, és ezentúl Acherus: the Ebon Hold néven lett menedékük. Emellett Darion Mograine arra utasította a death knightokat, hogy fajtájuktól függően ajánlják fel szolgálatukat vagy az Alliance-ra, vagy a Horde-ra, és bízzák a döntést Varian Wrynn királyra, illetve Thrall Warchiefre. Tudta, hogy a dolog rosszul is elsülhet számukra, azonban bízott abban, hogyha Tirion és a paladinok nem ölték meg őket, akkor a két frakció vezetői sem fogják. Varian és Thrall, bár mindketten meglehetős távolságtartással viseltettek a death knightok iránt, felismerték azt, hogy ezek a nagyerejű katonák mennyire hasznos tagjai lehetnek a Lich King elleni háborúnak, hiszen személyesen is ismerik a Scourge teljes működését.

Így a Knights of the Ebon Blade death knightjai Northrenden is több helyen fontos feladatokat láttak el, illetve igyekeztek együttműködni a különböző szervezetekkel. Tirion Fordring folyamatosan kikérte Darion Mograine tanácsát az Icecrown elleni ostromról és annak módozatairól. Végül az ostrom sikere érdekében az Argent Crusade és a Knights of the Ebon Balde szövetséget kötött egymással, ez volt az Ashen Verdict, amelynek kiváló mesteremberei felfedezték azt is, hogy a furcsa, de nagyhatalmú kristályt, a saronite-ot hogyan tudják az akaratukhoz kötni.

Darionnak lehetősége volt ismét találkozni apjával, amikor annak lelkét végül kiszabadították a Frostmourne-ból. Alexandros Mograine elmondta, hogy a Frostmourne kínjait csak úgy tudta túlélni, hogy emlékezetében felidézte, hogy hogyan áldozta fel magát érte a fia. Darion csak annyit mondott apjának, hogy őérte akár ezerszer is meghalna, ha arra lenne szükség. Végül az egyesült sereg Azeroth legnagyobb hőseivel együtt sikert aratott, és legyőzték a Lich Kinget.

A Lich King legyőzése utáni időkben sem hagyták magukra a death knightok szövetségeseiket. Bár egy időben elég erősen igyekeztek szemmel tartani a Lich Kingre látszólag egyre jobban hajazó Sylvanast, miután a Sötét Úrnő elfogatta Koltira Deathweavert, a death knightok felhagytak a nyílt szembenállással. Később Draenorra is több death knight kísérte el az Alliance és a Horde csapatait, sőt, maga Darion Mograine is elment, hogy minél több információt tudjon meg Ner’zhulról, akiből először csinált Kil’jaeden Lich Kinget.

Egyezség a Lich Kinggel

Miután legyőzték az Iron Horde-ot és Gul’dan seregét, Azeroth-nak saját magát kell megvédenie a Legion eddigi legnagyobb támadásával szemben. Az Alliance és a Horde mellett más erők is aktiválni kezdték magukat, hiszen a cél közös: megvédeni Azerothot a pusztulástól. És ezek közé az erők közé tartozott a Lich King is.

Most már Bolvar Fordragon, Stormwind egykori bajnoka viselte a Helm of Dominationt és ült a Frozen Throne tetején. Bolvarnak időbe telt, mire hírt adott magáról, de úgy tűnt, pár év elteltével átvette az irányítást a Scourge felett. És habár őbelőle nem Kil’jaeden csinált Lich Kinget, nem felejtette el, hogy a félelmetes lény és szörnyű serege, a Scourge kinek köszönheti szenvedését: a Burning Legionnek. Éppen ezért bosszút esküdött a Legion ellen, de közvetítőkre volt szüksége ahhoz, hogy hatalmas erejét a jó ügy szolgálatába állíthassa.

Ezért megkereste a Knights of the Ebon Blade tagjait, és egyezséget ajánlott nekik: amennyiben a death knightok az ő bosszújának fegyvereiként fognak harcolni a Legion ellen, akkor cserébe a Scourge-öt visszatartja Northrenden és még abban is segít a death knightoknak, hogy különleges erővel rendelkező fegyvereket kutassanak fel, amelyek segíthetnek a démoni invázióban. Bár a death knightok már nem voltak tagjai a Scourge-nek, mégis a Lich King teremtményei voltak, ezért a kapcsolat véglegesen soha nem szakadt meg közöttük.

A death knightok és rajtuk keresztül az Alliance és a Horde elfogadták a Lich King ajánlatát. Bolvar három értékes fegyvert ajánlott fel nekik: az Apocalypse-t, a Maw of the Damned-et és a Frostmourne darabkáit, amelyből két rúnapengét kovácsoltak, hogy az egykor démonok kovácsolta fegyver most éppen a démonok ellen szálljon harcba. Ezenkívül a fegyver viselőit a Lich King megáldotta, és a Knights of the Ebon Blade vezetőinek nevezte őket, felszólítva a többieket, hogy kövessék az általa választottakat.

Hogy mit szólt mindehhez Darion Mograine? Az Ebon Blade eddigi vezetője megkönnyebbült, hiszen az Ashbringer egykori hordozójaként pontosan tudja, hogy mekkora felelősséget jelent egy ilyen hatalmas fegyver viselése. Éppen ezért Darion volt az első, aki az Ebon Blade új vezetőjéhez odaállt, mint a követője.

A Lich King nemcsak fegyvereket akart a death knightoknak és Azeroth-nak adni: nekik akarta adni a Négy Lovast (Four Horsemen) is.

A Négy Lovas (Four Horsemen)

A Négy Lovas nem a Lich King, hanem Kel’Thuzad teremtményei voltak, egy csapat elit death knight, akik a legfélelmetesebb és leghatalmasabb lények voltak a Scourge seregében, akik Kel’Thuzad személyes testőrei voltak Naxxramasban. A Lovasok elátkozott lelkek, akik állandó kínok között élnek, és olyan szenvedésen mennek keresztül, amit kevesen vállalnának még ekkora hatalomért is cserébe.

Az első Négy Lovas egykori paladin volt: a törp Thane Kor’thazz és Uther Lightbringer két egykori paladinja, Lady Blaumeux és Sir Zeliek. A Négy Lovasokat először maga az Ashbringer, a feltámasztott Alexandros Mograine vezette, aztán az ő halála után Baron Rivendare lett a vezetőjük, aki a Stratholme-ban állomásozó Scourge csapatokat is vezette.

Miután a Kel’Thuzad megölését célul kitűző csapat megrohamozta Naxxramast, a Négy Lovas sem kerülhette el sorsát. Miközben az Alliance és a Horde Northrenden a Lich King ellen indított hadjáratot, ennek részeként Naxxramasnak és az azt védő Lovasoknak is el kellett esnie.

Ezeket a Lovasokat kívánta a Lich King újra feléleszteni, hogy szembeszálljanak a Légió seregével. Ennek érdekében négy új hősre volt szükség, akik vállalták a szerepet és a kihívást, amit ez a feladat jelentett. Ezúttal nem feltétlenül paladinokat szerettek volna választani, hanem olyanokat, akik életükben bebizonyították elkötelezettségüket és erejüket.

Az új Lovasok

Az első Lovasnak Nazgrimot választották ki. Az ork hűsége megkérdőjelezhetetlen volt, egész életében a Hordát szolgálta, bár igaz, hogy Orgrimmar ostrománál a vesztes oldalon találta magát, hűségét azonban ekkor sem adta fel Warchiefje iránt. A death knightok is elismerték, hogy megérdemelné a halál békéjét, ezek azonban olyan szörnyű idők, hogy mindenkit hadba kell szólítani, akár a holtakat is. Ezért Thassarian vezetésével a death knightok vezetője, a Deathlord felkeresték az ork tábornok sírját.

– Nazgrim, a Deathlordod szólít! Érezd meg mestered jeges érintését és kelj fel újra! – szólította Thassarian. Nazgrim lassan előlépett:

– Újra élek… Mennyi idő telt el, amióta megízleltem a halált?

– Elég sok, barátom – felelte Thassarin. – A Burning Legion visszatért és újra csatába hívnak téged.

– Nem kell többet mondani, segítek elválasztani fejüket a testüktől… – ezzel egy Death Gate-et idézte meg Nazgrim és el is tűnt benne. Thassariant és a Deathlordot lenyűgözte az ork kötelességtudata: – Valóban így fogsz tenni, tábornok. Valóban így.

A következő jelölt egy régi király volt, az egyik legnagyobb harcos, régi harcos-király vér leszármazottja. A Lich King Thoras Trollbane-t, Stromgarde szigorú királyát szemelte ki a második Lovasnak. A királyt népe mindig szerette, ellenségei tartottak tőle, és gyakran olyan igazságokat mert kimondani, amelyektől mások féltek.  Az Ebon Blade tagjainak fiával, Galennel kellett egyezkedniük, majd legyőzniük ahhoz, hogy apja mauzóleumába eljuthassanak. Ezen kalandok során arra is fény derült, hogy bizony Galen volt az, aki Draenor inváziója után nem sokkal megölte saját apját, a királyt.

Amikor feltámasztották, Thoras Trollbane király így szólt:

– A fiam. Hol van Galen? Hol van a herceg, aki megölte a királyát?

– Elvettük az életét, uram – szólt tisztelettel Thassarian. – A herceg nem hagyott túl sok választási lehetőséget.

– Mi lett Stromgarde-ból?

– Halál és romok. Az idő nem volt kegyes ehhez a helyhez.

– Akkor kudarcot vallottam apaként és királyként is – állapította meg Thoras Trollbane.

– Stromgarde elveszett, de még van remény a világ számára… ha csatalkozik hozzánk.

– Megteszek bármit, azért, hogy megőrizzük a békét Azerothon – felelte a király, és egy Death Gate-en keresztül rögtön távozott és a helyszínről, hogy elfoglalja a neki szánt helyet. Thassarian így összegezte az átélteket:

– Ma egy nagyszerű király emelkedett fel a halottak közül, hogy ismét kardot öltsön a szabadság nevében. Megtiszteltetés lesz az ő oldalán harcolni a terror légióival szemben.

A harmadik Lovas személye igen meglepőnek tűnhetett, hiszen bár egy egykori papról volt szó, mégis egy olyanról, aki élete végére teljesen beleőrült a Scourge elleni harcba, és már mindenkiben ellenséget látott. Sally Whitemane a High Inquisitor szerepét töltötte be a Scarlet Crusade-ben, és a halál megváltotta őt az őrületétől, csupán erős hite és szelleme maradt meg. Ennek viszont nagy hasznát lehet venni a Legion elleni harcban. Ahogy Whitemane fogalmazott, miután a Deathlord bajnokának esküdött fel:

– Nincs nagyobb gyűlölet és megvetés ezen a világon, mint ami az én szívemben létezik. A Burning Legion meg fog fizetni mindazért, amit elvett tőlem. Az én végítéletem napja még odébb van, de az övék már nem, és én leszek a hóhér pengéje. Nem nyugszom, amíg minden démon nem fekszik holtan, és holttestük nem szegélyezi be az utat, amerre járok! Vezess a frontvonalhoz, Deathlord, és terrort zódítok a Burning Legion seregeire!

A negyedik Lovas

Már csak egyetlen Lovas személye volt hátra. Végül a Lich King felfedte, hogy kire gondolt e nehéz feladat ellátásban: Tirion Fordringra, az egyik legnagyobb paladinra, aki éppen a démonok elleni csatában vesztette életét. Tirion személye még a death knightokat is meglepte, hiszen a Light’s Hope Chapelért folytatott csata óta tisztelettel néztek az idős paladinra, aki először mert hinni bennük, hogy a pusztításon és az ártatlanok megölésén túl is létezhet feladat számukra.

Bolvar Fordragon azonban ismerte Tiriont, és tudta azt, hogy a paladin mekkora áldozatot hozott volna: Arthas halála után ugyanis szándékában állt feladni életét, hogy fejére tegye a Helm of Dominationt és vállalja a Lich King átkozott szerepét. Ebben egyedül Bolvar tudta megakadályozni, aki élet és halál között lebegve meggyőzte Tiriont arról, hogy neki még dolga van az életben. Viszont éppen ezért Bolvar tisztában volt azzal, ha a helyzet úgy kívánja, a paladin el fogja fogadni sorsát, hogy Azeroth védelme érdekében az elátkozott Lovasok egyike legyen.

Csakhogy az újonnan megalakult Silver Hand paladinjai nem adták hozzájárulásukat ahhoz, hogy a Light’s Hope alatt eltemetett paladint a death knightok felélesszék. Ezért az Ebon Blade lovagjai megkezdték az előkészületeket Light’s Hope Chapel harmadik ostromához. A Lich King így biztatta szolgálóit:

– Kell, hogy legyen a Négy Lovas közül egy, akinek hatalmában áll vezetni őket. Vezető nélkül nem lesz egység négyük között. Elérkezett az idő, hogy az Ebon Blade visszatérjen Light’s Hope-ba. A nagyszerű Tirion Fordring teste a kápolna alatt nyugszik. Menjetek, és tegyétek meg, amit meg kell tennetek.

Fenntartásai nemcsak Thassariannak, hanem Darion Mograine-nek is voltak, aki hangot is adott nekik:

– Tirion Fordring volt az egyik leghatalmasabb bajnok, akit ez a világ ismert! Ha megtesszük ezt… meg kell fizetnünk az árát. Engedelmeskedem, Deathlord. De tudnod kell… ha elindulunk ezen az úton, nem lesz visszaút.

És így az Ebon Blade lovagjai Acherusból elindultak Light’s Hope felé. A Silver Hand paladinjai természetesen hallani sem akartak arról, hogy Tirion holttestét átadják a death knightoknak azért, hogy belőle is egy átkozott élőholtat csináljanak. Az Ebon Blade és vezetőjük, a Deathlord számára nem volt választási lehetőség: ha fel akarják támasztani Tirion Fordringot, meg kell támadniuk a kápolnát.

– Mintha csak tegnap lett volna, hogy itt álltunk ezen a helyen, készen arra, hogy elpusztítsuk a Fényt a Lich King nevében – jegyezte meg az ostrom előtt közvetlenül Darion. – Ma ugyanitt állunk, de nem azért, hogy pusztítsunk… hanem, hogy megmentsük ezt a világot a pusztulástól.

A Deathlord végül támadást vezényelt és a csata elindult. A death knightok egy része igyekezett a kápolna mögé kerülni, mivel ott volt egy sír, ahol a Light ereje gyenge volt, és ott képesek voltak a halottakat feltámasztani. A kápolna alatti kriptában Darion Mograine elfogta Lord Maxwell Tyrosust, és megtalálta a paladinok csarnokába, a Sanctum of Lightba (Fény Szentélye) vezető titkos átjárót, ahol Tirion teste is nyugodott. Azonban a csarnok bejáratánál tauren Sunwalkerek, valamint Silver Highguardsok vártak rájuk, akiket Lady Liadrin vezetett.

– Tetteitekkel meggyaláztok mindent, ami szent! – kiáltotta a Blood Knightok vezetője. – Forduljatok vissza erről a szentségtelen küldetésről, vagy égessen el titeket a Fény! – kiáltotta és megrohamozta a death knightokat. Azonban nem bírt azok erejével, és kénytelen volt megadni magát. Ekkor Darion, Nazgrim, Thoras és Sally is belépett a csarnokba.

– Ekkora erő, hogyan lehetséges? – kérdezte hitetlenkedve a legyőzött Liadrin, aztán észrevette az újonnan belépőket! – Te egy szörnyeteg vagy, Darion!

– Szörnyetegek nélkül nem lennének hősök – jegyezte meg sztoikusan Mograine. – Eljött az idő, Deathlord. Vár minket Tirion Fordring.

A Deathlord megkezdte a paladin Lovasként történő felélesztését, azonban a termet hirtelen betöltötte a Fény, amely hátravetette a death knightokat, és folyamatos kínokat okozott nekik.

– Bolondok – kiáltotta Lady Liadrin. – Tényleg azt hittétek, hogy a Fény hagyni fogja ezt?

– Mi ez?! – kérdezte Darion Mograine.

– Magának a Lich Kingnek sincs itt ereje – jelentette ki Liadrin. – A Fény óvja ezt a kápolnát, Dariont. És nem tűri meg magában a sötétséget.

Ekkor egy Death Gate jelent meg, amelyen keresztül a death knightoknak sikerült visszamenekülniük Acherusba. Csakhogy ekkor szörnyű meglepetésre derült fény: Highlord Darion Mograine élettelenül hevert a földön, teste és lelke már nem bírta el a Fény kínázást.

– A Fény tönrkette a testét – állapította meg Whitemane, aki nemegyszer használta hasonló célokra a Fényt életében. – Semmit sem tehetünk érte.

És ekkor fény derült arra, hogy mi is volt a valódi célja a Lich Kingnek. Igen, valóban gondolt arra, hogy Tirion Fordring legyen a Négy Lovas vezetője, és gondolta, hogy az egykori paladin vállalná is a szerepet. Ugyanakkor tudta, hogy a death knightoknak Light’s Hope Chapelnél semmi esélyük sincs a paladinokkal szemben. Kit akart igazából tesztelni? Valójában Darion Mograine-t szánta mindig is a Négy Lovas szerepére, ehhez azonban fel kellett mérnie, hogy valóban megbízhat-e Mograine-ben. Ezért tesztelte, hogy vajon ő, akinél pontosabban senki sem tudta, hogy mekkora is a Fény ereje Light’s Hope-nál, vajon most, hogy már nem áll a Lich King közvetlen irányítása alatt, szabad akaratából is hajlandó-e a paladinok ellen fordulni, ha ezt kívánja tőle a Lich King, illetve a Legion elleni harc. Darion Mograine pedig kiállta a próbát. Ezért a Lich King így szólt a Deathlordhoz:

– Darion Mograine mindenkinél nagyobb áldozatot hozott az Ebon Blade-ért. A teste itt fekszik előtted. Összetörten. Tele sebekkel. De a halál csak az élőknek van, az elátkozottak felett nincs hatalma.

Ezzel a Deathlord felélesztette Darion Mograine-t, aki átvehette méltó helyét a Négy Lovas élén. A Highlord így szólt társaihoz:

– Most már látom, amit nem láttam korábban. Sorsomat már nagyon régen megírták. Ezt a terhet mindig is nekem kellett cipelni.

One thought on “Azerothi Históriák – Darion Mograine, az Ében Penge lovagja

  • October 11, 2016 at 8:52 am
    Permalink

    Jó írás volt köszi! 🙂
    WotLK óta a DK a elsődleges main, úgyhogy minden kis lorenak örülök velük kapcsolatban. Darion pedig egyik kedvenc szereplőm.
    Még a warrior írásaidat várom nagyon, mert a warrim meg vanilla óta nagy szerelem (most amolyan 2. main a dk miatt). 🙂

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.