Xal’atath, Blade of the Black Empire – a Fekete Birodalom pengéje

Ősi és szörnyű erő remeg a Xal’atath, Blade of the Black Empire (Fekete Birodalom pengéje) mélyén. Habár ez a tőr nagyszerű eszközként szolgálhat azok számára, akik az árny-mágiát (shadow magic) művelik, óvatosan kell bánni vele.

Xal’atath saját elmével rendelkezik. Hagyd figyelmen kívül őrjítő suttogásait. Nem bízz a hazugságokban, amiket kelt. Vedd el tőle, amire szükséged van, de emlékezz rá mindig, hogy a tőrben rejlő sötét erő nem a szövetségesed.

1. rész

Xal’atath sötét születése még jóval a Horda és a Szövetség (Alliance) létrejötte előtt történt, egy olyan korban, amikor a legendás Old Godok és az ő Fekete Birodalmuk (Black Empire) árnyékba borította a világot.

Számos teória létezik a tőr létrejöttével kapcsolatban. A legkülönösebb kijelenti, hogy ez minden, ami egy rég elfeledett Old God után maradt, akit társai faltak fel a Fekete Birodalom kezdeti napjaiban. Más teóriák úgy tartják, hogy a Xal’atath Y’Shaarj karma, amit kiszakítottak az Old God óriási alakjából és szolgáira bízták, hogy rituális áldozatok bemutatása során használják.

Akármilyen hihetetlenek is ezek a teóriák, talán van valami igazság bennük. Xal’atath az Old Godok őrült lényegével lüktet. Még azt is mondják, hogy a tőr képes tulajdonosának látomásokat vetíteni a Fekete Birodalomról, de mindenki, aki belenézett ezekbe a szörnyű képekbe, örökre elveszett azok őrületében.

2. rész

Végül a Titán-koholtaknak (Titan-forged) nevezett hatalmas lények legyőzték a Fekete Birodalmat. Bebörtönözték az Old Godokat és szolgáikat föld alatti börtönökbe. Harmónia szállt Azeroth-ra, de ez nem tartott sokáig.

Xal’atath gondoskodott róla.

A penge ezen a világon maradt, halandó kézről halandó kézre járt, nyomában csak halál és káosz járt. Az egyik szerencsétlen lélek, aki hordozta a Xal’atathot, egy Zan’do nevű troll volt. Az ambiciózus witch doctor a hatalmas Gurubashi törzsből származott. Riválisai kitúrták hatalommal és presztízzsel járó pozíciójából, és Zan’do napokon át álmodott a megtorlásról.

Xal’atath számára könnyű volt Zan’do haragjához kapcsolódni, és trollt egy bábuvá alakítani.

3. rész

Xal’atath suttogásai által vezérelve Zan’do és egy marék hozzá hűséges witch doctor egy megfeketedett kövekből álló különös bucka után kutatott. A troll misztikusok megtiltották népüknek, hogy ezt a területet vizsgálják, de Zan’do figyelmen kívül hagyta a tabut. Hitt abban, hogy a bucka-halom nagyszerű erőt rejt magában – erőt, amelyet riválisai legyőzésére használhat.

Követőivel együtt hamarosan rájött arra, hogy valójában mi is a bucka: az Old Godok egyik szunnyadó szolgájának teste, akit Kith’ixnek hívtak.

Xal’atath arra biztatta Zan’dot, hogy véráldozatot mutasson be ennek a teremtménynek. Mivel elméjét a penge már megfertőzte, a witch doctor nem hezitált. Tőrjével néhány társát megcsonkította, aztán az ő vérüket és szerveiket használta katalizátorként, hogy felébressze a szörnyeteget. Végső cselekedetként Zan’do az alvadt vértől csöpögő tőrt Kith’ix bőrébe dugta… és az óriás megrázta magát és felkelt.

Zan’dot és követőit soha többé nem látták. A trollok később meglátogatták ezt a területet és csak hústól megtisztított csontokra bukkantak.

4. rész

Kith’ix felébredésre után a háború árnyékába borította Azerothot. Az óriási lény más Old God alattvalókat is maga mellé szólított, és hadjáratot indítottak azért, hogy porig rombolhassák a trollok civilizációját.

A trollokkal ellentétben Kith’ix tudta, hogyan használja ki Xal’atath valódi potenciálját. A penge erejét előhívva a C’Thrax dögvészt terjesztett a trollok között, hogy meggyengítse testüket, valamint halálvíziókkal bombázta őket, hogy meggyengítse elméjüket.

Habár végül a trolloknak sikerült elpusztítaniuk Kith’ixet és legyőzniük seregét, Xal’atath tovább kísértett a háború túlélőinek álmaiban életük végéig. Számos törzs később is legendákat mesélt a fekete pengéről, amely majdnem kiirtotta őket.

5. rész

Modgud Végzete 4. fejezet, a napról, amikor a Dark Iron varázslónő megszerezte Xal’atathot:

„Modgud jól ismerte klánja hosszú történelmét az arcane mágia tanulmányozásáról. Mint a Sorcerer-Than Thaurissan felesége, elsőként választhatott a Dark Ironok legerősebb bűbájjal rendelkező fegyverei közül. Azonban soha nem volt teljesen elégedett a választási lehetőségekkel. Modgud gyakran utasította arra szolgáit, hogy keressenek új relikviákat, amelyeket tanulmányozhat és új varázsigék létrehozásához használhat.

Az egyik szolgája egy olyan pengével érkezett vissza, amely sötét energiákat pengetett meg. Modgud azonnal magához vette. Napokon át bezárkózott a saját könyvtárába, hogy kiderítse a tőr rejtélyeit. Idővel látni lehetett, ahogy beszélt a fegyverhez. Amikor végül előjött, azt a törpöt hívatta, aki idehozta neki a pengét, hogy köszönetet mondjon neki.

Senki sem találta meg. Senki sem emlékezett a nevére, vagy az arcára. Úgy tűnt, hogy egyszerűen elnyelte őt a föld.”

6. rész

Modgud Végzete 23. fejezet, amely a Dark Iron klán és a Wildhammer klán közötti Grim batoli csatáról szól:

„Háborús gólemek törték át Grim Batol kapuját, és a Dark Iron katonák elözönlötték a Wildhammer fővárost. Zord rivalizálás volt a két klán között. Egyik oldal sem tanúsított irgalmat a másik iránt.

A Wildhammereknek a bátorságuk volt a legnagyobb fegyverük, és Modgud ezt akarta elvenni tőlük. A pörölyök és fejszék egymás elleni csapásának mennydörgése alatt egy varázsigét kiáltott, és egy szentségtörő varázst szőtt. Tenyerébe csúsztatta megbűvölt tőrét, és hagyta, hogy vére a kövekre hulljon.

Modgud őrült rituáléja életre keltette Grim Batol árnyait. A város sötét zegzugaiból jöttek elő, és éjben kovácsolt pengéikkel csaptak le a Wildhammerekre.”

7. rész

Modgud Végzete 27. fejezet, amely a Grim Batol elleni Dark Iron invázió utolsó pillanatait meséli el:

„Hihetetlen bátorságáról tanúságot téve Khadros thán összegyűjtötte maradék Wildhammer harcosait és egy kétségbeesett ellentámadást indított a Dark Ironok ellen. Khadros egy háborús gólem elszántságával küzdötte át magát ellenségein, és csak akkor állt meg, amikor megtalálta Modgudot.

Itt dőlt el a Wildhammerek és Dark Ironok sorsa.

A varázslónő sötét erejét Khadrosra zúdította, ő azonban felfogta a támadást. Aztán Modgud fekete tőréért nyúlt – a fegyverért, ami Grim Batolt a rémálmok tanyájává változtatta. Azonban a tőr nem volt ott.

Elvesztette imádott fegyverét. Vagy, ahogy sokan állítják, a fegyver elhagyta őt.

Pörölyének egyetlen hatalmas csapásával Khadros végzetes sebet ejtett Modgudon, és bebiztosította a győzelmet a Wildhammerek számára. Azt mondják, ahogy a varázslónő ott haldokolt a földön, egyetlen szót ismételgetett: – Megígérted… „

8. rész

Évtizedekkel azután, hogy Modgud elvesztette Xal’atathot, a pengét egy ember püspök szerezte meg, akit Natalie Seline-nek hívtak. A nő végigélte az Első Háborút, amikor az ork Horda megtámadta Azerothot, és elfoglalta Stormwindet.

A háború után Seline rájött, hogy ahhoz, hogy legyőzzék a zöldbőrű orkokat, az emberiségnek tanulmányoznia kellene azokat a különös erőket, amelyekkel ők rendelkeznek. Közelről vizsgálta a mágiájukat, és csatatereket járt be, ahol sötét művészetük megrontotta a földet.

Nyomozásai során tudomást szerzett egy nem evilági tőrről, amelyet az orkok véres rituáléik során használtak valaha – egy pengéről, amely magukon az árnyakon uralkodik. Mivel zavarta, hogy egy ilyen szentségtörő fegyver létezhet, Seline megesküdött rá, hogy a Fény nevében levadássza és elpusztítja azt.

9. rész

A Natalie Seline által írt Void Titkai című műből:

„Abban a pillanatban, ahogy hozzáértem a pengéhez, egy név ugrott eszembe: Xal’atath. Akkor már tudtam, hogy nem tudom elpusztítani a tőrt. Legalábbis nem akkor. Hogyan győzhet le valaki egy olyan erőt, amit nem ért?

És olyan sok mindent kellett megértenem. Valóban nagyon sokat. Xal’atath ébren és álmomban is suttogott hozzám. Megtanított, hogy több is van ezen a világon, mint a Fény. Ott van a Void is.

A két erő közötti hullámzásban olyan hatalomra és tudásra lehet találni, amely messze meghaladja mindazt, amit a Szent Fény Egyháza valaha is feltárt előttünk. Át lehet lépni a Fény és a Void közötti választóvonalon. Mindkét oldalról lehet szálakat előhúzni és éjt nappallá téve lehet belőlük szőnyeget szőni.

Természetesen ennek vannak következményei. Mindig vannak, amikor valaki az árnyak közt jár.”

10. rész

A Második Háborúra Natalie Seline megtanulta előhívni Xal’atath árny-mágiáját. Ezt a veszélyes műveletet a Fény más követőinek is megtanította, és összefogta őket a Horda ellen. Seline és követői titokban folytatták háborújukat, ahogy orkokra vadásztak az ember királyságok területén.

Xal’atath továbbra is suttogott Seline elméjébe, és lassan megbomlasztotta azt. Nemes szándékai ellenére egyre inkább a penge és a Void rejtélyeinek megszállottjává vált.

És ez történt Seline társaival is. Megszállottakká váltak az orkok elleni hadjáratukban, és ártatlan életeket is kockára tettek. Néhányan túlságosan belemerültek az árnyba, és teljesen elhagyták a Fényt. Habár Seline figyelmeztette őket, hogy óvatosak legyenek, ezeket a többiek vagy figyelmen kívül hagyták, vagy fenntartásokkal kezelték.

Nem teljesen világos, hogy mi történt az egykori püspökkel, de néhány forrást szerint Xal’atath lázadást szított a nő szövetségesei között. A penge meggyőzte őket arról, hogy Seline visszatartja őket valódi potenciáljuktól – olyan tudástól és hatalomtól, ami az övék lehetne, ha megölnék a nőt.

Az éj sötétjén az összeesküvők megölték Seline-t, és magukhoz vették Xal’atathot.

11. rész

A Kirin Tor mágusai éveken át figyelték Natalie Seline-t, és mélyen nyomasztotta őket sötét tanításai. Halála után elkezdték kitörölni írásait a történelemből. A mágusok végigjárták a falvakat és városokat, amelyeken Seline átutazott, és összegyűjtöttek minden tekercset és kötetet, amelyet megírt.

A Kirin Tor ezeket az írásokat Dalaranban gyűjtötte össze, abban remélve, hogy ezzel véget érhet Seline veszélyes mágiájának gyakorlása. Azonban erőfeszítéseik ellenére nem tudták eltemetni az egyensúlynak azt a doktrínáját, amelyet felmagasztalt. Az elkövetkező években mások is követni kezdték tanításait, és a Fénynek és a Voidnak szentelték magukat.

A mágusok Xal’atath-ról is tudtak, de soha nem találták meg. Seline tanításaihoz hasonlóan a penge sem tűnt el nyomtalanul.

Még több elméje volt, amit megbomlaszthatott, még több bábuja, akiket használhatott, és még több ártatlan, akit terrorizálhatott.

Xal’atath megszerzése

A Burning Legion érkezése számos olyan személyt is tettekre késztetett, akik az utóbbi időkben inkább visszahúzódva éltek. Ilyen személy Alonsus Faol is, a híres pap, aki az első paladinokat képezte, azonban sorsáról az utóbbi években semmit sem lehetett tudni. A Lordaeronban lakó pap a Harmadik Háború során a Scourge áldozata lett, és ő is arra a sorsra jutott, mint sokan mások: élőholtként élesztették fel. A Lich King erejének hanyatlásával ő is visszanyerte szabad elméjét, azonban nem csatlakozott a Forsakenekhez, hanem az árnyak közé húzódott. Most azonban úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy tudását és erejét ismét Azeroth lakosainak szolgálatába állítsa.

Együttműködve Moira Thaurissannal a Twilight’s Hammer még továbbra is élő tagjai ellen küzdöttek. Rájöttek, hogy az Old Godok régi és nagyon veszélyes fegyvere, a Xal’atath az ő birtokukban van, és az új vezetőjük a fegyvert akarja felhasználni. Ennek érdekében Faol egy tehetséges papot, aki nem mellesleg az árny-mágiát is jól ismerte, küldött el Tirisfal Glades-ben, ahol a jelentések szerint a szekta gyűlést tartott.

A táborban különböző írásokat találtak erről az új személyről:

„Éljen az új vezető! Egykor a Twilight Father jobb keze volt, de most a Shadow Deacon úgy döntött, hogy ideje visszaszereznünk régi dicsőségünket!

Miközben a Twilight Father Deathwinget szolgálta, a Shadow Deacon tovább játszotta „szerepét”, mint Stormwind egyik püspöke. Tovább folytatta új tagok toborzását, és a másokhoz való beszivárgást egészen addig, amíg Deathwing és a Twilight Father el nem bukott. Aztán arra utasította szervezetünk maradékát, hogy maradjunk csendben, és hagyjuk, hogy ellenségeink időlegesen győztesnek érezhessék magukat.

Aztán rátalált, vagy talán az talált őrá: a Fekete Penge…”

A Shadow Deacon arra utasította a többieket, hogy Tirisfal Glades-ben azon a helyen gyűljenek össze, ahol egy tó van, és ahol egykor a C’Thraxxi generális és Tyr őrző megmérkőztek egymással. A Shadow Deacon azt tervezte, hogy a penge segítségével feltámassza a C’Thraxxit. Ezt mindenképpen meg kellett akadályozni.

Szerencsére kiderült, hogy Moira ügynöke, aki beépült a Twilight’s Hammerbe, nem volt más, mint az a Slaghammer, akit a szekta tagjainak vezetésével bízott meg a Shadow Deacon. Mire a Faol által megbízott pap odaért, addigra a Shadow Deacon már elkezdte a barlang mélyén a rituálét, amely az Old Godok szolgájának felélesztésére szolgált, hogy az majd újra elhozza a Black Empire (Fekete Birodalom) régi dicsőségét.

Végül Tyr sírján keresztül haladva bukkantak rá a Shadow Deaconre, aki nem volt más, mint Bishop Farthing. Abban a földalatti börtönben volt, ahova Tyr elzárta Zakajzt, a C’Thraxxit, miután megsebesítették egymást. A Shadow Deacon a Xal’atathot tartotta kezében, azonban a fegyver cserben hagyta viselőjét, mivel gyengének és szánalmasnak találta. Azt is elmondta, hogy Twilight Father éppen azért nem viselte őt, mert tudta, milyen árat fizetne bukásáért.

Azonban a két pap csatája során Xal’atath felfigyelt a Faol által küldött papra, és érdemesnek gondolta. Ezért felajánlotta neki, hogy az övé lesz, és közösen hatalmas dolgokat vihetnek véghez. Ennek bizonyítására segített a papnak legyőzni Zakajz-t, mielőtt még a szörnyeteg teljesen öntudatra ébredt volna. Ezután a pap Dalaranba ment, hogy elújságolhassa győzelmét a Twilight’s Hammer felett Alonsus Faolnak, Moira Thaurissannak és Velen prófétának.

Xal’atath valóban egy hatalmas fegyver, amely rendkívüli erővel rendelkezik. Csakhogy a fegyvernek saját értelme van, amellyel viselőjét mindig megőrjítette végül. És a fegyver történelme azt igazolja, hogy maga választotta ki viselőjét. Vajon mit látott meg a papban, amiért ahhoz szegődött? Vajon képesek lesznek az árnyat ismerő papok ellenállni Xal’atath csábításának és suttogásának? Vagy végül a fegyver ismét győzni fog viselője felett?

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.