Strom’kar, Thoradin és az emberiség egyesítése

Az emberek történelméről nem lehet Strom’kar említése nélkül beszélni. Ezzel a pengével egy látnok hadúr, akit Thoradinnak hívtak, egyetlen nemzetben egyesítette népét. Győzelemre vezette embereit a trollokkal szemben az emberiség egyik legnagyobb háborújában. Megváltoztatta ennek a világnak a sorsát. Strom’kar története egy történet erőszakról és vérfürdőről, leleményességről és kétségbeesésről. Majd végül bátorságról és önfeláldozásról.

1. rész

A kezdeti ember törzseknek számos legendája szólt az óriásokról, akik egykor köztük jártak. Ezeknek a hatalmas lényeknek sokféle nevük volt, de a legelterjedtebb a “vrykul” megnevezés volt. A népmesék arról szóltak, hogy az óriások úgy vigyáztak az emberekre, ahogy a szülők vigyáznak fiaikra és lányaikra. A vrykulok megtanították primitív gyermekeiknek a mezőgazdaság, az ácsolás, a kovácsmesterség és a háborúskodás módszereit.

Thoradin Hadúr idejére az emberek földjén élő vrykulok már régen kihaltak. Ami megmaradt tőlük, azok a fegyverek voltak, amiket maguk után hagytak. Az emberek ezeket a tárgyakat szent örökségként és törzsük szimbólumaként kezelték. De a később Storm’kar néven elhíresült penge ennél sokkal több lett.

Thoradin kezében ez lett az egész emberiség szimbóluma.

2. rész

Az Egyetlen Igaz Emberi Királyság c. könyv 8. fejezetéből, amelyet Llore történész írt:

“Még akkor is, amikor a brutális Amani trollok törtek be és fosztották ki őket, az emberi törzsek csak egymással civakodtak és viaskodtak. Egyedül Thoradin Hadúr és az ő Arathi törzse ismerte fel esztelenségüket. Ha nem egyesültek volna, a moha-színű trollok összezúzták volna az emberi fajt és bemocskolták volna ősi földjeiket.

Ezért Thoradin magát királynak nyilvánította, és nekikezdett ahhoz, hogy térdre kényszerítse a törzseket. Sokat azzal nyert meg magának, hogy fiait és lányait kiházasította. Másoknak gazdagságot és földeket ígért.

De néhányan becsukták fülüket a diplomácia szavai elől. Ők csak az erőszak nyelvét beszélték.

Szerencsére Thoradin is nagyon jól ismerte azt a nyelvet.

3. rész

Heteken át küzdött Thoradin harcosaival együtt, hogy meghódítsák a nyers hegyvidéki embereket, akiket Alteracinak ismertek. Habár az újdonsült király biztos volt abban, hogy kellő idővel meghódítja a törzset, de tudta, hogy nagyon magas árat fizetne érte. Hogy elkerülje a szükségtelen vérontást, taktikát változtatott.

Thoradin levetette harci páncélját, és mellkasára Arathi törzsi szimbólumokat festett. Egyedül a Strom’kar volt a kezében, amikor felment a hegyre és egy párbajra hívta ki az Alteraci vezetőjét, Ignaeust.

Nemsokára Ignaeus jött elő az erdőből, bőrét vörösre festette a saját törzsi jeleivel, egy éles penge volt nála és kiéhezett a halálra. Mellette méretben és erőben is eltörpült Thoradin, de az Arathi vezetőnek voltak más előnyei. Egy olyan napot választott a párbajhoz, amikor sűrű köd borította a hegyeket. Az előnyére használva az időjárást Thoradin elkerülte Ignaeus vad lóbálásait és lefegyverezte nagyobb ellenfelét.

Ignaeus Thoradin kezében volt, de az Arathi vezető nem csapott le rá. Strom’kart a sáros földbe szúrta, és békejobbot nyújtott. Azon a napon megnyerte magának az Alteracit.

4. rész

Az egyetlen emberi törzs, amely elég erős volt ahhoz, hogy véget vessen Thoradin királynak az egységről szőtt álmainak, Tirisfal Glades-ben telepedett le. Egy Lordain nevű hatalmas harcos vezette a környék nemes népét. Nem adták volna meg magukat egy erőfitogtatásnak, ahogy az Alteraci tette. Hogy megnyerje az ő hűségüket, Thoradinnak a vallásos hiedelmeiket kellett megszólítania.

Ezért Thoradin a személyes testőreivel együtt elzarándokolt a környék szentélyeihez és szent ligeteihez. A király mindegyik helyen szertartást mutatott be, ahogy az Lordainnek és népének a szokása volt. Thoradin még egy ezüst kezet formázó medált is viselt, amelyet Tirisfal emberei megszentelt képnek tartottak.

A zarándoklat végén Thoradin találkozott Lordainnel. A király előadta, hogy amennyiben a törzs csatlakozik hozzá, akkor az ő misztikus hiedelmeiket átveszik, és elterjesztik az Arathik között. Hogy ígéretét megpecsételje, Thoradin a tenyerén végighúzta Strom’kar élét, és vérét Tirisfal földjével összekeverte.

A történelmi feljegyzések szerint Thoradin ezt mondta: “Legyen ez az egyetlen vér, amely népeink között folyik.”

És így is történt. Lordain és emberei térdre ereszkedtek Thoradin király előtt.

5. rész

Az Egyetlen Igaz Emberi Királyság 14. fejezetéből, amelyet Llore történész írt:

“Thoradin és a többi kezdeti ember hadúr szentként tisztelte kardjaikat és fejszéiket. Voltak, akik úgy hitték, hogy őseik szellemei élnek tovább fegyvereikben. Ezt figyelembe véve egészen lenyűgöző, hogy Thoradin meggyőzte az összes emberi törzs vezetőjét arról, hogy adják át neki személyes pengéiket.

Arathi kovácsok mindegyik fegyverből egy fémszilánkot vágtak ki, és azokat Thoradin nagykardjához adták. Ez egy briliáns tette volt, mert ezzel biztosította a törzsek örök hűségét. Ki lázadna fel Thoradin ellen és kockáztatná meg, hogy az ellen a kard ellen küzdjön, amely saját őseik egy részét tartalmazta?

Amikor a munka elkészült, Thoradin átnevezte kardját Strom’karnak, a Harctörőnek (Warbreaker).”

6. rész

Miután az emberi törzseket egyesítette, Thoradin király elindult, hogy új fővárost alapítson. Az egyik legenda szerint egy álomban bukkant rá a válaszára. Ebben látta az apját, aki egy fekete farkas irháját viselte. Egy száraz területről beszélt Thoradinnak Tirisfal Glades-től délkeletre. Ha a király ott fogja felépíteni székhelyét, népe virágozni és fejlődni fog.

Thoradin megkereste az álmában látott területet, azt a régiót, amelyet ma Arathi Highlands (Arathi Felvidék) néven ismerünk. A történet további része szerint a király észrevett egy fekete farkast, amely a puszta földeken kóborolt. Azon a helyen Thoradin a Strom’kar segítségével kijelölte a földben városának határait. Aztán a kőművesek munkához láttak.

Így emelkedett fel Strom, az első emberi királyság hatalmas fővárosa.

7. rész

Thoradin nem az a király volt, aki csak tétlenül ült a trónján, ahogy Strom’kar sem az a kard volt, amely békén hevert volna a kardhüvelyben.

Az Arathi katonaság az emberi területek határainak teljes hosszán járőrözött, hogy visszaverjék az Amani trollok betöréseit. Thoradin király is számos ilyen rajtaütésben vett részt, és gyakran tette kockára a saját életét.

Egy elbeszélés szerint volt egy brutális Amani rajtaütés, amely meglepte Thoradin csapatait. A trollok szétverték az embereket, és elválasztották a királyt harcosaitól. Habár tízszeres túlerőben voltak vele szemben, Thoradin nem futamodott meg. Nem könyörgött. Nem húzta össze magát. Egyetlen igaz Arathi sem mocskolná be a becsületét ilyen gyáva tettekkel.

Thoradin ellenségei koponyáján megélezte Strom’kart, és az acélt az ő vérükkel festette be. Amikor az őrök végül elérték őt, királyukat tíz összetört Amani holtteste felett állva találták meg.

8. rész

A Háborúzó Törzsek és Arathor Felemelkedése c. könyv 29. fejezetéből, amelyet Evelyna történész írt:

“Hogy legyőzzék az Amanikat, Arathor és Quel’Thalas high elfjei egy szövetséget hoztak létre. Thoradin király húszezer ember katona élén vonult és seregeit a trollok ellen vezette. A döntő ütközet Alterac Erődjénél zajlott. Az Amaniak megostromolták a helyőrséget. Miközben az emberek az ostromtól védték az erődöt, a high elfek a troll hátvédeket zúzták össze.

Thoradin átvágtatott megmaradt katonáival együtt az Amani harcsorokon, miközben a Strom’kar egyik trollt a másik után vágta le. Amikor a király tudta, hogy emberei megritkították az ellenség sorait, felfedte titkos fegyverét.

Száz ember mágus tűnt fel Alterac Erődjéből. Az elf varázslókkal együtt egyesítették erejüket és egyetlen, borzasztó varázslatot eresztettek rá az Amanikra. Tűzoszlop tört ki az egekből és söpört végig a trollokon. Az üvöltő lángoszlop hamuvá égette az Amanikat.

Így az emberek és az elfek győzelmével értek véget a Troll Háborúk.”

9. rész

A Troll Háborúk után Thoradin egy diplomáciai útra indult Quel’Thalasba, hogy biztosítsa az emberek hűségéről a high elfeket. A király egy katonai egyezséget kötött, hogy mindegyik fél segíti a másikat, ha földjeiket ismét fenyegetni fogják az Amanik. Emellett új területi határokat alakított ki az elfekkel, és kereskedelmi megállapodásokat kötött, amelyek biztosították az elkövetkező generációk számára Arathor fejlődését.

Mielőtt még Thoradin elhagyta volna Quel’Thalast, az elfek egy ajándékot adtak neki. Leghatalmasabb kovácsaik és bűvölőik megmunkálták Strom’kart és különleges erővel ruházták fel. Thoradin elámult az elfek mesterművétől. Az új Strom’kar természetfeletti szépséggel ragyogott. Szinte semmi súlya nem volt Thoradin kezében, és mindegy volt, hogy milyen gyakran használta, mert soha többé nem tompult ki a hegye.

10. rész

Ahogy az évek múltak, az őszülő Thoradin békében lemondott a trónjáról. Azonban megtörte a hagyományt, és megtartotta magának Strom’kart. Habár néhányan ezt önzőségnek tekintették, Thoradin praktikus okokból tartotta vissza a pengét. Strom’kar a királyság szimbólumává vált. Thoradin azt akarta, hogy Arathor lakosai az ő vérvonalát tartsák a jogos uralkodóknak, de nem egyszerűen azért, mert ők viselik a kardot.

A vezetés terhétől megszabadulva Thoradin ideje nagy részét a Tirisfal Glades-ben található ősi romok tanulmányozásával töltötte. Az emberi faj eredetének, és az egykor ezen a földön élő óriásokról szóló mesék megszállottja lett. Thoradin rájött arra, hogy Strom’kar bűvöletével hogyan fedezhet fel erőt rejtő helyeket.

Az egyik Tirisfalban tett utazása során Thoradin követőinek kíséretével együtt egy rejtélyes földalatti katakombába lépett be. A legendák szerint egyiküket sem látták soha többé.

11. rész

Számos különös történet van arról, hogyan esett el Thoradin, de az igazság a legkülönösebb mind közül. Tirisfal Glades-ben felfedezett két réges-régen elveszettnek hitt földalatti termet. Az egyik a nemes őrzőhöz, Tyrhez tartozott. A másik egy Zakazj nevű szörnyeteghez, aki a rosszindulatú Old Godok vérszomjas szolgája volt.

Az írott történelem előtti időben Tyr feláldozta magát, hogy legyőzze Zakazjt egy olyan csatában, amely megrengette Azeroth szívét. Az őrző szövetségesei mindkét harcoló felet mitikus csatájuk helyén temették el, és a sírt mágikus védővarázslatokkal zárták le, hogy megakadályozzák, hogy bárki felzargassa azt, ami benne fekszik.

A föld mélyébe zárt hatalmas sötétségről mit sem tudva Thoradin utasította mágusait, hogy törjék fel a zárat. Sikerrel jártak… és ezzel együtt arcane mágiájuk akaratlanul is felélesztette Zakazjt. Ahogy az ébredő teremtmény széttépte Thoradin követőit, az egykori király nem hátrált meg. Nem könyörgött. Nem húzta össze magát. Egyetlen igaz Arathi sem mocskolná be a becsületét ilyen gyáva tettekkel.

Thoradin még egyszer utoljára megélesítette Strom’kart, és a kardot Zakazj koponyájába mélyesztette. A penge elf bűvölései visszakényszerítették a szörnyeteget mély álmába, és megakadályozták, hogy visszanyerje erejét.

Ez volt Thoradin utolsó nagy tette. Kardcsapásának pillanatában ugyanis halálos sebet ejtett rajta Zakazj. A harcos, aki egyesítette az emberi fajt, azon a napon halt meg, miközben Strom’karra rászáradt egyetlen végső ellenfelének vére.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).