Artifact fegyverekCikkekWarcraft történelemWoW:Legion

Felo’melorn, Flamestrike – A Sunstriderek kardja

Felo’melorn. Lángcsapás. Királyok kardja. Trollok veszedelme. Legendája ezer évet ölel át. Szimbóluma a reménynek, a veszteségnek, a pusztítás és a megújulás erejének.

Akik a Felo’melornt viselték, örökre beírták nevüket a történelemkönyvekbe. Te ugyanezt fogod tenni?

1. rész

Habár biztosan nem tudjuk, de a generációkon át tartó szóbeszéd szerint a fiatal Dath’Remar Sunstrider, aki egy nap majd a high elfek királya lesz, álmodott a Felo’melorn fegyverről. Ebben az álomban az arcane penge úgy égett, mint a nap, és annyi ellenséget vágott le, hogy egy sebes sodrású vérfolyót hozott létre.

Dath’Remar később a penge megjelenésének sajátosságait leírta a híres máguskovácsnak, Luminariannak, aki arcane üllőjén megalkotta a fegyvert.

2. rész

Serena Everwind személyes feljegyzéseiből, aki egy éjelf papnő volt a War of the Ancients (Ősök Háborúja) idején:

„Dath’Remar úgy viselte a Felo’melorn, Flamestrike-ot (Lángcsapás), mint egy megszállott elf. Megállíthatatlan erő volt, egyszerre kecses és fenséges, mégis vad és halálos. A penge rúnái úgy tűnt, ritmusban lüktetnek Dath’Remar harcos szívével, ahogy levágta a lábakat a testről és a fejet a vállakról.

Amikor a harcnak vége lett, Dath’Remar démonvérrel festve állt. Ahogy éjszaka lett, tudtuk, hogy több csata is hátra van még, de ugyanakkor ezzel az elffel és ezzel a pengével közöttünk kitartott bennünk a remény, hogy a győzelem még nem csúszott ki a kezünk közül.”

3. rész

Anasterian Sunstrider keze között, aki a high elf király, Dath’Remar ükunokája volt, Felo’melorn legendás troll-ölővé vált.

A trollok között egy bűbájjal teli pengéről suttogtak, amelyet arcane mágiával erősítettek fel, hogy ne csak a legkiválóbb és legravaszabb ellenfeleit ölje meg, de túlerővel szemben is keresztülvágjon, és vérükkel borítsa be a csatateret.

A troll witch doctorok nekiálltak fejszéket megbűvölni és átkokat létrehozni a hírhedt fegyverrel szemben, de a történelemkönyvek azt is leírják, hogy még a legsötétebb voodoo is keveset tudott visszavenni a Felo’melorn hatékonyságából a Troll Háborúk során.

4. rész

A death knight Arthas és Anasterian Sunstrider közötti csata elbeszélése a Quel’Thalas elleni támadás során, az egykori papnő, Liadrin személyes írásaiból:

„Minden harc megállt. Csend telepedett a csatatérre. Bizonyos távolságból figyeltem, tehetetlenül, ahogy az egykori herceg, Arthas egy fagyasztó varázslattal egy jégtáblába zárta Anasteriant. A király egy ellenvarázslatot mondott, amivel kiszabadította magát, miközben a death knight előretört. Felo’melorn és Frostmourne találkoztak, összeverődésük fülsiketítő ricsaja keresztülhatolt a jégen és a vérrel-szegélyezett csempéken.

Találkozásuk ereje kettétörte Felo’melornt. Arthas lendítése tovább folytatódott, levágva idős, szeretett királyunk jobb lábát. De ahogy Anasterian megmaradt térdére esett, előreszúrt, törött pengéjét a death knight csípőjébe döfve. Arthas fellendítette Frostmourne-t, majd lesújtott vele, és egészen a markolatáig beleszúrta Anasterian kulcscsontján át mellkasa mélyére.

A death knight kihúzta pengéjét; Anasterian előreesett a jégre.

A high elfek nagyszerű királya halott volt. És sokunk számára azon a napon reményeink és szívünk is vele halt.

5. rész

Részlet Lor’themar Theron naplójából, Kael’thas herceg visszatérésével kapcsolatban Quel’Thalas pusztítása után:

„Elesett királyunk, Anasterian, a fogadó halljában lévő egyik asztalon feküdt; törött pengéje, a Felo’melorn a mellkasán nyugodott, a két rész egyesítve. Elmondtam hercegünknek, hogy a fegyver a death knight Arthas-szal vívott csata során tört szét.

Kael’thas apja testéhez ballagott és ujjait végigfutotta a törésen, megjegyezve, hogy nem hiszi, hogy lehetséges, hogy a Flamestrike pengéjét megjavítsák.

Azon tűnődtem, hogy milyen örökség, ha egyáltalán lesz ilyen, vár népünkre, és hogy a legendás penge most már nem az erőt vagy az uralmat, hanem a gyarlóságot szimbolizálja.”

6. rész

A Quel’Thalas elleni mindent felemésztő Scourge támadás utáni időkben Kael’thas herceg a megmaradt high elf túlélőket elnevezte sin’doreieknek, vagy blood elfeknek (vérelfek). Miközben a herceg egy csapatnyi blood elffel együtt a Grand Marshal Garithos vezette ember csapatoknak segédkezett a megmaradt élőholt seregek ellen, úgy tartották, hogy Kael’thas megtartotta apja kardjának, a Felo’melornnak a darabjait romos lakosztályának egyik asztalán.

Kael’thas arról álmodott, hogy ismét egésszé formálja Flamestrike pengéjét, hogy ismét a remény szimbólumaként szolgálhasson, hogy megmutassa népének, hogy még a túláradó nehézségekkel szemben sem fognak megtörni a blood elfek.

7. rész

Idővel Kael’thas Sunstrider herceg megvalósította Felo’melorn törött darabjainak egyesítéséről szőtt álmát.

Azt mondják, hogy a fegyvert „mágiával, gyűlölettel és a bosszúvágy égető szükségével” kovácsolták újra.

Vannak, akik gyanítják, hogy a kardot Luminariannak, a máguskovácsnak egyik leszármazottjához vitték, aki eredetileg megalkotta a fegyvert arcane üllőjén az Ősök Háborúja előtti időben. Ez a feltételezést azonban soha nem erősítették meg.

8. rész

Kael’thas Sunstrider csatájának elbeszélése a death knight Arthas-szal, Kael’thas személyes feljegyzései alapján:

„A death knight támadott, pengéje, a Frostmourne, lefelé tartott. A varázsbotommal blokkoltam, de hasztalan; a bot eltört. Ekkor felfedtem a meglepetésemet…

Felo’melorn. Flamestrike, megjavítva, újra egyben. Igaz dühvel égett, ahogy a két kardunk összeverődött. Mindketten biztosan álltunk, szorosan tartva a pengéket. Elmosolyodtam és megkérdeztem Arthast, hogy emlékszik-e Felo’melornra.

Becsmérlően azt válaszolta, hogy látta elroppanni Frostmourne alatt közvetlenül azelőtt, hogy megölte volna apámat. Amikor hátralökött, elmondtam neki, hogy megtaláltam a pengét és újrakovácsoltam…

– Az újrakovácsolt törött kardok gyengék, elf – mondta az utálatos egykori herceg.

– Az emberi kardok esetében lehet – feleltem. És tudtam… azon a napon ezt az egy dolgot legalább tudtam: lehet, hogy nem nyerek, de Felo’melorn nem fog újra összetörni.

Megújult elhatározással telve támadtam.”

9. rész

Lyandra Sunstrider, Anasterian király távoli rokonának naplójából:

„Ma végre siker koronázta abbeli törekvéseimet, hogy felkutassam vér szerinti jussomat.

Mostanra a tudomásomra jutott, hogy őseim kardja, Felo’melorn, Flamestrike, a Lich King erődje, az Icecrown Citadel területén fekszik.

Ide vitték a pengét, miután kikerült az áruló Kael’thas Sunstrider birtokából.

Végre érvényesíthetem igényemet a Sunstriderek trónjára, felkutathatom Flamestrike-ot, és beteljesítem a végzetemet.”

10. rész

Lyandra Sunstrider, Anasterian király távoli rokona naplójának utolsó bejegyzése:

„Icecrown Citadel, átkozom a neved.

Üres termeken át vezetett az utam, át a fekete saronite-tal teli kanyargó labirintuson, amíg meg nem pillantottam egy meleg, vörös izzó fényt áradni egy szobából egy komor átjáró végén.

Beléptem és megláttam… Felo’melornt, Flamestrike-ot egy emelvény tetején. Végre, a kard, amely igazolja igényemet a Sunstriderek trónjára! Megközelítettem tiszteletteljesen, kinyúltam felé…

És az ajtó becsukódott mögöttem. A jutalom, amit oly régóta kerestem, végre a kezem között volt…

De most… csapdába estem. A biztos halál vár rám. Vagy talán… valami még rosszabb.”

11. rész

Egy Aethas Sunreaver által tartott beszéd részlete:

„Fivéreim, amióta a Sunreavereket kiűzték a Kirin Torból, mindvégig arra törekedtünk, hogy biztosítsuk újrafelvételünket. Elmondom most nektek, hogy megváltásunk kulcsa létezik… ott létezik Icecrown Citadel fagyott, fekete termeiben, egy bukott elf, Lyandra Sunstrider birtokában.

Most egykori énjének feltámasztott formájában él ott, de megtudtam, hogy Lyandra az, aki magánál tartja a hírhedt királyok kardját, Felo’melorn, Flamestrike-ot. Maga a Lich King bízta meg azzal, hogy az ő megőrzése alatt maradjon, hogy segítsen vele a Legion elleni csatában. Lyandra a penge megszállottja volt, míg az élők közé tartozott, és amikor betört Icecrownba, hogy megszerezze, ez a megszállottság lett a veszte. Ugyanakkor Lyandra tragikus ballépése egy lehetőséget biztosít számunkra…

Egy lehetőséget, hogy a Sunreaverek visszaszerezzék jogos helyüket… a Kirin Torban!”

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

4 thoughts on “Felo’melorn, Flamestrike – A Sunstriderek kardja

  • Szia!
    Ez a sztori mind Legion utáni infókból van össze rakva? Vagy korábban is volt említve a Felomelorn?

    Reply
    • Szia! Ez az írás a játékban van benne, az Artifact book-ban, ami a fegyverhez tartozik.
      A Felo’melornról azért elég sok mindent már korábban is tudtunk (főleg, ami a Warcraft 3 eseményeit érinti).

      Reply
  • Szia!
    Ez a sztori mind Legion utáni infókból van össze rakva? Vagy korábban is volt említve a Felomelorn?

    Reply
    • Szia! Ez az írás a játékban van benne, az Artifact book-ban, ami a fegyverhez tartozik.
      A Felo’melornról azért elég sok mindent már korábban is tudtunk (főleg, ami a Warcraft 3 eseményeit érinti).

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .