Aluneth, Greatstaff of the Magna – az Arcane mágusok fegyvere

Azeroth tele van legendás relikviákkal és ereklyékkel, de egyik sem hasonlítható Aluneth-hez. Évszázadokon át használta Aegwynn Őrző ezt a hatalmas varázsbotot arra, hogy megvédje Azerothot a Lángoló Légiótól (Burning Legion).

De nem ez az egyetlen, amely olyan egyedivé teszi ezt a fegyvert. Egy tiszta arcane energiákból álló lény, Aluneth van hozzákötve a varázsbothoz. Ezt az engedetlen lényt és az ő erejét kihasználni óriási koncentrációt és precizitást igényel. Egy átlagos mágus nem is remélheti, hogy valaha uralni tudja Alunethet.

Szerencsére te nem vagy egy átlagos mágus.

1. rész

A bölcs és jókedvű kék sárkányok voltak az elsők Azerothon, akik felfedezték Alunethet. Miközben a valóság szerkezetét manipulálták, egy másik létsíkot tapintottak ki, ahol egy különös arcane lénnyel léptek kapcsolatba.

A kék sárkányok szerettek rejtélyeket megoldani és elmerülni az univerzum titkaiban. Annyira kíváncsivá tette őket Aluneth léte, hogy a lényt megidézték világukra, hogy tovább tanulmányozhassák. Aluneth azonnal átkelt az átjárón át a kék sárkányok otthonába, a Nexusba. Az arcane lény számtalan ritka ereklyét és erővel teli kötetet pusztított el, mielőtt sikerült volna megfogniuk. A sárkányok azonban nem voltak dühösek azért, ami történt – lenyűgözte őket Aluneth szeszélyes természete.

Miután éveken át folytattak ártalmatlan kísérleteket Alunethen, a kék sárkányok úgy érezték, kielégítették kíváncsiságukat, és visszaküldték a lényt a saját birodalmába.

2. rész

Az Ősi Mágia és hogyan használjuk anélkül, hogy elpusztítanánk a világot c. kötet 43. fejezetéből:

“És ezzel elérkezünk a Meitre nevű Highborne és az ő erőforrásának, Aluneth-nek a történetéhez. Kevés dolog van, ami ennyire vita tárgyát képezné. Csak múlt évben öt mágust kezeltek súlyos égési sérülésekkel, miután Meitréről folyó beszélgetésük tüzes harccá változott. De tegyük félre a szóbeszédeket, és koncentráljunk a tényekre.

Meitre az éjelf birodalom virágzásának csúcsán élt, és ő volt népe egyik legtehetségesebb varázslója. Élete során éveket töltött azzal, hogy igyekezett a világot felfedezni még több tudás reményében. Kiterjedt utazásai során kapcsolatba került egy ismeretlen kék sárkánnyal, akitől Meitre tudomást szerzett az Aluneth-nek nevezett arcane lény létéről és arról a túlvilági bolygóról, ahol élt.

A varázsló soha nem tette szolgájává Alunethet – a lény túlságosan erős és engedetlen volt hozzá. De Meitre talált rá módot, hogy erőt szerezzen a lényből, és így fokozza saját varázslatait annak energiáival.”

3. rész

Az Ősi Mágia és hogyan használjuk anélkül, hogy elpusztítanánk a világot c. kötet 50. fejezetéből, amely a Lángoló Légió első Azeroth elleni támadásáról szól:

“A legtöbb Highborne varázsló a Lángoló Légió oldalára állt, és erejükkel segítettek a démonoknak megtámadni ezt a világot. Meitre nem tartozott közéjük. Ő az éjelf ellenálláshoz csatlakozott, és a világ megvédéséért harcolt. Ezek alatt a nyugtalanító évek alatt Meitre az Aluneth-tel való kapcsolata mesterévé vált

Az egyik csatában őt és az éjelf védőket hatalmas túlerőben lévő démoni sereg vette körbe. A halál elkerülhetetlen volt, de Meitre nem adta fel a reményt. Aluneth energiáit hívta, és egy hatalmas teleportáló varázslat segítségével őt és társait biztonságos helyre teleportálta.

Ez legyen egy lecke, hogy nem attól lesz egy varázsló hatalmas, hogy mennyire képes pusztítani, hanem mennyire képes életeket menteni. Az igazi bölcsesség az, ha tudjuk, hogy mikor melyiket kell alkalmazni a másik helyett.”

4. rész

Az Ősi Mágia és hogyan használjuk anélkül, hogy elpusztítanánk a világot c. kötet 61. fejezetéből, amely az Ősök Háborúja utáni időszakról szól:

“A Légió feletti győzelmüket követően az éjelfek betiltották az arcane mágia használatát. Úgy hitték, hogy a varázslók művészete nem biztonságos, és annak használata csak egy újabb, az Ősök Háborújához hasonlatos katasztrofához vezetne.

Meitre nem tudta feladni a mágiát. Ez azt jelentette volna, hogy Aluneth-tel is meg kellett volna szakítania a kapcsolatot. A varázsló megrettent attól a gondolattól, hogy elveszíti azt a képességét, hogy erőt nyerjen a különös lénytől. Talán nem bízott eléggé a saját képességeiben. Mindenesetre Meitre visszavonult a társadalomtól és remeteként élt.”

5. rész

Senki sem tudja, hogy mi történt pontosan Meitrével, de tekercsek egész tárát hagyta maga után, amelyek a modern mágia alapját képezték. Írásai számos olyan varázslatot tartalmaztak, amelyeket ő maga hozott létre.

Még az Ősök Háborúja után évezredekkel később is a nemes elf és ember mágusok Meitre tudásából tanultak. Az ő tekercsei szerinti varázslás képességét fontos mérföldkőnek tekintették egy fiatal tanonc oktatása során, és a tanuló képességeinek fokmérőjének is tartották.

Habár számos mágus tanulmányozta Meitre tekercseit, senki sem fedezte fel Alunethet. A lényt, amely olyan fontos szerepet játszott a varázsló életében, elfeledték… egészen Aegwynn Őrző idejéig.

6. rész

Aegwynn volt a Tirisfali Őrző (Guardian of Tirisfal), egy nem mindennapi képességekkel rendelkező varázslónő, akit Azeroth védelmével bíztak meg a Lángoló Légió elől.

Mint minden mágus az ő korában, Aegwynn is ismerte Meitrét és az ő tekercseit. Tanonckodása alatt a nő a többi tanulónál sokkal előbb vált az ősi elf varázslatainak mesterévé.

Valami azonban mindig zavarba hozta Aegwynnt Meitrével kapcsolatban. Miközben az írásait tanulmányozta, a varázslónő rájött, hogy az elf hatalmas erő birtokában volt – nagyobban, mint amire egy átlagos varázsló valaha is képes lehetett volna. Miután Aegwynn megörökölte az Őrzői szerepet, megszállottan kezdte kutatni a kérdésre a választ.

Aegwynn felfedezett egy egész sereg elveszett tekercset, amelyet Meitre írt. Ezek a tekercsek részletesen leírták Alunethet, és még azokat a varázsszavakat is tartalmazták, amelyeket az elf használt ahhoz, hogy kapcsolatba léphessen a lény erejével.

7. rész

Aegwynn Őrző úgy gondolta, hogy képes lesz Alunethet egy rettentő fegyverként használni a Lángoló Légióval szemben. De Meitrével ellentétben ő nem csak meg akarta érinteni a lény energiáit; Azeroth-ra akarta hozni a lényt, hogy aztán az akaratához láncolhassa.

Aegwynn könnyedén megidézte Alunethet, az azonban nem engedelmeskedett parancsainak. A megbízhatatlan teremtmény tönkreverte az Őrző foglyul ejtő mágiáját, és semlegesítette varázslatát. Aegwynnt mulattatta az Aluneth megszelidítésében rejlő kihívás.

Számos kudarc után Aegwynnek végül sikerült a lényt egy megbűvölt varázsbothoz láncolnia. Készen volt azzal, hogy Alunethet hordozza, de még hosszú évekbe telt az Őrzőnek, mire igazán ki tudta aknázni annak erejét.

8. rész

Kivonat a “Tűz Északon: Az Aegwynn és Sargeras közötti Csata” c. műből, amelyet Llore történész írt:

“Az összes próbatétel közül, amellyel Aegwynn szembenézett, az összes ellenség közül, amelyekkel megküzdött, egyik sem vehetett fel a versenyt Sargeras-szal. Northrend fagyott pusztaságán az Őrző szembeszállt a Lángoló Légió vezetőjével.

Ez nem Sargeras valódi formája volt, csak egy avatar, amely erejének egy részét tartalmazta. De még így is minden képzeletet felülmúlóan hatalmas volt Aegwynn ellenfele.

Aegwynn magasba emelte Alunethet és egy arcane mágiával teli vihart idézett meg, hogy megsemmisítse Sargerast. Nem történt semmi. Az Aegwynn fegyveréhez láncolt teremtmény ellenállt parancsának. Ahogy a nő azzal küzdött, hogy akaratát ráerőltesse Aluneth-re, Sargeras dühös támadást indított az Őrző ellen.

Végül Aegwynn félretette Alunethet, és egy sokkal megbízhatóbb fegyvert választott. Atiesh-t szólította, a hatalmas varázsbotot, amely Őrzőről Őrzőre szállt, és amelynek segítségével újból megtámadhatta Sargerast.

9. rész

Habár Aegwynn legyőzte Sargerast, a csata örökre megváltoztatta.

Az Őrző nem tudott róla, de a Légió vezére szellemének egy szeletét az ő lelkébe rejtette. Aegwynn viselkedése sötétebb lett. Ahogy az évek teltek, egyre gyanakvóbban személte a Tirisfali Tanácsot (Council of Tirisfal), azt a mágusrendet, amely felruházta őt hatalommal és amely megbízta őt az Őrzői szereppel.

Hogy eltávolodjon a tanácstól, Aegwynn Aluneth segítségével egy titkos menedéket alakított ki.

Az Azerothon keresztülfutó mágikus ley vonalak egyik gócpontjának tetején kezdett bele varázslatába az Őrző. Aluneth energiáinak teljes képességeit felhasználva a valóság meghajlott és átalakult Aegwynn körül.

A legenda szerint ekkor egy hatalmas torony emelkedett ki a földből. Később Karazhanként vált ismertté.

10. rész

Évszázadokon keresztül erősítette Aegwynn a kontrollját Aluneth felett. Könnyedén leszámolt a Légió démonjaival, és generációk számára biztosította Azeroth biztonságát.

Aegwynn végül egy Medivh nevű fiúnak adott életet, aki később a következő Őrző lett. Aegwynn úgy tervezte, hogy idővel Alunethet is a fiára ruházza, de erre soha nem került sor.

Sargeras szelleme szállt Aegwynnről Medivh-ra. A sok hosszú év alatt a démonok ura megmérgezte az új Őrző gondolatait. Sargeras Medivh segítségével elérte, hogy a hatalmas ork Horda megtámadja Azerothot, és háborúba sodorja a világot.

11. rész

Kivonat a Llore történész által írt Aegwynn Végzetéből:

“Amikor Aegwynn tudomást szerzett Medivh tetteiről, felelősségre vonta őt. Anya és fia mágiájuk teljes dühét eresztette egymásra egy csatában, amely Azeroth jövőjéről döntött.

Még úgy is, hogy Aluneth a rendelkezésére állt, Aegwynn nem tudta legyőzni Medivhet. Éppenhogy képes volt élve megúszni a megrontott Őrzővel való találkozást.

Bár Medivhet később megölték, ez kevés megnyugvást hozott Aegwynn számára. Gyötörte, hogy mi lett az ő fiából azáltal a sötétség által, amelyet akaratlanul is ráruházott. Egy időre Aegwynn elvonult a társadalomból, és Alunethet a dalarani Kirin Torra bízta.

Hogy megakadályozzák, hogy bárki visszaélhessen Aluneth erejével, a Kirin Tor elzárta a varázsbotot. Éveken át egy megbővült páncélteremben maradt, a kék sárkányok vigyázó tekintete alatt.”

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.