Sargeras Sírja 4. – Egyedül állni /Robert Brooks novellája/

Khadgar lassan lábra állt remegve. Minden porcikája sajgott. Olvadó jégdarabkák potyogtak le róla és csöppentek le a földre. Ilyennek érződik a halál? A zsibbasztó hideg, a teljes kudarc nyomorúsága?

A folyosó sötét volt. Khadgar mellékesen megidézett egy fénygömböt, észrevéve az összedőlt kőfalat, ahol egykor az ajtó volt.

Gul’dan ott volt a túloldalon, kezében azokkal az eszközökkel, amelyek belerángathatják Azerothot egy apokalipszisbe.

Khadgar félretette rémületét. Gul’dan még nem tárta szélesre a kapukat a Légió számára. Talán a főmágus történelemórája működött.

Újabb arcane éket idézett, aztán a kőkupacnak irányította, hogy elmálljanak egymástól. Még volt remény. Mindig lesz remény.

Muszáj hinnie benne.

***

Kil’jaeden csöndben volt. Gul’dan nem.

– Nem hiszem, hogy Khadgar hazudik – mondta az ork. Nyugodt volt. Draenoron a garnok is nyugodtak voltak, mielőtt dőzsölésbe kezdtek volna. – Az a másik. A másik Gul’dan. Itt halt meg a Légió kezétől, igaz?

– IGEN, ÍGY VAN.

Gul’dan lehajtotta a fejét. – Szóval. A Lángoló Légió nem tiszteli az egyezségeit. – Ezzel a hatalommal nincs szüksége a Légióra. Egyedül is képes megszerezni Azerothot és tűzvihart hoz mindazokra, akik ellenállnak neki. Az első áldozat Khadgar lesz. De a tűz túlságosan dicsőséges vég lenne számára. A másik Gul’dan kiemelte ezt a szigetet; igazán illő lenne, ha ő visszasüllyesztené a mélybe. Vajon milyen sokáig élne a víz alatt a főmágus. Igazán szórakoztató lenne ezt megfigyelni. – Lényem egyik része mindig úgy hitte, hogy a megállapodásunk nem fog sokáig tartani – mondta.

– EZ AZÉRT VAN, MERT EGY BOLOND VAGY. ÉPP ANNYIRA, MINT AKKOR.

Kil’jaeden szavai rosszallást tükröztek. Gul’dan nevetett.

– De legalább egy óva intett bolond – mondta.

De Kil’jaeden nem végzett.

– OTT VOLTAM, AMIKOR ELŐSZÖR ELKÖTELEZTED MAGAD MELLETÜNK. MINDIGIS HAMIS AMBÍCIÓK MÉRGEZTÉK A FEJEDET, GUL’DAN.

A düh széttörte Gul’dan elégedetlenségét. – Hamis? – Új ereje segítségével sikerült elérnie az őt Kil’jaedennel összekötő kapcsolatot. Látta az eredar arcát. – Az elejétől kezdve úgy tervezted, hogy elbocsátasz.

Kil’jaeden lángoló szemei mereven néztek Gul’danéba.

– NEM, GUL’DAN. A GYENGÉT CSECSEBECSÉKKEL ÉS MÚLÓ JUTALMAKKAL KÍSÉRTJÜK MEG. NEKED SOKKAL, DE SOKKAL TÖBBET ÍGÉRTÜNK.

Gul’dan gúnyos vigyorgott. – Nagyobb halnak nagyobb csali. De ugyanúgy ki akartatok belezni engem.

– AZÉRT HALTÁL MEG, MERT ELÁRULTÁL MINKET. AZ VOLT A FELADATOD, HOGY SEGÍTSD AZ ÉN HORDÁMAT ABBAN, HOGY LETIPORJANAK MINDEN ELLENÁLLÁST EZEN A VILÁGON. DE AZ IGAZSÁG PILLANATÁBAN ELHAGYTAD ŐKET. SZÉTVÁLASZTOTTAD SEREGEIKET, HOGY ELFOGLALD EZT A HELYET. A TERVEINK SEMMIVÉ VÁLTAK. MEGÉRDEMELTED A SORSOD.

– Az nem én voltam! – üvöltötte Gul’dan.

– AZ ÁRULÁS BENNE VAN A TERMÉSZETEDBEN. AZÉRT RÁNGATTALAK IDE A NYAKADNÁL FOGVA, MERT MÉG MINDIG TÚL BOLOND VAGY AHHOZ, HOGY MEGÉRTSD A BENNED REJLŐ LEHETŐSÉGEKET. MÉG MOST IS AZT HISZED, HOGY JELENTŐS HATALOM VAN A KEZEDBEN. HIÁNYZIK BELŐLED AZ ELŐRELÁTÁS.

Kil’jaeden egy gigantikus, fémből és megmunkált, Guldan által sohasem látott kristályokból álló trónon ült. Most felállt. Gul’dan kifinomodott érzékei segítségével egy pillantást vethetett egy másik világra.  Volt egyfajta szaga. Volt egyfajta súlya. Azon tűnődött, hogyan nevezhetik ezt a területet. Azon tűnődött, hogy valaha is meglátogatja-e. Mibe kerülne meghódítani egy ilyen bolygót?

– REMÉLTEM, HOGY TE JOBBAN ÁTLÁTTAD A NAGYOBB KÉPET, MINT A MÁSIK ÉNED. TALÁN MÉG ÁT FOGOD.

– Félek, hogy megint csalódni fogsz, mester – mondta Gul’dan. – Nem látok okot rá, hogy elfojtsam hamis ambíciómat.

***

Ez reménytelen volt. Napokig tartana, mire az ék segítségével Khadgar visszajuthatna a terembe. Lehet, hogy csak másodpercei vannak arra, hogy megállítsa Gul’dant. A kőkupac végtelennek tűnt.

Talán volt egy jobb pont is a támadásra. Egy hely, ahol a falak nem olyan vastagok. Egy hely, ahol a padló vékonyabb volt. bármi. Talán meg kellene bűvölnie még több arcane elementált? Nem. Nem voltak elég erősek.

Khadgar gondolatai azonban nem hagyták, hogy az itt és mostra koncentráljon. Milyen lesz Azeroth vége? Mekkora része fog leégni? Hány lakosát fogják rabszolgasorba kényszeríteni? Mennyi bajnoka fog inkább engedni a korrupciónak a halál helyett?

Hány másik világot fognak még meghódítani a Légió oldalán?

Aztán egy hang mindent megváltoztatott.

– Úgy tűnik, pont olyan jól haladsz, mint arra számítottam, Főmágus.

Khadgar nem fordult meg, nehogy feltárja megkönnyebbülését. – Örülök, hogy elég zajt csaptunk ahhoz, hogy felkeltsük a figyelmedet. Van olyan hely, amelyen keresztül betörhetünk? Egy sarok, ahol kevesebb kő van közte és köztünk? – kérdezte.

Maiev Shadowsong melléje lépett, tanulmányozva a törmelékekből álló falat. – Találhatunk egyet. Gul’dan egyedül van?

Ezt a kérdést különösen nehéz volt megválaszolni. – Mondjuk azt, hogy most igen. Nincs sok időnk.

– Természetesen nincs – mondta a nő.

– Maiev – komorodott el Khadgar. A nő visszatért; járt neki a figyelmeztetés. – Kudarcot vallottam.

Az éjelf egyhangúan nézett rá. – És?

– Te és én most már nem tudjuk megállítani őt.

– Nem látom, hogy menekülnél.

Nos, ezzel nem lehetett vitatkozni. – Akkor ezt megbeszéltük – mondta Khadgar.

– Erre. – A nő a keleti alagútba vezette őt.

***

Kil’jaeden előrehajolt. Úgy tűnt, a levegő megborzongott.

– AZ ELEJÉTŐL KEZDVE HITTÉL ABBAN, HOGY HATALOMRA SZÜLETTÉL. ÍGY IS VAN. ABBAN IS HITTÉL, HOGY ARRA SZÜLETTÉL, HOGY A MAGAD URA LEGYÉL.

Következő szavai visszavonhatatlanul mennydörögtek.

– EZ SOHA NEM FOG MEGTÖRTÉNNI.

Nem? – mondta Gul’dan lágyan. – Tekintve a körülményeket-

– MINDEN LÉNY EGY MESTERT SZOLGÁL. MÉG ÉN IS. EZ MINDANNYIUNK VÁLASZTÁSA: SZOLGÁLUNK MÁST, VAGY MEGHALUNK MAGÁNYOSAN.

Gul’dant nem hatotta meg. – Talán egy nap előttem hajtasz fejet, Megtévesztő – mondta.

– MEDDIG MEHETSZ EL? MENNYI VILÁGOT TUDSZ KORMÁNYOZNI? AZ ERŐ, AMIT A KEZEDBEN TARTASZ, NEM FOG ÖRÖKKÉ TARTANI. SEMMI VAGY A LÉGIÓ ELŐTT.

– Meglátjuk.

– A SZOLGÁLAT NEM BEBÖRTÖNZÉS. TE SZOLGÁLSZ ENGEMET. MÁSOK SZOLGÁLNAK TÉGED. KÉPZELD EL, HOGY OLYAN SOKNAK A MESTERE VAGY. KÉPZELD EL, HOGY TE PARANCSOLSZ A LÉGIÓ CSAPATAINAK. KÉPZELD EL, MI MINDENT ÉGETSZ FEL SZÁMUNKRA.

Gul’dan Kil’jaedent figyelte. Minden erejét. Minden haragját. És mégsem tud engedelmességre bírni többet – gondolta. Nincs szükségem az üres ígéreteire.

Úgy tűnt, Kil’jaeden érezte a köztük növekvő távolságot.

– ELÉG, GUL’DAN. DÖNTSÉL. BEBIZONYÍTHATOD HŰSÉGEDET. ADD VISSZA HATALMADAT A PORTÁLNAK, ÉS AZ ÚT MEGNYÍLIK. VAGY ISMÉT ELÁRULHATSZ MINKET. AZ EGYETLEN ELÉGTÉTELED, MIELŐTT ELPUSZTÍTANÁNK TÉGED, NÉHÁNY JELENTÉKTELEN HALANDÓN BETELJESÍTETT SEMMITMONDÓ BOSSZÚ LESZ.

Az eredar búcsúzóul ennyit mondott:

– HOGY TUDD: HÍVHATNAK ENGEM “MEGTÉVESZTŐNEK”, DE NEM HAZUDTAM NEKED. EGYSZER SEM. NEM EZEN A VILÁGON, ÉS A TIÉDEN SEM.

Ezzel Kil’jaeden ellökte magától Gul’dan elméjét.

A terem csendes volt, és Gul’dan végre egyedül volt. Kil’jaeden nagyon messze volt ettől a helytől.

Az egyetlen zavaró tényező egy csekély remegés volt. Khadgar megpróbált valahogyan visszakúszni. Hasztalan próbálkozás.

És ami a Lángoló Légiót illeti… Nem volt egy bonyolult döntés. Gul’dan szolgálati ideje letelt. Semmi sem állíthatta meg. Nem lesz mestere.

A kétség cseppje siklott a gyomrába. Grimaszolt, és várta, hogy az ereiben lévő erő majd eltávolítja. Ez nem történt meg.

Gul’dan kezdett bosszankodni. Talán ez volt az a halandó gyengeség, amelyet nem lehetett elfojtani: az önmagában kételkedés. Megvizsgálta érzéseit. Felettébb magabiztos volt abban az erőben, amit birtokolt. Akkor honnan ered ez a bizonytalanság?

A padló újra megremegett. Khadgar. És most már nem volt egyedül. Gul’dan érzékelni tudta Maiev Shadowsongot is. Visszatért. Ez váratlan volt. Amikor Gul’dan korábban megfigyelte őket, felfigyelt a köztük lévő ellenségeskedésre. Túl gyorsan tették rajta túl magukat. Most együttműködtek.

Be akarnak törni? Csodálatos. Hadd fussanak a halálukban. Az ő megölésük szépen kitisztítja majd Gul’dan fejét.

Aztán nem lesz más Azerothon, aki szembeszálljon Gul’dannal.

Kivéve…

Itt. Ez volt a kétség.

Khadgart teljes egészében legyőzte, és mégsem adta fel. Shadowsong tiltakozott a főmágusnak már a jelenléte miatt is, és most az életét kockáztatja, hogy segítsen neki. És ők csak két személy voltak. Voltak mások is.

Azok a többiek…

Együtt… szembeszálltak az Iron Horde-dal és győzelmet arattak.

Együtt… nekirohantak, hogy harcolhassanak a megrontott hordával. Beléptek Gul’dan erődjébe, és darabokra tépték.

Együtt… szembeszálltak a Lángoló Légióval. Legyőzték Archimonde-ot. Ha tőle nem menekültek el, akkor semmitől sem menekülnek el.

Őszinte rémület járta át Gul’dan elméjét. Egy olyan kivételes bolygón volt, ahol olyan teremtmények voltak, amelyek még a főmágusnál is szívósabbak voltak. Gul’dannak az összessel szembe kell néznie.

Egyedül.

Nem felelve egyetlen mesternek sem.

De egyedül.

Gul’dan nem tudta új hatalma mértékét, de az itt élők hatalmának mértékét igen. Hosszú ideig állt a sírban. Gondolkodott. Kalkulált.

Kövek estek le a teremben. Khadgar átfurakodott a lyukon és behúzta magát. Maiev követte, kör alakú fegyverét támadásra készülve tartotta.

Együtt szaladtak felé. Gul’dan csak nézte őket. Támadtak. elsöpörte őket anélkül, hogy felemelte volna az ujját, és keresztüllökte őket a termen. Maiev a levegőben megfordult, és elegánsan puha talppal guggolva érkezett a falnak, míg Khadgar egyszerűen egy villanással könnyedén a földön termett. Újra próbálkoztak. Ez alkalommal Gul’dannak meg kellett mozdulnia; Maiev pengéje csak egy hajszállal tévesztette el a torkát. Khadgar jeget záporozott rá. Gul’dan összecsapta a kezét. Zöld tűzfalak csaptak össze. Khadgart apró bogárként csapták volna el. Ehelyett ő egy szabad helyre ugrott. És ott volt Warden Shadowsong, aki ismét megpróbálta megvágni őt. Gul’dan kinyúlt, hogy kitépje a nő lelkét a testéből. De ott volt Khadgar ereje, amely egészen addig elterelte Gul’dan erejét, amíg a nő vissza nem vonult.

– Segíts megértenem. – Gul’dan hangja furcsán nyugodt volt, még a saját füleinek is. – Miért harcoltok. Nem tehettek itt mást, csak meg fogtok halni.

– Akkor ölj meg minket, ha tudsz – vetette oda Khadgar. Shadowsong szétvetette lábait, és pengéjét kétszer nekiütötte egy oszlopnak, egyetértése szótlan megnyilvánulásaként.

Gul’dannak kétsége sem volt afelől, hogy mindkettőt képes megölni. De már mostanra is halottnak kellene lenniük. CSökönyös ellenállásuk pont az volt, amivel ezen a világon újra és újra szembenézhet majd. Khadgar és Shadowsong csupán az elsők voltak a sok közül.

Nem tudom egyedül legyőzni mindannyiukat.

Gul’dan megölheti ezt a kettőt. Vagy engedelmeskedik a Lángoló Légiónak.

Behunyta szemeit. Egy nyögés kíséretében Gul’dan hagyta, hogy varázslatos ereje kicsusszanjon a keze közül. Kil’jaeden ragadta meg, és egyenesen a sírba küldte. A falak olyan fényesen világítottak, mint a déli nap.Gul’dan a veszteség szúró fájdalmát érezte. Az összes erő távozott. A sír nem csak egyszerűen felhasználta; elemésztette azt. Szörnyű hangok, fenséges hangok, fülsiketítő hangok hirdették a híd létrejöttét, amely a két világot összekötötték. Hirtelen megnyílt az út. Levegő áramlott egy másik létsíkról, egy hurrikán sebességével söpörve át a termen. Khadgar és Maiev a földre vetették magukat, továbbra is kitartva.

Aztán a warlock egy ismerős hangot hallott.

– SZÉP VOLT, GUL’DAN. VALÓBAN LÁTOD AZT A NAGY KÉPET, AMIBEN REMÉNYKEDTEM.

Kil’jaeden szavai már nem recsegtek a fejében. Nem volt szükség ré. Gul’dan valami újat érzett a Lángoló Légió részéről: bizalmat. Mámorító érzés volt.

– Mit csináljak? – kérdezte.

– FIGYELJ. NÉZD, HOGY MIT KAPSZ ÖRÖKSÉGÜL.

Kil’jaeden áthúzta Gul’dant, hogy tanúja lehessen a Légió dicsőségének.

Fény töltötte meg a végtelen árnyékot, megvilágítva azt, hogy ameddig a szem ellátott, egy sereg várakozott. Készen álltak. Mindig is készen álltak. De soha nem volt előttük tiszta út. Nem ilyen. Örvénylő erő hívta őket egy másik bolygóra, és ők örömmel engedelmeskedtek.

– Ez több, mint amiről álmodoztam – suttogta Gul’dan.

– EZ AZEROTH VÉGÉNEK KEZDETE.

És már ott is volt; Azeroth. Gul’dan félreállt, miközben a Lángoló Légió sorai előretörtek. Még előrébb. Hamarosan ő is csatlakozik hozzájuk. Nem szolgaként.

Vezetőként.

***

Khadgar szíve a fülében dobogott, elnyomva azt, hogy a rémálma valósággá vált. – Gyerünk tovább, Maiev! – kiáltotta futva.

A nő tartotta a lépést, de nem válaszolt. Nem volt már mit mondani.

A Lángoló Légió itt volt.

Gul’dan eltűnt a szemük elől, de azonnal mások léptek a helyére. Nagyon sokan mások. Khadgar és Maiev nem tehetett semmi mást, csak menekülhettek. Már üldözte is őket a Légió. Khadgar nem mert hátranézni. A falak körülötte megremegtek és összeomlottak.

Valahogyan sikerült Gul’dannak elpusztítania az öt pecsétet Khadgar orra alatt, és az alvó portál feléledt.

Nem tudom újraépíteni a pecséteket – gondolta Khadgar kétségbeesetten. El se tudta képzelni, mekkora erő kell ahhoz, hogy ezt elérje. Ezért futott.

Napfény áradt be az előttük lévő bejáraton. Maiev érte el elsőnek, és észak felé fordult. – Visszatérek a páncélterembe! Vond el őket tőlem!

Khadgar keletnek tartott. – Sok szerencsét, Warden!

– Küzdj és halj meg becsülettel, Főmágus!

A férfi szélesre tárta karjait, és az égbe repült varjúként, miközben mágiájával káprázatos fényeket és hangokat hozott létre.

Sikerült a trükk. Rikoltó kórus hangja támadt fel mögötte. Megkockáztatta, hogy hátranézzen. A föld már gyötrődött, és egy olyan hatalmas sereg nyüzsgött rajta, amely készen állt arra, hogy meghódítson mindent. Az ég elsötétült, elrejtőzve a szigetről felszálló zöld füst egyre növekvő tornya mögé. Khadgar egy ismerős alakot vett észre. Khadgar a pokol közepén lebegett, nevetése kísérte azokat a szörnyűségeket, amelyeket szabadon eresztett. Khadgarra mutatott. Szárnyas démonok raja sietett engedelmeskedni. Khadgar küzdött, hogy még gyorsabb legyen. A Légió erői keményen üldözni fogják. Ezzel talán Maiev és a Watcherjei megkaphatják a számukra szükséges időt.

Vagy nem.

De a nő visszajött. Ez egy apró győzelem volt a sok kudarc mellett, de kétségtelenül győzelem volt.

Elkapott egy széllökést, és hagyta, hogy felkapja őt az égbe. Ez már nem Maievről szólt. Vagy Khadgaról. Még csak nem is Gul’danról.

Kell lennie egy útnak, amivel megállíthatják a Légiót.

Khadgar kudarcot vallott. Válaszokra volt szüksége. Segítségre volt szüksége. Ha itt marad, semmi mást nem tehet, csak meghalhat.

Ezért továbbrepült. A démonok nem mutatták jelét, hogy lassítanának, még akkor sem, amikor a nyílt óceán felett siklott maga mögött hagyva a Törött Szigeteket. Figyelmezteti a Kirin Tort. A Szövetséget és a Hordát. Mindenkit. Válaszolni fognak a hívására, ahogy Maiev tette.

Hinnie kellett ebben.

A nagy rémálom elkezdődött, és egyedül senki se fog tudni felébredni belőle Azerothon.

VÉGE

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

One thought on “Sargeras Sírja 4. – Egyedül állni /Robert Brooks novellája/

  • 2016-12-28 at 8:50 du.
    Permalink

    Ez eszméletlen jó,örülök hogy valaki ezeket lefordítja hogy mi is átélhessük a cselekmény minden mozzanatát.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.