Truthguard, az igazság védője – a Protection paladinok fegyvere

Sokan próbálták megtörni Turthguardot. Vrykul harcosok, hatalmas óriások, még az Old Godok átkozott szolgálói is. Ez a pajzs mindannyiukat elhárította, és még egy karcolás sem esett csillanó felületén.

De a Truthguard több, mint egy egyszerű fegyverzet. Ez az igazság, a nemesség és a becsület megtestesítése. Viseld ezt a fegyvert, hogy fáklyaként világítson a sötétségben. Vigyél fényt a reményvesztetteknek, és égesd fel az árnyakat, amelyek halállal és kétségbeeséssel akarják beborítani világodat.

1. rész

Earthen versek és vrykul epikus sagák mesélnek a háború idejében feltűnt Truthguardról, amikor vasból kovácsolt seregek masíroztak végig északon, amibe még a hegyek is beleremegtek.

Ennek a háborúnak a fő kiváltói a félelmetes Winterskorn vrykulok voltak. A céljuk az volt, hogy uralmuk alá hajtsák az Ulduar körüli területeket, és mindenkit kardélre hányjanak, aki szembeszáll velük. A Winterskorn olyan nép volt, amelynek tagjai kedvelték az erőszakot, és Yrgrim mindenki másnál jobban kedvelte. A klán véres csatasorjában állt, és brutális rajtaütéseket vezetett a jótermészetű earthenek ellen, akik ezen a vidéken laktak.

Különös, hogy valaki, aki ennyire kedvelte az önkényes erőszakot, egy nap a Truthguardot viselje, az igazság és becsület szimbólumát. De az utak, amiket a végzet sző, sokszor különösek.

2. rész

A Winterskorn Háborúnak nevezett earthen táblagyűjteményből:

“A pajzsoknak verődő kardok csengése villámcsapásként zengett a barlangban. A Winterskornok megbűvölt pengéi könnyedén átvágták az erathenek kőbőrét, lábakat vágtak le, és fejeket hullattak a földre.

Amikor a Winterskornok körülvették a néhány életben maradt earthent a barlang hátuljában, a vrykulok vezetője előretört kardját támadásra tartva. Teste azonban még azelőtt kettévált, hogy elérhette volna áldozatát.

Egy másik Winterskorn vágta le. Aztán olyan gyorsan mozgott, mint a villám, hogy kardjával keresztülvágjon többi harcos társán is.

– Kövessetek engem és éljetek – mondta a vrykul az utolsó társa halála után. – Maradjatok és ez a hely lesz a sírotok.

Később az earthenek megkérdezték Yrgrimet, hogy miért mentette meg őket.

– A csata felnyitotta a szememet, és megláttam az igazságot – felelte Yrgrim. – Ölni az ölés kedvéért… hódítani a hódítás kedvéért… ezekben a dolgokban semmi becsületesség nincs. Csak szégyen és megbánás.”

3. rész

Yrgrim az earthen túlélőket Tyr Őrzőhöz vezette, az egyetlen személyhez, akiről úgy hitte, hogy meg tudja őket menteni a Winterskornoktól. A vrykul harcos nem várt jutalmat tettéért cserébe. Éppen ellenkezőleg. Yrgrim olyan sok ártatlan earthent ölt meg, hogy azt gondolta, Tyr ki fogja végezni bűneiért.

Az egyik vrykul legenda szerint Tyr ezekkel a szavakkal szólt Yrgrimhez: – Nem tudom lemosni a vért a kezedről. Senki se tudja. Csupán egy utat tudok mutatni neked előre. Állj mellém.Vadászd le az átkozottakat ugyanazzal az elszántsággal, ahogy egykor az eartheneket vadásztad. Ha ezt megteszed, megleled a feloldozás felé vezető utat.

Azon a napon Yrgrim esküt tett az iker holdakra, hogy Tyrt fogja szolgálni és eleget tesz nemes elveinek. Cserébe az őrző a vrykult egy semmihez sem fogható pajzzsal ajándékozta meg.

A neve Truthguard, vagyis Igazságvédő volt.

4. rész

A Truthguard kovácsolása című vrykul sagából:

– Archaedas Őrzőnek három csapásába került, hogy megformálja Truthguardot. Az első pörölycsapással magmafolyók áradtak meg a jeges hegyekben. A másodikkal az ég üvöltött és villámok borították lángra az eget. A harmadikkal egyetlen napsugár tört át a viharfelhőkön és Turthguard felületére suttogott.

A távolból Tyr őrző és Ironaya, az óriásnő figyelték a munkát. Mindketten adtak valamit magukból a Truthguardnak. Tyr egy darabot vésett le ezüst kezéből, hogy az igazság erejével ruházza fel a pajzsot. Ironaya egy kőlemezt vágott ki a bőréből, és a védelem rúnáival díszítette fel.

5. rész

Turthguard a Winterskorn Háború utolsó napjaiban látott először csatát.

Miközben olyan earthenek után kutatott a fagyott pusztaságokon, akiket biztonságba kellett vezetnie, egy kisebb portyázó Winterskorn csapatba botlott. A vrykulok ismerték ezt a “dezertőrt”. Yrgrim nevét szidalmazták, és a véréért kiáltottak.

Yrgrim egy kihívást ajánlott nekik nyugodtan: ha bármelyik vrykul képes kiütni kezéből a pajzsot, akkor megadja magát. Ha a Winterskornok nem járnak sikerrel, akkor leeresztik fegyvereiket és meghallgatják Yrgrim szavait.

A vrykulok egymás után rontottak neki Yrgrimnek, de megbűvölt pengéik úgy pattantak le Truthguardról, hogy még egy horpadást sem ejtettek rajta.

– Azért vallottatok kudarcot, mert kegyetlenségből és jogtalanul harcoltok – modnta Yrgrim a zavart vrykuloknak. – Amíg ilyen elátkozott gondolatok irányítják a kezeiteket, sose váltok olyan bajnokokká, amilyenek lenni szeretnétek. – Aztán elmesélte nekik mindazt, amit Tyrtól megtudott az igazság nemes elveiről, amelyek most már kormányozták az ő életét.

És a vrykulok egymás után csatlakoztak Yrgrimhez és megbűvölt pengéiket az ő céljának szentelték.

6. rész

A Winterskorn Háború csupán tünete volt egy sokkal súlyosabb problémának: Loken Őrzőnek. Az őrző a sötétség áldozata lett, és számos őrzőtársát bebörtönözte Ulduar megszentelt falai között. De miért tett ilyen szörnyű dolgokat? Mi vezethette arra az egykor annyira nemes Lokent, hogy visszaéljen hatalmával.

A Truthguard megtalálta a kérdésekre a választ.

Tyr megbízásából Yrgrim Ulduar pereméig lopakodott pajzsával, és Loken szolgáinak egy kis csoportjával szállt szembe. A csoportban volt néhány hatalmas tűzóriás is. Mások vasbőrű vrykulok voltak, akiknek egyetlen célja a halálosztás volt. Yrgrim legyőzte mindannyiukat. Amikor ellenfelei térdre hullottak, arra kényszerítette őket, hogy nézzék meg képmásukat Truthguard felületén.

A pajzs igaz ereje elolvasztotta az elméjüket elborító hazugságokat és féligazságokat. Akkor látták meg az első alkalommal, hogy Loken a bábjaiként használta őket. Yrgrim ellenfelei számos részletet elárultak a bukott őrzőről, de az egyik nyugtalanítóbb volt az összes többinél…

Loken Yogg-Saron, a rosszindulatú Old God szolgája lett, aki Ulduarban volt bebörtönözve.

7. rész

Kivonat a törpök eredetéről szóló befejezetlen könyvből, amit Archesonus Királyi Történész írt:

“Tyr megesküdött arra, hogy legyőzi Loken Őrzőt, de idő kellett a terv elkészítésére. Emellett menedéket kellett találnia az Ulduar körül élő earthenek, mechagnómok és vrykulok számára. Miközben Tyr ezeket a lényeket délre vezette egy biztonságot menedék után kutatva, hűséges szolgáját, Yrgrimet arra utasította, hogy maradjon hátra. A nemes vrykul fogja visszatartani Loken szolgáit, akik megpróbálták megakadályozni a szökevények elmenekülését.

Yrgrim, kezében a híres Truthguarddal, engedelmeskedett mesterének. Ez volt az utolsó alkalom, hogy élve látta Tyrt.

Hamarosan három tűzóriás jelent meg, hogy a menekülteket levadássza, de Yrgrim útjukat állta. Rátámadtak a magányos vrykulra, és megdöngették Truthguardot. De még az óriások ökle sem tudta behorpasztani a pajzsot.

Yrgrim megvárta, amíg ellenségei kifárasztják magukat a Truthguard elleni támadásokban, aztán ő lendült támadásba. A pajzsot addig ütötte neki az óriásoknak, amíg azok olvasztott testei szét nem porladtak, és vérük tűzfolyóként nem száguldott át a földeken.”

8. rész

Miközben Yrgrim a tűzóriásokkal harcolt, Loken őrző olyan ősi szörnyetegeket eresztett szabadon, amelyek eddig Ulduarban voltak elzárva. Ők voltak a C’Thraxxik, az Old Godok óriási szolgálói. Előbújtak földalatti termeikből, és könnyedén átsiklottak Yrgrimen, készen arra, hogy kivégezzék Tyrt és az ő szedett-vedett követőit.

Yrgrim érezte a C’Thraxik ördögi lelkét, ahogy elkerülték őt, és dél felé futott, hogy üldözőbe vegye a lényeket. Mire végre utolérte őket, már túl késő volt…

Tyr egyedül szállt szembe a C’Thraxxikkal, és megfizette a végső árat is azért, hogy legyőzze őket. Követői vitéz önfeláldozásának helét Tyr’s Fallnak (Tyr Eleste) nevezték el, amelyet aztán a vrykul nyelv “Tirisfalra” fordított.

9. rész

Yrgrim eresztette le az első követ a sírra, amely Tyr végső nyughelyeként szolgált. Szövetségeseivel együtt csendben dolgozott az építményen, szívük keserédes hódolattal volt tele. Amikora munka elkészült, a menekültek tovább indultak dél felé, hogy egy biztonságos menedéket találjanak, de Yrgrim nem követte őket.

Truthguardot belevágta a földbe, és megesküdött, hogy őrt áll mestere sírjánál. Ez volt a legkevesebb, amit tehetett azért, hogy megtisztelje Tyr önfeláldozását. Yrgrim döntése más vrykulokat is arra indított, hogy csatlakozzanak hozzá.

10. rész

Sok-sok éven át maradt Tirisfalban Yrgrim a Truthguarddal az oldalán. Arra sürgette társait, hogy az igazság és a nemesség iránt kötelezzék el magukat, ahogyan ő tette. Így Tyr elképzelései nemcsak történetekben fog fennmaradni. Tovább élnek majd Yrgrim és a többi vrykul tettében.

Amikor Yrgrim megtanított a tirisfali vrykuloknak mindazt, amit tudott, otthagyta a környéket. Csatái megnyirbálták fémes bőrét, és alig várta, hogy egy olyan nemes bajnokra bukkanjon, akinek átadhatja Truthguardot.

Yrgrim küldetése végül őt és nemes pajzsát a Stormheimnek nevezett földre vezette.

11. rész

Stormheim számos hatalmas vrykul otthona volt, és Yrgrim biztos volt benne, hogy itt találni fog valakit, aki alkalmas lesz arra, hogy a Truthguardot viselje. Egy arénát épített, ahol a helyi harcosok jellemét tehetette próbára. Egyik kihívó a másik után nézett szembe Yrgrimmel, de egyik sem tudott megfelelni magas szintű elvárásainak.

Idővel senki se maradt, aki szembenézhetett volna Yrgrim próbáival. Elhagyta az arénát, de a keresést nem hagyta abba. Abba a reménybe kapaszkodott, hogy egy nap rábukkan majd az örökösére.

Yrgrim egy hatalmas sírt épített és elzárta magát benne. Ott várt egy hősre. Valakire, kinek akarata erős, a szíve pedig tiszta. Valakire, aki méltó arra, hogy a Truthguardot viselje úgy, ahogy Tyr akarta.

Truthguard megszerzése

Azeroth paladinjai igyekeztek értékes relikviák és fegyverek után kutatni, amikor a Lángoló Légió ismét megtámadta Azerothot. Ennek érdekében igyekeztek minél többet megtudni az egykori Őrzőről, Tyrről és sorsáról is. A sírjában tett kutatásaik eredménye volt egy történet a királyok sírjáról Stormheimben, ahova csak azok léphetnek be, akik Tyr útját követik.

Az egyik paladin, aki méltónak bizonyult arra, hogy megpróbáljon bejutni a barlangba, Stormheimbe utazott és felkutatta a királyok sírját. Sikerült legyőznie az itt őrt álló védőket, és belépett a hatalmas építménybe. Ahogy egyre beljebb haladt a sírteremben, világító táblákra bukkant, amelyek a sír lakójának történetről szóltak.

“Tyr bukása után Yrgrim, az Igazságkereső segített társainak Tirisfalban, hogy bebiztosítsák megélhetésüket abban az új világban. Tudva, hogy fajtájának más tagjai északra menekültek, elindult, hogy megkeresse őket, és remélte, hogy talál valakit, aki érdemes arra, hogy fegyverzetét megörökölje. Végül rábukkant Stormheimre, és népének itteni erős leszármazottaira. Olyan egyének voltak, akik közül talán találhat valaki alkalmast.”

“Egy kőszigeten Yrgrim egy arénát épített. Kijelentette társainak, hogy olyan örököst keres, aki testben és lélekben erős, szívében pedig tiszta. Próbákat kell kiállnia annak, aki meg akarja szerezni a fegyvert. Számos kemény harcos és sárkánylovas felelt Yrgrim kihvására, de mind kudarccal és halállal találkoztak. Yrgrim éveken át felelt a kihívásokra, mígnem a kihívók többé már nem jöttek.”

“Itt fekszik Yrgrim, eltökélten és türelmesen. Sose hajolt meg a nagy ellenség átkának, így olyan erős maradt, mint a régi idők vrykuljai. Ős és a kihívása vár téged.”

A paladin végül eljutott Truthguard Szentélyébe, ahol Yrgrim várt rá, hogy hosszú-hosszú idő elteltével ismét megpróbálkozzon valaki eleget tenni az ő próbatételeinek. Így köszöntötte a beérkezőt:

– Üdvözöllek, Ajtók Nyitója, aki első vagy ezen a helyen. Tyr bajnoka vagyuk, és meglátjuk, méltó vagy-e arra, hogy az ő pajzsát viseljed.

– Régóta várok már valaki hozzád hasonlóra. Érzem, hogy te vagy a vér és van szíved. Szállj velem szembe a csatában, és leteszteljük erődet.

A paladin felkészült, majd támadott. Tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen szükség volt a fegyverre a Légióval szemben. Ha olyan legendás, mint ahogy tartják, akkor ereje sokat segíthet Azeroth védelmezésében. A harc hosszú volt és fárasztó, hiszen Yrgrim az ősi vrykulok egyike volt, rettentő erővel. Végül azonban a bátor paladin hős, aki először jutott el a szentélybe, győzedelmeskedett a bajnok felett.

– Legyőztél. Méltó vagy. Ha Tyr még élne, akkor a bajnokának választana. Ezennel neked adom a Truthguardot. Használd arra, hogy megvédd Azerothot az ellenségeitől.

– Én már fáradt vagyok. Mivel megtaláltam méltó örökösömet, hosszú virrasztásom véget érhet. Vigyázz magadra, bajnok. Harcolj mindig az igazságért. Tyr nevében.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).