Az elfek újraegyesülése

Aki esetleg nincs tisztában a különböző elf fajok eredetével, azoknak ezt és ezt a bejegyzést ajánlom bevezetőként.

A Suramar küldetéslánc folyamatosan feltárja az ősi elfek történelmét a Burning Legion eljövetele és a Well of Eternity elpusztítása előtti korszakból, és bemutatja, hogy milyenek is voltak ezek az elfek és milyen volt a társadalmuk. Megérthetjük, hogy a ma ismert elfek valaha mind egyetlen nép tagjai volt. Azok tulajdonságok, amelyek ma a Night elfeket, Blood elfeket, High elfeket, vagy akár a Nightborne-okat jellemzik, valaha az összes elfet jellemezték. Egyetlen Elf nemzet volt, amely az akkori Kalimdor teljes területén elhelyezkedett, amely magába foglalta a mai Northrendet, Kalimdort és az Eastern Kingdomsot, és a mai összes elf nép ennek az egyetlen nemzetnek a leszármazottja.

Még a hatalmas Suramar, amely első ránézésre változatlan formában átvészelte a Sunderinget és az azt követő 10.000 évet, valójában az is jelentősen más, mint egykor volt. Már nem a Kal’doreiek ékköve, nem az ő óriási és kiterjedt nemzetük része, ehelyett Suramar egy vízen hánykolódó, üvegbe zárt város, amely sodródott az időben egészen a modern korig, és lakói nem egyetlen ember, nem is egy idea, hanem egy mágikus alkotás szolgálatának szentelték magukat. A Nightwell hozta létre a Nightborne-okat – a Shal’doreiek nem néznének így ki ma, ha nem lettek volna az elmúlt tízezer évben a Nightwell közvetlen közelében.

Az utolsó alkalom, hogy egyek voltak

A War of the Ancients (Ősök Háborúja) eseményeiről korábban már születtek posztok. Most csak annyit jegyzek meg, hogy az ősi konfliktus előtt nem léteztek más elfek, csak a Kal’doreiek. A Quel’doreiek nem volt elkülönült nép, csak egy kaszt, amely magát a Night elfek kormányzó elitjének tartotta. (Lehet azon vitatkozni, hogy vajon a Night elf, vagyis Éjelf megfelelő fordítása-e a Kal’dorei szónak, amely Darnassian nyelven azt jelenti: a csillagok gyermekei.) Nem voltak még nagák, Sin’doreiek és Shal’doreiek. Évezredeken keresztül a Night elfek erős és jelentős nemzetté nőttek, legyőzték a Troll Birodalmakat, meggátolták a Moguk térhódítását, majd végül elidegenítették maguktól a Pandareneket azzal, hogy teljesen az arcane mágiának szentelték magukat. Az ősi Elfek számára a mágia átvitt értelemben ételük és italuk volt, Azeroth világa feletti uralmuk pedig bebiztosított.

Még úgy is, hogy voltak a Night elf társadalomban olyanok, akik megpróbáltak visszatérni régi természetimádó életmódjukhoz és Elune, a holdistennő tiszteletéhez, a társadalom egésze egyre jobban az arcane erejének áldozták magukat, amelyhez olyan könnyen hozzáférhettek a Well of Eternityből. A Well volt az, ami létrehozta az Elfeket – bár már egyetlen Elf sem tudta, hogy kik voltak, még mielőtt ennek a mágikus csillogó tónak a partjára letelepedtek, mindannyian tudták, hogy ennek a víznek a gyermekei, és úgy hitték, hogy napközben maga Elune is a Wellben alszik. A Well és annak ereje iránti megszállottságuk az évezredek során oda vezetett, hogy nagyszerű városokat és büszke településeket hoztak létre.Mindez megváltozott, amikor Azshara került hatalomra, és megbízta hűséges Highborne szolgáit, hogy aknázzák ki a Well titkait. Xavius, a varázslók vezetője kapcsolatba lépett aztán magával Sargeras-szal, aki a saját érdekei miatt kutatta Azerothot és a Well erejét. Xavius Azsharát a Wellhez vezette, hogy kapcsolatba léphessen a Bukott Titánnal, és annak elképzelhetetlenül hatalmas erejét magához alkalmas társnak látta, és ezzel megpecsételte népe sorsát. És habár az Elfek túlélték a War of the Ancientset, nem lehet azon vitatkozni, hogy ez megváltoztatta őket. Az elfek minden egyes csoportja, akik túlélték a Sunderinget, egy teljesen másmilyen világba került, és ehhez alkalmazkodniuk kellett.

Az utak, amelyeket választottak

El kell mondani, hogy a modern Night Elfek, habár fizikailag nagyon hasonlóan néznek, mint ahogyan Azshara Királynő idejében kinéztek, mégis egy teljesen más kultúra és társadalom. Habár vezetőségük számos tagja (Maiev Shadowsong, Jarod Shadowsong, Malfurion Stormrage, Shandris Feathermoon és Tyrande Whisperwind) Suramarból származik, szinte felismerhetetlenek azon suramari Nightborne-ok számára, akikkel találkoztak. Elisande a Night elfeket barbároknak hívta, amikor találkozott velük, és nem meglepő, hogy így látta. Az arcane mágia szinte teljes elutasítása a Kal’dorei társadalom részéről totálisan eltérővé változtatta őket a Sundering előtt élt Night elfektől. Ezeknek a Night elfeknek nem voltak kecses, mágikus városai – a Harmadik Háború után felépített Darnassus megalapítása előtt egyáltalán városnak nevezhető night elf település sem igazán volt. Feralastól Winterspringig terjedően éltek Kalimdoron, ahol Hyjal volt társadalmuk spirituális központja, és Moonglade volt a Barrow Densben nyugvó druidák pihenőhelye.

Eközben Quel’dorei kuzinjaik, akik képtelenek voltak felhagyni a mágiával, vagy az ősi Eldre’Thalasban éltek (ahonnan majd tízezer év elteltével bújnak elő, amikor Deathwing Shatteringje egy újabb katasztrófát jelent Azeroth számára), vagy száműzték őket a Night Elfek földjeiről, és keletre hajóztak, ahol egy új nemzetet hoztak létre Quel’Thalasban. Ezek a High Elfek (nemes elfek) egy új erőforrást hoztak maguknak létre, amelyet Sunwellnek (Napkút) neveztek el, és amely az elkövetkező évek során annyira átformálta őket, míg fizikailag is eltávolódtak Night Elf kuzinjaiktól. A modern Quel’doreiek és a számban jelentősebb Sin’doreiek (Blood elfek, vagy vérelfek) nemzete ebből a Dath’Remar Sunstrider által vezetett kivonulásból ered.

Ezalatt Suramar Cityben az Elisande és hűséges követői – akik Azshara parancsát követve relikviák után vadásztak – által létrehozott búra megmentette a várost a Well of Eternity robbanásának világméretű pusztításától. Az egyik relikvia, az Eye of Aman’Thul felhasználásával Elisande létrehozta a Nightwellt (Éjkút), hogy helyettesítse a Well of Eternityt, és ne csak mágiával lássa el népét a Well elpusztulása után, hanem élelemmel is, hiszen be voltak zárva a városba. Úgy tűnik, hogy a Nightwell ereje még az idő felett is hatalmat gyakorol, amely megmagyarázná, hogy a lakosok hogyan élhettek át tízezer évet anélkül, hogy a Dragon Aspectek által a Night elfeknek adományozott halhatatlanságból részesültek volna. A Nordrassil Világfát megáldó Nozdormu áldása abból ered, hogy Aman’Thul az idő feletti uralmat adományozta neki és a bronz sárkánynemzetségnek, így az Eye of Aman’Thul hasonló erővel rendelkezhet.

Így évezredeken keresztül az Elf népek szétszórva éltek. Akik úgy döntöttek, hogy megtartják az Arcane mágiát, azokat egy másik kontinensre száműzték, vagy elszigetelték magukat Dire Maulban, ahol egy foglyul ejtett démonból szívták ki a létükhöz szükséges mágiát. A nagyrészt mágikus Shal’doreiek (ami a suramari dialektus, a Shalassian szerint az éj gyermekeit jelenti) egy buborékba börtönözték be magukat, és teljesen a Nightwellhez kötötték magukat. A megmaradt Night Elfek pedig teljesen felhagytak az Arcane mágiával, így azonban még akkor sem tudtak volna fenntartani egy hatalmas birodalmat, mégha akartak is volna. Ehelyett Elune ereje és az új druidák természeti mágiája felé fordultak, és olyasfajta egyensúlyt próbáltak elérni, ami a múltban a mágusoknak nem sikerült.

Minden út Suramarba vezet

Meglepő módon úgy tűnik, hogy a Burning Legion visszatérése (ami ugyanaz a kozmikus démon-sereg, amely tízezer évvel ezelőtt olyan alaposan széttörte az Elf egséget) lesz az, ami újra összehozza Azeroth elf lakóit. Minden Gul’dan Suramarba érkezésével és azzal kezdődött, hogy Elisande úgy döntött, inkább szövetkezik a Legionnel, mintsem hogy hagyja népét elpusztítani. A Nightwell segítségével Elisande a jövőt kutatta, hogy van-e bármilyen mód legyőzni a Légiót, hogy megőrizze népét, ahogy tette azt már évezredek óta… de az idő feletti minden ereje segítségével sem tudott más megoldást találni, mint a megadást. Egyetlen általa előrelátott út sem vezetett népe számára a jövőbe, csak az, amelyikben Legionnek dolgozik, ezért tízezer évvel azután, hogy úgy döntött, ellenáll Azsharának és a Legionnek, mégis az együttműködést választotta.

ThalyssrainShadow-Header-012317

Ez a döntés vezetett minden ezt követő döntéshez – Thalyssra puccskísérletéhez, kudarcához, ami miatt majdnem meghalt, száműzetéséhez Suramarból és Nightfallenné való válásához. És az eseményeknek ezen láncolata nélkül Thalyssra soha nem kért volna segítséget a külvilágtól. Enélkül ki tudja, mi történt volna? Valószínű, hogy Thalyssra lett volna Suramar egyik parancsnoka azzal, hogy a Legion ott táborozik a küszöbükön és senki nem tud segíteni nekik, és ugyanúgy a pusztulás várt volna rájuk, ahogy Elisande-ra. Bizonyos szempontból Elisande-nak igaza volt, mivel semmiképpen se láthatta előre a körülmények azon útját, amelyek azon döntésétől vezettek, hogy a Legionnek dolgozik. Nem láthatta előre tízezer évvel ezelőtt sem a döntéseket, amelyeket majd meghoz, és azt, hogy végül ő maga árulja majd el népét abbéli kétségbeesésében, hogy megmentse őket.

Ahogy azt se képzelhette el, hogy a Kirin Tor egy bajnokot küld Thalyssrához, aki segít neki egyesíteni a Nightfalleneket és a Nightborne disszidánsokat, hogy szövetséget kötnek Val’Sharah menekültjeivel és a megmaradt Moon Guardokkal. És aztán nem képzelhette el az abszolút elképzelhetetlent – a Sin’doreiek érkezését Liadrin vezetése alatt, a Quel’doreiek érkezését Vereesa Windrunner zászlója alatt, és a darnassusi Night elfek érkezését a született suramari Tyrande Whisperwind irányítása alatt. Azt, hogy Thalyssra Nightfallenjeivel és Suramar Nightborne szökevényeivel együtt ezek a különálló csapatok együtt vonulnak Suramar elé, hogy megbuktassák Elisande-ot, és megakadályozzák, hogy a Legion használja a Nightwellt, ami mindvégig a tervük volt attól a pillanattól kezdve, hogy Gul’dan megérkezett Suramarba és megtette ajánlatát Elisande-nak.

Mit rejt a jövő az Elfek számára? Nem valószínű, hogy ez a pillanatnyi együttműködés be tudja gyógyítani az ősrégi töréseket. Valószínűleg soha nem lesz igazi megbékélés a csillagok, a nemes származás, a vér és az éjszaka gyermekei között. De Suramar tornyainál történt valami, amire több mint tízezer éve nem volt példa. Egy Elf sereg megtagadja a Legiont és egyként harcol ellene, köszönhetően Azeroth-hoz fűződő ősi gyökeieknek és közös vérüknek. Ha csak egy pillanatra is, de az Elfek félretették azokat a dolgokat, amik elválasztották őket, és ehelyett azt választották, hogy együtt dacolnak az ellenséggel. De lehet, hogy ez nem fog jelenteni semmit a jövőre nézve.

Majd meglátjuk. Végülis még maga Elisande sem láthatta, hogy ez fog történni.

(Forrás: Matthew Rossi: The Reunion of the Elves /Blizzardwatch Know your lore/)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).