Az Old Godok és a Sundering

A Pantheon akkor, amikor úgy döntött, bebörtönözi az Old Godokat, az egyetlen lehetséges döntést hozta. Y’Shaarj halála bebizonyította, hogyha a többieket is megpróbálják eltávolítani, az tovább veszélyeztetné, sőt, valószínűleg meg is ölné Azeroth világ-lelkét – és ez volt az utolsó dolog, amit a Titánok akartak. De azzal, hogy bebörtönözték az Old Godokat, a Titánok önkéntelenül is végleg megváltoztatták az evolúció folyamatát Azerothon.

A Curse of Flesh /Hús Átka/

Habár a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) eredetileg egy seb volt, egyúttal áldás is volt az Azeroth felszínét járó lények számára. A rejtélyes, nagyerejű energiák, amik a Wellből sugároztak ki, táplálták és siettették a növekedést és az evolúciót a világon. A titán-koholtak (Titan-forged), akiket azért hagytak hátra, hogy óvják a világot, segítettek kialakítani és nevelni ezt az életet, de az evolúció alól ők sem voltak mentesek.

Amikor a Pantheont megölte Sargeras, Norgannon egy olyan varázslatot hajtott végre, amellyel szellemüket és utolsó erejüket Azeroth-ra küldte. Ott megszállták az Őrzőket (keeper), akik az Old Godok börtönei felett őrködtek. A titánok szellemének érkezése hatalmas zavart okozott az Őrzőkben, akik nem ismerték fel, hogy mi történt pontosan. Yogg-Saron kihasználta ezt a zavart, meggyengítette fogvatartóit és sikerült kiszöknie. Börtönéből az Old God megfertőzte a Forge of Willst a Curse of Flesh-sel (Hús Átka).

A Curse of Flesh-t kifejezetten arra fejlesztette ki, hogy szép lassan a Titánok kő- és fémteremtményeiből hús-vér lények váljanak. Nemcsak a fertőzött Forge of Wills-szel alkotott titán-koholtakat érintette, de idővel a titán-koholtak korábbi generációi között is elterjedt.

Evolúciós láncolat

Emberek, törpök, gnómok, moguk és tol’virok – eredetileg mindannyiuknak titán-koholtak voltak az őseik. Mindannyiukat fizikailag is átformálta a Curse of Flesh. Eredetileg azért, hogy “gyorsítsa az asszimilációt”, habár, hogy ez a furcsa mondat pontosan mit jelent, azt még ma sem tudjuk. Egy dolog azonban biztos – Azeroth titán-koholtjai soha nem lettek azok, akik korábban voltak.

Eközben a Well of Eternity is megtette a maga evolúciós hatását. A Night Elfek eredetileg Dark Trolloknak, sötét trolloknak születtek, de letelepedtek a Well of Eternity partján. Ott végül egy olyan civilizációt építettek fel, amely mellett az összes többi eltörpült – egy olyat, ami még a hatalmas Zandalari Birodalmat is térdre kényszerítette.

Mivel olyan sok időt töltöttek a Well of Eternity partjainál, a kaldoreiek idővel megtanulták, hogy hogyan használják az arcane erejét. Ez olyasfajta mágia volt, amilyennel a trollok korábban még soha nem találkoztak. Ezzel automatikusan a Night Elfek kerültek előnybe. Sikeresen visszaszorították a trollokat, és új területeket szereztek a maguk számára virágzó birodalmuk nevében.

War of the Ancients (Ősök Háborúja)

De semmilyen tudás vagy mágikus képesség nem tudta felkészíteni a kaldoreieket arra, ami végül bekövetkezett. Azshara Királynő irányította népét, és a mágia használatára biztatta őket. A nemesség mágiára legfogékonyabb tagjait maga mellé gyűjtötte, mint szeretett Highborne-jait. Az arcane tudást kutatva és gyakorolva az Highborne-ok végül felkeltették Sargeras figyelmét.

Sargeras Azeroth után kutatott. Nem hagyhatta, hogy egy erős világ-lélek, amelyet az Old Godok megfertőztek, a Void kezébe kerüljön. Ezért megszólította Azsharát és tanácsadóját, Xaviust úgy, hogy magát egy istennek állította be. És ők hittek neki. Sikerült kihasználnia a gyengeségüket azzal, hogy elmondhatatlan hatalmat ígért nekik egy apró szívességért cserébe – egy portálért, ami lehetővé teszi, hogy ő maga Azeroth-ra léphessen.

Az eredmény egy olyan háború lett, amely örökre megváltoztatta a világ képét. Habár a Highborne-ok egyetértettek szeretett Királynőjük tervével, a kaldoreiek többi része nem. Ahogy Sargeras seregei berobbantak a portálon át, zűrzavart és felfordulást okozva, az ellenálló kaldoreiek igyekeztek megállítani őket. Hamarosan Azeroth Wild Godjai (Vad Istenek) is csatlakoztak a háborúhoz világuk jövőjéért harcolva.

Nem voltak egyedül.

A Dragon Soul (Sárkánylélek)

Régen, sokkal régebben, mint ahogyan a Night Elfek megjelentek volna, Azeroth rendezésének hajnalán Tyr Őrző öt proto-sárkányt ruházott fel a Pantheon hatalmával, és Azeroth védelmével bízta meg őket. Ez az öt Aspektus mindegyike Azeroth létének különböző aspektusai felett viselt hatalmat. Alexstrasza felügyelte az életet, Ysera az Emerald Dreamet és a természet erőit, Malygos a mágiát, Nozdormu az időt, Neltharion pedig a föld mélyét.

Sajnos az Old Godok éppen a föld mélyén voltak bebörtönözve – és sikerült is megrontaniuk a Föld-Védőt. Elmondhatatlan hatalomról suttogtak neki, olyan hatalomról, ami az övé lehet, ha kész őket szolgálni. A suttogásoktól megőrült Neltharion azt tette, amit mondtak neki, és egy Dragon Soulnak (Sárkánylélek) nevezett aranyszínű lemezt alkotott. Elmondta a többi Aspektusnak, hogy ez a lemez azt a célt szolgálja, hogy véget vessen a Légió inváziójának, és arra kérte őket, hogy ruházzák fel a saját hatalmukkal.

És a Légió elleni csata hevében Neltharion a saját társai ellen fordult. Arra használta a Dragon Soult, hogy kaldoreit, démont és sárkányt egyaránt megöljön. Magát Deathwing the Destroyernek (Halálszárny, a Pusztító) nevezte, majd az egykori Aspektus visszatért erődjébe, markában fogva a Dragon Soult, amit ettől kezdve inkább Demon Soulnak (Démonlélek) neveztek.

A Sundering (Hasadás)

Azért, hogy megmentse népét, Malfurion Stormrage-nek sikerült belopóznia és ellopnia a Demon Soult Deathwingtől. Habár sikerrel járt, ezután az aranylemezt a saját fivére, Illidan lopta el és egyenesen a Burning Legionhöz vitte. Ott ennek segítségével akarták annyi energiával ellátni a portált, ami elég lett volna ahhoz, hogy Sargeras végre Azeroth-ra érkezzen.

De Malfurionnak sikerült megszakítania a varázslatot, és ezzel akaratlanul is egy lánc-reakciót indított be. Elpusztította a portált és a Well of Eternityt is. A bekövetkező robbanás miatt Azeroth óceánjai elöntötték Kalimdor közepét, és egy állandóan forgó, baljós örvényt hoztak létre – a Maelstromot (Viharörvény), ahogy ma ismerjük. Emellett a hatalmas óceán az ősi Kalimdor egy részét is elnyelte.

Amikor a Sundering véget ért, és a világ ismét megnyugodott, Azeroth új arcot viselt. Kalimdor már nem volt egy egységes őskontinens, helyette sok apró darabra hullott. Azeroth egykori mély sebének utolsó maradványa örökre ott örvénylett a Maelstromban – kivéve azt a néhány üvegcsényit, amelyet Illidan Stormrage a robbanás előtt kimenekített.

Az Old Godok munkája éppen csak elkezdődött. Legközelebb a következő ökológiai robbanást fogjuk megvizsgálni, ami nem is olyan régen történt, de legalább annyira kaotikus volt.

Forrás: Anne Stickney: The Old Gods and the Sundering /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..