Az Old Godok és a Sundering

A Pantheon akkor, amikor úgy döntött, bebörtönözi az Old Godokat, az egyetlen lehetséges döntést hozta. Y’Shaarj halála bebizonyította, hogyha a többieket is megpróbálják eltávolítani, az tovább veszélyeztetné, sőt, valószínűleg meg is ölné Azeroth világ-lelkét – és ez volt az utolsó dolog, amit a Titánok akartak. De azzal, hogy bebörtönözték az Old Godokat, a Titánok önkéntelenül is végleg megváltoztatták az evolúció folyamatát Azerothon.

A Curse of Flesh /Hús Átka/

Habár a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) eredetileg egy seb volt, egyúttal áldás is volt az Azeroth felszínét járó lények számára. A rejtélyes, nagyerejű energiák, amik a Wellből sugároztak ki, táplálták és siettették a növekedést és az evolúciót a világon. A titán-koholtak (Titan-forged), akiket azért hagytak hátra, hogy óvják a világot, segítettek kialakítani és nevelni ezt az életet, de az evolúció alól ők sem voltak mentesek.

Amikor a Pantheont megölte Sargeras, Norgannon egy olyan varázslatot hajtott végre, amellyel szellemüket és utolsó erejüket Azeroth-ra küldte. Ott megszállták az Őrzőket (keeper), akik az Old Godok börtönei felett őrködtek. A titánok szellemének érkezése hatalmas zavart okozott az Őrzőkben, akik nem ismerték fel, hogy mi történt pontosan. Yogg-Saron kihasználta ezt a zavart, meggyengítette fogvatartóit és sikerült kiszöknie. Börtönéből az Old God megfertőzte a Forge of Willst a Curse of Flesh-sel (Hús Átka).

A Curse of Flesh-t kifejezetten arra fejlesztette ki, hogy szép lassan a Titánok kő- és fémteremtményeiből hús-vér lények váljanak. Nemcsak a fertőzött Forge of Wills-szel alkotott titán-koholtakat érintette, de idővel a titán-koholtak korábbi generációi között is elterjedt.

Evolúciós láncolat

Emberek, törpök, gnómok, moguk és tol’virok – eredetileg mindannyiuknak titán-koholtak voltak az őseik. Mindannyiukat fizikailag is átformálta a Curse of Flesh. Eredetileg azért, hogy “gyorsítsa az asszimilációt”, habár, hogy ez a furcsa mondat pontosan mit jelent, azt még ma sem tudjuk. Egy dolog azonban biztos – Azeroth titán-koholtjai soha nem lettek azok, akik korábban voltak.

Eközben a Well of Eternity is megtette a maga evolúciós hatását. A Night Elfek eredetileg Dark Trolloknak, sötét trolloknak születtek, de letelepedtek a Well of Eternity partján. Ott végül egy olyan civilizációt építettek fel, amely mellett az összes többi eltörpült – egy olyat, ami még a hatalmas Zandalari Birodalmat is térdre kényszerítette.

Mivel olyan sok időt töltöttek a Well of Eternity partjainál, a kaldoreiek idővel megtanulták, hogy hogyan használják az arcane erejét. Ez olyasfajta mágia volt, amilyennel a trollok korábban még soha nem találkoztak. Ezzel automatikusan a Night Elfek kerültek előnybe. Sikeresen visszaszorították a trollokat, és új területeket szereztek a maguk számára virágzó birodalmuk nevében.

War of the Ancients (Ősök Háborúja)

De semmilyen tudás vagy mágikus képesség nem tudta felkészíteni a kaldoreieket arra, ami végül bekövetkezett. Azshara Királynő irányította népét, és a mágia használatára biztatta őket. A nemesség mágiára legfogékonyabb tagjait maga mellé gyűjtötte, mint szeretett Highborne-jait. Az arcane tudást kutatva és gyakorolva az Highborne-ok végül felkeltették Sargeras figyelmét.

Sargeras Azeroth után kutatott. Nem hagyhatta, hogy egy erős világ-lélek, amelyet az Old Godok megfertőztek, a Void kezébe kerüljön. Ezért megszólította Azsharát és tanácsadóját, Xaviust úgy, hogy magát egy istennek állította be. És ők hittek neki. Sikerült kihasználnia a gyengeségüket azzal, hogy elmondhatatlan hatalmat ígért nekik egy apró szívességért cserébe – egy portálért, ami lehetővé teszi, hogy ő maga Azeroth-ra léphessen.

Az eredmény egy olyan háború lett, amely örökre megváltoztatta a világ képét. Habár a Highborne-ok egyetértettek szeretett Királynőjük tervével, a kaldoreiek többi része nem. Ahogy Sargeras seregei berobbantak a portálon át, zűrzavart és felfordulást okozva, az ellenálló kaldoreiek igyekeztek megállítani őket. Hamarosan Azeroth Wild Godjai (Vad Istenek) is csatlakoztak a háborúhoz világuk jövőjéért harcolva.

Nem voltak egyedül.

A Dragon Soul (Sárkánylélek)

Régen, sokkal régebben, mint ahogyan a Night Elfek megjelentek volna, Azeroth rendezésének hajnalán Tyr Őrző öt proto-sárkányt ruházott fel a Pantheon hatalmával, és Azeroth védelmével bízta meg őket. Ez az öt Aspektus mindegyike Azeroth létének különböző aspektusai felett viselt hatalmat. Alexstrasza felügyelte az életet, Ysera az Emerald Dreamet és a természet erőit, Malygos a mágiát, Nozdormu az időt, Neltharion pedig a föld mélyét.

Sajnos az Old Godok éppen a föld mélyén voltak bebörtönözve – és sikerült is megrontaniuk a Föld-Védőt. Elmondhatatlan hatalomról suttogtak neki, olyan hatalomról, ami az övé lehet, ha kész őket szolgálni. A suttogásoktól megőrült Neltharion azt tette, amit mondtak neki, és egy Dragon Soulnak (Sárkánylélek) nevezett aranyszínű lemezt alkotott. Elmondta a többi Aspektusnak, hogy ez a lemez azt a célt szolgálja, hogy véget vessen a Légió inváziójának, és arra kérte őket, hogy ruházzák fel a saját hatalmukkal.

És a Légió elleni csata hevében Neltharion a saját társai ellen fordult. Arra használta a Dragon Soult, hogy kaldoreit, démont és sárkányt egyaránt megöljön. Magát Deathwing the Destroyernek (Halálszárny, a Pusztító) nevezte, majd az egykori Aspektus visszatért erődjébe, markában fogva a Dragon Soult, amit ettől kezdve inkább Demon Soulnak (Démonlélek) neveztek.

A Sundering (Hasadás)

Azért, hogy megmentse népét, Malfurion Stormrage-nek sikerült belopóznia és ellopnia a Demon Soult Deathwingtől. Habár sikerrel járt, ezután az aranylemezt a saját fivére, Illidan lopta el és egyenesen a Burning Legionhöz vitte. Ott ennek segítségével akarták annyi energiával ellátni a portált, ami elég lett volna ahhoz, hogy Sargeras végre Azeroth-ra érkezzen.

De Malfurionnak sikerült megszakítania a varázslatot, és ezzel akaratlanul is egy lánc-reakciót indított be. Elpusztította a portált és a Well of Eternityt is. A bekövetkező robbanás miatt Azeroth óceánjai elöntötték Kalimdor közepét, és egy állandóan forgó, baljós örvényt hoztak létre – a Maelstromot (Viharörvény), ahogy ma ismerjük. Emellett a hatalmas óceán az ősi Kalimdor egy részét is elnyelte.

Amikor a Sundering véget ért, és a világ ismét megnyugodott, Azeroth új arcot viselt. Kalimdor már nem volt egy egységes őskontinens, helyette sok apró darabra hullott. Azeroth egykori mély sebének utolsó maradványa örökre ott örvénylett a Maelstromban – kivéve azt a néhány üvegcsényit, amelyet Illidan Stormrage a robbanás előtt kimenekített.

Az Old Godok munkája éppen csak elkezdődött. Legközelebb a következő ökológiai robbanást fogjuk megvizsgálni, ami nem is olyan régen történt, de legalább annyira kaotikus volt.

Forrás: Anne Stickney: The Old Gods and the Sundering /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).