A Lightról és a Voidról

Lehet, hogy a Legion főleg a Burning Legion jelentette veszélyre fókuszál, azonban a kiegészítőben más, sötétebb ellenfeleket is találhatunk, ha figyelmesen hallgatunk a környezetünkre. Ott vannak Il’gynoth suttogásai az Emerald Nightmare raid során – de vannak más hangok is. A Shadow Priestek kapták az egyik leglenyűgözőbb Artifact fegyvert, Xal’atath-ot, a Balck Empire pengéjét. És habár megmondták, hogy ne hallgassunk azokra a hazugságokra, amiket a penge súg nekünk, mégis érdemes elgondolkodnunk rajta… vajon tényleg hazugságokat mond? Vagy mond olyan igazságokat is, amiket még nem fedeztünk fel teljesen az univerzumban?

A Black Empire (Fekete Birodalom) pengéje

Xal’atath eredete teljes mértékben sehol sincsen leírva, se elmagyarázva. Helyette számos elképzelés kering a fegyver körül. Vannak, akik úgy tartják, hogy egy elfeledett Old God maradványa, mások azt mondják, hogy Y’Shaarj egyik karma. Habár egyik elméletet se erősítették meg sose, azt tudjuk, hogy a penge eredete a Black Empire korára datálódik, amikor az Old Godok hatalmuk és erejük teljében voltak Azerothon.

És habár végül az Old Godokat leláncolták és elzárták, Xal’atath-nak sikerült elkerülnie ezt a végzetet. A következő évezredek során sokszor cserélt gazdát, de két viselőjét érdemes külön is kiemelni. A Három Pöröly Háborúja (War of the Three Hammers) során a penge Modgudnak, a varázsló-thán Thaurissan feleségének birtokában volt. Ő arra használta Xal’atath-ot, hogy ráeressze Grim Batolra azt a sötétséget, amely a mai napig ott kísért – egy olyan fertőzést és romlottságot, amit mi is megtapasztalhattunk a Cataclysm során.

Modgud halála után a penge végül Natalie Seline kezébe került. A fegyver suttogásai lenyűgözték a nőt, ezért Natalie elkezdte tanulmányozni a fegyvert és megtanulta tőle, hogy hogyan használjon árny-mágiát a Második Háború során. Ezt a művészetet aztán másoknak is megtanította, azonban tanítványai végül megölték őt, valószínűleg magának Xal’atath-nak a felbujtására.

A Void

Amit Natalie megtanult, az az, hogy a Lightnak, a Fénynek van egy ellenpárja, ami szintén tanulmányozható és uralható. Több van a világban, mint csak a Light – létezik a Void is. Valójában ez az egész kozmoszra is igaz – a kozmosz létrejöttekor csak a Light volt. De ahogy néhány energiája halványulni és gyengülni kezdett, a semmi dimenziói jöttek létre. A Light hiányából létrejött a Void.

Természetesen a két erő egymásnak feszült. És valahányszor egymásnak feszültek, ingatag energia-hullámokat és robbanásokat hoztak létre, amelyekből létrejött maga a fizikai univerzum. Ahol a leglabilisabb energiák jöttek össze, ott végül kialakult a ma Twisting Nethernek nevezett asztrális dimenzió. Mondhatjuk úgy is, hogy a Void nélkül mi sem jöttünk volna létre – ahogyan Light nélkül sem.

A Light a pozitív érzelmek skálájával a dolgozik, a Void pedig ennek az ellenkezőjével. Ennek bizonyítékait a Sha-ban láthattuk, akik megtestesítették és életre keltették a bennünk lévő változatok negatív energiákat. A Sha egy Old Godtól ered, az Old Godokat a Void Lordok hozták létre, és a Void Lordok valójában olyan monumentális lények, akik tiszta árnyból állnak – magából a Voidból. A Void Lordok azért hozták létre az Old Godokat, hogy felkutassanak és megrontsanak egy világlelket. Remélték, hogy ezzel létre tudnak hozni egy olyan sötét lényt, ami annyira hatalmas, hogy még a Pantheonnak se lesz esélye szembeszállni vele.

A Light

A Light ugyanakkor már a Void előtt is létezett. Magának a teremtésnek az esszenciája, a remény, a vigasz, az inspiráció és a gyógyítás forrása – csupa-csupa pozitív energia. A Light azonban nem egy állandó dolog. Folyamatosan mozog és hullámzik – emiatt jöhetett létre a Void. És ennek közvetlen bizonyítékát a naarukban láthatjuk.

Ez az egyensúlyban lévő ciklusa a Lightnak és a Voidnak, elválaszthatatlan részét képezi a naaruk életciklusának. D’ore pont ezt mondta Auchindounban:

Sajnálatos módon semmit sem lehet tenni azért, hogy megállítsuk ezt a ciklust. Ez a naaruk létének egyik oldala – void nélkül a Light sem tud létezni.

Amit akkoriban, amikor D’oréval találkoztunk, nem tudtunk még, hogy ennek a fordítottja is igaz. Sőt, valójában a fordítottja még igazabb is. Light nélkül a Void soha nem jöhetett volna létre. Ez egy állandó az univerzumban, a Light nem létezhet magában, mert végül el fog halványodni. És amikor ez megtörténik, akkor újjászületik a Void. Ez az univerzum létének az alapja. Olyan alapvető igazság, amellyel még igazán egyszer sem kellett szembenéznünk?
De talán új értelmezést ad annak is, hogy igazán nem ölhetjük meg az Old Godokat, ugye?

Titánok

Itt jön az érdekes rész – a Titánok valójában nem a Light harcosai. Ők is abból az alapvető ős-anyagból épültek fel, amiből az univerzum is megszületett. Az univerzum a Light és a Void közötti kaotikus konfliktus eredményeként jött létre. Ha logikusan végiggondoljuk, ez azt sugallja, hogy a Titánok maguk is részben a Light, részben a Void teremtményei.

És habár természetszerűleg inkább a Light módszerei és energiái felé húzódnak, nem tévedhetetlenek és csalhatatlanok. Sargeras ennek a közvetlen bizonyítéka. Amikor egyszer szembetalálta magát a Void létezésével, nagyon könnyen annak a fertőzésnek az áldozatává vált, amitől félt. Biztos, hogy Sargeras most is úgy gondolja, hogy azt teszi, ami helyes. Ha az univerzumot megszabadítja minden élettől, az természetesen lehetetlenné teszi, hogy a Void még nagyobb hatalomra tegyen szert, mint amennyit már így is birtokol.

Nos, akkor kinek van igaza? A Titánoknak, akik egyszerűen azon munkálkodtak, hogy rendet és rendszert vigyenek az univerzumba, miközben saját fajtájuk többi tagja után kutatnak? A Lightnak, a pozitivitás és a teremtés kimerülhetetlen forrásának? Vagy a Voidnak, amely meg akarja rontani és uralma alá akarja hajtani az egész univerzumot, sőt, magát a Lightot is? Ez egy bonyolult kérdés.

Xal’atath sötét suttogásai

Itt van, amit tudunk: a Light és a Void elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. De pontosan nem ismerjük ennek az összes részletét, és Xal’atath csak ennyit árul el a viselőjének:

Dicséretes a Void mélyebb tanulmányozása, de végső soron hiábavaló. Hogyan is érthetnéd meg azt, amit a titánok sem tudtak?

Ez a suttogás arra utal, hogy még Sargeras, miközben gyötrődött, majd végül elbukott, sem tudta teljesen felfogni, hogy pontosan mi ellen harcol. És lehet, hogy mi sem fogjuk. De Xal’atath mond mást is, ami megfontolásra érdemes.

Tudom, hogy a naaruk olyan szörnyűségeknek tartanak minket, aminek ellen kell állni. Mi nem így gondolkodunk róluk. Ők pusztán szeretett testvéreink, akik elvesztették az igaz ösvényt. Vissza fognak térni mestereikhez… idővel.

Testvérek. Ez azt sugallja, hogy a naaruk és az Old Godok egymással kapcsolatban vannak. Bizonyos értelemben ez tényleg így van – a naaruk a Light éteri bástyái, és a Light hullámzása hozta létre a Voidot. De el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon ez a mondat nem inkább egy sokkal közvetlenebb kapcsolatra utal.

Gondoljunk bele: D’ore pont fordítva mondta, hogy a Void nélkül a Light sem létezhet. De a Warcraft Chronicle-ben meg pont az ellentettjét állították, hogy Light nélkül soha nem jött volna létre a Void. Jogosan feltételezzük azt, hogy a naaruk a Light teremtményei. Sőt, most már azt is tudjuk, hogy Elune-nak is van köze a naaruk létrejöttéhez.

A naaruk eredete

De hogyan hozta létre Elune a naarukat? Tudjuk, hogy Elune hogyan dolgozik, hiszen magunk is megtapasztalhattuk már. A kaldoreieket feltehetőleg Elune hozta létre – a Dark Trollokból. Elune nem a semmiből hoz létre dolgokat, mert az összes jel arra utal, hogy Elune alapvetően azt csinálja, hogy már meglévő lényeket formál át valami fejlettebbé, többé. Ha Elune a Light teremtménye, ez teljesen logikus is – a Light végülis maga az élő energiák esszenciája. A Light oly módon formálja át az élőlényeket, hogy azt még nem értjük teljesen.

Xal’atath azt mondja, hogy a naaruk elvesztették az igaz ösvényt. Adódik a kérdés – mik voltak a naaruk, mielőtt még Elune átformálta őket? Valójában lehet, hogy az Old Godok testvérei? A Light megtisztította és átformálta őket? Vajon Xal’atath itt az igazat mondja el? Ha igen, akkor sokkal nagyobb dolgok miatt kell aggódnunk, mint a Burning Legion.

A legrosszabb dolog, amit Xal’atath mond nekünk, az az Emerald Nightmare végén van, miközben a Void apró maradványát figyeljük Xavius legyőzése után.

Szinte teljesen eltűnt, mintha soha nem létezett volna. De a törés mély és hatalmas, és valahol lent a mélyben ott kavarog. Valami megváltozott, az utolsó börtön meggyengült. Fel kell készülnünk.

Mi, Azeroth halandó hősei, nem igazán teszünk semmilyen előkészületet. De a Light és a Void közötti kozmikus harcban, valóban lehetünk mi igazi győztesek? Vagy ez egy olyan konfliktus, amelynek szükségszerűen léteznie kell? Ez egy olyan kérdés, amire még nem tudjuk a választ, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan közelebbről is szembesülünk majd a problémával.

Forrás: Anne Stickney: Know your lore, TFH Edition – Of Light and Void /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).