Hősi hibák, hősi erények – RP útmutató /fordította: Frosty/

Bevezetés

Játszottál már olyan játékkal, ahol választhattál valamiféle előnyt a karakterednek némi XP veszteség árán?
Vagy valamiféle hátrányt, ami gyengíti bónusz XP-ért?
Jó.

Mert a hősi hibáknak és hősi erényeknek ehhez semmi köze.

Először is, az RP-ben a hősi hibák és hősi erények nem adnak sem harci, sem társaságbeli előnyt, sem misztikus bónuszokat vagy büntetést, amit a többi játékosnak is ugyanúgy le kell kezelnie. Az egyetlen céljuk, hogy inspirálják és segítsék a szerepjátékosokat, hogy kialakítsák a karaktereiket.

Mi az az erény?

Az erény a karakter személyiségét meghatározó tulajdonság, belső erő, vagy egy képesség, ami segít neki legyőzni a megannyi akadályt, amibe ütközik útja során. Az erény isteni rangra emelheti a karaktert, nehéz idők igazi hősévé teheti őt. Egyes hősök óriási bátorságot gyűjthetnek, amikor szükség van rá. Mások hazugságok homályán látnak át. Van, akinek a puszta jelenléte képes érzelmeket csitítani, és megnyugtatni az elmét. Megint mások csupán szerencsések.

Mi az a hiba?

A hiba szintén meghatározó tulajdonság, de negatív. Lehet „hátrányra” gondolni, de a hiba és a hátrány között az a különbség, hogy a hibából nem kapunk bónuszt.
A hősi hibával drámai, sőt, akár tragikus karaktert is játszhatunk. Amikor a karakter elbukik és veszít, annak általában a hiba az oka. Akár büszkeségről, hiúságról, vagy eltévelyedett lojalitásról legyen szó, a karakter a maga fejére hozza a bajt.
Viszont ezek még mindig hősi hibák. A karakter lehet irigy, kéjelgő, vagy fösvény, de ettől még nem lesz automatikusan gonosz – az csak rajtunk, játékosokon múlik! Gondoljuk csak végig: ki szeretne egy megalomániás albínóval utazni – vagy beszélgetni – aki kiskutyákat és csecsemőket gyilkol?

Mi nem igaz az erényekről és hibákról?

Nem szuperképességek, nem godmod képességek, és nem is garantálnak semmit RP szempontból. Egy parancsnokoló karakter nem nyeri meg rögtön egy sereg tiszteletét, és szolgálatát, egy éles elméjű karakter nem látja át ránézésre mások személyiségét és problémáit, egy szerencsés karakter nem lesz sebezhetetlen a szerencse miatt, egy bátor karakter nem lesz teljesen immunis a félelemre RP-ben, (PvX-ben meg főleg).
Kezeljük őket hát magokként, amik megfelelő nevelés által remek RP-vé fejlődnek.

Akkor mire jók az erények és a hibák?

Ha választunk egy erényt és egy hibát, akkor célszerűen az lesz a legnagyobb hatással a karakter viselkedésére.
Minden más tulajdonsága másodlagos lesz, nem lesznek annyira hangsúlyosak, a többi hibája csak fura szokás.
Csak a karakter színesebbé tételében lesz szerepük, nem elsődleges hajtóerőkként szolgálnak.

Hány hibája és erénye legyen egy karakternek?

Túl sok mind a kettőből tönkre teheti a stílust. A kezdőknek érdemes egy erényt, vagy egy hibát választania.
Ha úgy érezzük, hogy jöhet a kihívás, lehet próbálkozni olyan karakterrel, aki erényekkel és hibákkal is rendelkezik, vagy az egyikből többel.

Nem lesz attól egysíkú a karakter?

Az erény és hiba elsődleges, de nem egyetlen tulajdonsága a karakter személyiségének. Ha hagyjuk, hogy az elsődleges tulajdonság elnyomja a többit, akkor igen, a karakter egysíkú lesz. Egy fanatikus, aki másról nem is beszél, csak az imádott istenségéről, és a kötelességéről érdekes lehet egy ideig (kb. 5 perc), de aztán unalmassá válik, ha tovább folytatja.
A legjobb, ha csak haladunk az árral, a karakterötlettel a fejünkben, és hagyjuk, hogy a részletek a történettel fejlődjenek ki. A sokszor használt karakter-gyémánttal is próbálkozhatunk:

A gyémánt teteje a karakter elsődleges tulajdonsága, ami nélkülözhetetlen a személyiségéhez, és az életszemléletéhez. Az alsó csúcs mindig ellentétes tulajdonság a tetővel (ha a tető hiba, akkor a csúcs erény, és vica versa). Ez azért van, mert akármennyire is tökéletlen és szerencsétlen egy hős, kell neki jó tulajdonság. Ugyanakkor a legmakulátlanabb hősök sem szentek, a legkevesebb vaj nélkül a fülük mögött. Ennek ellenére az alsó csúcs csak minimálisan alakítja az RP-t, és csak akkor kerül elő, ha a körülmények megkövetelik.

A gyémánt középső pontjai azért vannak, hogy a karakter még inkább kitűnjön a többiek közül az elsődleges tulajdonsággal. A játékos dönti el, hogy használjon-e több erényt, vagy több hibát. Felfoghatjuk így is: ha a tetőn lévő elsődleges tulajdonság a fő fogás, akkor a többi csak fűszerezés, ami a szakács ízlését tükrözi – vagy a játékosét.

Erények és hibák

Hősi Hibák

Arrogáns: Azt hiszed, jobb vagy, mint mások. A Te ruháid a legdivatosabbak, a Te kardod a legélesebb, a Te páncélod a legfényesebb, a Te ötleteid a legjobbak és mindenkinek tudnia kell, hogy mennyivel jobb vagy!

Balszerencsés: Nem szörnyű a szerencséd, mert akkor már halott volnál. De a szerencse inkább másokkal történik. Fogd fel így: ha vakszerencsére lenne szükséged, hogy kimássz egy helyzetből… legalább még látsz.

Bosszúszomjas: Haragszol egy bizonyos lényfajtára, szervezetre, fajra vagy egyénre. Talán megölték a családodat, felgyújtották a falvadat vagy kigúnyoltak gyerekkorodban. Egy dolog biztos: megfizetnek mindenért!

Buja: Állandóan a szoknyát vadászod. Egy jó nő (vagy helyes férfi, ízléstől függ) ellenállhatatlan vágyat kelt benned.

Büszke: Na nehogy már szánjanak! Ha csak picit is adománynak gyanítasz egy ajándékot, vagy ajánlatot, visszautasítod.

Dicsekvő: Nagyképű vagy. Mindenkinek elhenceged az elért eredményeidet és lenézed az ellenfeleidet. Amikor a lábad előtt hevernek kegyelemért könyörögve, akkor aztán elengedhetetlenül fontos, hogy elmondd a felsőbbrendűségedről szóló monológod.
RP: Folyton az elért eredményeidről mesélsz. A legyőzött ellenfelektől tárgyakat gyűjtesz, hogy aztán társaságban mutogasd őket, gyakran gúnyosan és arcátlanul. Minden ütést személyes sértésként élsz meg, és amikor az ellenfelednek sikerül egy lenyűgöző manőver, nagy hangot adsz a megvetésednek.

Döntésképtelen: Gondot okoz a nehéz és a gyors döntések meghozatala. Hogyha olyan helyzetbe kerülsz, hogy vagy az ellenfeled nyomába eredsz, vagy a szerelmedet mented meg, addig fogsz agyalni a helyzeten, míg a körülmények nem kényszerítenek valamelyikre.

Forrófejű: Mindenki folyton kötekszik veled! Robbanékony vagy, és a sértés legkisebb jelére, vagy ha nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy akartad, támadsz.
RP: Tőmondatokban beszélsz. Amikor harc közeleg, azonnal a legjobb varázslataid és képességeidet használod, hogy óriási csapást mérj minél hamarabb, és kiengedd magadból a dühöd.

Gyáva: Mondjuk inkább, hogy túlteng benned az „önmegkímélő érzék”. Nem szereted veszélyeztetni a testi épségedet, akkor sem, ha körülmények kényszerítenek rá.

Hedonista: Szereted az örömöket, és jól érezni magad – kissé nagyon is. Szereted a jó ételeket, a jó borokat, a luxus viseletet és nincs is jobb dolog annál, mintha a szabadidődben a barátaiddal élvezheted ezeket.

Hiú: Imádod és csodálod a szépséget, azért élsz, hogy óvd és tökéletesítsd – de nem akármilyen szépséget. Az egyetlen szépség, ami megérdemli az imádatot, a sajátod.
RP: Mindig legyen nálad fésű és zsebtükör, vagy – ha magas szinten szeretnéd művelni – egy egész táska kozmetikum. Használd őket gyakran. Kérdezz meg másokat, hogy mit gondolnak a kinézetedről. Ha elcsúfítással fenyegetőznek, a határozottságod valószínűleg elillan.

Hős-szerelmes: Ámor rajtad gyakorol, folyton folyvást szerelembe esel – és ráadásul folyton a rossz karakterekbe, pld. olyanok lányába, akiktől futni kéne, vagy helyes SI:7 ügynökökbe.

Irigy: Valamiért mindenkinek jobban megy, mint neked. Fényesebb a páncéljuk, jobbak a játékaik, és több a pénzük. A legkisebb dolgokra irigykedsz.

Ítélkező: Hamar véleményt formálsz, és lassan változtatsz rajtuk. Másokat a megjelenésük vagy sztereotípiák szerint ítélsz meg. Egy ork, nem számít, mennyire úriember, csakis kegyetlen vadállat lehet, ami téged illet. Egy fekete bőrt viselő ember csakis tolvaj és csaló lehet, és egy nő kivágott blúzban nyilván prostituált.

Keménykezű: Simán végrehajtasz megkérdőjelezhető dolgokat, ha nemes célt szolgálnak. Kutyaharapást szőrével – mondhatni. A cél szentesíti az eszközt, de ez a fajta gondolkodás elidegenít azoktól, akik támogatnának, ha tisztább módszereket alkalmaznál.

Kitartó: Nagyon nehezen hagysz el egy barátot, még akkor is, ha csak segítségért kéne menni. Azt meg mindenki felejtse el, hogy egy társat otthagysz meghalni. Egy vezetőhöz is teljesen lojális lehetsz, bármennyire is rosszul bánik veled, mennyire helytelen, vagy mennyire súlyos helyzetekbe hoz.

Konzervatív: Határozottan hiszel benne, hogy a régi módszerek a legjobbak. A hagyományos rendszer mindent véd, ami nemes és fontos, és bármilyen változás csak káoszt és pusztítást hozhat.
RP: A kijárt és igaz utakat többre értékeled az új ötleteknél. Már működtek korábban, és nem hagyod el őket új irányvonalak miatt, amik vagy működnek, vagy nem. A rendet és a stabilitást szereted, ami kiszámíthatóvá tesz. Rosszabb esetben a régi és hagyományos utakról való eltérésnek a gondolata is irracionális félelemmel tölt el. Végül is ha nem bízhatunk meg a rituálékban, amit időtlen idők óta gyakoroltunk, akkor miben bízhatunk?

Könyörtelen: A híresztelés ellenére nagyon is ismersz kegyelmet. Csak nem szívesen gyakorlod, sosem. Inkább addig ütöd a dolgokat, amíg mozognak.
RP: A Forrófejű karakterrel ellentétben rideg, számító módon harcolsz. Míg a Forrófejű beugrik egy tucat ellenfél közé, hogy gyorsan végezzen velük, te inkább úgy használod a képességeidet, hogy minél több fájdalmat és traumát okozzanak a sérülések helyett – vagy mellett.

Lusta: Bármi munkád is van mára, tedd meg holnapután! Így lesz két szabadnapod. Vagy egy időcsavar miatt, vagy csak így születtél, de nagyon lassan cselekszel.

Makacs: Ritkán gondolod meg magad. Ha egyszer elhatároztál valamit, véghezviszed, következményektől függetlenül. Próbálhatnak meggyőzni, de általában lepereg rólad, mint a falra hányt borsó.

Meggondolatlan: Az előtted bezáruló ajtó félfájára még azért ráteszed a mancsod. Ha sikolyt hallasz egy sötét sikátorban, nyomozni mész, nem számít, milyen veszélyes. Nem vagy buta, de a kíváncsiságod gyakran túl nagy késztető erő.

Megrögzött hazudozó: Nagyon is értékeled az igazságot. Olyannyira, hogy vigyázol, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen továbbadni. Így a drága, fényes igazságnak minden darabját gondosan lefeded hazugságok, fél-igazságok és enigmák védő rétegeivel…

Nagyra vágyó: Hatalomra vágysz. A pénz jó, de amit igazán meg akarsz szerezni, az a hatalom, legyen az mágikus, hadi, társasági befolyás, vagy más. Talán éppen egy rizikósabb próbálkozásba fogsz, hogy elérd a hatalom formáját, amire vágysz; talán akkor fognak megállítani.
RP: Beszélsz a terveidről és a vágyaidról – hangosan! Állandóan befolyásos/erős humanoidokkal barátkozol, még akkoris, ha amúgy ki nem állhatod őket. A sikeres küldetéssel járó pénzbeli hatalom jó, de inkább hírnévre és politikai szívességekre vágsz.

Naiv: Agyilag egy csillogó szemű gyermek vagy, aki nem hiszi, hogy valaki valaha is hazudhat neki, vagy átverheti. Végül is a humanoidok legbelül jók, ugye?
RP: Társaságban halmozod a baklövéseket a korlátolt életszemléleted miatt. Mások tudatosan taktikáznak, te meg elefánt vagy a porcelánboltban. Ennek ellenére a szíved a helyén van, és a naivitásod egyfajta bájt kölcsönöz neked.

Öntelt: Mindenre képes vagy. Egész Azerothot bevehetnéd egymagad, csak épp még nem találtál rá okot. És az a gonosz varázslat éppen csak csiklandoz.

Pénzéhes: A pénzre mindig felcsillan a szemed. Minél több, annál jobb, amíg használható.

Szórakozott: A figyelmed olykor-olykor elkalandozik. A gondolataid oly gyorsan száguldanak, hogy nehezedre esik a valóságra koncentrálni.

Túlbuzgó: Csak szélsőséges véleményed lehet. Minden hited sziklaszilárd, mintha az életed múlna rajta. Te nem csak utálsz, hanem szenvedélyesen gyűlölsz.

Vakmerő: Veszélyes mutatványok hoznak igazán elemedbe. Simán kockára teszed a vagyonod, hírneved, egészséged, és még az életed is csupán az adrenalinlöketért.
RP: Kinyitod az ajtót akkor is, ha valószínűleg csapda, belekötsz abba a nagy, gonosz tekintetű alakba, óriási tüskés vállassal, belerohansz az ellenfelek tömegébe, pedig senki sincs még kész („Goddamit, Leeroy!”), megiszod a bájitalt akkor is, ha valószínűleg méreg, felveszed a nyakláncot, ami valószínűleg átkozott.

Hősi Erények

Adaptív: A villámgyors reflexednek köszönhetően könnyen alkalmazkodsz a hirtelen változásokhoz. Ha valaki a magasból rád ugrik, simán arrébb lépsz. Ha fenyegető pengék nyúlnak ki a falból, képes vagy kikerülni az útjukból.
RP: A veszély megérzése egy dolog, hogy hogy tegyük hősiessé, az más kérdés. A válasz egyszerű: egy igazi hős ezt a képességet arra használná, hogy hátbatámadás esetén nem csak megpróbáljon kikerülni, hanem a barátját is igyekezzen biztonságba lökni.

Barátságos: Nyitott, társaságkedvelő a személyiséged. Ha jól forgatod a kártyáid, mások hamar megkedvelnek.
RP: Míg a bájos karakter egyszerűen udvarias és jól nevelt, a barátságos karakter őszintén kedveli a humanoidokat, és így esélyesebb, hogy őt is kedvelni fogják. Ez már jó sok kedvelés. Apropó, az a mérges tekintetű, melák harcos ott? Ő a célpont. Gyerünk, vidítsd fel!

Bájos: Mindig kedvességet sugárzol. Te, mint játékos döntöd el, hogy legyenek-e hátsó gondolataid.
RP: Hátsó gondolat? Nem hangzik túl hősiesen, ugye? De mindig van rá mód. A bájos hős diplomataként cselekszik a legtöbb esetben, kialkudván az egyezséget és – főleg – csitítván az ellenséges érzelmeket a csoporton belül, mielőtt a tagok szétmennek. A csúcs pillanat az, amikor taktikázással és bájjal sikerül meggyőzni a gonoszt, hogy hagyjon fel a terveivel.

Bátor: Az igazi bátorság nem a félelemérzet hiányában rejlik, hanem abban, hogy valaki elég lelkierőt tud gyűjteni ahhoz, hogy ellenálljon, és tovább menjen. Azeroth sok szörnyetege és varázslója félelmet kelthet a halandókban, vagy puszta erővel, vagy gonosz varázslatokkal. Ha egy bármilyen lény megszokta már, hogy menekülnek előle, egy olyas valaki, aki nem moccan, hanem felveszi a kesztyűt, elég nyugtalanító lehet számára.
RP: A csúcs pillanat, amikor az ellenszegülés és bátorság visszatükrözi a gonosz által kiváltott félelmet magára a gonoszra.

Bölcs: Talán önelégült és fölényes vagy, talán szerény és kedves, de megingathatatlan tény, hogy sokat tudsz és ezt a tudást gyakran megosztod másokkal.
RP: Egyes bölcsek rokonságról, természetes összeköttetésekről, és az élet céljáról magyaráznak, mint lélektani kalauzok. Mások óriási mennyiségű konkrét, hasznos információt halmoznak fel. Sokan specializálódnak, és páran kalandoznak, hogy megfigyeléssel növelhessék a tudásukat. A hősi tetteik gyakran a kulisszák mögött történnek, amikor helyesen vetik össze a nyomokat a tudásukkal.
Ne felejtsd el megtanulni a lore-t, hogyha nem akarsz össze-vissza hablatyolni, és kinevettetni magad.

Ember- (humanoid) ismerő: Érted az emberi (vagy ork, vagy törpe, stb) természetet. Hamar meglátod mások személyiségének főbb tulajdonságait. Ez segít abban, hogy meglásd mások gyengeségeit és erősségét.
RP: Ez az erény kissé problémás lehet, mert kell hozzá ’metagaming’ (=amikor olyan információkat használunk fel RP-ben, amiket csak a játékos tudhat, a karakter NEM!). A használatához /w-ben kérdezzük meg a célszemélyt, hogy kiad-e valami információt a karakteréről. Természetesen nem fog kötelezően engedelmeskedni. Ha mégis, akkor a legjobb információ a karaktere erényei, hibái, vagy pld. hogy kit szolgál.

Fegyelmezett: Szigorú és precíz vagy a munkádban. Ez megnyilvánulhat állandó harci edzésben, rendszeres meditációban, vagy imádkozásban, abban, hogy figyelsz a táplálkozásodra, stb.
RP: Meditálsz, vagy edzel minden nap egy fix időpontban. Ha elmarad, akkor a nap hátralévő részében rosszul érzed magad a rutin kiesése miatt. A fejedben a tested olyannyira eszköz, mint a páncélod, a fegyvered és a varázskönyved; megfelelő gondozásra van szüksége. Például ragaszkodsz a kipihent éjszakához amikor csak lehetséges, és elvárod, hogy mások ezt elfogadják. Így lehetőséged lesz rá, hogy kiváló edző legyél, és hogy egy csapat zöldfülű kadétból komoly egységet képezz.

Figyelmes: Az érzékeidet vonzzák a részletek. Észreveszel egy barna foltot egy lovag palástján, a hazug idegességét, egy értékes pecsétgyűrű másik ujjra kerülését. Ezek az észrevételek természetesek számodra, és fontos nyomok nagyon ritkán maradnak észrevétlenül.
RP: Ne kerülje el a figyelmedet egyetlen részlet sem.

Inspiráló: A jelenléted nagy dolgokra ösztökél másokat. Mindig bátorítod őket, és segítesz rátalálni arra a szükséges kis plusz erőre, ami nehéz feladat elvégzéséhez kell.
RP: Cinikus leszek, és azt mondom, hogy ez az erény a karaktert két lábon járó, pszichológiai segédkönyvvé teszi. „Meg tudod csinálni!!!”

„Kegyes hozzá a sors”: Nem tudod, miért, de a dolgok pont jókor történnek meg veled. Aznap kerülsz börtönbe, amikor lázadás tör ki, az ellenséged valami akadályba ütközik, mikor épp végezne veled, egy halálcsapda, amibe belekerültél, könnyen kijátszható. (Ez nagyon erős erény, szóval nagyon óvatosan használjuk, és mindig beszéljük meg a jelenet többi résztvevőjével.)
RP: Ez az erény csak a körülményeken és a környezeten alapszik. Úgy képzeld el, mint egy nagyobb szerencsét, ami néha megtörténik.

Kötelességtudó: Igyekszel minden feladatodat elvégezni, és a szavad aranyat ér. Ha elvállalsz valamilyen megbízást, az önbecsülésed megkívánja, hogy a képességeidhez mérhetően a lehető legjobban eleget tegyél.
RP: Komolyan veszed a kötelességeid, és semmi sem állíthat meg a teljesítésükben. Amikor akadályokba ütközöl, a végső elkeseredettségből meríted az erőt, amivel lehetetlennek tűnő feladatokat is képes leszel megoldani.

Kreatív: Hamar ihletet merítesz. Észreveszed, hogy egy gyilkosság színhelyén érezhető parfümöt az a hölgy is használja, akivel nem rég találkoztál, vagy hogy a talált kincsen lévő dudorok száma megegyezik a másik terem falába vájt nyílások számával.
RP: Ez az erény leginkább RP közben válik nyilvánvalóvá, amikor a csapat olyan rejtvénnyel kerül szembe, amit nem tudnak maguk megoldani. Akkor csaphat bele a villámütés szerű inspiráció a kreatív hősbe úgy, hogy segítséget kér a Mesélőtől. Esetleg egy egyszerűbb rejtvény esetén.

Lelki támasz: Van valami különös, bentről sugárzó nyugalmad. Talán a hangod finom tónusában, a mozgásodban, vagy csak egy általános „érzés”. Egy valami biztos: ha higgadt maradsz, és jól forgatod a kártyáid, könnyedén le tudod csillapítani mások érzelmeit, és el tudod űzni a félelmet.
RP: “Ne aggódj, minden rendben lesz.”

Lovagias: Ha paladint, vagy harcost játszol, akkor te vagy a makulátlan lovag, a becsület magányos és elérhetetlen orma, erkölcsi jelkép, akit csak azokkal lehet összehasonlítani, akik szintén ezzel az erénnyel rendelkeznek, és mindenki más csak felnéz rád. Ha más kaszttal játszol, a becsületességed lovagokat és paladinokat szégyenít meg. Ne felejtsd el, hogy a becsület fogalma fajtól függően változik – legyél kreatív!
RP: Ezen az erényen el kell gondolkodni. Míg a való világ lovagi rendjének megvoltak a maga szabályai, gondolkozzunk el egy lovagias karakteren, aki az összes erénnyel rendelkezik – és hibával nem. De nem lesz ettől a karakter irreális, és RP-zhetetlen? Szerintem nem. A lovagias karakter nem egyszerűen hős – inkább két lábon járó csoda, jelképe mindennek, ami jó és helyes ebben a világban. Nem kell neki csúcs pillanat – már most is ott van.
Akkor hogy lehet a kisebbik erényét előtérbe hozni? Úgy, hogy megkérdőjelezzük. A lovagias karakter olyan, mint a legjobb lövész a városban, előbb vagy utóbb úgyis felbukkan valaki azzal, hogy „Lássuk csak, mennyire vagy jó.” Nem is kell feltétlen személynek lennie – az ára annak, hogy a legjobb legyen, nos, az, hogy a legjobb legyen. Mindig, 24 órában. Soha sincs szünet, nem számít, mennyire fárasztja. Képes lesz rá a karakter? És mi van, ha a veszély épp azok felől fenyeget, akik szeretik, és csodálják? Akik épp olyanok akarnak lenni, mint ő? Gondoljunk az irigység csápjaira, és mást nem is kell mondani.

Mártír: Kész és buzgó is vagy kockára tenni az életed egy nagy célért. Ez a cél lehet egy ügy, szervezet, egy vagy több személy, stb. Kész vagy meghalni ezért a célért, sőt, számítasz is rá, hogy így lesz. De fölöslegesen eldobni nem akarod az életed – a halálodnak nyomós oka kell, hogy legyen, és másokat inspirálnia kell.
RP: Az egyetlen dolog, amit a mártír hősiesnek lát az, ha tényleg megölik, hogy inspirálhasson más hősöket.

Maximalista: Nem a hírnév, és nem is a világ pénze mozgat téged. A célod az állandó önfejlesztés, hogy egy napon elérd a választott mesterséged csúcsát, legyen szó harcművészetről, mágiáról, lopakodásról, vagy bármi másról.
RP: Kezdeményezz formális kihívást, vagy próbáld meg hergelni a gonoszt a remek képességeddel – vagy talán épp téged fognak hergelni? Egy képességeket összemérő versenyen jó esélyed van a tündöklésre, és hogy bebizonyítsd, a küldetésed sikeres – eddig. A csúcs pillanatod az, ha a gonoszt annyira el tudod kápráztatni, hogy barátságos riválisokká váltok – így a gonosznak más dolga is lesz, mint a terveit szövögetni.

Megjavult: Korábban gonosz voltál. Komoly változáson mentél át, és megtanultad, hogy a kedvességnek meglesz a maga jutalma. Talán exbűnöző vagy, vagy a Szent Fény egy új követője, de az a korábbi aljas személyiséged eltűnt, még ha a tettei és az ellenségei nem is.
RP: Ha a korábbi „munkatársaid” nem tudják, hogy megváltoztál, nagyon hatékony kémmé válhatsz. Még ha le is lepleznek, továbbra is tudsz tervet szőni, és alaposan ismerni fogod az összes metaforikus csavart, amit régebben használtál.

Mérsékelt: Arisztotelész azt mondta, „Az erény az arany középút két vétek között.” Ehhez az elvhez tartottad magad egész életedben, mindig igyekezvén azt a megoldást választani, ami éppen megfelel, és nem lépi túl a „jó” fogalmát.
RP: Kívülről a szenvtelen és a mérsékelt majdnem egyformák, de nagy különbségek vannak közöttük. . A szenvtelen hős a legtöbb érzelmet átéli, csak úgy, mint mindenki más… de nem olyan erősen. Mérges lesz, de nem fog dühöngeni. Örül, de nem ugrik ki bőréből. Gyakran inkább egy harmadik, mérsékelt állapotba kerül.

Önzetlen: Szeretsz másokon segíteni, még akkor is, ha a saját céljaidat fel kell áldozni ezért!
RP: Az igazi önzetlenséget gyakran mások életére való figyeléssel ábrázolják. Te vagy erre a bizonyíték – az elszántságod és az együttérzésed megengedik, hogy megments olyanokat, akik életveszélyben vannak. De az igazán csúcs pillanat akkor jön el, amikor csupán arra vágyakozván, hogy másoknak segíts, sikerül visszahozni egy nemrég meghalt személyt. (Megmondom őszintén, ez utóbbit én nem javaslom, vagy maximum az önzetlen karakter életében egyszer – az alap RP útmutatóban taglaltak miatt. – Frosty.)

Összeszedett: Minden figyelmedet összpontosítani tudod az elvégzendő feladatra. A világ megszűnik létezni, csak az marad. Így sok mindent elérhetsz, kevés ráfordítással.
RP: Nem helyeslem a játék mechanika RP-vel való keverését, mivel az előző egyszerűen nem alkalmas a másikra, de gondolj erre az erényre, mint ideiglenes akármelyik ’stat’-ot növelő ’boost’-ra. A gyenge mágus felemel egy nagyobb méretű követ, az érzéstelen deathknight kivételesen kedves, az esetlen papnő végigsétál a kifeszített kötélen… De ingyen jön ez?! A teljes figyelem egy pillanata megköveteli az árát, legyengítve a karaktert egy időre (tipikusan az RP ’event’ végéig, és még egy napig).

Ösztönös: Tudsz dolgokat, amiket nem kellene. Információ morzsák kavarognak a fejedben, és néha olyan következtetésekre juttatnak, amikre sosem gondoltál volna. Ez a belső megérzés nem ad válaszokat, de úgy tűnik, jó irányba vezet.
RP: Ezt az erényt nehéz kimutatni. Nincsenek alapszituációk, amikor fény derülne rá. Inkább amikor a Mesélő úgy gondolja, hogy eltévedtetek, eldöntheti, hogy neked súg majd tippet, információ morzsát, vagy utalást, hogy visszataláljatok a helyes útra.

Példamutató: Jól el tudod magyarázni másoknak a szükséges teendőket, és könnyedén össze tudjátok hangolni a lépéseiteket.
RP: A hőst a hozzáállása és a képességei (amik valószínűleg vannak) a törekvés kiváló tanárává és koordinátorává teszik. A hősi cselekedete akkor jön el, ha képes másoknak megtanítani egy nehéz képességet könnyedén, miközben olyan feladatot teljesítenek, amihez szükséges, vagy pld. az ellenség épp támad.

Ravasz: Egyesek szerint hatodik érzéked van, mások szerint sólyomszemed és éles elméd. Bármi is az ok, megérzed, ha jön a baj, és gyorsan.
RP: Cliché, de ez az erény akkor tündököl, ha arra figyelmeztet, hogy csend van. Nagy csend. Az alkalmazkodó karakter talán tud reagálni a hátbatámadásra, de te figyelmeztetést is kapsz.

Szenvedélyes: Akkor érzed magad a legjobban, ha egy kötélen lógva hintázol épp, hogy megmentsd egy szerettedet, aki épp sziklákra készül zuhanni, vagy ha egy golyó, vagy nyíl elé vetheted magad, hogy megmentsd egy barátod életét. Azokban a pillanatokban hihetetlen hősiességet tanúsíthatsz.
RP: Egy barát, egy szeretett személy veszélyben – minden teljesen egyértelművé válik, amikor ezek a szavak megjelennek az elmédben. Ha meg kell menteni valaki más életét – és csak akkor – túllépsz a korlátaidon.

Szenvtelen: A szóbeli sebzések leperegnek rólad. Átlátsz a csábításon, és kineveted. És persze, soha senki nem félemlít meg.
RP: Kívülről a szenvtelen és a mérsékelt majdnem egyformák, de nagy különbségek vannak közöttük. A szenvtelen hős a legtöbb érzelmet átéli, csak úgy, mint mindenki más, de bedobozolja, és igyekszik nem kimutatni őket. Például egy ’berserker’ ezzel az erénnyel nem lenne a tipikus „megállíthatatlan erő”, hanem inkább „higgadt düh”. Mások ezt kötélidegűnek és megingathatatlannak látják… kívülről.

Szerencsés: Azok a kis nyűgök, amik másokat bosszantanak… másokat bosszantanak. A te lovad nem veszti el a patkóját hirtelen üldözés közben, nem botlasz meg egy egyszerű harci manőver közben. Jó a szerencséd, de ne feledd, hogy még a legszerencsésebbeknek is lehet rossz napjuk!
RP: Ez az erény csak a körülményeken és a környezeten alapszik. Úgy képzeld el, mint egy kis szerencsét, ami gyakrabban(de nem túl gyakran) megtörténik.

Tisztán látó: A gonosz elleni harchoz ismerni kell a gonoszt. Talán nem tetszik az érzés, de képes vagy a gonosz cipőjében látni magad, és így megérteni őt.
RP: Az, hogy érted egy gonosz gondolkodásmódját, nem hangzik lenyűgözően, de valójában felbecsülhetetlen érték, ami segít pontosan megjósolni a következő lépését. A csúcs pillanat az, amikor helyesen jósolod meg, nem csak a következő lépését, hanem az egész tervét.

Tiszteletet parancsoló: Vezető tulajdonsággal bírsz. Talán a hangod határozottsága, a testtartásod, vagy a sugárzó magabiztosságod, higgadtságod, de észreveszed, hogy nagyobb csatákban mások köréd gyűlnek, védelmezve, és parancsokat várván.
RP: Az ezzel az erénnyel rendelkező hős a nagyobb viták során tündökölhet. Ha a dolgok kaotikussá válnak, akkor parancsokat oszt ki, és általában kompetensként cselekszik, néha még parancsnokságot is elbitorolja a csata során. Két tipikus csúcs pillanata van a tiszteletet parancsoló karakternek: az egyik, amikor átveszi a vezetést, miután az igazi vezető elesik, és megnyeri a csatát. A másik, amikor a saját elszántságából sikerül egy zavaros, pánikoló csoportból félelmetes erőt kovácsolni. Emlékezzünk, persze, hogy az erény nem garantál a karakternek taktikai képességeket és tudást – az is lehet, hogy a karakter átveszi a vezetést, és elbukik mindenkivel együtt!

Világi: Sok helyen jártál, sok mindent láttál, és így rengeteg praktikus ismerettel rendelkezel.
RP: Ez az erény kétféleképpen működhet: képességekre vagy ismerettségre alapozva. A képességeken alapuló világi hős lesz a helyi „ember, aki mindenhez ért”. Virágok művészi elhelyezése? Pipa. Függőhíd építés? Pipa. Parfüm keverés? Azért talán díjat is nyert.

TIPPEK

Választottam, és most? Tippjeid vannak?

  • Az erények és a hibák az RP-be valók, nem az RP addonba. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azt írni, hogy “Grand Marshal-General Marius Parutznikus Ravenusvon de la Marysueshire-nak vezetői aurája van, és mindenki körülötte késztetve érzi magát, hogy kövesse a parancsait” nem RP, hanem godmod. Játsszuk el az erényt vagy a hibát éppúgy, mintahogy bármilyen más tulajdonságot eljátszanánk
  • Az RP addonba olyan információk valók, amik leírják a karakter külsejét, testtartását és hangját.
    „Captain Karl von Pannewitz egyenesen sétál, büszke testtartással, a hangja határozott – mintha ő lenne a vezető, helyzettől függetlenül” és olyan idézeteket adni neki, amik megbízhatóvá, tapasztalttá és tiszteletre méltóvá teszik mások számára – csodákat művel.
  • Nyugi!!!
    Senki sem lehet összetört szerelmes, megingathatatlanul higgadt, inspirációs kút, előítéletekkel rendelkező gazember napi 24 órában, évi 365 nap. Időnként hagyjuk el a fő tulajdonságot, megengedvén egy kis változást, a hibás hős is természetesen nyerhet, az erényekkel teli pedig veszíthet.

Szóval akkor csak epikus vagy tragikus karakterről lehet szó?

Persze, hogy nem! A saját RP stílusod csak rajtad múlik! Egy kis kreativitással könnyen lehet a karakter komikus. A ’buja’ és a ’hős-szerelmes’ tulajdonságokkal ez nagyon is könnyű – kinek ne tetszene egy sikertelen Casanova másolat, akit nap mint nap pofon vágnak?

Hogyha a sötétebb hangnemű RP-t kedveled, akkor az is lehetséges – a lovagias karakter keményen elbukhat, mert nem élt a sunyi technikával, ami biztosította volna a győzelmét, például.

Hé! Ilyet már láttam a… -ban!

Persze, hogy láttál. Ez azt jelenti, hogy olvasol könyvet, nézel sorozatokat, filmeket. A hősök és gonoszok őstípusai olyan régiek, mint az írott fikció. Gandalf inspiráló, Rincewind gyáva és kegyes hozzá a sors, Romeó és Júlia hős-szerelmesek, akárcsak Wuntvor, a tanonc, Ned Stark lovagias és naív, míg Tyrion Lannister buja és emberismerő.

Az eredeti írás Edanna-TheSha’tar munkája, a fordítás kizárólag Frosty érdeme 🙂

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).