Az Apexis Birodalom virágzása és bukása

Rukhmar Anzu önfeláldozásának emlékére és tiszteletére teremtette meg az Arakkoákat – de soha nem derítette ki, hogy mi is történt Anzuval Sethe legyőzése után. Visszavezette gyermekeit Gorgrondból Arakba, hogy ott hozzanak létre egy virágzó civilizációt. Azonban érkezése után Rukhmar rögtön meghalt, testét tűz nyelte el. Az arakkoák magukra maradtak.

Rukhmar halálát az arakkoák saját felemelkedésük és virágzásuk jelének tekintették. Megesküdtek, hogy az ő tiszteletére egy hatalmas civilizációt hoznak létre Draenoron, egy olyat, amely minden más kultúrát túlszárnyal, és olyan fényesen fog ragyogni, mint Rukhmar tette halála pillanatában. Magukat Apexisnek nevezték el, és rögtön nekiláttak, hogy kiépítsék otthonukat Arak ormai között.

A mágia mesterei

Az Apexis lakói ugyanúgy a Light, a Fény mesterei voltak, mint Rukhmar – ugyanakkor kiválóan megértették az arcane-t is. Néhány Arakkoa az Anzuról és az ő önfeláldozásáról szóló történeteket követve felkutatta Sethekk Hollow-t, a helyet, ahol Anzu elbukott. Ott rábukkantak Sethe átkának utolsó maradványaira, és ez alapján elkezdték feltérképezni az árnymágia és a Void rejtelmeit.

Az arakkoák hamar megértették, hogy az élet valójában egy egyensúlyi állapot a Light és a Void között, így hamar két frakció alakult ki az Apexis társadalomban. Az Anhar rend elsősorban a Light és a holy mágia tanulmányozásának szentelte magát, míg a Skalax rend az árny és az arcane mágia felé fordította figyelmét. Mindkét rend az Apexis társadalom csúcspontján helyezkedett el, és egyenlő befolyással, valamint presztízzsel rendelkezett.

Az Arakkoák nem akarták meghódítani Draenort, csak meg akarták érteni. Ezért elindultak felfedezni a világot, különböző helyőrségeket emeltek, hogy tanulmányozhassák az erdőket és a hegyeket, valamint a bennük élő teremtményeket. Idővel rájöttek arra, hogy maga a föld is egykori óriások maradványa, akik valaha Draenor felszínén jártak. Rukhmar történeteinek köszönhetően megértették, hogy a Breakerek és a Primalok ezeknek az óriásoknak a leszármazottai. Lenyűgözve nézték a két, egymással harcban álló erőt, azonban soha nem avatkoztak közbe – az túlontúl alantas lett volna az Apexishez.

Az Evergrowth visszatérése

Habár az Apexis nem lépett kapcsolatba sem a Breakerekkel, sem a Primalokkal, civilizációjuk felemelkedése nem maradt észrevétlen. Az egyik hatalmas treant, akit Gnarlgarnak hívtak, még emlékezett a Sporemoundok elpusztítása előtti időkre, és a többi primalt is felvilágosította létük valódi eredetéről. A Sporemoundok leszármazói közül a Botanik voltak a legokosabbak, ezért őket Gnarlgar megtanította a természeti mágia művészetére.

Gnarlgar volt az, aki felfigyelt az Apexisre. Különös, csillogó fémből kovácsolt házaik sértésnek tűntek a természeti világhoz képest. És a mágiában való jártasságuk, amellyel egész erdőségeket tudtak egyetlen pillanat alatt felgyújtani, olyan veszély volt, amivel komolyan számolni kellett. Gnarlgar úgy hitte, hogy az Arakkoák jelentette veszély túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják, ezért elkezdte kutatni, hogy mivel is lehetne megállítani ezt a fenyegetést, még mielőtt nagy bajt okozna.

Aztán rátalált egy óriási, fosszilizált gyökérre – Botaan utolsó épen maradt maradványára. Gnarlgar remélte, hogy a gyökér segítségével felélesztheti az Evergrowth-ot, és egyszer és mindenkorra megállíthatja az Apexis civilizációt. Miután elültette a gyökeret Taladorban, maga köré hívta a botanikat, akik készek voltak magukat feláldozni azért, hogy egy új Sporemoundot keltsenek életre. Ezt az új Sporemoundot Gnarlgar Taaala-nak nevezte el – és miközben folyamatosan nőtt és készült az öntudatra ébredésére, a Primalok egy mindent eldöntő háborúra készültek elő.

Az Apexis hatalma

Először az Apexis nem törődött azzal, hogy mi történik Taladorral. Végülis számukra úgy tűnt, hogy a Primalok csak egy újabb támadást készítenek elő a Breakerek ellen. Semmi rendkívüli nem volt benne. De ahogy a Primalok elkezdték megközelíteni Arak határait, az Arakkoák lassan rájöttek arra, hogy a Primalok valójában egy ősi, hatalmas óriást akarnak létrehozni. Ha a Primalok sikeresen felélesztik a teremtményt, az hamar el fogja söpörni az Arakkoa civilizációt.

Mivel semmilyen más választásuk nem volt, az Anharik és a Skalaxik egyetlen támadó seregbe gyűjtötték össze az Arakkoákat, majd megrohamozták Talador egét. Csak és kizárólag Taalára koncentráltak, a Primal seregek többi részét figyelmen kívül hagyták. Azonban alábecsülték a Primalok erejét. Gnarlgarnak sikerült transzba esnie, és az összes Primal tudatát egyetlen kollektív tudattá összekapcsolnia, ami az ősi időkben olyan domináns erővé tette az Evergrowth-ot. Mint közös értelemmel rendelkezők, a Primalok teljesen összehangolt támadást indítottak az arakkoák ellen – és rögtön az Arakkoa sereg közel felét kiirtották.

A megrémült Arakkoák felrepültek az égbe, és visszavonulót fújtak. Az Anhar rend úgy gondolta, hogy tudja a megoldást – egy fegyveren dolgoztak, amelyet Breath of Rukhmarnak, vagyis Rukhmar Lélegzetének hívtak. Úgy gondolták, hogy helyes használatával a fegyver képes lesz összegyűjteni és helyre összpontosítani a nap energiáit, hogy egyetlen fényrobbanással pusztítsa el a Primalokat. Azonban hiába siettek, hogy a fegyvert befejezzék, Taala előbb ébredt fel. Gnarlgar ismét transzba esett, és a Primalok ismét egyként dolgoztak azon, hogy elérjék Arak legmagasabb ormát.

Rukhmar Lélegzete (Breath of Rukhmar)

Az Anharik sietve dolgoztak azon, hogy minél előbb befejezzék Rukhmar Lélegzetét, de időre volt szükségük. Hogy a Primal sereg előrejutását feltartóztassák, Skalaxi varázslók egy csoportja elindult, hogy megkeressék a Primalok kivételes egységének forrását – Gnarlgart. Sikerült is rátalálniuk és megölniük egy sötét és hatalmas átokkal, amellyel azonnal rothadó csonkká változtatták a treantot. A Primalok egysége azonnal megtört – és ez a pillanatnyi törés elég volt ahhoz, hogy az Anharik befejezzék fegyverüket.

Rukhmar Lélegzete életre kelt, és egyetlen hatalmas robbanással elpusztította és porig égette Taalát. A megrémült Primalok gyorsan visszavonulót fújtak Taladorba, azonban nem tudták elkerülni a fegyver vagy az Anharik haragját és pusztítását. Keveseknek sikerült elérnie Taladort, a többi a felperzselt föld és hamu része lett.

Az Apexis Birodalom győzött. És nem csak győztek, de olyan elképesztő pusztítást végeztek, amellyel megakadályozták, hogy az Evergrowth valaha is újra visszatérhessen. A győzelmüket követő évszázadokban az Apexis civilizáció egy hatalmas birodalommá fejlődött, amely Draenor legerősebb hatalmas lett. Mivel nem volt semmi, ami akárcsak megriasztotta volna őket, ezért teljes figyelmükkel a tudomány és a mágia tanulmányozása felé fordultak.

Az Apexis kristályok létrehozása

Idővel az Anhar és a Skalax rend lettek a tudás birtokosai, akik összegyűjtötték és óvták a történelemről, a mágiáról és a körülöttük lévő világról szerzett tudást. Azonban ezt a tudást nem hagyományos módon, tekercseken és kötetekben tárolták, hanem az archiválás egy új módját fejlesztették ki. Kristályos eszközöket alkottak közös erővel, hogy abban tárolják ezt a mérhetetlen mennyiségű információt. Ha egy Arakkoa megérintette az egyik kristályt, azonnal felszívta az összes tudást, amit abban tároltak.

Azonban az Anhar és a Skalax rend között fennálló idillikus egyensúly nem tartott örökké. Idővel a két rend rivalizálni kezdett egymással, és mindegyik arra törekedett, hogy nagyobb népszerűséget szerezzen az arakkoa lakosság körében. Az Anharik hamar felismerték, hogy ennek leggyorsabb módja, ha ők felügyelhetik a megszerzett tudást, ezért a már elkészült Apexis kristályokat felhalmozták. És mindezt sikerült is éveken át titokban megvalósítaniuk, mielőtt még a Skalaxik felfedezték volna a dolgot.

A Skalax rend vezetője, Sorcerer-Lord Salavass (Salavass Varázsló-Úr) követelte, hogy azonnal adják vissza az Apexis kristályokat. Az Anhar vezetője, Priest-Lord Velthreek (Velthreek Pap-Úr) ezt visszautasította és kijelentette, hogy az Anharik az egyetlen uralkodói az Apexisnek, és majd ők eldöntik, hogy kik férhetnek hozzá a kristályokhoz és a bennük tárolt tudáshoz. Mindezeken túl Velthreek még azt is kijelentette, hogy ő és a többi Anhari valójában magának Rukhmarnak az élő képviselői. És az egyetlen mód, hogy valaki elnyerhesse az istennőjük kegyét az, ha mindenben az Anharik tanításait és parancsait követi.

Arak szétszakadása

Salavass nem volt bolond – tudta, ha rendje nem cselekszik azonnal, a Skalaxik elvesztik támogatottságukat és végül ki fognak halni. Ezt pedig nem akarta hagyni, ezért összegyűjtötte követőit és támadásra készültek a naptemplom ellen, hogy erővel szerezzék vissza az Apexis kristályokat. Polgárháború tört ki ennek nyomán, hiszen az Arakkoa lakosság választani kényszerült a két frakció közül és ők is csatlakoztak a harcokhoz. Azonban az Anhariknak volt egy veszélyes fegyverük – Rukhmar Lélegzete. És gondolkodás nélkül a saját társaik ellen fordították, hogy minél előbb befejezhessék a háborút.

Ha pedig a fegyver elszabadul, a Skalaxik sorsa megpecsételődik. Salavass tudta ezt, ezért maga köré hívta legtehetségesebb varázslóit, akikkel együtt megrohamozta az orom tetejét, ahol a fegyvert tárolták. A fegyvert szorosan őrizték, így a Skalaxi varázslók és az Anhari őrök között azonnal csata robbant ki. A csata hevében Salavass egy olyan varázslatot mormolt, amellyel destabilizálhatta Rukhmar Lélegzetét – sikerrel is járt, az eredmény azonban katasztrofális lett.

A fegyver felrobbant. A robbanás ereje végigsöpört az egész vidéken, és Arak egyetlen, dicsőséges orma teljesen széttört, és apró darabokra osztódott. A robbanás utáni léghullám egy kietlen pusztaságot hagyott maga után. Ez az egyetlen, katasztrofális pillanat a semmivé tette egyenlővé a hatalmas Apexis civilizációt.
Habár az Apexis Birodalom elbukott, az általa összegyűjtött tudás megmaradt, méghozzá értékes kristály-darabok és egyéb relikviák formájában. Generációk múlva majd Arak kietlen pusztaságai újra élettel telnek meg, és az Arakkoák végül felépülnek ebből sokkból. De tudásuk és hatalmuk már soha nem szárnyalt olyan magasságokban, mint az Apexis Birodalom idején. Az Apexis tudása azonban tovább öröklődött – és az egyik legkiválóbb tanítványoknak Grond leszármazottai fognak bizonyulni.

Forrás: Anne Stickney – Know your lore: Rise of the Apexis /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).