Stormwind megalapítása és a Wrynn dinasztia

Stormwind Királyságának története egy elvándorlással kezdődik. Amikor az eredeti Arathori Királyság felbomlott és önálló államok alakultak ki a helyén – Lordaeron, Kul Tiras, Dalaran, Gilneas, Alterac és Stromgarde –, az eredeti Arathi vérvonal, Thoradin király leszármazottai is elveszítették a trónt. Ahelyett, hogy elfogadták volna Ignaeus Trollbane leszármazóinak uralkodását, vagy a Lordaeronba költözött egykori nemesekkel tartottak volna, ők egy másik utat választottak.

Stormwindet kb. 1200 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt alapították. Egykor az Emberiség Hét Királysága közül ez volt a legtávolabbi és a legelszigeteltebb, ma viszont az Azerothon élő emberek kultúrájának központja, a legerősebb bástyájuk, a menedékük és az erődjük. Sok-sok éve óta a Wrynn-ház tagjai szolgálnak Stormwind uralkodóiként, királyaiként és gyakran mártírjaiként.

A távoli múlt

Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi idő telt el a Troll Háborúk és Thoradin leszármazottainak távozása között, de legalább 1600 év, mivel a Troll Háborúk 2800 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt zajlottak. Több száz évig tartott, míg a Thoradin törekvéseiből létrejött birodalom darabjaira hullott. Amit tudunk, az az, hogy a Troll Háborúkat követően Thoradin önként lemondott az aktív uralkodói szerepről annak érdekében, hogy felkutassa az emberiség eredetének titkait, és királyságát örökösei kezébe helyezte.

Ezek az örökösök idővel rájöttek, hogy lassan, de biztosan széthullik Thoradin birodalma. A trónról való lemondásáig, aztán Lordaeron dombjai közötti eltűnéséig Thoradin volt az uralkodója a mai Gilneas, Alterac, Arathi Highlands, Lordaeron (amihez hozzátartozott a Plaguelands is) területeinek, valamint Tul Barad és Kul Tiras szigeteinek. Feltételezhetjük, hogy vagy nem tartozott birodalmához Hinterlands, vagy nagyon jó kapcsolatot ápolt a törpökkel, hiszen nem tudunk róla, hogy a két nép között bármilyen konfliktus is kialakult volna.

De ahogy az idő múlt, Arathor népe szétszóródott. Az első emberek Dalaranba tartottak, ami igazából soha nem tartotta magát Arathor részének. A mágusok városa volt, amit a Troll Háborúk során a nemes elfek által kiképzett varázslók alapítottak, és épp annyira figyelemmel volt Quel’Thalasra és a nemes elfek érdekeire, mint amennyire Stromra, az emberek fővárosára. Idővel az apróbb településekből falvak lettek, a falvakból pedig városok, és Stromot olyan riválisok vették közül, mint Gilneas Városa, Kul Tiras, vagy a lenyűgöző Lordaeron, amely Thoradin megbízható tábornokáról, Lordainről kapta a nevét. Ekkor már a Trollbane-ek uralkodtak Stromban, és képtelenek voltak egységes úton tartani nemzetük különböző részeit és a sok, egyenként is erős várost. Arathor nem halt ki, csupán kiváltak belőle részek, amik egy-egy nagyobb városállam köré szerveződtek, mint például Alterac.

Az út délre

Strom egykori uralkodói dinasztiájának nem minden tagja örült annak, hogy végignézhette, hogy hogyan hullik darabokra mindaz, amit őseik felépítettek. Egykor az emberek különálló törzsekbe tömörülve éltek és rivalizáltak egymással, majd ezt követően egységes nemzetet alkottak sokáig. Számukra a szétbomlás a visszafejlődés jele volt, az egykori törzsi szétosztottság és egyet nem értés újbóli korszakába való süllyedés. A Trollbane-ház megtartotta uralkodói székét Strom felett (amit ekkor már Stromgarde-nak hívtak), annak ellenére, hogy végignézték Arathor szétbomlását. A lázadó nemesek sem voltak jobbak, akik elhagyták a várost, hogy megalakítsák nyugaton Lordaeron városát – ugyanolyan civakodóak és perlekedőek voltak, mint egykori riválisaik. Kul Tiras és Gilneas az elszigeteltség, az izoláció irányába fordult. Alterac egy feltörekvő nemzet volt, amely a többi, hatalmasabb nemzet között helyezkedett el, a Perenolde-ház azonban állandóan nagyobb hatalomra és befolyásra igyekezett szert tenni. Egyikőjüket sem érdekelte az, amit elvesztettek a felbomlással.

Thoradin leszármazottai úgy döntöttek, hogy nincs mód arra, hogy ezeket az egymással veszekedő városokat újra egységes emberi nemzetté kovácsolják. Ezért meg sem próbálták. Ezért ők, és akik követni akarták őket, elhagyták az anyaföldet és az emberiség bölcsőjét, és délnek indultak. Ez a terület akkoriban teljesen felfedezetlen vidék volt, beleértve Khaz Modan hegyeit is. Addig mentek, amíg egy völgybe nem értek, ahol új otthont építhettek maguknak. Így született meg Stormwind.

Stormwind egymagában

Az út sok évig tartott, hiszen nem kis vállalkozás volt ennyi ember számára átkelni az ismeretlen és barátságtalan hegyvidéki szakaszon, hogy utána egy új államot alapítsanak. Nem sokat tudunk azokról az évekről, amikor végül is az egykori Arathi Birodalom lakói megérkeztek a mai Stormwind területére. A föld termékeny volt és védett, azonban számos fenyegetés vette körül őket. Redrigde hegyei között ellenséges gnollok éltek, délre peidg ott voltak a félelmetes Gurubashi trollok, akik a maguk módján ugyanolyan veszélyesek voltak, mint az északi Arathi Trollok, akikkel a Troll Háborúk során megvívtak. Azonban az ide települők megküzdöttek a veszélyekkel és a természettel, ami nem volt egy egyszerű feladat, de nem is akármilyen kolónia telepedett itt le.

Míg északon Lordaeron, Gilneas, Kul Tiras és Alterac Stromgarde-dal vetélkedtek a dominancia megszerzéséért, addig Stormwind (amelyet helyenként Stonewindként is emlegettek) kizárólag saját magára támaszkodhatott. Ez is volt a céljuk, amikor elindultak, de ez azt is jelentette, hogy a gnoll és troll fenyegetéssel szemben önmagukon kívül senki másra nem számíthattak. Lassacskánt elkezdtek kimozdulni a völgyből, ahol először megtelepedtek. Benépesítették Northshire-t, Redridge-et, Brightwoodot (a mai Duskwoodot), Elwynnt és Westfallt, miközben Stormwind is egyre nagyobb ütemben növekedett.

Nem tudjuk, hogy pontosan mikor foglalta el Landen Wrynn Stormwind trónját. Azt sem tudjuk, hogy ő volt-e a Wrynn ház alapítója, vagy már előtte is Wrynnek uralkodtak-e az új királyságban. Azonban Landen az első Wrynn, akinek a nevét ismerjük. Ő volt Baratheon édesapja, vagyis Llane Wrynn nagyapja. Landen volt a modern Stormwind megálmodója, és az ő ideája volt az, hogy egy központi helyről irányítsák a környező területeket is.

A Gnoll Háborúk

Landen fia, Baratheon a Sötét Portál megnyitása előtt 75 évvel került a trónra, és 57 éven át uralkodott. Fiához, Llane-hez és unokájához, Varianhoz képest ez egy nagyon hosszú időtartam volt, azonban nem volt kifejezetten békés. Landen a Királyság határait minden irányba megpróbálta kiterjeszteni, beleértve Stranglethorn Vale-t és Redridge keleti részét. Ennek eredményeként számos ellenségre tett szert, akik majd fia fő bajokozói lettek az elkövetkezendő években.

Meglepő módon nem a Gurubashi Trollok voltak, akik először megkínozták a Királyságot, hanem a Gnollok. Az évek során Landen lovagjai kiszorították őket elsődleges vadászterületeikről. Ezután a Gnollok lassan egységes sereggé álltak össze egyetlen vezető irányítása alatt, aki egy törzsi hadvezér volt és Packlord Garfangnak hívták. Egy primitívebb és dühösebb Thoradinként Garfang éveken át igyekezett egyesíteni a számos Gnoll falkát, amihez vagy nyers diplomáciát (Csatlakozz hozzánk és együtt lerohanjuk az embereket!), vagy puszta erőt használt. Miután elég gnollt összegyűjtött, úgy döntött, hogy már elég sokáig tolerálták az emberek jelenlétét Redridge-ben.

Garfang a gnolljaival együtt a környező hegyekből indította támadását, és bár Stormwind és a Ló Testvérisége (Brotherhood of the Horse) – ami Arathon legkiválóbb lovagjaiból álló rend volt – könnyen felvette velük a versenyt, létszámban a több ezer gnoll föléjük kerekedett. Miután a gnollok sikeresen bekerítették Stormwind seregét, ahonnan könnyedén indíthattak támadásokat Brightwood és Westfall ellen, Redridge-ből teljesen ki is űzték az emberi lakosságot, és Elwynnel ugyanezt kívánták tenni.

Adamant Barathen Wrynn

Barathen még nagyon friss uralkodó volt, amikor a gnoll támadások elkezdődtek. Megpróbált kapcsolatba lépni az északi királyságokkal, de ahogyan attól Stormwind alapítói is tartottak, északon jobban lefoglalta őket az, hogy egymással csatázzanak a hatalomért és a pozícióért, mintsem hogy segítséget nyújtottak volna egy elszigetelt vidéknek a hegyek túloldalán. Barathen és népe csak saját magára számíthatott a hatalmas hordával szemben, amely létszámban jelentősen meghaladta őket.

Mivel nem akarta végignézni, ahogy népét kivégzik, miközben Stormwind serege segíteni sem tud nekik, Barathen egy kétségbeesett, radikális tervet eszelt ki és hajtott végre annak érdekében, hogy legyőzze Garfangot. Szándékosan azt a látszatot keltette, hogy Stormwind az összeomlás szélén áll, és arra csábította Garfangot, hogy egy nagyobb sereggel megkísérelje egyszer és mindenkorra elfoglalni a várost. Ezt a Packlord örömmel meg is tette, és gnolljai részét elküldte az ostromhoz. Azonban ő maga nem akart részt venni a csatában, ezért úgy döntött, hogy a Redridge-ben felállított táborban marad, míg híreket nem hall az ostrom sikerességéről.

Ahogy a Gnollok elkezdték az ostromot, Barathen és legképzettebbb lovagjai Redridge-be vágtattak Garfang táborába. A Packlord (Falkavezér) azt remélte, hogy csak ül és megvárja a Barathen haláláról szóló híreket, ehelyett maga a király és emberei rohanták le a kevéssé védett tábort, hogy rajtaüssenek Garfangon. Habár a csata hosszú volt, és Barathen számos embere meghalt a harcok közben, végül mégis Stormwind királya volt a szerencsés, és saját kezűleg ölte meg Garfangot. Vezérük nélkül a gnollok teljesen szétestek, és hamarosan sikerült visszaszorítani őket, így Stormwind lett a háború győztese, amelynek eredményeként még erősebb és még virágzóbb város lett. Barathent pedig a népe Adamantnak, vagyis Hajthatatlannak kezdte hívni bátorságáért és a háború során tanúsított vezetői képességeiért.

Stormwind egy fontos leckét is megtanult, amit sajnos nem sokkal később szintén felidézhetett: ha bajban vannak, semmi értelme a többi Királyságtól segítséget kérni. Stormwindnek egyedül kell megvívnia csatáit.

Forrás: Matthew Rossi: Know your lore – The Wrynn Dynasty and the Foundation of Stormwind /Blizzardwatch/

További olvasnivalók: – Az Arathori Birodalom létrejötte és széthullása
A Gnoll Háborúk

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).