A Gorian Birodalom bukása

Nem az eredeti Horda volt az első eset, amikor Draenor ork klánjai egyesültek – a Horda csupán tovább fennmaradt. A kezdetben az ogronok elől bujkáló orkoknak a Gorian Birodalom felemelkedésével már nem kellett a föld alá menekülniük, egy kevésbé fenyegető világ várta őket a felszínen. Így az ork populáció is exponenciális növekedésnek indult, ez azonban egy újabb veszélyt rejtett magában – a túlnépesedését és a vadállomány hiányát a megfelelő vadászathoz.

Azonban az orkok már korábban szembenéztek nagyobb veszéllyel is, és a világ elég tágas hely volt. Ezért az ork populáció elkezdett kisebb-nagyobb különálló klánokra széttagolódni, és széltében-hosszában bejárták a világot. A Blackrock klán Gorgrondban maradt, és a régióban egyedülálló érc, a Blackrock érc bányászatával és megmunkálásával foglalkoztak. Ezen a vidéken maradtak a Laughing Skull és a Lightning’s Blade törzsek is, míg más klánok jóval távolabb vándoroltak el.

A Sámánok születése

Draenor dél-keleti csücskében egy egészen különleges ork klán telepedett le. A Shadowmoon klánt lenyűgözte a felettük elterülő égbolt, és úgy hitték, hogy a csillagok mozgásából következtetni lehet a jövőre is. Mivel távol estek a Gorian Birodalom településeitől, szabadon és viszonylagos békében gyakorolhatták sajátságos vallásukat és hitvilágukat – ennek ellenére ők sem maradtak egy helyben.

Hogy az égiek akaratát kifürkészhessék, a Shadowmoon misztikusok gyakran utaztak Draenor-szerte. Volt egy terület, ahol nagyon sok különös álmot és víziót éltek meg – ez volt Nagrand. Ez nem valami isteni beavatkozás eredménye volt – az ok annyiból állt, hogy ez volt az orkok ősének, Grondnak a végső nyughelye. Emellett itt éltek a legsűrűbben Draenor elemei, a kezdetleges föld, levegő, tűz és víz szellemek.

Az orkok ezt a területet az Elemek Trónjának (Throne of the Elements) nevezték el. Az elementál szellemek felé mutatott tiszteletadás és alkalmazkodás következtében az orkok szoros kapcsolatot alakítottak ki velük. Így kezdődött el az ork sámánizmus, ami az ogrék brutális ereje és mágikus fölénye helyett az elemek felé mutatott tiszteleten alapult. Amikor az elementál szellemek erővel ruházták fel a sámánokat, azok képesek voltak hegyeket megmozgatni, hullámokat irányítani, vagy magának a szélnek parancsolni. Olyan nyers, természetes erő volt ez, amellyel az ogrék egyáltalán nem rendelkeztek.

Elemi kötelékek – 403 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Shadowmoon klán volt az első klán, amely először igazán kifejlesztette a sámánizmust, de nem ők voltak az egyetlenek. Bár az ork klánok az egész világon elterjedtek voltak, a Shadowmoon orkok kezdték el tanítani a többieket rá. Az ork gyerekeknek már egészen kicsi korban megtanították, hogy tisztelettel és illendően bánjanak az elemekkel. Azok az orkok, akik saját jogukon lettek sámánok, az Elemek Trónjához mentek zarándokútra. Ott transz-állapotba kerültek, melynek során még jobban képesek lettek igazodni az elemekhez, és a szellemek áldását kérték magukra.

Nem mindenki volt olyan szerencsés, hogy sikerrel járjon. Az elemekkel való kommunikáció azt jelentette, hogy túl kellett terjeszkedniük a fizikai valóság határain. Utazásaik során voltak akik sötét és veszélyes helyeken is jártak – a Void birodalmában. Akik túlélték ezt a tapasztalatot, azok sem ép ésszel ébredtek fel álmukból, és éppen ezért, őket száműzték a klánokból. Ezek az őrültté vált hontalan orkok aztán Nagrand földalatti barlangjaiban csoportosultak, és arcukat fehér koponyákkal díszítették.

De akik elnyerték az elementál szellemek áldását, klánjaik spirituális vezetőiként tértek vissza. A sámánok között fennálló kötelék a klán-hűség felett állt, ezért a sámánok képesek voltak közvetíteni és a konfliktusokat békés eszközökkel megoldani a klánok között. Ami a Shadowmoonokat illeti, ők évente találkozót tartottak minden klán sámánja számára, amit Kosh’harg fesztiválnak neveztek. Idővel ezen a fesztiválon nemcsak sámánok, de minden ork részt vehetett. Ezen ünnep alkalmával a klánok találkozhattak egymással versengés nélkül, kicserélhették a híreket és új barátságokat köthettek.

Orkok az ogrék ellen

Az orkok generációkon át békében éltek. Nem próbáltak szembeszegülni a Gorian Birodalommal, habár helyenként előfordultak területi harcok. Az ogrék szinte teljes egészében semmibe vették az ork klánokat, mivel sokkal jobban érdekelték őket az Apexis kristályok és az, hogy saját tudásokat és hatalmukat még tovább bővítsék. Az orkok számukra említésre méltóak sem voltak, kicsik, jelentéktelenek, és az ogrék nem tartották őket igazi veszélynek.

Ez akkor változott meg, amikor akció közben láttak ork sámánokat. Amit addig jelentéktelen és furcsa mágiának tűnt, az egyszeriben sokkal hatalmasabb lett, mint valaha is gondolták volna. Miután látták, hogy egy idős sámán hogyan fordít vissza egy árvíz-hullámot, ami egyébként elöntött volna egy ork falut, az ogrék kezdték megismerni az elemek valódi erejét – és ezt az erőt maguknak akarták.

De alkalmazkodás? Tisztelet? Ez nem az ogrék módszere volt. Ahelyett, hogy megpróbálták volna eltanulni a sámánizmust az orkoktól, a Gorian Birodalom vezetője, Imperator Molok, egy sereget küldött Nagrandba, hogy foglalják el az Elemek Trónját és űzzék el az orkokat arról a területről. Mivel nem történt tömegmészárlás, ezért sem gyűlöletet, sem megtorlást nem váltott ki az ork klánokból.

Ugyanakkor, ahogy az ogrék egyre jobban boncolgatták a területet, és megpróbálták összegyűjteni annak titkait, kísérleteik egyre vakmerőbbek lettek. Végül az ogrék mágiája és Grond ittmaradt energiái egy hatalmas robbanást eredményeztek, amely elpusztította Grond koponyájának maradványait, és megölte az összes ott tartózkodó ogre varázslót. A robbanás következtében az elemek egyensúlya teljes egészében felborult, és az ork sámánokat hívták segítségül.

Ez alkalommal az ork klánok készek voltak válaszolni.

Az első csapás

A következő Kosh’harg fesztiválon a klánok sámánjai megpróbálták újra egyensúlyba állítani Draenor elementál szellemeit. Azonban nem sikerült lenyugtatniuk ez elemeket, és a Shadowmoon klán legidősebb sámánja, Nelgarm a klánokhoz fordult segítségért. Ha továbbra is megosztottak maradnak, az ogrék tovább folytatják beavatkozásukat a természet rendjébe, és az elementál szellemek hamarosan darabokra szaggatják a világot. Ha az orkok egyesülnek, akkor visszaszoríthatják az ogrékat, és helyreállíthatják a világ nyugalmát.

Ezt az egyesülést nem nevezhetjük Hordának. Ez csak egy egyszeri társulás volt, amellyel meg kívánták előzni, hogy visszafordíthatatlan károk keletkezzenek a világban. A klánok egyetértettek, és Nelgarm az elemeket szólította, hogy adják áldásukat és védelmezzék az egyesült ork klánokat. Amikor ez megtörtént, az egyesült klánok egyként támadták meg az ogrékat az Elemek Trónjánál és szerezték azt vissza. A Gorian Birodalom varázslóit váratlanul és felkészületlenül érte a támadás, ezért visszavonulót fújtak.

Habár az egyesült támadás meglepte őket, Imperator Morlok mégis hamar megtorlást parancsolt. A Gorain seregek erejükkel az orkok ellen fordultak, és a táborokban és településeken talált orkokat mind megölték. A világ hamarosan egy óriási méretű ork-ogre háborúban találta magát. De míg az ogrék arra számítottak, hogy brutális erejük hamar visszavonulásra készteti a gyáva orkokat, ezúttal meglehetősen alábecsülték ellenfeleiket… akik szövetségeseiként az elementál szellemek is részt vettek a háborúban.

Holtpont – 400 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Lépésről lépésre az egyesült ork klánoknak ügyesen sikerült lefegyverezniük a Gorian Birodalom erőd- és helyőrség hálózatát egészen addig, hogy a Gorian sereget Goriába, a fővárosba szorították vissza. Az ogrék a maguk részéről úgy tartották, hogy egyszerűen kitartanak és kihúzzák majd az ostromot, mivel a tengeren keresztül elérhetik a szükséges nyersanyagokat. Ez azonban nem bizonyult jó taktikának – szükségük volt a szárazföldi kereskedelmi útvonalakra is. És ahhoz, hogy azokat elérjék, meg kellett szabadulniuk az orkoktól.

Mivel kevés lehetőség volt nyitott számukra, ezért az ogrék ahhoz az eszközhöz nyúltak, amely már a múltban is kisegítette őket – az Apexis kristályokhoz. Miközben azok rejtett tudását vizsgálták, végül egy legendára bukkantak Sethe Átkával kapcsolatban, és úgy döntöttek, hogy egy hasonló kellemetlenséget fognak az orkokra mérni. Így született meg a vörös himlő (red pox) – egy pusztító járvány, amely futótűzként terjedt. Nelgarm az elemekkel való tanácskozása során jött rá arra, hogy a betegség mögött az ogrék állnak. Az egészséges katonák haldokoltak. Az orkok létszáma folyamatosan csökkent, és a klánok kezdtek kifutni az időből.

Semmilyen más lehetőséget nem látva Nelgarm ismét az elemekhez fordult. Egybehívta az ork sámánokat, és egyként kérték az elemeket, hogy tegyék meg nekik a legerőszakosabb tettet, amit kérhetnek – pusztítsák el Goriát. Soha korábban egyikük sem kért az elemektől ilyen veszélyes dolgot. De Nelgarm és a többi sámán tudta, hogyha az ogrék kitartanak és végül ők nyernek, akkor ismét megtámadják az Elemek Trónját.

És ez elég indok volt az elementál szellemek számára ahhoz, hogy cselekedjenek.

Goria bukása

Nelgarm hívására válaszul viharfelhők kezdtek gyülekezni az égen, dörögni kezdett, a föld pedig megremegett. Néhány óra alatt a hatalmas város falai meginogtak és összedőltek, rá azokra, akik a városban maradtak. A törmelékeken tűz ütött ki, elzárva minden menekülőutat, és felégetve minden hajót a kikötőben. És amikor nem maradt más, mint por és hamu, a föld megnyílt és magába nyelte Imperator Molokot egész városával együtt.

Goria eltűnt. A Gorian Birodalom szívét kettészelték, és nem maradt túlélő, aki elmesélhette volna az eseményeket. A többi ogre város és helyőrség nem tudta, hogy pontosan mi történt, de ahhoz eleget láttak, hogy felhagyjanak az elemekkel való kísérletezéssel. Draenor elementál szellemei alaposan megmutatták, hogy mit jelent, ha valaki kivívja haragjukat, és nem élt Draenoron olyan ogre, aki meg mert volna kockáztatni még egy ilyen megtorlást.

Ami az orkokat illeti, ez egy kijózanító győzelem volt számukra. Sokan vesztették életüket a háborúban, és Goria bukása szörnyű emlékeztetője volt az elemek erejének. Goria legyőzésével az egység szükségessége is megszűnt – ezért a sámánok azt javasolták, hogy a klánok folytassák továbbra is saját külön útjaikon életüket. Azonban a háború emléke örökre kísérteni fogja az orkokat – a vörös himlőre soha nem találtak gyógyszert, és időről-időre újabb járványok ütötték fel a fejüket.

Utóhatás

Goria bukása után a Gorian Birodalom összeomlott. Az ogre társadalom maradványai saját városállamokat hoztak létre, és soha többet nem kezdtek háborúba az orkokkal. Miután végignézték, mi történt Goriával, ki hibáztathatta őket? Ami az orkokat illeti, ők visszatértek saját otthonaikba, folytatták tovább életüket, évente összegyűltek a Kosh’harg fesztiválokon, utána pedig mindenki a maga útját járta.

Ahogy az évek teltek, a széttöredezett ork klánok elkezdték elérni és elfoglalni az ogrék területeit. Végül létszámban is meghaladták az ogre populációt, és ők lettek a legfejlettebb és legdominánsabb nép Draenoron. Habár időnként egy-egy klán összecsapott egymással, a legtöbbször békében éltek. Draenor egy vad és nyers világ volt, de úgy tűnik, az orkok a túlélés érdekében képesek voltak felülemelkedni és uralkodni rajta.

Forrás: Anne Stickney – Know your lore: Fall of the Gorian Empire /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.