Kil’jaeden, a Megtévesztő

Azon a napon, amikor ereimbe eresztettem a fel tüzét, láttam a sorsomat: a nagyszabású hadjáratot, amely a teremtés határait fogja elérni. Ez volt az a látomás, amit mutattál nekem. … Ezért a sorsért a világommal fizettem.

Kil’jaeden, a Megtévesztő (Deceiver), a Lángoló Légió egyik vezetője, a Horda és a Lich King megalkotója. A Warcraft világának egyik legnagyobb gonoszaként tartjuk számon. De ki is ő valójában, és mi is az ő története?

Argus

A kezdetek réges-régre, több mint huszonötezer évre nyúlnak vissza az Argus nevű bolygóra, amelyet egy különösen intelligens és jóindulatú nép, az eredarok népesítettek be. Az eredarok különösen tehetségesek voltak az arcane energia használatában, legfőbb értéknek a tudást tartották, és igyekeztek mindent megtudni az őket körülvevő világegyetemről. Ennek a népnek volt az egyik vezetője huszonötezer évvel ezelőtt Kil’jaeden, aki jó barátjával, Velennel együtt a Második Duumvirátus keretében irányította az eredarokat. Kil’jaedent kivételes intelligenciája és zsenije emelte ki a többiek közül és a fivérének tartott Velennel együtt, akit spirituális vezetőnek tekintettek, tökéletes összhangban irányították népüket.

Kettejükhöz csatlakozott Archimonde akkor, amikor segített nekik a varázsló, Thal’kiel legyőzésében, aki démonokat idézett és warlockokká kívánta átképezni a mágusokat. Bátorságával és erejével Archimonde kiérdemelte, hogy Kil’jaeden és Velen vezetővé, magukkal egyenlővé tegyék őt is. Ettől kezdve Triumvirátusként hárman irányították Argus életét.

A paradicsom vége

Ennek a szinte tökéletes állapotnak, ami ezidőben Arguson uralkodott, akkor lett vége, amikor megjelent a Triumvirátus előtt Sargeras. A Légió urának szüksége volt egy különösen intelligens és ravasz népre serege irányításához, és erre az eredarokat találta a legalkalmasabbnak. Sargeras egy csodálatos jótevő képében jelent meg előttük, és azt ígérte nekik, hogy amennyiben csatlakoznak hozzá és seregéhez, elárulja nekik az univerzum rejtett titkait, és segíthetnek abban, hogy az egész világegyetemet egy jobb hellyé változtathassák.

Ez az ajánlat túl csábító volt Archimonde és Kil’jaeden számára ahhoz, hogy visszautasítsák. Az eredarok mindennél többre értékelték a tudást, ráadásul nagyra tartották saját magukat, ezért hízelgett nekik, hogy egy ilyen hatalmas lény az ő segítségükkel akarja tökéletessé tenné a világot. Velen azonban rejtélyes módon visszakozott, sőt, odáig merészkedett, hogy összegyűjtötte a hozzá hasonlóan gondolkozókat, és megszökött velük.

Kil’jaeden nem értette és rettenetes feldühödött barátja „árulásán”. Az ő szemében Velen képtelen volt meglátni, hogy micsoda lehetőség előtt áll népük, és csak megbontja az eredarok egységét azzal, hogy megszökik. Újdonsült erejével, amelyet a fel-energia adott számára, Velen és követői nyomába eredt. Velen családja a menekülés során meghalt, kivéve fiát, Rakeesh-t, akit Kil’jaeden vett magához apja távozása után.

A Lángoló Légió hadvezére

Sargerasnak imponált Kil’jaeden intelligenciája és természetes ravaszsága, amely a fellel való ötvözés után kifejezetten veszélyessé tette őt. A Bukott Titán azzal bízta meg őt, hogy kutasson fel más népeket és démonokat a Twisting Netherben és a Great Dark Beyondban, és vegye rá őket, hogy csatlakozzanak a Légióhoz, majd változtassa őket démonná. Kil’jaeden ekkor érdemelte ki a Megtévesztő (Deceiver) nevet: számtalan népet rontott meg nagyrészt hasonló módszerrel ahhoz, ahogy őt és népét rávette Sargeras arra, hogy csatlakozzanak Lángoló Hadjáratához (Burning Crusade), melynek végső célja az univerzumban található minden élet kioltása volt.

Kil’jaeden először a nathrezimeket, más néven a dreadlordokat (rémurakat) sorozta be a Légió seregébe Tichondrius vezetésével, majd ezt követően a hatalmas és barbár annihilant, a pit lordokat, vagyis veremurakat (akik közé többek között Magtheridon is tartozott).

Emellett volt azonban Kil’jaedennek egy egyéni küldetése is, amelyet Sargerastól függetlenül folytatott: továbbra sem tudta megbocsátani Velen és a száműzött draeneiek árulását, ezért ügynökei segítségével folyamatosan vadászott utánuk, hogy egyszer végleg leszámolhasson velük.

Az ork Horda

Kil’jaeden évezredeken át kutatta az univerzumot a draeneiek után, miközben újabb és újabb népeket rontott meg, újabb és újabb világokat döntött romba. Aztán egy nap egyik szolgája, Talgath rábukkant egy világra, ahol draenei mágia nyomait fedezte fel. Hamarosan arra is rájött Talgath, hogy nemcsak jártak draeneiek ezen a világon, de még most is itt élnek, sőt, még eredun nyelven Draenornak, vagyis a Száműzöttek Menedékének nevezték el a bolygót.

Kil’jaeden nagyon megörült, hogy végre megvannak az árulók, öröme pedig még nagyobb lett, amikor Talgath jelentése nyomán rájött arra, hogy a szintén Draenoron élő orkok kiválóak lesznek arra, hogy a Légió számára megkörnyékezze és megrontsa őket. Ehhez azonban szüksége volt valakire, aki szövetségese és segítsége lesz a feladat végrehajtásában, a szerepre pedig Gul’dan tűnt a legalkalmasabbnak (a Warcraft Chronicle II egy kicsit átvariálta ezt a történetet is, a későbbiekben erről is készül majd külön cikk – a szerk.). Ezért megkörnyékezte az orkot az Elemek Trónjánál (Throne of the Elements), amikor az a legkétségbeesettebb volt, és hatalmat és tudást ajánlott fel neki. Gul’dan ezt elfogadta, Kil’jaeden pedig megtanította a fel használatára.

Viszont Kil’jaeden tudta, hogy Gul’dan személye arra nem lesz alkalmas, hogy összefogja az orkokat, ezért az ork csatlakozott a Shadowmoon klánhoz és Ner’zhul tanítványa lett. Ner’zhult ugyanis egyfajta spirituális vezetőként a többi klán is mélyen tisztelte, ezért ő alkalmasabb volt arra a feladatra, hogy egyesítse az orkokat. Kil’jaeden halott felesége képében kísértette meg Ner’zhult, aki naivan mindent elhitt az előtte megjelent szellemalaknak, és a következő Ko’sharg fesztivál alkalmával rávette az orkokat arra, hogy támadják meg a draeneieket, akiket azzal vádolt, hogy ők minden baj forrása ezen a világon és titokban az orkok megtámadására készülnek.

Így végre megkezdődhetett Kil’jaeden bosszújának beteljesítése, az orkok ugyanis elkezdték megtámadni a gyanútlan draeneieket. Bár a folyamat kicsit megtorpant akkor, amikor Ner’zhul rájött arra, hogy őt átverték, de addigra Gul’dan készen állt arra, hogy átvegye Ner’zhul helyét. A sámánt mellőzték, Gul’dan pedig megtanította a fel mágia használatára a többi orkot is, valamint felajánlotta nekik Kil’jaeden ajándékát, Mannoroth vérét is, amit az orkok hajlandók voltak elfogadni. Ezt követően a démonúr azt parancsolta Gul’dannak, hogy fejezzék be a draeneiek lemészárlását egyetlen nagy csatában Shattrath Városánál. A támadás valójában egy brutális tömegmészárlás volt, amelyet csak a korábban már biztonságos helyre menekült draeneiek éltek túl épségben. Úgy tűnt, Kil’jaeden végre győzelmet aratott a draeneiek felett.

Azeroth megtámadása

Sargeras is elégedett volt Kil’jaeden teljesítményével, mivel pontosan az orkokra volt szüksége terve megvalósításához. Ehhez azonban Kil’jaedennek meg kellett szakítania minden kapcsolatot az orkokkal, hogy pusztuló világukon kellően kétségbeesettek legyenek ahhoz, hogy elfogadják majd Medivh ajánlatát arról, hogy jöjjenek Azeroth-ra. Ezért Kil’jaeden magára hagyta a Hordát és eltávolodott Draenortól.

A Második Háború azonban nem a tervek szerint alakult, köszönhetően részben Gul’dan becsvágyának. Az ork ugyanis mindenáron magának akarta megszerezni Sargeras Sírjának (Tomb of Sargeras) erejét, ezért otthagyta az akkor már Orgrim Doomhammer vezette Hordát. Sargeras úgy döntött, hogy az árulásért cserébe megbünteti az orkot: hagyta, hogy olyan közel kerüljön Gul’dan a céljához, hogy azt higgye, ő győzött, ekkor azonban ráengedte démonjait, akik darabokra tépték az ork warlockot. Az árulás azonban nagyban közrejátszott abban, hogy a Horda végül vereséget szenvedett a Lordaeroni Szövetségtől (Alliance of Lordaeron), így Sargeras terve, hogy meghódítsa Azerothot, ismét kudarcba fulladt.

A Lich King

A feldühödött Kil’jaeden úgy döntött, hogy saját kezébe veszi az irányítást. Rájött arra, hogy az orkok szabad akarata okozta a Horda vesztét, ezért úgy döntött, egy agyatlan, bebörtönzött zombi-sereget fog létrehozni, amelyet olyan valaki fog vezetni, aki retteg a Légiótól, ezért bármit megtesz érte.

A sors és az események Kil’jaeden kezére játszottak, mikor Draenor pusztulásakor Ner’zhul egyszer csak a Twisting Netherben találta magát a démonúr előtt. Kil’jaeden nem felejtette el azt, hogy Ner’zhul is megpróbálta aláásni terveit, ezért hihetetlenül hosszú időn át kínozta az ork sámánt, testét pedig lassan darabokra tépte, míg nem maradt más, mint a sámán meggyötört lelke. Ekkor választás elé állította Ner’zhult: vagy örök időkig az eredarok kínzásának célpontja lesz, vagy egy élőholt sereg élén a Légió céljait fogja szolgálni.

Ner’zhul természetesen az utóbbit választotta, és ekkor Kil’jaeden a Lich Kinggé formálta őt át. Szándékosan nem adott testet neki, ehelyett egy különleges páncélba zárta, majd a Fagyott Trónra (Frozen Throne) helyezte, valamint őrnek melléje rendelte a dreadlordokat. A démonúr azt ígérte Ner’zhulnak, ha sikerrel jár, visszaadja szabadságát és egy új testet.

Bár a Lich King jelentős eredményeket ért el a Légió számára, közben igyekezett a saját pecsenyéjét is sütögetni, hogy elszakadhasson a Légió akaratától. Egy saját bábot keresett magának, és Arthas Menethil személyében meg is találta azt, aki kizárólag neki volt hűséges és nem a Légiónak. Arthason keresztül tájékoztatta Illidant Gul’dan koponyájának hollétéről és erejéről, és miután az elf elfogyasztotta az ereklyét, könnyedén megölte a dreadlordok vezetőjét, Tichondriust, ezzel jelentősen meggyöngítve a Légió erejét. A Lich King szándékosan távol tartotta magát és seregét a Hyjal Hegyi csatától, ahol Kalimdor serege újabb győzelmet aratott a Lángoló Légió felett Archimonde-ot is legyőzve.

Bár Kil’jaedent feldühítette Archimonde kudarca, tudta, hogy esztelenül nem állhat bosszút érte. Tisztában volt azzal, hogy a Lich King kicsúszott az irányítása alól, ezért hatalomért cserébe Illidant utasította arra, hogy pusztítsa el a Frozen Throne-t és a Lich Kinget. Kil’jaeden tisztában volt vele, hogy Illidannal nagy kockázatot vállal, azonban remélte, hogy hataloméhsége és becsvágya nagyobb lesz annál, hogy ismét elárulja őket. Illidan azonban kudarcot vallott és Outlandre menekült, ahol igyekezett bezárni a Ner’zhul által megnyitott dimenziós kapukat, hogy megakadályozza a démonok utánpótlását a bolygón. Kil’jaeden ezután ismét rávette Illidant arra, hogy egy újabb próbát tegyen a Lich King legyőzése érdekében, ez a kísérlet azonban szintén kudarcba fulladt, amikor Arthas legyőzte a démonvadászt, majd egyesült a Lich Kinggel, így adva testet is a félelmetes lénynek.

Az outlandi háború

Miután Illidan elpusztította a dreadlordok otthonát, Nathrezát, a Légió végre tisztán látta, milyen veszélyes ellenféllel is van dolguk valójában. Kil’jaeden ezért arra utasította démon seregét, hogy csábítsák Azeroth seregeit Outlandre, ahol majd ők fognak végezni az áruló elffel. A szétesett világon a Horda és a Szövetség seregei valóban megkezdték harcukat mind a démonok, mind az Illidarik ellen. Kil’jaeden célja az volt, hogy ellenfeleit annyira legyengítse az egymás elleni harc, hogy utána könnyedén végezhessen velük.

Még mielőtt az azerothi csapatok végeztek volna a Black Temple-nél (Fekete Templom) Illidannal, Kil’jaeden az Áruló egyik fővezéréhez, Kael’thas Sunstriderhez fordult. A régóta várt megváltást ígérte a blood elfeknek cserébe azért, hogy Azeroth-ra idézzék őt magát. A Sunwell ugyanis elég erős volt ahhoz, hogy akkora portált nyissanak rajta, amelyen keresztül a Megtévesztő Azeroth-ra léphessen. Hiába használta azonban az elsötétült naaru, M’uru és Anveena erejét, Azeroth hőseinek és a Shattered Sun Offensive-nek végül sikerült megakadályozniuk azt, hogy Kil’jaeden a bolygójukra léphessen.

Kétségek

Kil’jaedent mélyen és rosszul érintette a Sunwellnél elszenvedett vereség. Először tapasztalta meg személyesen azt, hogy mit jelent Azeroth halandó népei ellen küzdeni és milyen az, amikor kudarcot vall minden ereje és hatalma ellenére. Sunwellnél nem egy árulás okozta a terv vesztét. Sunwellnél a halandók serege és ereje, valamint Anveena önfeláldozása elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy őt visszaküldjék a Twisting Netherbe. Ez nem az volt, amit Sargeras ígért. Ez nem az volt, amiért cserébe a felnek, a démoni mágiának áldozta szülőbolygóját, Argust.

Kil’jaeden hitt a Légió erejében, látta, hogy mekkora hatalommal rendelkező seregről van szó és látta, hogy hogyan buknak el világok az ő hatalma előtt. Mégis, ez a picinyke bolygó és lakosai képesek voltak többször is ellenállni a Légió erejének. Vajon Sargeras valóban igazat mondott arról, hogy az egész univerzumot képesek lesznek megtisztítani és meg is kell tisztítaniuk annak érdekében, hogy megmentsék a Void Lordoktól?

És emellett még ott voltak a draeneiek, egykori testvérei. Hiába hitte, hogy az orkok segítségével legyőzte és elpusztította őket, Outlanden és a Sunwellnél azt kellett tapasztalnia, hogy ez koránt sincs így, sőt, a draeneiek immár tevékeny szerepet vállalnak a Légió visszaszorításában, nemcsak a menekülésre és bujkálásra fókuszálnak. Ott volt Velen, aki változatlanul szembeszállt vele, aki változatlanul hitt abban, hogy a jó döntést hozta meg akkor, amikor visszautasította Sargeras ajánlatát.

Kil’jaeden azonban nem adta fel. Nem adhatta fel, hiszen azzal beismerte volna tévedését és óriási hibáját, amelynek árát népe és bolygója fizette meg. Ki kellett találnia valamit, hogy hogyan győzhetné le mégis Azerothot.

Az alternatív Gul’dan

Árulása ellenére Kil’jaeden mégis Gul’dant tartotta a leghasznosabb szolgájának, ezért egy alternatív idővonal Gul’danját is felkereste és ugyanazt az ajánlatot tette, mint korábban. Ez alkalommal azonban kihagyta Ner’zhult a képletből, mint olyan valakit, aki túlságosan gyengének bizonyult, és egyenesen Mannoroth vérét ajánlotta az orkoknak. Csakhogy Kil’jaeden nem számíthatott arra, hogy éppen erre a világra menekül Kairozdormu segítségével Azeroth-ról Garrosh Hellscream, és keresztülhúzza terveit azzal, hogy megalakítja az Iron Horde-ot (Vashordát).

Ettől kezdve az alternatív Draenoron Archimonde vette át az irányítást Kil’jaedentől, és egy ideig úgy tűnt, sikerrel is fog járni, miután Garrosh-t legyőzték Azeroth halandói. A Légió seregének jelentős részével Hellfire Citadelbe fészkelte magát, azonban végül vereséget szenvedett, sőt, Archimonde-ot a Twisting Netherben végleg megölték.

Kil’jaeden a távolból továbbra is szemmel tartotta az eseményeket, és a megfelelő pillanatban elkapta Gul’dant, majd a Tomb of Sargeras, vagyis Sargeras Sírja felé irányította. Itt elérkezett Gul’dan számára az igazság pillanata: ugyanott volt, ahol az a másik elbukott. Gul’dan kezében érezhette a hatalmat, amit a Sír adott, és elsőre ő is úgy döntött, hogy elhagyja a Légiót, elhagyja Kil’jaedent. Azonban amikor teljesen magára maradt, rádöbbent annak igazságára, amit a démonúr mondott neki: „Mindannyian valakinek a szolági vagyunk, mindannyian szolgálunk egy mestert.” Gul’dan rájött, hogy egyedül semmire sem fog menni Azeroth hőseivel szemben, ezért mégsem árulta el a Légiót, és a démoni sereg megkezdhette Azeroth harmadik invázióját.

A Légió támadása és bukása

Ekkora sereggel talán még soha, talán még az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején sem támadott a Légió Azeroth-ra. Kil’jaeden úgy érezte, hogy eljött az idő, az igazság pillanata, egyszer és mindenkorra végeznie kell ezzel a bolygóval és biztosítania Sargeras tervének sikerét. Egyúttal a draeneiek elleni különbosszúját is folytatta: az eredarokkal megrohamoztatta Exodart, és végre felfedte Velen előtt régi titkát: hogy megszerezte magának Velen fiát és belőle is démont csinált.

Végül egyetlen, végső csatára hívta ki Azeroth hőseit, hogy eldöntsék a bolygó és vele együtt az univerzum sorsát is. A Légió dimenziós hajóival együtt Dalaran ellen intézett támadást, és utasította őket, hogy rombolják porig a várost.

Csakhogy Azeroth seregei továbbra sem adták meg magukat. Fokról fokra haladtak, és Suramarban Gul’dant is sikerült megölniük. Azeroth lakosai eljutottak a Broken Shore-ra, a Légió főhadiszállására, hiszen az utánpótlás Sargeras Sírján keresztül érkezett. A végső csatára is itt került sor. Kil’jaeden még Sargeras elesett avatarját is felélesztette, hogy szembeszálljon a Velen, Khadgar és Illidan vezette sereggel, azonban nem járt sikerrel.

– Még mindig harcoltok ellenünk! – kiáltott az Avatar legyőzése után Kil’jaeden. – Még mindig tagadjátok az elkerülhetetlent! Őrjítő a szüntelen ellenállásotok! Miért forgatjátok a kardot?

– Semmit sem tanultál számtalan vereségedből, Megtévesztő? – kérdezte Illidan Stormrage.

– A Sargeras által mutatott látomás hazugság volt, Kil’jaeden – szólalt meg Velen próféta. – Add meg magad! Vess véget neki!

– Soha! – kiáltotta Kil’jaeden. – A hadjáratnak soha nem ér véget! Élvezzétek ki múló győzelmeteket. Újra és újra vissza fogunk térni, akármennyi ideig is tart, amíg meg nem törünk titeket! – Kil’jaeden a még nyitva lévő portál felé futott, hogy visszatérhessen hajójára és otthonába.

Khadgar felkiáltott: – A portál bezárul! Le tudjuk zárni a Légió átjáróját és véget vethetünk az inváziónak.

– Nem! – kiáltott Velen. – Nincs több menekülés! Nincs több bujdosás! Ezt most már be kell fejeznem! – ezzel Kil’jaeden után szaladt a portálon át, hiába kiáltott utána Khadgar.

– A portál bezárásával nem nyerünk semmit, főmágus – magyarázta Illidan Khadgarnak. – Lehet, hogy pár év múlva, lehet, hogy egy évezred múlva, de a Légió vissza fog térni. Újra és újra, amíg már túl kevesen maradunk ahhoz, hogy harcolhassunk ellenük. Itt az idő, hogy kezünkbe vegyük sorsunkat. Muszáj használnunk a portált és követnünk a Megtévesztőt. Ez az egyetlen út.

– Egyetértek – bólintott Khadgar. – Ez az egyetlen út. Induljatok, bajnokok! – kiáltott Azeroth hősei felé, akik legyőzték a Sargeras Sírjában őrködő szörnyűségeket. – Nagyon kevés időnk maradt, hogy megmentsük Velent és visszatérjünk, mielőtt a portál bezár.

– Gyertek – biztatta a hősöket Illidan is. – Ha a Netherben kell meghalnunk, akkor vigyük magunkkal a Megtévesztőt is!

Miután átléptek a portálon, a Twisting Netherben, Kil’jaeden hajóján találták magukat, amely Argus felé tartott.

– A saját népedre vadásztál, a csillagokon át üldöztél minket! – kiáltott Velen. – Soha többé!

– Te voltál az, aki nem látta az összképet! – érvelt Kil’jaeden. – Aki nem volt hajlandó meglátni az igazságot, a Légió elkerülhetetlen győzelmét!

– Te vesztetted el hitedet a Fényben – felelte Velen. – Együtt szembeszállhattunk volna Sargeras-szal és megmenthettük volna világunkat!

– Megmentette a Fény a fiadat? – vágott vissza Kil’jaeden. – Vajon a hit fénylett Rakeesh szemében, mielőtt végleg lecsukta? Vagy a gyűlölet az apa iránt, aki elhagyta őt? – Velen dühösen nekirontott egykori jó barátjának. – És most tehetetlen dühöd a szövetségeseidet is a vesztükbe vezette. Nézd, ahogy végtelen seregem mindannyiukkal végez!

– Nem! – kiáltott fel Velen. – Nem fogsz éket verni közénk, Megtévesztő. Az ő oldalukon fogok harcolni, és ők is enyémen. Együtt fogunk véget vetni a hadjáratodnak!

Hosszas csatározás volt. De ahogy korábban Archimonde, úgy Kil’jaeden sem tudott ellenállni Azeroth halandó hősei szabad akaratának. A Légió fővezérét, aki Sargeras távollétében irányította a démoni sereget, a saját hajóján, a Twisting Netherben ért utol a végzet. Eljött a beismerés pillanata. Utolsó szavait Velenhez intézte:

– Mindig is irigyeltelek. A tehetségedért. A hitedért. A látomásodért. Soha nem hittem abban, hogy Sargeras megállítható lenne. Talán te bebizonyítod, hogy tévedtem.

Velen még utoljára egykori harcostársa, jó barátja, fivére homlokára tette kezét, mielőtt Khadgar visszateleportálta volna az egész csapatot Azeroth-ra, és még mielőtt Kil’jaedent szétrobbantotta volna a benne lévő fel energia hajójával együtt. A Megtévesztő végül rájött, hogy itt őt tévesztették meg még huszonötezer évvel ezelőtt. Ezért a megtévesztésért a saját otthonával, egész világával, Argus-szal felelt. Immár Velenen és követőin, Azeroth hősein múlik, hogy képesek lesznek-e megállítani Sargerast.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

4 thoughts on “Kil’jaeden, a Megtévesztő

  • 2017-06-30 at 7:56 du.
    Permalink

    Hali
    Argusrol mikor lesz történet cikk vagy valami kis infó, már nagyon kíváncsi vagyok, elnézve a Burning Throne raidbossokat 😀

    Reply
    • 2017-07-01 at 6:23 de.
      Permalink

      Argus múltjáról nemrég két cikket is írtam, a jelenéről akkor fogok, amikor már részletesebb információink lesznek az új patch-csel kapcsolatban.

      Reply
  • 2017-07-17 at 9:35 du.
    Permalink

    Szia! Lenne egy kérdésem. A démonokról és a fel-ről szóló írásodban olvasható volt, hogy a nathrezimeket Sargeras legyőzte és bebörtönözte Mardumba, eztán az itt bebörtönzött démonokat kiszabadította és azok fenyegetés hatására engedelmeskedtek nekik. Mégis itt olvasható, hogy Kil’jaeden az, aki megtévesztés eszközével szerezte meg a nathrezimeket a legion számára. Az lenne a kérdés, hogy melyik a hivatalos történet?

    Reply
    • 2017-07-18 at 8:16 de.
      Permalink

      Én ezt úgy értelmeztem, hogy Kil’jaeden volt az, aki használható haderővé változtatta a nathrezimeket. Ugye az eredarok azért kellettek Sargerasnak, mert rájött, hogy a serege totál káosz és rendezetlen. A nathrezimeket pedig szerintem Kil’jaeden tette erős fegyverré a Legion számára.
      Az biztos, hogy Sargeras nem az összes nathrezimet börtönözte be, hiszen azon a bolygón is voltak nathrezimek, amit először megölt, és tőlük tudta meg az Old Godok és a Void Lordok titkát.

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.