Sargeras története

Mi járhat egy olyan hatalmas és erős lény fejében, aki porszemeknek lát egész világokat, és a világok lakóit apró pettyecskéknek a végtelen univerzumban? És mi történik akkor, ha ez a hatalmas lény úgy dönt, hogy ideje megtisztítani az univerzumot? Sargeras egykor a Pantheon Bajnoka volt, aki arra esküdött fel, hogy megóvja és megvédi azokat a világokat, amelyeken a Titánok rendet teremtettek. Most ő a vezére az egyik legnagyobb fenyegetésnek, ami Azerothot érheti – egy olyan sereg vezére, aminek célja minden más sereg legyőzése, és amelynek rosszindulata vég nélküli.

De hogyan jutott erre a sorsra? Lehet, hogy Sargeras a Warcraft univerzum legnagyobb gonosztevője, de távolról sem tévedhetetlen. Most nem itt tartana, ha mégis az lenne.

Eredete

Réges-régen Sargeras egy törékeny világ-lélekből született meg a többi Titánhoz hasonlóan az egyik apró bolygóból, amely a Great Dark Beyondban keringett. Hatalmas harcos volt – a Pantheon legjobbja, akit nem a világok rendezésével, hanem azzal bíztak meg, hogy védelmezze ezeket a világokat. Ennek a feladatnak a teljesítése során találkozott Sargeras először démonokkal, a káosz teremtményeivel, akik a Twisting Nether szülöttei voltak.

Elég könnyű munkának tűnt elsőre egy ilyen hatalmas Titán számára… de az idők során Sargeras észrevette, hogy ezek a démonok nemcsak káosz és fel energiákat hordoztak, hanem a Void sötétebb mágiáját is. Ráadásul ezek a démonok egyszerűen nem haltak meg. Valahányszor elpusztította őket, visszatértek a Twisting Netherbe, ahol testük újjászületett. Miután megosztotta ezt az információt a Pantheonnal is, ők melléküldték Aggramart, hogy segítsen neki csatáiban. És habár Aggramar maga is egy igen képzett harcos volt, mindez keveset számított – a démonok attól még visszatértek.

Annyi előnye azonban származott Aggramar jelenlétéből, hogy több időt tudott szentelni a Twisting Nether tanulmányozásának annak érdekében, hogy megoldást találjon problémájukra. Kutatásai eredményeként Sargeras létrehozta a Mardum nevű börtön-világot a Twisting Netheren belül. Miután a börtön-világ létrejött, többé nem számított, hogy a démonok visszaszerzik-e testüket. Mardum foglyai lettek, ahonnan nem volt szabadulás és menekvés.

A Void

Miután Mardum létrejött, Sargeras és Aggramar végre sikeresen tudták végezni azon tevékenységüket, hogy az univerzumot megtisztítsák a démonoktól. A démon-inváziók száma jelentősen apadni kezdett, és kis idő elteltével a két harcos úgy döntött, hogy külön-külön nagyobb területeket tudnak átfésülni, mint párban. Aztán Sargeras találkozott egy olyan világgal, amelyet szörnyűséges teremtmények, az Old Godok, rosszindulatú energiákkal fertőztek meg.

A világot Nathrezimek egy csoportja is lakta. Ahelyett, hogy megölte volna őket azonnal, Sargeras kivallatta a démonokat, hogy még többet megtudjon a bolygót beszennyező rosszindulatú lényekről. Amit megtudott, az örökre megváltoztatta az univerzumról alkotott képét – hiszen a démonok számára már csekély veszélyt jelentettek, míg a Void Lordok és maga a Void az egész univerzum létét fenyegette. Olyan veszély voltak, amelynek végleges legyőzésében még a Pantheon sem reménykedhetett (ld.: Yshaarj).

A bolygó sem volt egy egyszerű bolygó. Egy alvó világlelket, egy szunnyadó, még meg nem született Titánt rejtett magában. És az Old Godokat azért küldték a Voidból, hogy megrontsák és egy teljesen új lénnyé formálják ezt a világ-lelket: egy Sötét Titánná. Ilyen sötét és hatalmas lénnyel szemben a Pantheonnak sem lenne esélye. A feldühödött és megrémült Sargeras egyetlen hatalmas csapással kettészelte a bolygót, elpusztítva ezzel a benne lakozó világlelket is. Aztán visszatért a Pantheonhoz, elmondta nekik a teljes történetet és egy drasztikus javaslattal állt elő.

Elárulva

Amit Sargeras látott, az nem csak egy egyszeri eset volt, hanem egy univerzális problémának az egyik megnyilvánulása. Az univerzum a Light és a Void alkotóelemeiből állt – és míg a Light egyszerűen csak jelen volt, addig a Void… gonosz és rosszindulatú volt. Úgy tűnt, saját akarattal és elmével rendelkezik, és nem nyugszik addig, amíg az univerzumot sötétségbe nem taszítja, hogy aztán végleg elnyelje a Void. Hogyan reménykedhetnek a Titánok abban, hogy megállítanak valami olyasmit, ami nagyobb, mint maga az univerzum? Sehogy.

Vagy legalábbis Sargeras úgy gondolta, hogy sehogy. De amikor visszatért a Pantheonhoz, társai elszörnyülködtek azon, amit ő tett. A világ-lelkek ritka, értékes teremtmények voltak – és a tény, hogy Sargeras egyszerűen elpusztított közülük egyet, szinte felfoghatatlan volt. A Pantheon úgy gondolta, hogy találhattak volna más megoldást is, más módszert arra, hogy megtisztítsák a világ-lelket a Voidtól anélkül, hogy megölnék. De Sargeras a saját szemével látta, hogy mit tettek az Old Godok, és nem hitt abban, hogy létezne más megoldás. Úgy gondolta, hogy jól döntött és ez az egyetlen út, amelyet a Pantheonnak követnie lehet.

Ezért egy elég szokatlan és merész tervvel állt elő: tisztítsák meg minden élőtől az univerzumot. Pusztítsanak el minden létezőt, hogy ne legyen mit bekebeleznie a Voidnak. Az univerzum valamikor a semmiből született, és valószínűleg újra ez történne – és lehet, hogy akkor teljesen más életpályát járhatna be. De ha mégsem, még egy élettelen univerzum is jobb, mint egy Void által bekebelezett. A Pantheon nem értett egyet a javaslatával, és inkább őrültségnek tartották, mintsem reális tervnek. Amikor Sargeras rájött arra, hogy a többiek soha nem fogják úgy látni a dolgokat, mint ő, távozott – és soha többé nem tért vissza.

A Burning Legion megszületése

A Pantheon nem látja a dolgokat racionálisan – de hogyan is láthatnák, ha ők nem élték át azt, amit ő átélt? Egyáltalán hogyan vennék észre és azonosítanák be a gonoszt, amikor ő, Sargeras volt az, aki a kezdetektől harcolt ellenük? Sargeras tudta, hogy amit látott, az elkerülhetetlen, és ha elkezdene elmélkedni a problémán, akkor a félelem, a kétség és a kétségbeesés lenne úrrá rajta. Az ő megoldása az egyedüli jó. Az univerzumnak meg kell tisztulnia. És ha ebben a Pantheon nem hajlandó segítséget nyújtani, akkor létrehoz egy saját sereget, amely majd megteszi.

Szerencsére Sargerasnak éppen kéznél volt egy ilyen sereg. Mardumon már számtalan démon járta a feltől duzzadt bolygót. Egyetlen mindent eldöntő pillanatban Sargeras széttörte a világ zárját, és szabadjára engedte a démoni hordákat, olyan nagyerejű fel-energiát zúdítva magára, amely Titán testét teljesen kifacsarta és átformálta egy olyan lénnyé, amelyet a fel és a gyűlölet tüze éltetett. Magához hívta a démoni hordákat és két választást adott nekik – vagy csatlakoznak hozzá, vagy végleg elpusztítja őket a Twisting Netherben. Néhányan visszautasították az ajánlatát, ővelük hamar és gyorsan végzett, ahogyan azt ígérte.

A történet többi részét már jól ismerjük – Sargeras elpusztította a Pantheont, aztán pedig megkezdte szörnyű hadjáratát, hogy elpusztítson minden élőt a világegyetemben. De volt egy világ, amely időről időre megragadta a figyelmét: Azeroth. Nem elég, hogy Azeroth-ban egy világ-lélek szunnyadt, ráadásul ez a leghatalmasabb világ-lélek volt, akivel a Pantheon valaha is találkozott.

Emellett volt rajta jó pár Old God, akik azon munkálkodnak, hogy az egész bolygót megfertőzzék.

A nagyobb jó

A Burning Legion szándékai egyértelműek – pusztítsuk el bolygóról bolygóra az egész univerzumot. Rontsuk meg, hozzunk létre új démonokat, és öljünk meg minden halandót. De azt nem tudjuk, hogy vajon a Burning Legion tényleg érti-e, hogy mi is Sargeras végső célja. Hogyha minden élőt elpusztítanak az univerzumban, a Burning Legionön kívül más nem marad – és nem kétséges, hogy Sargeras nem fogja hagyni, hogy szolgái sokáig éljenek, miután beteljesítették küldetésüket.

Azeroth egy újabb talány. Eredetileg Sargeras valószínűleg el akarta pusztítani a bolygót. Egy ilyen erős világ-lélek valószínűleg még hatalmasabb Sötét Titán lenne. De a War of the Ancients (Ősök Háborúja) eseményei során Sargerasnak volt egy látomása, amelyben látta a világ-lelket, amint felnyitotta a szemét és rászegezte tekintetét. Megbűvölte őt a látomás. És úgy tűnik, hogy a célja valószínűleg már nem az, hogy elpusztítsa ezt a világot, hanem hogy a maga számára szerezze meg ezt a világ-lelket. Végülis egy Fel Titán hatalmas segítség lenne számára az univerzum megtisztításában.

De mindenekelőtt a legfontosabb dolog: Sargeras úgy hiszi, hogy neki van igaza. Nem tud elképzelni olyan eshetőséget, amely szerint tévedne. Nem tud elképzelni egy olyan univerzumot, amely saját maga venné fel a harcot a Voiddal. És minden döntése ellenére, brutális útja a pokolba a legnagyobb jóindulattal van kikövezve. Nem akarja látni, ahogy a Void felemészti a fizikai univerzumot. A sors különös fintora, hogy Azeroth éppen azt akarja bebizonyítani, hogy téved – és talán ez is az oka annak, hogy miért nyűgözi le a világunk olyan nagyon Sargerast. Nem illünk bele a tervébe és az elképzelésébe. A cselekedeteink érthetetlenek, és győzelmeinkkel megsértjük őt.

A Titán bukása

Milyen lenne az univerzum Sargeras nélkül? Akár bevalljuk magunknak, akár nem, ő és a Burning Legion valószínűleg hatalmas szívességet tettek nekünk. Igen, számtalan világot elpusztítottak már – de ezek között voltak olyanok, amelyeket már megszerzett magának a Void. Ha nem lesz Sargeras, aki a színfalak mögött mozog, ha nem lesz a Burning Legion, amely felgyújtaná ezeket a világokat, akkor mire megyünk nélkülük? Vajon nekünk magunknak kell végeznünk ezekkel a világokkal? Képesek vagyunk ilyenfajta brutalitásra? Egyáltalán van ehhez erőnk?

Nehéz megmondani – de érdemes elgondolkodni rajta. És ahogy haladunk előre a Legion elleni hadjáratunkban, ezek a kérdések már nem lesznek puszta elméleti spekulációk, hanem a csupasz valóságot fogják jelenteni. Egy dolog biztos – a leszámolás napja még csak az első felvonása lesz egy olyan történetnek, amelyet még csak most kezdünk egyáltalán megérteni.

Forrás: Anne Stickney – Know your lore: Sargeras /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).