Garrosh Hellscream csatái

Ha van valaki, aki szinte egész életében küzdött és harcolt, az Garrosh Hellscream. Nemcsak azért, mert nagyszerű harcos volt, vagy mert kiváló stratéga is. Hanem azért, mert így vagy úgy, de egész életében küzdenie és harcolnia kellett. Nyilván voltak olyan csatái, amelyeket testközelből láthattunk mi is – a northrendi hadjárat, tevékenysége Warchiefként, az Iron Horde elleni harc. De míg ezek a csaták mások számára is láthatóak voltak, a saját belső csatái folyamatosan égették és tüzelték őt.

A belső csata

Amikor először találkoztunk Garrosh-sal a Burning Crusade idején, éppen egy személyes csatát vívott mélyen belül magában a kétségeivel és az önbizalomhiányával. Grommash Hellscream fiaként Garrosh a családneve súlya alatt élt. Végülis Grom volt az első, aki ivott Mannoroth véréből, ami végül az egész ork nép megrontásához vezetett. Vagyis… majdnem a teljes ork nép.

Garadarban a Mag’harok ugyanis mentesek voltak ettől a fertőzéstől. A falut eredetileg egy karantén-zónaként hozták létre azok számára, akik a vörös himlőben (red pox) megbetegedtek. És mivel az itteni elzárt orkok soha nem lettek kitéve a fel energia fertőzésének, ezért a bőrük sem vette fel az orkok ismerős zöld színét. Garadar lakói magukat Mag’harnak – meg nem rontottaknak – nevezték el eredetükre utalva. Lehet, hogy az ork nép többi része fertőzötté vált, a Mag’harok mégis elkerülték ezt a sorsot.

Garrosh éppen ezért egy olyan faluban nőtt fel, ahol a többiek lenézték apját azért, amit tett. Állandó, kitartó szégyenérzet töltötte el apja tettei miatt. Elvárták, hogy Geyah halála után majd ő vezesse a Mag’harokat – de hogyan tegye meg azok után, amit az apja tett? Vajon az ő sorsa is az, hogy majd a Mag’harokat ugyanabba a szörnyű végzetbe vezesse, amit az apja hozott az ork nép többi részére?

Thrall érkezése kellett ahhoz, hogy Garrosh legyőzze a saját legrosszabb ellenfelét – saját magát. Miután Thrall megmutatta Garrosh-nak, hogy apja nem az a szörnyeteg volt, akinek ő tartotta, hanem egy hős, Garrosh önbizalma és büszkesége helyreállt. Azonban nem maradt Garadarban, hogy a Mag’harokat vezesse, helyette Thrallal együtt Azeroth-ra utazott.

Végülis egy csatát megnyert, de még sok csata várt rá.

Harc az elismerésért

Azerothon Garrosh újfajta csatákkal nézett szembe, melyek többsége akörül a különös Horda körül alakult ki, amelyet Thrall Kalimdoron létrehozott. Garrosh-nak össze kellett egyeztetnie emlékeit a régi Hordáról azzal, amit Thrall létrehozott – a kettő ugyanis két nagyon különböző dolog volt. Nem fogadták tárt karokkal, mint egy hős fiát. És Thrall azon elképzeléseivel szemben, hogy milyennek is kellene lennie a Hordának, nagyon sokan elégedetlenek voltak azzal, amit létrehozott.

Garrosh azt látta, hogy a Horda tagjai kezdtek kiábrándulni és csalódni abban, ahogy Thrall vezette őket. Durotar kíméletlen és könyörtelen vidék volt, ennek ellenére Thrall itt tartotta a Hordát és nem hagyta, hogy kiterjesszék a területüket a jobb életkörülményekkel megáldott vidékekre. Voltak, akik úgy érezték, hogy továbbra is egyfajta büntetésben részesülnek – hogy olyan bűnökért vezekelnek, amit soha nem követtek el. Hogy a sorsuk az volt, hogy szüleik tetteinek árnyékában szenvedjenek, és csak azért jutottak erre a sorsra, mert olyan a bőrszínük, amilyen.

És Garrosh végignézte, ahogy Thrall egyre tétlenebb lett, amelyet sokan úgy értelmeztek, hogy már nem törődik népével, már nem érdeklik őt. A diplomácia nem jelentett semmit Garrosh számára. Abban a Hordában, amire Garrosh emlékezett, ha a népe akart valamit, akkor elment érte és megszerezte azt magának. Ha valaki az útjában állt, azt elsöpörte. Ilyen egyszerűek voltak akkor a dolgok. Az ő véleményét azonban folyamatosan figyelmen kívül hagyták, ötleteit pedig egyszerűen lesöpörték az asztalról.

Végül ez vezetett a nyílt összetűzéshez Thrallal – egy mak’gora, amely egy Garrosh apját ért inzultusból eredt. De még mielőtt a csata véget érhetett volna, a Scourge megtámadta Orgrimmart, és Garrosh-t Northrend jeges pusztaságaira küldték harcolni. A Lich King visszatért, és valakinek vezetnie kellett a Hordát.

Harc a büszkeségért

Garrosh Hellscream kivirult Northrenden. Mint katonai vezető, kitűnőre vizsgázott – és mivel senki nem látta el tanácsokkal, ezért kihasználta a háború zűrzavarát arra, hogy a Scourge mellett az Alliance-szal is háborúzzon. Tettei nem maradtak észrevétlenül, azonban nem sokat lehetett tenni azért, hogy Hellscream dühét megzabolázzák, ha egyszer szabadjára eresztette. Northrend Garrosh számára nemcsak a Lich King legyőzését jelentette. Itt alapozta meg a Horda katonai erejét, hogy olyan hadsereget hozzon létre, amely bármely más sereggel felveszi a versenyt.

Orgrimmarból tanácsadókat küldtek Garrosh mellé, hogy féken tartsák őt, szavaikat azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyta. És bár a Horda egyik csatát a másik után vívta, Hellscream igyekezett megfigyelni a Thrall által maga köré gyűjtött szövetségeseket. A taurenek jól harcoltak, a trollok azonban jelentéktelen létszámmal voltak jelen Northrenden. A Forsakenek hűségében nem lehetett bízni – ezt Wrathgate-nél jól bizonyították, amikor a saját fajtájuk ellen fordultak. A Blood elfek pedig hiába voltak képzettek mágiában, ha egyébként gyengék és létszámban kevesek voltak.

Mindezek ellenére a Horda győzedelmeskedett. A Lich Kinget legyőzték, és Hellscreamet visszatérésekor hősként köszöntötték Orgrimmarban. Northrenden Garrosh visszaadott valamit az orkoknak, amit már réges-régen elvesztettek. Visszaadta népének a büszkeségét. Hellscream megmutatta nekik, hogy a Horda számára más utak is léteznek, olyan utak, amelyek nemcsak megaláztatással és bűnbánattal vannak kikövezve. Az ő cselekedetei megmutatták, hogy az egyetlen dolog, ami visszatartja a Hordát, az a saját önbizalom-hiánya volt – és ezt a leckét éppen Thralltól tanulta meg Garrosh.

Arra azonban még ő sem számított, hogy Thrall leköszön és őt nevezi majd ki Warchieffé. Nem kérte ezt a pozíciót, de elvállalta – hiszen ki utasított volna vissza egy újabb csatát?

Harc az uralomért

Thrall arra kérte Garrosh-t, hogy a régi rend szerint vezesse a Hordát, és Hellscream pontosan ezt tette. A Régi Hordát nem érdekelte a béke és a diplomácia. Klánok összessége volt, akiket az hozott össze, hogy elpusztítsák a közös veszélyt – a draeneieket. Azért hozták létre, hogy meghódítsa és uralja Draenort, és amikor az a világ már nem volt képes eltartani az orkokat, akkor egy új világra utaztak, Azeroth-ra. Lényegében Garrosh ott folytatta, ahol a Régi Horda abbahagyta, és az új Hordát egy új útra vezette, hogy befejezze azt, amit a réginek soha nem sikerült elérnie.

És ebben teljes brutalitása kibontakozott. Felmagasztalta azokat a szövetségeseket, akik bizonyították erejüket és hasznosságukat, és lekicsinyelte, illetve semmibe vette azokat, akik szóra sem érdemesek voltak. Ha nem tudsz semmit se felajánlani a Hordának, akkor a Horda sem tud felajánlani neked semmit. Ha nem tudsz hozzájárulni a Horda túléléséhez, akkor a Hordát sem érdekli, hogy te hogyan élsz túl bármit is.

De ez az attitűd, ez a magatartás persze elkezdett visszaütni Hellscreamre. Ahelyett, hogy teljesen a magukévá tették volna ezt az új szemléletet, a Horda tagjai belülről kezdtek el lázadni. Az egykori szövetségesekből most árulók csoportja lett, akiknek a célja Hellscream megdöntése volt. Még az Alliance seregeihez is csatlakoztak annak érdekében, hogy ezt elérjék. Amióta elhagyta Garadart, Garrosh-sal először történt meg az elképzelhetetlen: veszített.

Harc a megtorlásért

Bukása után mit tett Hellscream? Feladott volna mindent, csendesen ült volna egy cellában, ahol hibáin elmélkedett volna és megbánta volna bűneit? Soha. Garrosh szíve mélyén harcos volt és mindig is harcos maradt. Kairoz felajánlotta Garrosh-nak a menekülés lehetőségét, de ő többet látott ebben az ajánlatban – lehetőséget. Igen, elvesztett egy csatát. De ez nem jelentette azt, hogy elvesztette volna a háborút.

Az idővel és realitásokkal való különös játszadozásaival Kairoz nemcsak lehetőséget adott Garrosh-nak arra, hogy megnyerje a háborút, de hogy teljesen átírja a csatateret a saját várakozásainak és elképzeléseinek megfelelően. Lehetőséget kapott arra, hogy megváltoztassa a történelmet, hogy jóvátegye azt, ami elromlott. Lehetőséget kapott nemcsak az apja, de az egész Horda megmentésére. A régi idők Hordájának, az igazi Hordának a megmentésére. A Vas Hordának (Iron Horde).

Végül az egyetlen félbemaradt csatája is tovább folytatódhatott. Thrall megérkezett Nagrandba, és kihívta Hellscreamet, hogy fejezzék be a harcot, amit évekkel korábban Orgrimmarban kezdtek. És Garrosh utolsó alkalommal veszített csatát – összezúzták az elemek és egy villámcsapás terítette le pontosan azon a helyen, ahol utazása Garadarban olyan régen megkezdődött.

Garrosh Hellscream a harcért ért, csata közben halt meg, és egész életében a dicsőséget hajszolta. Saját maga számára, a Hellscream név számára és a Horda számára.

/Forrás: Anne Stickney – Know your lore: Garrosh Hellscream /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.