Azerothi Históriák – A Windrunner nővérek

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

A Windrunner család

A Windrunner család ősi Highborne család, amelynek tagjai mindig is kiemelt szerepet játszottak Quel’Thalas életében és védelmében. Az első, általunk is ismert tagja a családnak Talanas Windrunner, aki Silvermoon első íjász-parancsnoka (ranger-general) lett a trollok ellen vívott háború során. Az ő tiszteletére készítették a high elfek Thas’dorah-t, az íjat.

Talanas után a család Quel’Thalas és a Highborne királyság védelmének szentelte magát, Silvermoon íjász-parancsnokai is rendszerint a család tagjai közül kerültek ki. Íjász-parancsnok volt Lireesa Windrunner is, akinek három lánya és egy fia volt. A három lányt Alleriának, Sylvanasnak és Vereesának hívták, a fiút pedig Lirath-nak. Amikor Lireesa megvált az íjász-parancsnok címtől, mindenki azt várta, hogy legidősebb lánya, Alleria fogja átvenni a helyét. Alleria azonban nem sokra tartotta a tradíciót és a kötöttségeket, ezért inkább a Farstriderekhez (Messzijárók), a high elfek másik íjász csapatához csatlakozott, akik Azeroth-szerte Quel’Thalas védelméért küzdöttek.

Így Lireesa helyét középső lánya, Sylvanas vette át, aki számára a kötelesség és a tradíciók sokkal többet jelentettek, mint nővére számára. Vereesa, aki korban és személyiségben is közel állt Sylvanashoz, szintén íjásznak tanult és Silvermoon védelmezői közé kívánt kerülni ő is.

A Horda és a Második Háború

Ekkor azonban a három nővér és az egész család élete gyökeresen megváltozott. Egy másik bolygóról egy új és ismeretlen faj érkezett azzal a szándékkal, hogy egész Azerothot meghódítja. Először délen, Stormwindet foglalták el és rombolták le, majd észak felé haladtak. Az ember királyságok igyekeztek összefogni és a többi népet is felszólították az összefogásra. Csakhogy a high elfek büszke nép voltak, akik úgy gondolták, hogy külső szövetségesek nélkül is képesek megvédelmezni saját királyságukat. Éppen ezért, amikor Anduin Lothar ősi egyezségükre hivatkozva felszólította Quel’Thalast, hogy küldjön segítséget az embereknek, a high elfek királya, Anasterian Sunstrider csupán egy jelképes sereget küldött.

Ennek a jelképes seregnek azonban Alleria Windrunner volt a vezetője, aki önként jelentkezett a feladatra, megérezve azt, hogy a veszély nagyobb, mint amilyennek ők azt gondolják. Seregével együtt Southshore-nál csatlakozott a Lordaeroni Szövetség seregéhez, ahol szorosan együttműködött a paladin Turalyonnal és a mágus Khadgarral annak érdekében, hogy kiszorítsák az orkokat Lordaeronból. Miután megtudta, hogy a Horda felégette Quel’Thalas határait és ráadásul ősi ellenségeikkel, az Amani trollokkal is szövetkeztek, íjász-csapatával együtt azonnal hazatért, hogy segítsen húgának, Sylvanasnak Silvermoon védelmében. Habár végül sikeresen megvédték a fővárost attól, hogy a Horda elfoglalja, ezért súlyos árat fizettek a high elfek: a Windrunner család tizennyolc tagját ölték meg az orkok és a trollok, köztük Lirathot, a Windrunner nővérek öccsét.

Alleriát teljesen felemésztette a bánat és az orkok iránti bosszúvágy. Bánata ellen Turalyon karjaiban keresett vigasztalást, de ez is csak rövid időre tudta enyhíteni fájdalmát. Innentől kezdve csak a bosszúvágy fűtötte a háború során, hogy minél több ork kerüljön nyilai elé, akikkel végezhet. Sylvanas továbbra is Silvermoon védelmének szentelte magát, és maga mellé hívta másodparancsnokát, Nathanos Marrist is, aki első és egyetlen emberként nyert felvételt az elf íjászok sorába. Ezzel a tettével egyébként Sylvanas is jelentősen szembement az elvárásokkal és a tradíciókkal, ráadásul high elf kérőit – köztük Kael’thas Sunstrider herceget – is visszautasította.

A legkisebb nővér, Vereesa is kivette részét a harcokból. Közvetlenül a Második Háború előtt ért véget íjásznak való kiképzése, és Alleriához hasonlóan ő is a Farstriderek tagja lett. Első küldetése azonban nem az orkok leigázásához kapcsolódott, hanem egy fiatal kirin tori mágust kellett elkísérnie küldetésére. Bár először neheztelt azért, mert egy ilyen “egyszerű” feladattal bízták meg, a küldetés egész életét megváltoztatta: a mágus Rhoninnal együtt sikerült megszerezniük és elpusztítaniuk a Demon Soult az ork Nekrostól. A kaland során Vereesa beleszeretett a fiatal mágusba, és nemsokára össze is házasodtak.

A nővérek elszakadása

A Második Háborút követően a három nővér sorsa jelentősen más irányban folytatódott tovább. A még mindig bosszúvágytól fűtött Alleria önként csatlakozott a Szövetségi Expedícióhoz (Alliance Expedition), amely az újra megnyílt Sötét Portálon (Dark Portal) keresztül Draenoron szándékozott véget vetni az ork fenyegetésnek. Mielőtt még távozott volna, nyakláncát három darabra választotta szét: abból a smaragd színű részt megtartotta magának, a rubintot Vereesának, a zafírt Sylvanasnak küldte el. A három nővér talán nem is gondolta volna, hogy innentől kezdve hosszú évekig nem fognak találkozni egymással.

Az Expedíció távozásával megszakadt a kapcsolat köztük és Azeroth között. Mikor Draenor szétszakadt, Khadgar a Sötét Portál bezárásával biztosította, hogy a robbanás ne érintse Azerothot. Ez azonban azzal is járt, hogy végleg elzárták a hazatérés útját maguk előtt. Azeroth lakói úgy hitték, az Expedíció tagjai nem élték túl a küldetést, és emlékükre szobrot emeltek Stormwind bejáratánál a Hősök Völgyében (Valley of Heroes). Alleria szobrán Sylvanas dedikálása olvasható mind a mai napig:

” Quel’Thalas elismert trollvadásza. A Szövetségi Expedíció Vezető Felderítője, amely az orkok szülőbolygójára, Draenorra utazott. Feltehetően meghalt.

A te szíved oly egyenesen repül, ahogy a nyílvesszők a szélben, nővérem. Te voltál Rendünk legfényesebb tagja. Te voltál a legszeretetreméltóbb tagja népünknek.”

Azonban Sylvanas és Vereesa sem élhetett sokáig békében Azerothon. Vereesa Alleriához hasonlóan elszakadt Quel’Thalastól, miután a király megbízásából a high elfek követe lett Dalaranban, a Kirin Torban, így férje, Rhonin mellett maradhatott. Sylvanas továbbra is Silvermoon íjász-parancsnokaként a város és a királyság védelméért felelt. Hamarosan pedig eg yolyan veszély ütötte fel a fejét, amely nemcsak a két testvér, de népük életét is teljesen megváltoztatta.

A Scourge Arthas vezetésével végighódította egész Lordaeront, majd Quel’Thalas felé vette az irányt, hogy a Sunwell segítségével feléleszthessék Kel’Thuzadot. Sylvanas és íjászai hősiesen és derekasan küzdöttek az élőholtakkal szemben, azonban végül Arthas kerekedett felül. A halállovag olyan dühös volt Sylvanasra, amiért megnehezítette serege dolgát, hogy kegyetlen sorsban részesítette őt: elvette tőle a halál békéjét, és bansheeként, rikoltó szellemként élesztette újra, hogy parancsainak enegedelmeskedve egykori népe tagjai ellen harcoljon. Végül egész Quel’Thalas elesett a Scourge előtt, Anasterian Sunstrider meghalt, a Sunwellt pedig bemocskolták Kel’Thuzad holttestével.

Ezután Arthas Dalaran felé vezette a Scourge-öt, és a varázslóvárost is porig rombolta. Vereesa és Rhonin szerencsére túlélték a támadást, a csata elülte után azonban Rhoninnak ismét egy küldetésben kellett résztvennie Krasus-szal együtt Nozdormu megbízásából. Vereesa ez alkalommal kihagyta a kalandot, mivel éppen ikreket várt. Ezért továbbra is Dalaranban maradt, amelyet igyekeztek az életben maradt mágusok régi pompájába helyreállítani. Így történt, hogy Vereesa nem tartott Kael’thas Sunstriderrel, amikor a herceg végleg lerombolta a Sunwellt, és népét blood elfeknek, vérelfeknek nevezte el elhunyt testvéreik emlékére. Ugyanígy nem érezte meg a Sunwell hiányát sem – amúgy sem volt mágus, és nem is Quel’Thalasban élt már egy ideje – ezért a blood elfek mágia-függőségének elvonási tünetei sem éreztették rajta a hatását.

Új utakon

Miután életet adott ikreinek, Vereesa igyekezett maga köré gyűjteni a Dalaranban és Lordaeronban maradt, a Scourge és a Harmadik Háború pusztítását túlélt egykori high elfeket. Mivel ők nem szenvedtek atrocitást az emberektől – nem úgy, mint Garithos kezértől Kael’thas és serege -, ezért teljes döbbenettel figyelték, hogy hogyan fordultak el népük tagjai egykori szövetségeseiktől. Vereesa szomorúan és megrendülve értesült Sylvanas sorsáról és arról, hogyan szabadult ki Arthas fennhatósága alól, hogy saját birodalmat, a Forsakenek (Elhagyottak) birodalmát létrehozza. Felfoghatatlan volt számára az, ami a nővérével történt, éppen ezért, nem is kereste vele a kapcsolatot, csak döbbenten szembesült azzal, hogy Sylvanas a Forsakenek élén hajlandó volt azzal a Hordával szövetkezni, amely annak idején családjuk jó részét megölte.

Sylvanas Hordához való csatlakozása után újabb döbbenet érte: egykori népe, akik most már blood elfeknek nevezték magukat, szintén a Hordához csatlakoztak Sylvanas javaslatára. Ezt Vereesa már nem tudta csendben tűrni, úgy érezte, hogy valamit tennie kell, és ő a nyílt szembenállást választotta: a környezetében élő high elfekkel együtt létrehozta a Silver Covenantot, egy katonai szervezetet. A célja az volt, hogy elérje, a blood elfeket zárják ki a Kirin Torból és Dalaranból, de hiába volt férje a Hatok Tanácsának (Council of Six) vezetője, Vereesa semmilyen politikai nyomást nem tudott kifejteni, ennek következtében pedig a Sunreaverek vezetésével a blood elfek visszatérhettek Dalaranba és a Kirin Torba.

Ekkor szereztek tudomást arról is, hogy nővérük, Alleria nem halt meg Draenor pusztulásakor, azonban nem sokkal később Turalyonnal együtt ismeretlen helyre távoztak. Csupán egyetlen személy maradt utánuk, egy fiú, Arator, aki a Szövetséghez csatlakozott Outlanden, miután a Dark Portal újból megnyílt. Így a három nővér továbbra is teljesen külön utakon járt.

Sylvanas és Vereesa közeledése egymáshoz

Aztán hosszú idő után Sylvanas és Vereesa ismét személyesen is találkoztak és beszéltek egymással. Ezt pedig nem másnak, mint egy orknak köszönhették, akit mindketten szívből utáltak: Garrosh Hellscreamnek. A Horda Hadfőnökeként (Warchief) Garrosh semmibe vette Sylvanast és a Forsakeneket, és igyekezett minél jobban eltiporni, illetve kihasználni őket. Ekkor kezdett bele Sylvanas a saját magánakcióiba, hogy területét és befolyását növelje Lordaeronon. Vereesa pedig szintén szívből gyűlölte az orkot, aki a mana-bomba Theramore-ra történő ledobásával megölte férjét, Rhonint. Az ork iránti mérhetetlen gyűlöletük összehozta őket Pandarián, ahol Garrosh büntető-tárgyalása zajlott.

Mivel a tárgyalás nem teljesen úgy zajlott, ahogy szerették volna, Sylvanas és Vereesa egykori otthonukban, a Ghostlandsen találkoztak egymással, ahol egyetértettek abban, hogy saját kezükbe kell venni az irányítást: még a tárgyalás vége előtt meg kell mérgezniük Garrosh-t. Miközben tervük végrehajtásán dolgoztak, a két testvérben feltámadtak a régi érzelmek, és ennek mindketten nagyon örültek. Sylvanas felajánlotta húgának, hogy csatlakozzon hozzá; már nem köti őt semmi Dalaranhoz, ezért legyen társa a Forsakenek vezetésében. A gyásztól lesújtott Vereesa bele is egyezett nővére tervébe, habár nem tudta, hogy Sylvanas nem élőként kívánta őt Undercitybe elvinni.

Csakhogy Vereesában az utolsó pillanatban a gyász mellett eszébe jutott két ikerfia is, akiket Dalaranban kéne hagynia. Anyai szíve azonban ezt nem engedhette meg, ezért az utolsó pillanatban a mérgezés tervét elárulta Anduinnak, majd sietve távozott Pandariáról vissza Dalaranba. Sylvanas tombolt dühében, úgy érezte, testvére is elárulta őt és teljesen magára hagyta. Ettől kezdve nem kereste vele tovább a kapcsolatot, hanem továbbra is Sötét Úrnőként uralkodott a Forsakenek felett.

Alleria megtalálása

Hamarosan egyre több jel kezdett arra utalni, hogy legidősebb testvérük, Alleria Windrunner életben lehet. Ezeket a nyomokat Vereesa igyekezett felkutatni, először azon az alternatív Draenoron, ahova Garrosh Hellscream menekült a tárgyalása után, majd a Lángoló Légió (Burning Legion) újbóli támadása után a Twisting Netherben. Egy démon megkínzása után tudomást szereztek arról, hogy Alleria járt a Niskara evű démoni bolygón, azonban mire odaértek, csupán íját, Thas’dorah-t találták meg.

Ezután érkezett Turalyon üzenete az Army of Lightról, vagyis a Fény Seregéről, amelyet Alleriával együtt vezettek Lothraxion elmondása szerint. Éppen ezért mind Arator, mind Vereesa nagyon izgatott volt, amikor expedíció indult el Argusra annak reményében, hogy ott találkozzanak az Army of Light seregével.

És hosszú idő után Vereesa ismét találkozhatott Alleriával. Amennyire örült is ennek a találkozásnak, annyira tartott is tőle, hiszen annyi mindent kell majd elmagyaráznia nővérének. Alleria soha nem hallott a Lich Kingről, a Scourge-ről, nem tudhatta, hogy mi történt népével és egykori szövetségeseivel, amíg távol volt és a Twisting Netherben démonok után vadászott. És nemcsak népének sorsát kell elmesélnie neki, hanem testvérük, Sylvanas végzetét is. Nem véletlenül válaszolt nehezen Arator kérdésére:

– Nem kérdés, hogy anyám hamarosan kérdezni fog Sylvanasról. Mit fogsz elmondani neki?
– Muszáj lesz ezt a beszélgetést megejteni, de maga a puszta gondolat is rémülettel tölt el. Hogyan magyarázhatom el Alleriának, hogy mi lett a testvérünkből? Az igazság össze fogja törni a szívét.

Azonban eljött a pillanat, amikor Alleria rákérdezett arra, hogy mi lett a testvérükből. Vereesa úgy döntött, hogy azzal kezdi, amit talán egyszerűbb kimondani: hogy jelenleg ő a Horda Hadfőnöke.

– Lehetetlen! – kiáltott fel Alleria. – Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy most ő vezeti Hordát. Azok után, amit népünkkel tettek a háború alatt.
– Ez még nem minden – felelte Vereesa. – Én… nem is tudom, hogyan magyarázzam el a többit. Hogy egyáltalán ezt most és itt kellene…
– Tudnom kell, Vereesa. Milyen sors érte el a testérünket?
– Adj egy pillanatot. Mindent megteszek, hogy elmagyarázzam, de talán jobb lenne, ha ezt négyszemközt beszélnénk meg.

Nem tudjuk, hogy végül Vereesa el tudta-e mondani Alleriának, hogy Sylvanast élőholtként támasztották fel, és jelenleg Sötét Úrnőként uralkodik új népe, az élőholt Forsakenek felett. De ugyanakkor azt sem tudjuk, Vereesának van-e sejtése arról, hogy idősebbik nővére sem kizárólag a Light energiáival foglalatoskodik. Alleria ugyanis úgy tűnik, hogy szeretne mélyebben megismerkedni a nether és a void rejtelmeivel és titkaival. Egyelőre azonban a dolgot még Turalyon előtt is titokban tartja.

Hogy fog-e a kiegészítő során, vagy azt követően Alleria és Sylvanas találkozni egymással, még nem tudjuk. Ahogyan azt sem, hogy Vereesa “árulása” után hogyan reagál Sylvanas arra, hogy nővére életben van még. A három Windrunner lány hosszú utat járt be: mindhárman Quel’Thalas íjászaiként kezdték életüket, azonban már egyikük sem áll az egykori high elf királyság szolgálatában. Azeroth eseményei messzire sodorták őket gyerekkoruktól, tradícióiktól, otthonaiktól és egymástól. A közös veszély, a démonok elleni háború azonban újra összehozhatja a testvéreket akár.

Oszd meg:

6 thoughts on “Azerothi Históriák – A Windrunner nővérek

  • August 21, 2017 at 12:09 pm
    Permalink

    Kiváncsian várom a 3 windrunner találkozását,egy nagyon régi történetet zárna le

    Reply
  • August 21, 2017 at 1:12 pm
    Permalink

    Kíváncsi vagyok rá, hogy a továbbiakban mi lesz a 3 testvér sorsa. Valamint az foglalkoztat engem leginkább, hogy Sylvanasnak egyáltalán vannak még érzelmei, érzései? Az átváltozása után olyan könnyedén átállt a Horda soraiba… Ha vannak még érzései, akkor pedig vajon mi fog történni, ha meglátja a rég eltűnt nővérét? Nagyon kíváncsi vagyok rá! 🙂
    Egyébként imádom az oldalt, rengeteg minden világossá vált számomra, amióta a bejegyzéseket olvasgatom, köszi szépen! 🙂

    Reply
  • August 21, 2017 at 9:33 pm
    Permalink

    Engem is foglalkoztat pár kérdés Sylvanas-al kapcsolatban de főleg egy aminek nem sok köze van ehhez a story hoz.
    Mire gondolt Genn Greymane amikor storheimben azt mondta Sylvanasnak,hogy “elvetted a fiam jövőjét és most elveszem a tiedet.Tudom hogy Sylvanas megölte a fiát de ő Stormheim ben mégis életben hagyta a sötét urnőt,végül is akkor mivel veszi el Genn Sylvanas jövőjét?A valkyr eltünt amikor Genn összetörte a lámpást.

    Reply
    • August 21, 2017 at 11:10 pm
      Permalink

      Hát nemtudom sokat segítek-e de 😀
      az Éj peremén című novellában (szerencsére Gitta lefordította nekünk:köszönjük) Sylvanas ugye öngyilkos lesz és leveti magát icecrown citadel tetejéről,majd a halálban a 9valkyr felajánla szolgálatait sylvanasnak.Ám ahoz hogy sylvanas visszatérjen az élők sorába ahoz az egyik valkyrnek az ő helyét át kell vennie.Szóval amig van valkyr addig él sylvanas ( 🙁 ) a most nemrég megjelent írásból amelyben odyn és helya történetét boncolkatjul megtudjuk hogy a ,,lámpás” segítségével sylvanas ugymond uralma alá képes vonni azt a nagy erejű valkyrt (sorry nem jut eszembe a neve) és a segítségével újabb és újabb valkyrokat hozhatott volna létre…
      Szóval röviden ezt értette Greymane
      Bocsi a tömör fogalmazásért de remélem érthető 😀
      Victory For Sylvanas!!

      Reply
  • August 21, 2017 at 11:14 pm
    Permalink

    Nekem amúgy Alleria Void iránti érdekeltsége böki a csőröm (mert ugye army of the light meg minden)De ahogy elnézem már Voidformja is van
    Ebből következtetek hogy nemnagyon ítéli majd el sylvanast

    Reply
  • September 14, 2017 at 12:44 pm
    Permalink

    The Seat of the Triumvirate dungeon után ez az írás még érdekesebb. Nagyon kiváncsi vagyok merre megy tovább Voidhunter Alleria sztorija. Szerintem itt már a kövi expansiont finoman készítik elö.

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.