N’Zoth története

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Vannak, akik szerint ő a leggyengébb az Old Godok közül. Mások szerint ő az utolsó Old God, aki szabadon tevékenykedik Azerothon. Ezek az ellentmondások jellemzik a rémálmot, ami maga N’Zoth – a manipulátor és a másokat kihasználó, a végtelen mélységek sötét hangja, az elsüllyedt város ura. Yogg-Saron nyitotta meg az utat az Old Godok számára az Emerald Dreambe, de N’Zoth volt a Nightmare (Rémálom) mestere. Annak a fertőzésé, amely hatalommal ruházta fel Xaviust, és az egész világot fenyegette. N’Zoth-tal soha nem találkoztunk, nem is láttuk, még csak egy árnyképét, vagy egy darabakáját sem. Miközben Y’Shaarj, C’thun és Yogg-Saron így vagy úgy, de felfedték magukat a halandók korában is, N’Zoth még mindig az ismeretlenség számunkra.

De N’Zoth napja egyre közeledik hozzánk. Mit is tudunk valójában róla?

Old Godok és a Black Empire (Fekete Birodalom)

Az Old Godok előtt a Void Lordok olyan eszköz után kutattak, amellyel képesek lettek megrontani a szunnyadó Titánok világ-lelkéét. A Titánok jelentették a legnagyobb akadályt a Void Lordok számára azon tervük végrehajtásában, hogy kiirtsanak minden Fényt (Light) a kozmoszban. A Void Lordok szerint az lenne a legjobb, ha soha semmi nem jönne létre. Tudván, hogy a Titánok útját fogják állni annak, hogy eltöröljék a létezést, az életet, a Void Lordok cselekedni kezdtek.

Ők azonban a végső tagadás lényei voltak – a puszta semmik. Nem tudtak könnyedén átlépni a mi valóságunkba. Ezért parazitákat hoztak létre, és őket passzírozták át a materiális kozmoszba. Ezek a puszta rosszindulattal rendelkező teremtmények szétszóródtak az egész Great Dark Beyondban (Nagy Túlnanni Sötétség). Olyan őrült teremtmények voltak, akik tagadták a létezést abban az értelemben, ahogy mi beszélünk róla.

Négy ilyen lény Azerothon landolt mostani tudásunk szerint: Y’Shaarj, Yogg-Saron, C’thun és N’Zoth. Itt egy olyan bolygóra bukkantak, amelyet négy tomboló elementál lord uralt, nevezetesen Ragnaros, Al’Akir, Neptulon és Therazane. Ők négyen állandó harcot vívtak egymással, miközben Azeroth belsejében ott fejlődött egy világ-lélek. A világ-léleknek szüksége volt minden spirit (lélek) energiára, amit a világ mellőzni tudott. Emiatt lett az, hogy ezen a világon a spirit nem tudta egyensúlyban tartani az elementálokat, és azok természetüknek engedelmeskedve harcoltak.

N’Zoth és a többi Old God a saját testükből engedte rájuk az N’raqi és Aqir szolgák seregét azzal, hogy bűzös, mérgező folyadékot eresztettek ki magukból, amelyekből ezek a szörnyszülöttek létrejöttek. Az Old Godok kolosszális alakja közül olyanok voltak, mint a kipukkanó pattanás Azeroth felszínén. Az N’raqik irányították az Aqirokat abban, hogy citadellákat, palotákat és templomokat emeljenek mestereik tiszteletére. És amikor az elementál lordok észrevették a jövevényeket és megtámadták őket, az Old Godok szolgáikat küldték csatába az elemek seregei ellen.

Egy birodalom elbukik

Az elementál lordok végül elbuktak az Old Godok végtelen seregeivel szemben. Évezredeken át tartó sötét kor köszöntött be Azerothon. Ezalatt az idő alatt Azeroth egy rémálom világ volt. Az őslakos élet ezen kifürkészhetetlen új főurak áldozata lett. Az Old Godok egyik véget nem érő háborút a másik után vívták a saját szórakoztatásukra. Időnként még az Elementál Lordoknak is részt kellett venniük benne, mint szolgáiknak.

Ezalatt az idő alatt N’Zoth mind C’Thunnal, mind Yogg-Saronnal háborút vívott. Még Y’Shaarj-jal, a leghatalmasabb Old Goddal is vívott egy elkeseredett harcot. Ezt a harcot elvesztette, méghozzá azon a területen, amit ma Broken Isles-ként ismerünk. Azeroth még mélyebbre süllyedt a végtelen éjben. Egy olyan éjben, amely akkor ért volna véget, ha az Old Godok végül elég mélyre beássák magukat a világba. Ott megmérgezték volna Azerothot épp csak annyira, hogy a világ-lélek örökre fertőzötté váljon, majd Void Titánként felkelve maga hozza el a létezés végét.

A Titánok azonban közbeavatkoztak.

A Titánok érkezése

A Titánok nem sokkal azután fedezték fel Azeroth állapotát, hogy Sargeras otthagyta őket. Amikor Aggramar és Eonar ragaszkodtak ahhoz, hogy a bolygó belsejében lévő világ-lelket meg kell menteniük, egy ötlettel álltak elő. Mivel Titánok voltak, tudták, hogy a részükről történő közvetlen beavatkozás esetleg elpusztíthatná a világot, amelyet meg akartak menteni. Ezért ehelyett létrehozták a Titan-Forged (Titán-koholtak) seregét, és őket küldték Azeroth-ra, hogy legyőzzék az Old Godok csapatait. A Titan-Forged jól végezte a munkáját, először az Old Godok elementál lord szolgáival szálltak szembe és győzték le őket, mielőtt még Y’Shaarj ellen fordultak volna.

Talán, ha az Old Godok egységesen léptek volna fel a Titan-Forged sereggel szemben, akkor legyőzhették volna őket. De lehet, hogy még akkor sem, mivel a csata hevében Aman’Thul maga nyúlt le és tépte ki Y’Shaarj testét Azeroth felszínéből, darabokra szaggatva ezzel az Old Godot. Y’Shaarj halála egy tátongó sebet hagyott maga után a világban, amelyet majd később Well of Eternity néven fogunk ismerni. Ahelyett, hogy megpróbálták volna ugyanezt tenni a többi Old Goddal is, és esetleg megölték volna a világ-lelket, inkább úgy döntöttek a Titánok, hogy elzárják őket. És N’Zoth volt az első, akit a kőből és fémből létrehozott sereg ostrom alá vett. N’raqi és Aqir csapatai hevesen harcoltak, de végül N’Zothot legyőzték és leláncolták a világ felszíne alatt.

Idővel ugyanez történt riválisaival, Yogg-Saronnal és C’Thunnal is. MIközben a Titan-Forged sereg nekiállt helyreállítani a világot, N’Zoth és pöffeszkedő társai láncaik között fetrengve aludtak.

N’Zoth marad

De akár aludtak, akár nem, nem maradtak mozdulatlanok.

Az Old Godok közül úgy tűnt, hogy N’Zothot érdekli legkevésbé világunk. Miközben C’Thun és Yogg-Saron terveket szőttek és alattvalóikat elküldték szerte a világban, úgy tűnt, hogy ő mozdulatlan maradt. N’Zoth egyetlen seregét sem látták a világ felszínén. Néhányan azt állítják, hogy N’Zoth volt az, aki megrontotta Deathwinget (vagy legalábbis segített benne), és ő változtatta Azsharát az első nagává az Ősök Háborúját követően. Amikor Yogg-Saron megrontotta Lokent és a Világfát, Andrassilt, ezzel létrehozta az első átjárót az Old Godok számára az Emerald Dreambe, N’Zoth látszólag nem volt ott. Amikor C’Thun megkezdte a War of the Shifting Sandset (Futóhomok Háború), N’Zoth nem vett részt benne. És így, miközben mi találkoztunk az Old Godokkal, és a mi halandó kezünkkel legyőztük őket – C’Thunt Ahn’Qirajban, Yogg-Saront Ulduarban – N’Zoth továbbra is érintetlen maradt.

Természetesen a nevével már találkoztunk. Zon’ozz, az ő szolgája részese volt Deathwing támadásának a Wyrmrest Templom ellen. Aztán amikor végül szembenéztünk Xavius-szal és az Emerald Nightmare-rel és végre valaki kimondta N’Zoth nevét, feltárult befolyásának mértéke. De úgy tűnik, hogy még az Emerald Nightmare megállítása sem gátolja meg őt. Sőt, úgy tűnik, mintha az álmodó Old Godot éppen ez ébresztené fel azóta, hogy a Titan-Forged sereg bebörtönözte őt. De mivel éppen a Legion támadja a világunkat, most nincs időnk vele foglalkozni. Lehet, hogy Azeroth álma most szeszélyes és görcsös N’Zoth ébredésével, ahogy egy gonosz tőr mondta egyszer, olyan, mintha a kudarcai mindig előnyévé változnának. Így, hogy Y’Shaarj halott, és C’Thun és Yogg-Saron is „halott”, most végre eljöhet N’Zoth felemelkedésének ideje.

Forrás: Matthew Rossi – Know your lore: N’Zoth /Blizzardwatch/

One thought on “N’Zoth története

  • September 14, 2017 at 11:56 am
    Permalink

    Következö expansion: Thal Dranath;Nzoth börtöne +Kul Tiras és corrupted Jaina (legutóbbit megerösitette egy admin az amerikai fórumon, lásd: il’gynoth szövege EN-ben)

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.