Bloodscalp Troll Legendák

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

A vanilla WoWban ezeket a táblákat egy Alliance quest során kellett felkutatni Stranglethorn Vale-ben, annak érdekében, hogy az emberek többet megtudhassanak a trollokról. A Cataclysm óta egyetlen táblán van az összes legenda, ezt Bloodscalp Lore Tabletnek hívják és Bal’lal ruinsban lehet őket megtalálni. A Második Troll Legenda szereplőjével, Gri’lekkel a játékban is találkozhattunk, méghozzá az eredeti Zul’Gurubban, ahol a Cache of Madness során bukkant fel. Érdekesség, hogy az ő történetét még Alterac Mountainban is ismerték.

Az Első Troll Legenda – Hold a Völgy felett

Hold fénylik a Völgy felett,
Sugarait a dzsungelre ontja,
Hol büszke harcosok felelnek a szóra,
Hogy védjék meg Nemzetünk és szent földünk.

Hold fénylik a Völgy felett
Magasan, messze a csatazajtól,
Hol vérét ontják
Ellenségnek és barátnak egyaránt.

És mikor bajtársaink átkelnek
Ismeretlen világokba,
A szív és lélek megkeményszik
Mélyen a Völgy alatt.

És mikor bajtársaink átkelnek
A Hegyek Templomába,
Mi védjük örök lelküket
Égszínkék kristályokba zárva.

És mikor bajtársaink átkelnek,
Egy Hold fénylik a Völgy felett.

Második Troll Legenda – Gri’lek, a Vándor

(…A tábla eleje eléggé megviselt és nem olvasható. De a vége világosan látszik…)

Gri’lek átrobogott a dzsungelen. És szemei égtek és a mellkasa morajlott, mert oly’ nagy harag dúlt benne.

Dühében az ég felé üvöltött és felemelte a karját. Felemelte a bal karját, amely erőssé és biztossá vált a párja nélküli vadászattól.

Mert Gri’lek jobb karja hiányzott, és soha nem jött vissza.

Ezért a troll vándorolt és kutatott. És a karja továbbra is elveszett volt számára. Ezért kiáltozott és átkozódott, miközben ballagott.

De Gri’lek már régóta elfordította füleit a szellemektől, és azok megharagudtak rá és nem hallgattak az átkozódásaira.

Kárhozott volt Gri’lek. Arra volt kárhoztatva, hogy vándoroljon, kar nélkül.

Harmadik Troll Legenda – Gurubashi bukása

Víztoronyként kiemelkedve az óceánból Neptulon a hatalmas Krakkeneket küldte, hogy halálra ítélje I’lalait. Olyan óriásiak voltak, hogy tengeri moszatok egész dzsungele tekergőzött végig a lábukon, és leviatán tengeri kígyók úsztak testükön.

A legnagyobb Krakken aztán magasba emelte a karját, majd lecsapott vele a tengerre, hatalmas hullámokat keltve maga körül. Aztán I’lalai felé indultak.

A Krakkenek üvöltöttek, és hangjuk tengeri viharként mennydörögte:

– Jövünk.

Min’loth szilárdan állt a lábán, és a mágiáját hívta. Az I’lalai felé küldött hullámok szétválta, és a part mindkét oldalának nekicsapódtak, és elöntötték a mögöttük lévő dzsungelt. Min’loth eztán arra utasította szolgáit, hogy együttes varázslatokat énekeljenek, és hasogató lárma kerekedett, ahogy több tucatnyi troll hangja hallatszott.

És egy hang mind közül kihallatszott.

Min’loth elordította magát, és mágiája össszegyűjtötte a többiek varázslatát, majd azt mind a közeledő Krakkenekre szórta.

A tenger megnyílt, és Min’loth varázslata Neptulon szolgái felé száguldott. Villámlás törte meg az eget, és a varázslat lecsapott rájuk, majd ezernyi villámcsapás zúdult le, felkavarva a vizet és krátereket égetve a földbe.

Min’loth diadalmasam felkiáltott, mert tudta, hogy varázslata előtt a legnagyobb bestiák is elhullanak.

De a Krakkenek öregek voltak, nagyon öregek. Még emlékeztek rá, amikor a tengerből megszülettek a földek.

Emlékeztek arra, amikor a Régiek uralkodtak, és amikor az Utazók megérkeztek és elzárták őket. Emlékeztek arra, amikor a mágia új volt.

Öregek voltak és számos titkuk volt. És habár Min’loth varázslata erős volt, a trollhoz hasonlóan mégiscsak halandó.

És ezért kudarcot vallott.

Képtelen volt megkötni a Krakkeneket, azonban feldühítette őket. Időtlen idők óta nem okozott nekik halandó fájdalmat, és a troll varázslata fájdalmas volt.

Ezért lerázták magukról Min’loth varázslatát, de aztán felkiáltottak és dühösen visszaszúrtak.

Morajlás hallatszott, ahogy hatalmas hullámokat emelkedtek ki a mélyből és a szárazföld felé tartottak. Amikor elérték I’lalait, árnyékba borították a várost.

De mielőtt még elpusztították volna, a Krakkenek megálltak.

A troll witchdoctorok remegtek és mesterük után kiáltottak. Min’loth szembenézett a tenger hegyeivel, halálra ítélten és dacosan. Tanítványai felé fordult és suttogott, és a trollok kőbe vésték utolsó szavait. Azután Min’loth a kiemelkedő Krakkenek felé fordult.

Elvigyorodott és meglengette karját egy utolsó merész tettként.

A Krakkenek aztán teljes dühükkel nekiestek Min’loth-nak és az óceán I’lalaira borult.

És utána nem volt többé.

Aztán víz zúdult a dzsungelre, hogy tisztára mossa. Trollok és vadállatok kiáltottak, ahogy a víz összetörte és megfojtotta őket.

Számos Gurubashi eltöprengett azon, hogy miért nyeli el őket az óceán, de aztán meghaltak és már nem tudtak semmit.

És végül, amikor a hullámok elérték a hegyeket, megálltak. Elégedetten visszavonultak a part felé, nyomukban halált hagyva a vidékre.

Visszavonultak, de körülvették I’lalait és ottmaradtak, elnyelve a várost örökre.

És Var’gazul főnök, aki biztonságban volt Zul’Gurub hegyei mögött, elment a dzsungelbe és azt látta, hogy azt megtisztították népétől.

És szomorkodott, mert a hódításról szőtt álmait meghiúsították.

És soha nem találták meg Min’lothot, a Kígyót.

Negyedik Troll Legenda – Az Uralkodó Sírja

Holdon át és tűzön át,
Húson át és csonton át,
Vérrel írva,
Kőbe vésve.

Távozz innen
Vagy végzeted elér,
A Halál áll őrt
Az Uralkodó Sírjánál.

Oszd meg:

2 thoughts on “Bloodscalp Troll Legendák

  • December 2, 2017 at 10:42 am
    Permalink

    Szeretem Stranglethorn Vale-t és az ott levő trollokat. Már régóta vártam egy ilyen cikkre köszönöm! 😀

    Reply
  • December 4, 2017 at 12:10 pm
    Permalink

    Mekkora macera volt mindet összeszedni, viszont igazi sikerélmény volt, amikor sikerült.
    Sosem érdekelt, hogy miket írnak rajtuk, de érdekes olvasmány volt 🙂

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.