Kil’jaeden és az orkok

Sargeras terve

Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során elszenvedett vereség feldühítette Sargerast. Rögeszméjévé vált, hogy megszerzi Azerothot bármi áron,és egy újabb inváziót tervezett. Számos kihívással kellett a Burning Legion vezetőjének szembenéznie. Az egyik az volt, hogy hogyan fogja a démonokat újra Azeroth-ra vinni, hiszen nem volt egyszerű akkora átjárókat nyitni a Twisting Nether és a fizikai univerzum között, amelyek elég nagyok és stabilak voltak ahhoz, hogy egy egész démon-sereg átmasírozzon rajtuk. Ehhez rengeteg energiára volt szükség. Az első invázió során a Legion a Well of Eternity erejét használta, az azonban elpusztult Azeroth védőinek köszönhetően. Habár Illidan Stormrage egy újabb Well of Eternityt hozott létre, azt befedte a Nordrassil, a hatalmas Világfa, amely őrizte a Well energiáit.

Ezenkívül Sargeras biztosra akart menni abban, hogy amikor a Legion újra megtámadja Azerothot, nem fog túl nagy ellenállással találkozni. Azt akarta, hogy Azeroth lakóit már azelőtt megtörjék, hogy az első démon betette volna lábát a világra. Ekkor kezdett egy ötlet körvonalazódni a fejében. A Legion segítségével keresni fog egy új fegyvert, amelyet arra használ, hogy meggyengítse Azeroth védelmét a démonok támadása előtt. Sargeras megparancsolta szolgáinak, hogy kutassák át az univerzumot egy megfelelő faj iránt, amelyet korrumpálhatnak és a Legion seregébe toborozhatnak.

Ezalatt a bukott titán Azeroth-ra koncentrált. Egy különösen nagyhatalmú egyént keresett, valakit, aki majd a bábja lehet a következő invázió megindításakor.

A hosszú vadászat – 12 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Miközben a Legion Azeroth újabb inváziójára készült, Kil’jaeden azzal bízta meg a Talgath nevű démont, hogy keresse meg a draeneieket. A démon több tucat olyan világra bukkant, amit a lázadók ideig-óráig érintettek, azonban mindig egy lépéssel mögöttük járt. Végül azonban Talgath a draeneiek hollétének nyomára bukkant.

Amikor a Genedar becsapódott Draenorba, a robbanás holy energiák hullámait indította el a Twisting Netherben is. Talgath megérezte, hogy ez az energia-hullám a naaruktól ered, akik segítettek a lázadóknak elmenekülni Argusról. Több mint egy évszázadon át követte Talgath a holy erő nyomait, mielőtt megérkezett volna Draenor bolygójára. Már felkészült, hogy újból csalódás fogja érni, hogy a draeneiek már megint kicsúsztak a keze közül, de ez alkalommal rábukkant az itt virágzó draenei kultúrára. Ráadásul arra is rájött, hogy dimenziós űrhajójuk tönkrement, így a bolygó foglyai, nem tudnak tovább menekülni.

Talgath azonnal elmondta Kil’jaedennek, hogy végre az áruló Velen és követői nyomára bukkant. Kil’jaeden nagyon megörült a hírnek, hiszen személyes árulásnak érezte Velen tettét, amelyet súlyosan meg akart büntetni. Ennek ellenére azt parancsolta Talgath-nak, hogy maradjon a háttérben és tegyen jelentéseket mindarról, amit Draenorról megtud. Talgath ugyanis nemcsak a draeneiekről beszélt neki, hanem a világ más lakóiról is, köztük az orkokról.

Az orkok, mint a Legion fegyvere

Habár Kil’jaeden legszívesebben azonnal megölette volna a draeneieket, mégis megálljt parancsolt magának és Talgath-nak. Sargeras azzal bízta meg, hogy találjon egy új fajt, amelyet a Legion seregébe lehet toborozni és úgy tűnt, az orkok pont megfeleltek a célnak. Ellenálló, büszke és hatalmas nép voltak. Ugyanakkor babonásak, akik tisztelték őseiket és a világ elementál szellemeit. Kil’jaeden úgy gondolta, hogy éppen az erős hagyomány-tisztelet miatt lesz könnyű megrontani az orkokat. És ha a saját akaratához tudná kötni őket, akkor rajtuk keresztül élné ki bosszúvágyát a draeneieken, ráadásul a Legion seregét is bővítené.

Talgath eléggé feldühödött, mikor tudomást szerzett Kil’jaeden tervéről. Végre a markában voltak az évezredek óta üldözött lázadók, és nem akarta hagyni, hogy a primitív orkok ontsák ki helyette a vérüket. Követelte, hogy Kil’jaeden gondolja meg magát. Kil’jaeden normális esetben halállal büntetett volna egy ilyen ellenszegülést, de ezúttal átérezte Talgath dühét, ezért utasította Talgathot, hogy hagyja el Draenort, hiszen ő semmilyen szerepet nem játszhat a draeneiek bukásában.

Miután Talgath távozott, Kil’jaeden figyelme az orkok felé fordult. Szüksége volt egy közvetítőre az orkok között, aki teljesíti utasításait, és ezért gondosan vizsgálta azt, hogy ki lehet a legalkalmasabb személy erre a feladatra. Ekkor bukkant rá Gul’danra.

Gul’dan

A fizikailag gyenge Gul’dan egy kis ork klán tagjaként született Gorgrond határában. A babonás orkok Gul’dan torz alakját rossz ómennek tekintették, ezért száműzték őt felnőttként a kánból. Egyedül a klán legidősebb sámánja szánta meg az orkot, és azt tanácsolta neki, hogy keresse fel Nagrandban az Elemek Trónját (Throne of the Elements), ahol megtudhatja életének célját a szellemektől.

Először Gul’dan nem törődött a tanáccsal. A hosszú évek során elszenvedett megvetettségtől keserűvé és bosszúállóvá vált. De miután egyedül keservesen küzdött a túlélésért a vadonban, elindult megkeresni az Elemek Trónját. Mire elért a szent helyhez, már csak árnyéka volt önmagának – egy szánalmas ork, aki az éhhalál szélén állt. Térdre borult és a szellemekért kiáltott, kijelentve, hogy hajlandó őket szolgálni, ha véget vetnek szenvedésének Az elemek válaszoltak, de nem úgy, ahogy azt Gul’dan remélte. Az elemek megérezték a lelkében tomboló sötétséget és dühöt, ezért elutasították őt ugyanúgy, ahogy azt a klánja tette.

Gul’dant elborította a bánat és az önsajnálat. Minden és mindenki magára hagyta őt ebben a világban. Nem volt semmije. Egy senki volt.

És ekkor egy hang szólította meg. A fülébe suttogott, és azt ígérte neki, hogy olyan hatalmassá teszi őt, hogy soha senki nem fogja többé szánni, vagy uralkodni felette. Istenné fog válni, és megbüntetheti azokat, akik cserbenhagyták. A hatalomért cserébe segítenie kell a Burning Legionnek abban, hogy az orkokat használhassák fegyverként a draeneiek elpusztításában.

Gul’dan kapva kapott Kil’jaeden sötét ajánlatán. Nem szerette népét, csak undort érzett irántuk. Szokásaik és tradícióik csak szenvedést okoztak neki. Ha az istenség elérése érdekében az orkokat kell manipulálnia, örömmel kész ennek eleget tenni.

Kil’jaeden megtanította új szolgáját a fel mágia használatára. A démon lord tudta, hogy ezek az energiák fizikailag is meg fogják változtatni az orkot, illetve felkelthetik a draeneiek figyelmét, azért óvintézkedéseket tett annak érdekében, hogy elrejtse Gul’dan új képességeit. Megtanította rá az orkot, hogyan palástolja erejét, és utasította, hogy csak akkor használhatja a fel mágiát, ha nincsen más lehetőség. Gul’dan sokkal gyorsabban uralni tudta ezt az illékony mágiát, mint arra Kil’jaeden számított. Az orknak hamar a kisujjában volt a pusztítás művészete. Így született meg az első ork warlock.

Draenor megmételyezése – 10 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Most már volt Kil’jaedennek egy beépített orkja, aki követte az utasításait, azonban a körülmények még nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy az orkokat a draeneiek ellen fordítsa. Arr avolt szüksége, hogy az egész ork nép kétségbeesett legyen és tele sötét érzelmekkel annyira, hogy könnyen lehessen őket egy egységes erővé kovácsolni. Gul’dan elmondásából megtudta, hogy a múltban már egyszer egyesültek az ork törzsek, amikor az ogrék az Elemek Trónját akarták uralni. Mivel akkor az ogrék beavatkozása káoszba vezette az elementál szellemeket, ez nehézségeket okozott az orkoknak, így közösen szálltak szembe a Gorian Birodalommal. Talán, ha Kil’jaeden is újra előidézi az elementálok káoszát, az orkok megismétlik a történelmet.

Kil’jaeden útmutatásával Gul’dan fel mágiával árasztotta el az Elemek Trónját. A terveknek megfelelően a korrupt erő meggyengítette a világ őslakos szellemeit. Draenor Elemental Fury-jai – Gordawg, Aborius, Kalandrios és Incineratus – testet öltöttek, hogy megállítsák Gul’dant. Azonban még sosem szálltak szembe warlockkal. Az ork a különös mágia segítségével elkezdte kiszívni az életet a Furykból, megtörve erejüket. Majdnem teljesen elpusztította őket, azonban a Furyk elmenekültek haragja elől.

Ez volt az első alkalom Gul’dan életében, hogy más lényeket uralt. A győzelem mámorító volt.

Gul’dan fel mágiája káoszt okozott az elementálok között. Ahogy az évszakok teltek, a hosszú aszályokat heves esőzések követték. Az áradások tönkretették Gorgrondot és Nagrand egy részét. Furcsa hózáporok zúdultak Tanaan Jungle és Terokkar Forest egyes részeire, jégbe borítva a vidéket. A folyók és patakok kiszáradtak, talbuk- és clefthoof-csordák százai pusztultak el. Betegségek, víz- és élelmiszer-hiány okozott súlyos szenvedéseket az ork népnek. A sámánok se tudtak megváltást hozni. Az elementál szellemeket a fel energia kínozta, és csak nagyon ritkán kommunikáltak az orkokkal.

A vörös himlő elterjedése

Emellett Gul’dan a mágiája segítségével ismét elterjesztette a vörös himlőt (red pox) a klánok között. Ez a fertőzés-hullám volt a legrosszabb az ork történelem során. Hónapok teltek el és több százan haltak bele a fertőző járványba. Az áldozatok közül többen is az éves Kosh’harg fesztiválon kapták el a himlőt Nagrandban. Itt találkoztak ugyanis Ner’zhul törzsfőnök vezetése alatt a klánok, hogy megvitassák az elemek káoszát és a gondokat. A Kosh’harg végén azonban több ork is a himlő jeleit kezdte mutatni magán, miközben a hazaútra készülődtek.

Az egyik fertőzött a Frostwolf klán vezetője, Garad törzsfőnök volt. Mivel Ner’zhul félt attól, hogy a fertőzött orkok továbbadnák a betegséget, ezért arra unszolta Garadot és a többi fertőzöttet, hogy maradjanak Nagrandban, ahol építenek egy falut számukra és így távol maradnának az orkok társadalmától. Habár a gondolat, hogy nem térhet haza, mély szomorúsággal töltötte el Garadot, mégis tudta, hogy Ner’zhulnak igaza van. Az utolsó dolog, amit akart volna, hogy szétterjessze a himlőt a családja és klánja körében. Garad ezért Nagrandban maradt és ő lett a vezetője a járvánnyal fertőzött áldozatoknak.

Durotan önként jelentkezett, hogy Nagrandban marad apjával, Garad ebbe azonban nem egyezett bele. A fiatal Frostwolf volt az egyetlen megmaradt örököse, ezért arra utasította, hogy térjen haza és viselje gondját népének a nehéz idők közepette. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Durotan látta az apját. Pár héten belül a vörös himlő legyőzte Garadot. Habár csak rövid ideig vezette a fertőzötteket, olyan mély tisztelet övezte, hogy a vörös himlő áldozatainak települését Garadarnak nevezték el.

Ner’zhul árnyékában – 8 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Erőszak és kétségbeesés kezdett elterjedni a klánok között. Kil’jaeden érezte, hogy hamarosan elérkezik az idő az ork klánok egyesítésére, azonban szüksége volt egy köztiszteletben álló személyre. Gul’dan minden tehetsége ellenére nem tudta inspirálni a népét vagy jó példával előttük járni. A démon lord ezért utasította szolgáját, hogy szövetkezzen valakivel, aki képes lehet eleget tenni ezeknek a feltételeknek. Először azonban Gul’dannak meg kellett semmisítenie mindazokat, akik tudtak múltjáról.

A csuklyába burkolózott warlock visszatért régi klánjához. Fel tűzzel borította a települést, és porrá égetett benne minden orkot. Amikor a pokoltűz végül kialudt, semmi nem maradt nyomában. Soha senki nem tudta meg Gul’dan igazi történetét.

Miután kitörölte múltját, Gul’dan a Shadowmoon klán felé vette az irányt. Bölcs sámánjai minden ork tiszteletét kivívták. Az egyikük éppen tökéletes bábja lenne a Burning Legion tervének. Gul’dan gondosan ügyelt arra, hogy elrejtse valódi erejét és felfedje, hogy valójában egy warlock. Azt mondta a Shadowmoon orkoknak, hogy faluját az ogrék elpusztították és rajta kívül mindenkit megöltek. Habár elég szokatlan volt egy klántól, hogy egy kívülállót fogadjon be maga közé, a Shadowmoon orkok megsajnálták Gul’dant és befogadták őt. Az ork gondosan tanulmányozta a klán idős sámánjait, hogy eldöntse, melyiküket lehetne a legkönnyebben a Burning Legion oldalára állítani. Hosszas megfontolás után a klán karizmatikus, ugyanakkor gondterhelt törzsfőnöke, Ner’zhul mellett döntött.

Ner’zhul elkötelezett és egyenes vezető volt. Ugyanakkor egyfajta makacs szívósság is jellemezte. Ha egyszer a fejébe vett valamit, akkor megrögzötten követte addig, amíg el nem érte célját. Ez a tulajdonsága jól jött a Legionnek és Gul’dannak. De még fontosabb volt Ner’zhul belső vívódása és bánata. Évekkel korábban elvesztette szeretett párját, Rulkant. Ner’zhul megbékélt a halálával, de a Draenort megmételyező elementál problémák feltépték a régi sebeket. Mindig is békére lelt, ha beszélhetett az elementál szellemekkel, azok azonban most hallgattak. Ner’zhul kezdett elmerülni Rulkan emlékébe, és gyásza újult erővel tört rá.

Gul’dan megérezte Ner’hul belső sötétségét. Beszélt az idős sámánnak a saját gondjairól, arról, hogy mennyi barátot és családtagját vesztette el falujában. Idővel Gul’dan elnyerte Ner’zhul barátságát és bizalmát. Még arról is meggyőzte az idősebb sámánt, hogy fogadja őt tanítványául.

Gul’danon keresztül Kil’jaedennek végre lehetősége nyílt kapcsolatba lépni egy olyan köztiszteletben álló orkkal, akit könnyen maga mellé állíthatott. Miközben a démon lord Ner’zhul gondolatait kívánta megfertőzni, Gul’dant elküldte, hogy teljesítsen egy másik feladatot. Az orkok már kétségbeesettek és felkavartak voltak, de még meg kellett velük láttatniuk, hogy a draeneiek az ellenség.

Erről Gul’dan gondoskodott.

A gyűlölet magjai

Ahhoz, hogy konfliktust szítson az orkok és draeneiek között, Gul’dan a Bladewind klánt használta. A klán legnagyobb települése Terokkal Forest szélén állt, közel a draeneiek fővárosához, Shattrath-hoz. Hosszú évtizedeken át volt feszült a viszony a Bladewindek és szomszédaik között. Az orkok időnként kifosztották a draenei karavánokat, és foglyul ejtették vagy megölték azokat, akik nem tudtak elmenekülni.

Amikor az elementál szellemek irányíthatatlanná váltak, a Bladewindek is nagyon megszenvedték a változást. Vízkészleteik kiszáradtak, a vadak, amelyekre vadásztak, pedig kihaltak, emellett még a vörös himlő is megszedte áldozatait, a klánnak közel hetven százaléka betegedett meg. A Bladewind orkok kétségbeesettek voltak és ez védtelenné tette őket.

Gul’dan a Shadowmoonok követeként érkezett a Bladewindek falujába. Hosszú beszélgetések során meggyőzte őket arról, hogy a draeneiek voltak a felelősek a vörös himlő pusztításáért és a világ szenvedéseiért. Gul’dan biztosította róla a Bladewindeket, hogy amennyiben a draeneiek vérét akarják venni, ez elégtétellel töltené el az elementál szellemeket. A többi orkhoz hasonlóan a Bladewindek is mélyen tisztelték a Shadowmoon sámánokat. Nem volt okuk rá, hogy megkérdőjelezzék Gul’dant. Ezért örömmel követték tanácsát.

Könnyű fegyverzetű Bladewind csapatok gyűltek össze hamarosan és a korábbinál nagyobb számban támadtak rá a draenei karavánokra. Az orkok tucatnyi ártatlan draeneit megölték, és legalább annyit foglyul is ejtettek. Az egyik fogoly neve Leran volt, és egy Maraad nevű Vindicator húga volt. Amikor Maraad megtudta, hogy húga eltűnt, arra ösztönözte a draenei vezetőket, hogy cselekedjenek végre. Rajta kívül más Vindicator is szerette volna, ha végre tesznek valamit. A Bladewind orkok már túl régóta vadásztak kereskedőikre. Ideje volt, hogy egyszer és mindenkorra végezzenek a fenyegetéssel.

Velen igyekezett mindenkit lenyugtatni. A Genedar becsapódása óta lassan kezdte visszanyerni jövőbe látó képességét, de látomásai egyelőre megbízhatatlanok voltak. Különös gondolatok cikáztak a fejében, számos kép megfejthetetlen volt számára. De voltak olyanok, amelyek nyugtalanították. A Bladewindek támadásával egyidejűleg egy hatalmas árnyékot látott az orkok fölött keringeni és az orkok tetteit irányítani.

Velen és az exarchok a Rangarikat küldték ki, hogy tegyenek jelentést a Bladewindek tetteiről és különösen nézzenek utána, hogy van-e valami nem látható erő, amely a háttérből irányítaná erőszakos cselekedeteiket. A draenei felderítők nem találták nyomát annak, hogy az orkokat manipulálnák, azonban szörnyű történetekkel tértek vissza arról, hogy a Bladewindek hogyan mészárolják le a foglyokat szörnyű szertartások keretében, hogy megbékítsék az elemeket. Már csak néhány fogoly volt életben, köztük volt Leran is.

Maraad nem tudott tovább nyugton maradni, amikor még volt esély rá, hogy megmentse húgát. Szenvedélyes kirohanást intézett Velen és az exarchok felé, hogy indítsanak támadást az orkok ellen. Vonakodva bár, de a draenei vezetés beleegyezett. Maraad vezetésével Vindicatorok és Rangarik egy kis csoportja rohamozta meg a Baldewind falut. Mire elérték a települést, Leran és a többi fogoly is halott volt már. Húga megcsonkított holttestének látványa olyannyira feldühítette Maraadot, hogy végigtombolt a falun.

Gul’dan a távolból figyelte azt a véres csatát, amely a Bladewindek településén kibontakozott. Az orkok olyan kétségbeesetten akarták megbékíteni az elementálokat, hogy az utolsó csepp vérükig harcoltak. Néhány túlélő Shadowmoon Valley irányába akart elmenekülni, de soha nem érték el céljukat. Gul’dan megölte a túlélőket, hogy soha ne tudják elmondani, mi is történt valójában Terokkar Forestben, így egyedül csak az ő verzióját fogják megismerni. Miután visszatért a Shadowmoon klánba, Gul’dan elmesélte, hogy a draeneiek bármifajta provokáció nélkül tömegmészárlást rendeztek a Bladewindek között. Minden orkot megöltek, nőt és férfit, időset és fiatalt egyaránt. A vérontás híre hamar elterjedt a klánok között.

A draeneiekkel szembeni gyűlölet és gyanakvás magvai gyökeret vertek.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.