Antorus, a Lángoló Trón (Burning Throne)

Miután a Legionfall serege egyesült az Arym of Lighttal Arguson, Velen javaslatára megszerezték a Crown of the Triumvirate-et, hogy az segítsen nekik a Burning Legion legyőzésében. A Korona megszerzése után az egyesült sereg készen állt arra, hogy a Legion központját, Antorust megrohamozza és megakadályozza Sargerast abban, hogy korokon átívelő tervét végrehajtsa.

Sargeras terve

Azóta, hogy Sargeras tudomást szerzett a Void Lordokról és azok céljáról, csak egy dolog hajtotta őt: megakadályozni, hogy a Void Lordok sikerrel járjanak, és az egész univerzumot bekebelezze magába a Void. A kétségbeesett Sargeras úgy gondolta, hogy ennek érdekében az egész univerzumot meg kell tisztítani az élettől, hogy a Void Lordok ne tudják ebben a világban megvetni lábukat. Remélte, hogy miután mindent elpusztított, a teremtés újraindul majd és egy Void Lordok nélküli univerzum születhet újjá. Démonokból szervezett sereget magának és elindult, hogy elpusztítsa az univerzumban található világokat és lényeket.

Titán társai, a Pantheon ezt nem hagyhatták szó nélkül. Először Aggramarral csapott össze, és hatalmas fel erejével megölte a titánt. Ezután a többi titán ellen fordult, akik szintén képtelenek voltak ellenállni a fel mágia erejének. Mielőtt még Sargeras megölhette volna őket, Norgannon egy varázslattal lelkük egy részét leválasztotta, és így elmenekülhettek a bukott Titán haragjától. Az univerzumban utazva az utolsó pillanatban sikerült Azeroth-ra érniük, ahol lelkeik a Titan Keeperekbe (Titán Őrzők) csapódtak bele.

Arguson azonban kiderült, hogy Sargerasnak sikerült szert tennie a Titánok lelkeire. Mivel hivatalos magyarázat nem érkezett ezzel kapcsolatban, ezért három eset lehetséges: vagy a Titán Őrzőkbe becsapódott lelkek egy idő után visszaszálltak a teremtés bölcsőjéhez, miután a titán őrzők nem értették mi történt velük és ott kapta el őket Sargeras, vagy eleve, amikor megölte őket, már akkor megszerezte lelkük egy darabját. A harmadik magyarázatot a WoW Senior Game Designere, Jeremy Feasel adta: lehetséges, hogy amikor a Burning Legion megtámadta Ulduart, akkor mást is megszereztek, mint amire gondoltunk. Ezek alapján lehetséges, hogy amikor elrabolták Hodirt (warrior campaign), akkor megszerezték belőle Golganneth lélekdarabját. Kétszer megtámadták Pandariát és Uldumot is, mindegyik hely Highkeeper Ra-hoz köthető, akinek lélekdarabját elvileg Wrathion fogyasztotta el, és lehetséges, hogy Wrathiont is a Burning Legion fogta el, ezért nem láthattuk a keigészítő alatt. Aggramar, Khaz’goroth és Norgannon lélekdarabjai kiszabadulhattak akkor, amikor az őket rejtő Őrzőket megölték (Tyr, Archaedas és Loken), és ezután fogták el őket a démonok.

Bármi is a magyarázat, Sargeras úgy döntött, hogy ezeknek a lélek-darabkáknak is használni fogja az erejét annak érdekében, hogy tervét végrehajthassa. A titánok lélekdarabjait a Coven of Shivarrára bízta, hogy törjék meg őket, hogy aztán egyfajta Dark Pantheonként (Sötét Pantheon) szolgáljanak neki. Mire Argusra érkeztünk, Aggramart már sikeresen meg is törte Sargeras, és egyedül Eonar lélek-darabja volt az, amely sikeresen elrejtőzött a Burning Legion elől.

Argus

Miután Sargeras végzett a titánokkal, rájött, hogy démoni serege meglehetősen szervezetlen és kaotikus, ezért vezetőkre volt szüksége. Az univerzumot járva rábukkant a különösen magas intelligenciával rendelkező eredarokra az Argus nevű bolygón. Az eredarok kimagasló tudásukat a rejtélyes ata’mal kristályoknak köszönhették, amelyeket réges-régen a naaruk hagytak a bolygón (hogy pontosan mi célból, nem tudjuk). Sargeras az eredarokat vezető Triumvirátusnak egy kétértelmű ajánlatot tett, amelyet az eredarok két vezetője, Archimonde és Kil’jaeden elfogadott. A harmadik vezető, Velen egy látomásnak köszönhetően rájött Sargeras valódi szándékára, és követőivel együtt a naaruk segítségével elmenekült a bolygóról.

Ezzel Argus lett a Burning Legion főhadiszállása. Csakhogy Argus nem egy átlagos bolygó volt. A világ belsejében egy világ-lélek, egy titán lelke szunnyadt. Vajon ezért jártak ezen a bolygón a naaruk és helyezték el itt az ata’mal kristályokat? És vajon Sargeras mikor jött rá? Már azelőtt, hogy az eredaroknak ajánlatot tett volna, vagy csak később? Én úgy gondolom, Sargeras felismerhette, hogy egy világ-lélekkel van dolga, ráadásul egy Old Godoktól egyáltalán nem fertőzött világ-lélekkel még azelőtt, hogy az eredarokat megrontotta volna. Mivel arra nem volt szüksége, hogy újabb titán keljen ki, aki esetleg nem csatlakozna hozzá, úgy döntött, a szunnyadó titánban lévő erőt fogja kihasználni hadjárata eredményessége érdekében. A titánok különösen érzékenyek a fel energiára, így a fel segítségével könnyen arra kényszeríthette a szunnyadó világ-lelket, hogy végtelen démon seregét folyamatosan újraélessze.

Antorus, a Burning Throne

A Triumvirátusok Koronája (Crown of the Triumvirate) megszerzése után a Legionfall serege és az Army of Light csapatai végre megtámadhatták a hatalmas citadellát. Az erőd Argus belsejében volt, és innét irányította Sargeras lángoló hadjáratát, amellyel végigtarolta az univerzumot. Az Army of Light seregének egyszer és mindenkorra meg kellett állítania a bukott titánt és annak parancsnokait, még mielőtt a teremtés végső órája elérte volna őket.

Az erődben a Burning Legion legnagyobb és legfélelmetesebb vezérei és fegyverei fogadták a csapatot. Itt volt Garothi, a Világtörő (Worldbreaker), akit Argus belsejének mélyén alkottak meg és olyan fegyvertárral látták el, amellyel képes volt megtizedelni a világokat. Itt várt rájuk Sargeras két Felhoundja, F’harg és Shatug, akiket tűz és árnyék borított, és akiket Sargeras kifejezetten az ellenségei elpusztítására tenyésztett ki.

Természetesen Antorusban volt a Legion főhadiszállása, így a parancsnokok, Admiral Sivrax, Chief Engineer Ishkar, valamint General Erodus is itt voltak. Valamikor régen, az eredar civilizáció aranykorában egy tanácsot, az Antoran High Commandet hoztak létre annak érdekében, hogy megvédje Argust és fenntartsa a békét. De miután megkötötték sötét alkujukat Sargeras-szal, a tanács mesteri taktikusai katonai tapasztalataikat arra használták, hogy segítsenek a Lángoló Hadjárat előretörésében. Kil’jaeden és Archimonde halála után a Legion teljes serege az ő parancsnokságuk alatt állt. Most az Army of Light bosszút állt rajtuk árulásukért cserébe.

Miután a tanáccsal végeztek, az Army of Light serege előtt Hasabel állt, a Portálok Őrzője. Az ő feladata volt fenntartani azt a hálózatot, amelyen keresztül a Legion szabadjára eresztette félelmetes seregét a világokra. A felügyelete alatt álló portálok számtalan stratégiai pontra nyíltak a Great Dark Beyondban, így pedig könnyen hívhatott erősítést, ezért fontos volt, hogy minél hamarabb végezzenek vele a halandók. A harc során Hasabel három bolygóról is erősítést hívott: Xoroth-ról, Rancoráról és Nathrezáról, azonban minden erőfeszítése dacára sikerült megölni őt, és ezzel lezárni a Burning Legion portáljait, elvágva a démoni sereget az utánpótlástól.

Antorusban tartózkodott a hírhedt Imonar is, aki a Legion “vadászkopója” volt, mivel bárkit képes volt nyomon követni és megtalálni, majd levadászni a kozmoszban… jutalomért cserébe. Ez alkalommal azonban túl nagy falatnak bizonyult számára az Antorusba betörő Army of Light csapata. Ahogyan Kin’garoth se volt képes túlélni a Fény Seregével való csatát. Pedig a Legion fegyvereinek és hadigépezeteinek tervezője még a saját testét is felhasználta annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjon dolgozni, ráadásul a haladnók ellen egy új szuper-fegyvert fejlesztett ki, de ez sem hozta meg a Legion sötét mesterei számára a kívánt eredményt.

A Titánok kiszabadítása

Azt már a korábbi harcok során megtudhattuk Magni Bronzebeard segítségével, hogy Sargeras a Titánok lélek-darabjait szeretné magának megszerezni és a lelkeket megtörni. Aggramarral sikerrel járt, egykori társa sötét szolgaként teljesíti parancsait. Egyedül Eonar, a Lifebinder (Életkötő) lelkét nem találták még meg. Az Army of Light tudta, hogy nekik kell előbb megtalálniuk Eonart, ha nem akarják, hogy a bukott titán befejezhesse sötét rituáléját.

Végül egyszerre találták meg Eonar rejtekhelyét egy Elunaria nevű bolygón, az Elarian Sanctuaryben. Igyekezni kellett, mivel a Legion Paraxis nevű hadihajóját küldte, hogy elfogják a titánt. Az Army of Light serege azonban derekasan állta a sarat, és nem hagyták, hogy a titánok győzzenek. Miután legyőzték a Paraxist és annak utasait, Eonar sürgette őket, hogy minél előbb szabadítsák ki titán testvéreit, akiknek kiáltozása visszhangzik Argus belsejében. Ha Aggramarhoz hasonlóan megtörnek, akkor nem lesz erő az univerzumban, ami ellenálljon hatalmuknak.

Még mielőtt azonban elérhették volna Antorusban a titánokat, egy régi ismerős állta útjukat: Varimathras, a dread lord, akit Undercity ostromakor győztek le, amikor puccsal megpróbálta átvenni a hatalmat Sylvanas Windrunnertől. Előtte sikertelenül vezette a Legion seregeit a Harmadik Háborúban, így többszöri kudarcai miatt bűnhődnie kellett. A Coven of Shivarra, vagyis a Shivarrák gyülekezete mind a húsát, mind az épeszét letépték róla, így a megkínzott Varimathrast csak egyetlen vágy hajtotta: szenvedést okozni azoknak a halandóknak, akik miatt erre a sorsra jutott.

Varimathras mind a Horda, mind az Alliance harcosait külön köszöntötte, mielőtt még a sereg végleg megölte volna, ezzel véget vetve szenvedéseinek:

– Tehát a Szövetségetek még mindig fennáll. Nem gondoltam volna, habár a nő már sikeresen elhintette a Szövetség bukásának magjait. Az a nő nagyon türelmes. Amikor a trónotok az árulástól vörössé válik… amikor szent helyeitek lángolni fognak és széttört maszkok fognak lógni a kandallóitok felett… majd csak akkor fogjátok tudni. És akkora már késő lesz. Nem számít. Vakok vagytok ahhoz, hogy lássátok, ahogy az igaz sötétség körülvesz titeket.

– Tehát végül megtalált a nő – mondta a Horda tagjainak. – Az alárendeltjeit küldte, hogy végezzék el a munkát. Mondjátok meg, amikor bőrből és csontokból álló trónotokat elfoglalta, kényszerítenie kellett titeket a szövetségre? Nem… fogadok, hogy önként meghunyászkodtatok… vagy máshogy győzött meg titeket. Nem számít. Vakok vagytok ahhoz, hogy lássátok magatok között a sötétséget.

Ezután végre lehetősége nyílt a seregnek arra, hogy kiszabadítsák a titánokat a Coven of Shivarra fogságából és kínzásából. A Shivarrák gyülekezete Sargeras legromlottabb és legfanatikusabb követői voltak. Éppen ezért a bukott titán őket bízta meg azzal, hogy a megszerzett titánok elméjét megkínozzák, hogy azok megtörjenek és végül létrehozhassa a megállíthatatlan Dark Pantheont. Mindegyik Shivarrának megvolt a maga jellegzetes kínzási módszere: Noura volt a Lángok Anyája, Asara az Éj Anyája, Diima a Homály Anyája és Thu’raya a Kozmosz Anyája. Sikoltozásukkal és kínzásaikkal elérték, hogy a titánok az Army of Light serege ellen használják erejüket. Szerencsére a seregnek így is sikerült legyőzniük a Shivarrákat és kiszabadítaniuk a megkínzott titánokat, akiket Magni Bronzebeard vett gondozásba, míg a sereg többi része Velennel és Illidan Stormrage-dzsel együtt tovább haladt Antorus belseje felé.

A sereg immár ott állt a világ lelke előtt, a Legion számára a legszentebb hely előtt, Aggramar azonban éppen erre a pillanatra várt, hogy rájuk támadhasson:

– Halandók. Évezredeken át azért harcoltam, hogy megóvjalak titeket a romlástól. Addig, míg szemeimet fel nem nyitották az igazságra. Ti vagytok a romlás. Megmentjük az univerzumot azzal, hogy még az emléketeket is kitöröljük az univerzumból. Hamarosan elérkezik fivérem, Argus ébredése. Együtt az új Pantheonnal csatlakozunk a mesterhez, hogy megtörjük bűzös világotokat. De ti azt már nem fogjátok megérni.

Aggramar óvta azt, amivel Sargeras az egész univerzumot el akarta pusztítani. Sargeras egykori társát tudta a leghamarabb megtörni és a saját oldalára állítani. A sereg reménykedett benne, hogy még nincs minden veszve Aggramar számára sem. Illidan vezetésével nekirontottak a titánnak és együttes erővel sikerült is legyőzniük őt.

– Megcsináltátok! – kiáltott fel Magni Bronzebeard. – Aggramar lénye kiszabadult! Újra testvérei oldalán állhat.
– A győzelmünk nem jelent semmit – felelte Illidan. – Amíg Sargeras birtokában van Argus lelke, hogy azzal táplálja végtelen seregét, Azeroth szörnyű veszélyben van.
– A titánok szétbonthatják ezt a kapcsolatot… de nem itt. El kell vinniük Argus lelkét a saját hatalmuk központjához… a Seat of the Pantheonhoz.
– A teremtés bölcsőjéhez! -kiáltott fel Velen.
– A titánok végső tette ki fogja meríteni Argus maradék erejét, hogy bebörtönözhessék Sargerast… egyszer és mindenkorra – mondta Magni. – Majd én jelzek a titánoknak, hogy mikor kezdhetik. Ha elkezdik a szertartásukat… onnan már nincs visszaút!

Argus, a Megszüntető (Unmaker)

Magni jelére a Titánok megkezdték a szertartást és az egész sereget a Seat of the Pantheonhoz vitték. A háttérben láthatták szeretett bolygójukat, Azerothot, amelyet sűrű és sötét köd kezdett elborítani kívülről. A Pantheon még mindig súlyosan sérült és legyengült tagjai közben megkezdték Argus megidézést és remélték, hogy enyhíteni tudják szenvedését. Azonban Sargeras félbeszakította szertartásukat, és megkezdte a saját rituáléját.

– Ez, amit elloptatok tőlem, lesz a vesztetek. Kelj fel, Argus. Kelj fel, törött világom.

Argus, ez a megkínzott, fogságban tartott, évezredeken át csak a fájdalmat ismerő lélek, akinek azt a célt kellett szolgálnia, hogy a démonok végtelen seregét táplálja, mestere parancsára testet öltött és felkelt. Készen állt arra, hogy véget vessen minden létezőnek. Argus ott állt a halandók előtt, akiknek egy titánt – mégha nem is egy ereje teljében lévő titánt, hiszen ereje nagy részét a Burning Legion elhasználta – kellett legyőzniük. A Pantheon megpróbált segíteni a halandóknak, és erejük egy részét átadták számukra, hogy legyen esélyük a titánnal szemben. Amikor Argus kellően legyengült, Aman’thul is lefékezte egy csapással, és hívta a Megszüntetőt, hogy neki feleljen, mert ő képes nyughatatlan dühét lecsillapítani.

Azonban Argus Constellar Designate-eket hívott segítségük, amelyek az univerzum erejét hordozzák magukban. Bár Norgannon segítségével sikerült legyőzni a Constellarokat, éppen elég időt nyert velük Argus ahhoz, hogy megfagyassza a sereget és mindannyiukat megölje egyetlen csapással.

– Ne! – kiáltott fel Aman’thul. – Mindazok után, amin keresztül mentünk… ez nem érhet így véget.
– Nincs veszve a remény, Highfather – szólt Eonar. – Az élet szikrája még ott rejlik ezekben a halandókban. Keljetek fel, bajnokok! Harcoljatok, hogy megmentsétek világotokat!

Eonar az élet ajándékát adta a harcosoknak, akik így újult erővel folytathatták tovább a küzdelmet. Végül a hősies küzdelmeknek köszönhetően sikerült Argust legyőzniük, és a titán erejét felhasználhatták arra a Pantheon tagjai, amire tervezték: bebörtönözni vele Sargerast és véget vetni az ő hadjáratának.

Aman’thul a halandók felé fordult:
– Jól harcoltatok, halandók.
– Itt az idő – szólt Eonar.
– Össze kell gyűjtenünk az erőnket. Térjetek haza, Azeroth gyermekei.
Miközben a Vindicar megjelent, hogy összeszedje a csapatot, Velen Illidan felé fordult.
– Illidan… megtettünk mindent, amit tudtunk.
– Minden választás, minden áldozat EHHEZ a pillanathoz vezetett engem – mondta Illidan, miközben a Seat of the Pantheon üresen maradt székét bámulta: Sargeras trónját. – Hogy újra szembenézzek VELE.
– Te… nem jössz velünk? – kérdezte Velen meglepődve.
– A vadász semmit nem ér vadászat nélkül. Nem láttad előre ezt a végzetet, Próféta?
– Végzet? A túlélésünk soha nem volt a végzet kezében.
Miközben Illidan mosolyogva közelített a trónhoz, Velen Próféta így búcsúzott: – A Fény legyen veled, Illidan Stormrage.
Ezzel a Vindicaar elindult, hogy az Illidan által korábban létrehozott résen keresztül visszatérhessen Azeroth-ra. A Pantheon tagjai helyet foglaltak, és erőiket egyesítették egy hatalmas asztrális sugárnyalábba, amely lehagyta a Vindicaart és áttört az Azerothot körülvevő sötét felhőn.
– Fivérem! – kiáltotta Aman’thul. – A hadjáratod véget ért!
A sötét felhőből lassan előtűnt Sargeras lángoló alakja, ahogy dühödten ordít, miközben egyre jobban elhúzták Azeroth-tól.
– NEM! – kiáltott fel, majd egy előidézett karddal beledöfött mélyen Azeroth-ba. Hamarosan azonban már ott volt a Seat of the Pantheonban, ahol ott várt rá a többi titán és Illidan Stormrage. A megnyitott rés Azeroth felé bezárult. De a bolygó felszínén, Silithus homokjaiban ott állt Sargeras pengéje, mély sebet ejtve az egész világban.

A kimaradt párbeszéd

Ezzel ért véget Sargeras és a Burning Legion története (legalábbis egyelőre). Sokakban sok kérdés merült fel a raid kapcsán, hiszen rengeteg megválaszolatlan rejtély maradt. Hogyan tudott testet ölteni Sargeras? Miért ölelte körül felhő alakban Azerothot, miért nem szúrta meg, amikor mi el voltunk foglalva Argus-szal? Ebben a raidben látszólag semmi szerepe nem volt annak, hogy Illidan ott maradt börtönőrként, inkább tűnik úgy, hogy a saját szórakozása céljából választotta. Az adatbányászok további párbeszédeket bányásztak ki a raid kezdeti verziójából, amelyek valamiért a végleges raidből kimaradtak, ugyanakkor kicsit jobban árnyalták az eseményeket.

Argus halála után Illidan szólalt meg:
– Nem számít, hogy megöltük. Elvesztünk. Nézzetek az égre!
– Sargeras hamarosan tönkreteszi mindazt, amiért harcoltunk – jegyezte meg Velen próféta (vélhetően az Azerothot felhőként körülvevő Sargerasra utalnak).
– Nem – szólalt meg Aman’thul. – Argus erejének utolsó szikráit fogjuk arra használni, hogy ideláncoljuk őt. A Seat of the Pantheon lesz Sargeras börtöne… és a miénk is.
– Fogságra ítélnétek magatokat, hogy megállítsátok őt? – kérdezte Velen.
– Muszáj áldozatot hozni – felelte Aman’thul.
– A világunknak élnie kell… mindegy, hogy mi az ára! – mondta Illidan.
– Térjetek haza, Azeroth gyermekei – szólt Aman’thul. – Óvjátok meg a végső titánt.

Később Turalyon megkérdezte Velent, hogy mi történt a Seat of the Pantheonnál. Velen pedig így felelt (volna):
– Illidan a Sötét Titán börtönőreként szolgál. Áldozata véget vetett a Legionnek. Végre valahára a Lángoló Hadjáratnak… vége van.

Ami viszont nem maradt ki, az az, hogy Argus egy vércseppét megszerezhették a harcban részt vevők. A hatalmas ereklyét pedig elvitték Khadgarhoz Dalaranba, akinek mondatai már a jövő eseményeit vetítik elő:
– A Legiont legyőztük. Mesterét bebörtönöztük. De utolsó, gonosz tettével Sargeras talán mindannyiunkat elátkozott. Argus puszta vércseppje is hihetetlen erőt rejt magában. A világunk megsebesült, és életenergiája beszivárog a homokba, ahogyan azt Magni megjövendölte. Ha Azeroth vére is olyan hatalmas erőforrásnak bizonyul, mint Argusé… akkor azokat, akik uralni akarják ezt a világot, semmi nem fogja megállítani abban, hogy megszerezzék. Az előttünk lévő napok valóban sötétek lehetnek. De most… utazz el Silithusba. Nézd meg a világon ejtett sebet a saját szemeddel. Meg fogjuk találni a módját, hogy megmentsük Azerothot. Ebben biztos vagyok.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.