Tyrande, a Nightborne-ok és a Horda

Legutóbbi alkalommal beszéltünk arról a különös döntésről, amelynek következtében a Void Elfek az Alliance-nál kötöttek ki. De nem ez volt az egyetlen különös döntés. Hiszen ahogyan Lor’themar Theron hagyta, hogy elfek egy csoportját száműzzék Silvermoonból, Tyrande Whisperwind is ugyanezt tette régen elveszettnek hitt kaldorei testvéreivel. A Nightborne-ok az Alliance-t és a Hordát egyaránt megszólították, amikor segítségre volt szükségük Suramar visszaszerzéséhez. Amikor azonban eljött az ideje, hogy szövetségest válasszanak, ők a Horda mellé álltak.

Ahogy Tyrande látszólag visszautasította a Nightborne-okat, éppen olyan zavarbaejtő volt, ahogyan Lor’themar is elzavarta Silvermoon amúgyis megtépázott lakosságának egy újabb szeletkéjét. Ugyanakkor az éremnek két oldala van – és Tyrande esetében is érdemes mindkét oldalt megvizsgálni.

A Highborne-ok maradékai

Tisztázzunk is mindjárt valamit – Tyrande döntése tökéletesen indokolható. Suramar Nightborne-jai lényegében a Highborne civilizáció utolsó maradványai. Ráadásul tökéletesen megőrzött maradványai. Míg a világ többi része szétszakadt, Suramar olyan maradt, amilyen korábban is volt. És Suramarhoz személyes kötődése van Tyrande-nak. Ez volt az otthona, ahogy Malfurion és Illidan Stormrage-nek is. Suramarban volt az eredeti Elune Temploma, ahol a főpapnő székellt.

Ez volt az a város, ahol Broxigart fogolyként tartották, míg Malfurion ki nem szabadította. ez volt az a város, amelyet a Legion kifejezetten szemmel tartott és majdnem itt nyílt meg a Burning Legion második portálja. Bárki számára ez a város egy lenyűgöző történelmi hely. De Tyrande és kortársai számára, akik ott voltak, nem más, mint emlékeztető azokra a napokra, amelyeket a kaldoreiek igyekeznek elfelejteni és emlékeztető a háborúra, amely szó szerint szétszakította a világot.

A Nightborne-ok nemcsak elzárkóztak a város egyik részébe, ahol aztán nem esett bántódásuk – hanem magából a Well of Eternityből is megőriztek egy darabot egészben. Aztán egy titán ereklye segítségével megváltoztatták a Wellt és táplálékforrássá alakították. És évezredeken át életben tartották a társadalmukat – a Highborne társadalmat. A hely, amit Tyrande egykor az otthonának hívott, már alig hasonlít rá. Lehet, hogy az épületeket ugyanazok, az utcák hasonlóak. De a lakosság már jelentősen eltér a mai kaldoreiektől.

Nem fordultak el az arcane mágiától, hanem még inkább magukhoz vették. Olyan szoros a kapcsolat köztük, hogy alapvető szükségletük lett a túléléshez.

Egy sértés

Habár egykor, réges-régen Suramar Tyrande otthona lehetett, ma már semmiképpen sem az. Tyrande és Malfurion mindketten nyilvánvalóvá tették, hogy hogyan éreznek a Well of Eternityvel és az arcane mágiával kapcsolatban. Illidant tízezer évre elzárták, mert megpróbálta Hyjalen újra létrehozni a Wellt. A túlélő Highborne-okat száműzték Kalimdorról, mert nem voltak hajlandóak felhagyni az arcane mágia gyakorlásával (belőlük lettek aztán a High elfek). Mindkét esetben akár halálbüntetést is kiszabhattak volna, de Malfurion mindkét esetben kegyelmet tanúsított.

Tyrande, Malfurion és Illidan mind fontos szereplői voltak a War of the Ancientsnek (Ősök Háborúja). Emlékeznek rá, hogy mi okozta eredetileg a háborút: Azshara királynő egyezséget kötött a Burning Legionnel. Kevésbé méltó alattvalóit az egyezség értelmében lemészárolták. Ha a Highborne-ok nem lettek volna olyan felelőtlenek a mágia-használatban, talán a Burning Legion soha nem fedezte volna fel Azerothot. Ha Azshara nem lett volna olyan hataloméhes, akkor talán az a sok ártatlan nem halt volna meg. Azok a döntések, amelyeket a kaldoreiek a háborút követően hoztak, mind egyértelmű válaszok voltak arra, amit a Háború során tapasztaltak. Nem akarták, hogy a Burning Legion visszatérjen, ezért kiiktattak minden lehetséges okot, amely visszahívhatta őket.

De Suramarban azt láttuk, hogy a lakosságot mindaz jellemezte, amelyről a Highborne-ok híresek voltak. Szigorú társadalmi strukturáltság és állandó mágia használat. A burok mögött Suramar lakosai megváltoztak, az arcane mestereivé fejlődtek. Mostanra az arcane-beli jártasságuk messze meghaladja azt, amire a Highborne-ok képesek voltak az ősi háború idején. Segített Tyrande a Nightborne-oknak, amikor szükségük volt rá? Igen. Tartozik nekik még bármivel? Nem – és ha azt vesszük, hogy mit tettek egykori otthonával, akkor nem is igazán hibáztathatjuk az érzéseiért ezzel kapcsolatban.

A többség szükséglete

És mégis… mégiscsak az ő testvérei. Megváltoztak igen, szinte a felismerhetetlenségig. De a Nightfallenek küzdelmei ismerősen kellene, hogy csengjenek Tyrande Whisperwind számára. Hiszen teljesen hasonló helyzetben voltak, mint ő és a kaldoreiek az Ősök Háborúja idején. Egy diktatórikus vezető egyezséget kötött a Burning Legionnel, és a shal’doreiek élete és szabadsága forgott kockán. Lehet, hogy furcsának tűntek számára a Nightfallen lázadás alakjai, de a céljuk ugyanaz volt – felszabadítani a várost és véget vetni a Legion ostromának. Megbuktatni a vezetőt, aki feláldozta volna a saját népét egy szövetség érdekében.

Igen, a kaldoreiek hagyományosan irtóznak az arcane mágia használatától. De az elmúlt években mintha engedékenyebbek lettek volna. A Shen’dralarokat nemcsak visszaengedték a kaldorei társadalomba, hanem azt is megengedték nekik, hogy az arcane művészetekre tanítsák a Night Elfeket. Vitán felül, a Nightborne-ok még képzettebbek az arcane-nal kapcsolatban, mint a Shen’dralarok. Azt hinnénk, hogy a Night Elfek használni akarják ezt a tudást ahelyett, hogy elfordulnának tőle, nem igaz?

Igen, a Nightborne-ok lényegében megőrizték a Well of Eternityt. Aztán átalakították és az energiáit táplálékként használták a túléléshez. De amikor mindent elvégeztek és a lázadás vihara is elült, First Arcanist Thalyssra úgy döntött, hogy nem állítja helyre a Nightwellt. Úgy hiszi, az a legjobb, ha a Nightborne-ok maguk mögött hagyják – és hagyják elveszni. Idővel a Nightwell teljesen ki fog égni – és Thalyssrának nem áll szándékában ezt megakadályozni.

Türelmetlenség

Végülis igazából nem tudtuk meg a teljes történetet. Láttuk Thalyssra és Tyrande kezdeti beszélgetését a suramari hadjárat alatt. Tyrande világosan kifejezte aggodalmait a Nightborne-okkal kapcsolatban. A Highborne-ok egyszer már szövetkeztek a Burning Legionnel és elindították az Ősök Háborúját. A Nightborne-ok is szövetkeztek a Burning Legionnel és térdre kényszerítették Suramart. Milyen biztosítékot látott volna Tyrande ebben a helyzetben, hogy nem fog egy harmadik alkalommal is ez megtörténni? Egyedül Thalyssra szava volt a biztosíték – egy idegen szava, aki azt mondhat, amit akar annak érdekében, hogy megkapja a szükséges segítséget.

És Tyrande válasza is szívélyes volt elsőre. Felajánlotta, hogy a kaldoreiek segítenek legyőzni a Legiont és elpusztítani a Nightwellt. Ezentúl Elune-on múlik, hogy merre vezeti a kaldoreieket. Ez minden, amit láttunk – nem láttunk semmilyen további beszélgetést Thalyssra és Tyrande között. Egyedül Thalyssra keserű megjegyzését hallottuk “Elune bölcsességéről”, amely teljesen eltérítette Tyrande-ot a Nightborne-októl. Ez azért volt, mert Tyrande nem lépett velük rögtön kapcsolatba a harc megnyerése után? Vagy azért, mert Tyrande valahogyan megsértette Thalyssrát és az ő népét? Vagy csak makacs türelmetlenség volt Thalyssra részéről? Egyik esetre sincsen semmilyen bizonyítékunk.

Éppen ezért, semmilyen megalapozott következtetést nem vonhatunk le azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi is volt Tyrande célja ezzel a beszélgetéssel. Sőt, lehet, hogy egyáltalán nem is volt célja vele. Úgy tűnik, mintha egyszerűen csak hanyagolta volna onnantól kezdve a Nightborne-okat. Lehet, hogy Thalyssra ezt sértésnek vette, vagy egyszerűen belefáradt Tyrande hallgatásába.

Lehet, hogy a Nightborne-ok is magasak és lila színűek, de úgy tűnik, hogy a kaldoreiekkel való hasonlóságuk itt véget is ér. A burokban töltött tízezer év megváltoztatta őket. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Nightborne-ok milyen szoros kapcsolatban állnak az arcane mágiával, akkor láthatjuk, hogy szinte mindazt megtestesítik, amit a Night Elfek igyekeznek elfojtani az Ősök Háborúja óta. Nem csoda, hogy a diplomáciai kapcsolatok nem jutottak semmire. De Nightborne-oknak ott voltak a náluk kisebb, rózsaszínűbb kuzinjaik, akik örömmel álltak melléjük, hogy megmutassák, milyen is valójában Azeroth.

Hasonló történelem

A Nightborne-ok eredetileg Highborne-ok voltak ugyanúgy, ahogy a Blood Elfek is. Az egyetlen különbség a kettő között az, hogy Suramar Highborne lakossága elzárta városukat. Azok a hűséges Highborne-ok, akik Suramar védőburkán kívül túlélték a Sunderinget, követték a többi túlélőt Kalimdor erdőibe. Malfurion és Tyrande egyik első intézkedése az volt, hogy megtiltották bármifajta arcane mágia használatát. A druidizmust ezzel szemben boldogan támogatták.

Dath’Remar Sunstrider azonban nem volt elégedett ezzel a lehetőséggel, ahogy követői sem. Dath’Remar nyíltan kritizálta Malfurion intézkedését, kijelentve, hogy a druidák gyávák, hogy szembenállnak az arcane-nal. Malfurion azzal vágott vissza, hogy figyelmeztette a Highborne-okat, hogy bármilyen mágiahasználatot halállal fognak büntetni. A vita addig fajult, míg Dath’Remar és a követői tiltakozásul egy mágikus vihart bocsátottak Ashenvale-re.

Malfurion azonban nem igazán tudta rávenni magát arra, hogy kivégezze népének tagjait. Ehelyett a night elfek úgy döntöttek, hogy száműzik Kalimdorról Dath’Remart és az ő Highborne követőit. Ezért Dath’Remarék vitorlát bontottak és végül eljutottak az Eastern Kingdomsba. Ott megalapították Quel’Thalast és létrehozták a Sunwellt – a Világfával való kapcsolatukat azonban elvágták. Idővel ez fizikai átváltozást is eredményezett – alacsonyabbak lettek és a bőrük barackszínűvé halványult.

Bizonyos értelemben hasonló átváltozást tapasztaltak, mint a Nightborne-ok. A high elfek a napot tették központi elemükké, örök tavaszba burkolva Quel’Thalas erdőségeit. A burok mögött Suramar lakói el voltak zárva a naptól, az örök éj földjén éltek. Mindkét nép boldogan gyakorolta az arcane művészeteket, távol a night elfek otthonától és gondolataitól.

Kiszipolyozott kutak

De ez az ősi múlt. Jelenleg a high elfeknek – most már blood elfeknek – van egy sokkal közelebbi oka is, hogy képesek átérezni a Nightborne-ok helyzetét. A Nightborne-ok épp olyan szorosan kötődtek a Nightwellhez, mint a blood elfek a Sunwellhez. Mindkét nép megtapasztalta az elvonás tüneteit és megszenvedték az energiaforrásuktól való elszakítást. A blood elfek számára a mágia iránti szenvedély okozta a szenvedést,  a Nightfallenek számára pedig a Nightwell által biztosított táplálék megvonása. Mindkét népnek megoldást kellett keresni a problémára, és különböző módszerrel, de mindketten találtak gyógymódot.

Ugyanakkor a Nightborne-ok közel járnak ahhoz, hogy teljesen elveszítsék a Nightwellt. És a blood elfeknek erről is van tapasztalata. Miután legyőzték Elisande-ot a Nightholdban, Thalyssra úgy döntött, hogy hagyja kiégni a Nightwellt. Végülis a Nightborne-oknak már nincs szükségük rá a túléléshez. De vajon ez mit fog tenni a Nightborne társadalommal? Hogyan fogja befolyásolni az arcane-nal való hatékonyságukat? Igen, a Nightwell volt a táplálék – de ez volt az energiájuk forrása is. Ez volt az eredeti Well of Eternity maradványa. Hogyan fogják feldolgozni a Nightborne-ok, ha ez a forrás megszűnik?

A blood elfek nemcsak kuzinjaik a Nightborne-oknak, de egy olyan nép, akihez iránymutatásért fordulhatnak, ha szükség van rá. A megértő Liadrin örömmel fenntartotta a kommunikációt a két nép között. Ahol a kaldoreiek hidegnek és szenvtelennek tűntek, Liadrin megértő és befogadó volt. Arra is hajlandó volt, hogy válaszoljon a Nightborne-ok számos kérdésére a külvilággal kapcsolatban. Még azelőtt, hogy a Horda vezetése felvetette volna az esetleges szövetség lehetőségét.

Ezzel a sok közös ponttal csodálkozunk, hogy a Nightborne-ok olyan hamar beleegyeztek abba, hogy csatlakozzanak blood elf testvéreikhez és szövetkezzenek a Hordával?

Erős szövetségek

Egyik oldalról ez egy kiváló lépés volt Lor’themar részéről. A pandariai kampány során vált nyilvánvalóvá, hogy a blood elfek magukra vannak utalva. Garrosh szemmel láthatóan cseppnyi tiszteletet sem tanúsított a sin’doreiekkel szemben. Megelégedett azzal, hogy eszközként használja őket addig, amíg hasznosnak bizonyulnak számára. Nem érdekelte a személyes jólétük, és még egy veszélye mogu ereklyét is elküldött Silvermoon szívébe, hogy ott tanulmányozzák.

És a Horda többi tagjával is hasonlóan ingatag volt a kapcsolat. Garrosh nyilvánvalóvá tette, hogy mit gondolnak az orkok. A Darkspearek lehet, hogy nem az Amanik voltak, de attól még trollok. A taurenek szívélyesek voltak, de egy kontinens választotta el őket egymástól. És ami a Forsakeneket illeti… a helyzet a legjobb értelemben véve is kényes volt. Igen, a Forsakeneket Silvermoon korábbi íjász-parancsnoka vezeti. De a tettei és népének tettei nem azt tükrözték, hogy túl sok szeretet lenne bennük egykori otthonuk iránt. Sylvanas azt, hogy a Forsakenek segítettek Ghostlandben, ütőkártyaként használja Lor’themarral szemben azért, hogy a férfi megtegye neki, amit akar.

A Nightborne-okban a Horda egy új, erős szövetségesre lelt. Ami még fontosabb, a blood elfek is szereztek új barátokat, akikhez ténylegesen kötődnek is. A sin’dorei lakosságnak alig a tizede élte túl a Harmadik Háborút. Küzdelmes volt újjáépíteni otthonukat és biztonságban tudni azt. A Nightborne-okkal egy igen erős szövetséget alkotnak, akiket bármikor segítségül hívhatnak. Kívül-belül megismertethetik velük Azerothot. Cserébe pedig kapnak egy sereg kiváló mágust, akik lehet, hogy a Horda szövetségesei, de végső soron a sin’doreiek oldalán állnak.

Megkérdőjelezhető indoklás

A másik oldalról viszont mégiscsak ott az égető kérdés a Void Elfekkel kapcsolatban. Igen, Lor’themar szerzett egy új, erős szövetségest. De ugyanekkor elveszített egy jelentős csoportot a népéből, akik nemcsak távoli rokonok voltak, hanem egészen a szakításig büszke sin’doreiek.

És ha visszanézünk az ősi múltra, akkor csak csodálkozni tudunk a helyzeten. Magister Umbric és a követői egy újfajta mágia titkait kezdték el fürkészni. A próbálkozásaikat veszélyesnek ítélték meg. Mivel tovább folytatták a void tanulmányozását és kutatását, ezért száműzték őket. Egyszer régen Dath’Remar Sunstridert és népét – ami aztán Lor’themar népe lett – hasonló okok miatt száműzték és kényszerítették őket arra, hogy kezükbe vegyék a sorsukat.

Vajon mérlegelte ezt Lor’themar, amikor beleegyezett Rommath követelésébe? Mérlegelte ezt Liadrin? Talán soha nem tudjuk meg. De most új szelek kezdenek fújni. Mindkét oldal erős szövetségesekre tett szert. Hogy mit hoz számukra a jövő és az elkövetkezendő csaták, az majd kiderül a következő kiegészítővel.

Forrás: Anne Stickney: Tyrande and the Nightborne, The Nightborne and the Horde /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).