A vanilla WoW története 1. rész /Warcraft Chronicle III/

A Harmadik Háború után a világ gondjai őrületes sebességgel sokszorozódtak meg. A Horda és az Alliance közötti fegyverszünet meglehetősen vékony szálon függött. Fokozatosan egyre nagyobb csaták robbantak ki az olyan stratégiai fontosságú helyeken, mint Alterac Valley, Warsong Gulch és Arathi Basin, közelebb hozva egy totális háború kialakulásának esélyét.

De az Alliance-t és a Hordát a másik frakción kívül is nagy veszélyek fenyegették. Mulgore-ban a taurenek a quilboarok betolakodó csapataival küzdöttek. Elwynn Forestben az emberi falvak tolvaj koboldokkal és fertőzött vadállatokkal néztek szembe. Durotarban kentaur hadak azon munkálkodtak, hogy a szélső ork területeket elfoglalják. A krízisek száma végtelennek tűnt. Minden kontinensen minden nemzetben, minden régióban egyre terjedt a káosz, és lassan félni lehetett egy katasztrófa bekövetkezésétől.

Amire sem a Horda, sem az Alliance nem jött rá, hogy a rendezetlenségnek kirobbanása részben az Old Godok műve volt. Ezek a lények a háttérben szították a konfliktusokat, hogy meggyengítsék a világ népeit. Ha őrizetlenül hagyták volna, ezen konfliktusok apró lángjai egy pusztító futótüzet hozhattak volna létre.

De nem volt lehetőségük rá, hogy szétterjedjenek. Azonban nem a múlt háborúk legendás hősei voltak azok, aki felkeltek, hogy harcoljanak a világukért; Azeroth polgárai és lakosai voltak azok, akik beavatkoztak. Különböző okokból indultak útnak. Voltak akik kalandvágyból, voltak, akik egy nemes cél érdekében. Néhányan bosszúból harcoltak és ezért csatlakoztak a gyűlölt frakció elleni harchoz. Voltak olyanok is, akik a pénzért harcoltak, vagy profitot reméltek a konfliktusokból. De akadtak, akik a dicsőségért harcoltak, hogy nevükre az egész világ emlékezzen. És voltak, akik magányosan járták a világot, miközben mások hatalmas klánokat hoztak létre, ahol együtt harcoltak a sötétség ellen.

Ahogy az évek teltek, ezeket a kivételes hősöket hívták segítségül akkor, amikor a lehetetlennel kellett szembenézni. Nélkülük Azeroth biztosan a gonoszságba merült volna.

Új Világfa

A Harmadik Háború szörnyű pusztítást hozott a night elfekre is. Világfájuk, Nordrassil, amely tízezer éven át védte őket, súlyosan megsérült az Archimonde elleni harcban, és elvesztette a Sárkány Aspektusok áldásait. Ez azt jelentette, hogy a night elfek is elkezdtek megöregedni és megbetegedni. Ráadásul a druidáknak még nehezebbé vált belépniük az Emerald Dreambe. Archdruid Fandral Staghelm úgy gondolta, hogy tud megoldást a problémára. Azt javasolta, hogy ültessenek egy új Világfát, ami majd helyreállítja a night elfek halhatatlanságát. Tapasztalata már volt, hiszen korábban ő ültette az Andrassil nevű Világfát. Habár az kudarccal végződött, Fandral hitt benne, hogy tanult hibáiból. Malfurion Stormrage azonban ellenezte a tervet. Emlékeztette Fandralt rá, hogy mi történt Andrassillal. A fa a korrupció áldozata lett, és környezetét is megfertőzte, ártatlan lényeket sodorva az őrületbe. A druidáknak nem maradt más választásuk, mint ledönteni Andrassilt, amelynekd halott csonkja, Vordrassil most is arra emlékeztet, hogy milyen veszélyes olyan erőkkel játszani, amelyet csak a Sárkány Aspektusok birtokolhatnak.

Fandralt feldühítette Malfurion ellenállása. Az ő szemében Malfurion visszautasította, hogy jövőt biztosítson népe számára. És volt még egy ennél rejtettebb indoka is: Fandral azt remélte, hogy egy új világfa segítségével felélesztheti halott fiát, Valstann Staghelmet, aki a Futóhomok Háború (War of the Shifting Sands) során hunyt el. Fandralt ezen elgondolásában sötét erők irányították. Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során legyőzött Xavius ekkor már az Old Godok szolgálatában állt, és Fandral gyászát kihasználva megnyerte a saját ügyének a fődruidát. A Nightmare Lord azt tervezte, hogy majd az ő világfán keresztül fogja szétterjeszteni a Nightmare-t az Emerald Dream határain is túl.

Hogy az egyetlen akadályt elhárítsa, Fandral egy éjjel belopózott az alvó Malfurionhoz és tőrbe csalta, mély kómába taszítva a druidát és lelkét fogva tartva az Emerald Dream legmélyén. Amikor Malfurion nem ébredt fel, a többi druida nekiállt megkeresni szellemét a Dreamben, de nem találtak rá. Először semmi komolyra nem gondoltak, hiszen Malfurion már korábban is sok időt töltött a Dreamben, amelyet szintén elért a Harmadik Háború pusztítása, ezért azt feltételezték, hogy a fődruida az Emerald Dream és a természet helyreállításán munkálkodik.

Malfurion távollétében Fandral Staghelm vette át az irányítást a Cenarion Circle druidái felett, és Darkshore tengerparti szakaszára vezette őket, ahol közösen egy új Világfát s öltöttek el. A fát Teldrassilnak, a Föld Koronájának nevezeték el. Kimagaslott az óceánból, és külön szigetet képezett. Ez az új Világfa fényes, hatalmas és láthatólag fertőzéstől mentes volt. A reménnyel teli night elfek egy új várost, Darnassust hozták létre a Világfa masszív ágai között.

Azonban a Sárkány Aspektusok áldása nélkül Teldrassil védtelen volt az Emerald Nightmare sötét befolyásával szemben, és Xavius – felvéve Valstann alakját – rávette Fandralt arra, hogy a Nightmare egyik ágával fertőzze meg Teldrassilt. Hamarosan a gonosz teljesen beszivárgott a Világfa belsejébe. Fandral mindent megtett annak érdekében, hogy elrejtse az egyre növekvő fertőzést a night elfek elől. Szerencsére a night elfeket számos más gond foglalta le. Szatírok és furbolgok állandóan kisebb rajtaütéseket végeztek a night elf területeken, és a Horda is új állomásokat hozott létre Ashenvale-től délre. Bár a Lángoló Légió ellen közösen harcoltak, az orkok és a night elfek között fennálló ellentét továbbra is markánsan jelen volt.

Gnomeregan ostroma és bukása – 25 évvel a Sötét Portál megnyitása után

A Scourge elleni harc és a Harmadik Háború során feltűnő volt, hogy a korábban hűséges gnómok csak fegyvereket küldenek az Alliance megsegítésére katonák helyett. A legtöbben csak elcsodálkoztak a dolgon, azonban voltak olyanok is, akik megkérdőjelezték a gnómok lojalitását. Aztán a Harmadik Háború után egyszercsak megjelent egy maréknyi gnóm menekült Ironforge kapui előtt Gelbin Mekkatorque vezetésével, hogy segítséget kérjenek, és ekkor derült fény a gnómok történetére is: troggok űzték el őket otthonukból, Gnomereganból.

A troggok csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg veszélyforrásként. Évezredeken át szunnyadtak Uldaman ősi erődjének mélyében, és ez így is maradt volna örökre, ha felfedező kalandor törpök Ironforge-ból nem hatolnak be az erődbe ereklyék és ősi tudás után kutatva. A betolakodók óvatlanul felébresztették a troggokat, akik brutális legyilkolták a felfedezőket. A túlélők rémülten siettek vissza Ironforge-ba, és megkönnyebbülten nyugtázták, hogy a troggok nem követték őket. Ez a feltételezésük azonban csak részben volt helyes. A troggok ugyanis nem a felszínen követték őket, hanem a föld alatt vájtak alagutakat.

És miközben Ironforge felé közeledtek, a troggok figyelmét különös, természetellenes zajok keltették fel. A Gnomeregan szívében található hatalmas gyárak hangját hallották, és ez ellenállhatatlanul vonzotta őket. A troggok akadálytalanul jutottak el Gnomeregan alsó szintjéig, ahol a gyanútlan gnómoknak fizikailag esélyük sem volt a sokkal nagyobb és erősebb lényekkel szemben. Eszességben azonban messze felülmúlták a troggokat, és vezetőjük, High Tinker Mekkatorque nem hagyta, hogy a félelem vagy a harag eltérítse őt nyugalmától. Bízott magában és népében, hogy technikai tudásuk segítségével úrrá lesznek a problémán. A fontos stratégiai helyeken katonákat és harci gépeket állomásoztatott, hogy feltartsák a betolakodókat. Azonban a troggokat nem volt könnyű visszatartani létszámbeli fölényük miatt. Újra és újra leástak a föld mélyére és kikerülték a védvonalakat.

Hiába volt kiváló technológiájuk, a gnómok serege egyszerűen nem volt elég nagy ahhoz, hogy visszatartsák a troggok áradatát. Mekkatorque gondolt arra, hogy az Alliance-t segítségül hívja, de elvetette az ötletet, hiszen a legfontosabb dolognak Lordaeron megvédését tartotta a Scourge-dzsel szemben, és nem akarta, hogy az Alliance a troggok miatt megossza erejét és figyelmét. Ezért is tartotta titokban szövetségesei elől a trogg támadás tényét.

Csakhogy egy idő után tarthatatlan lett a helyzet: a troggoknak sikerült elérniük Gnomeregan mérnöki negyedét, ezáltal egyrészt elvágták a gnómokat kiváló találmányaiktól, másrészt pedig fennállt a veszélye hogy ezek a nem teljesen megbízható gépezetek és anyagok szakszerűtlen kezek közé kerülnek. Csak idő kérdése volt, hogy mikor fog egy hiba a város teljes elpusztításához vezetni. A tehetséges mérnők, Sicco Thermaplugg javasolt egy megoldást: bocsássanak halálos sugárzást a troggok által lerohant negyedekre Gnomereganban. A gnómok biztonságos helyre húzódnának és megvárnák, amíg a troggok meghalnak. Brutális és kétségbeesett terv volt, de úgy tűnt, hogy működőképes lesz. Végül Gelbin Mekkatorque is beleegyezett a tervbe, mivel még ez is jobbnak tűnt, mint várni az elkerülhetetlen katasztrófát, ami elpusztítja őket és a várost.

Thermapluggnak azonban hátsó szándékai is voltak, mivel irigyelte Mekkatorque pozícióját és megbecsültségét, és remélte, hogy a terv révén mindkettőt elérheti. Ráadásul mindig úgy gondolta, hogy a gnómok sose használják ki igazán képességeiket és találmányaikat arra, hogy kiterjesszék népük hatalmát. Mekkatorque túl későn jött rá az igazságra: akkor, amikor Thermaplugg felrobbantotta a bombát, amely a troggokon kívül a gnóm népesség 80 %-át is elpusztította. A túlélőknek nem volt más választásuk, mint elhagyni városukat. Thermapluggot hátrahagyták, bebörtönözve a saját maga által előidézett horrorba.

Ironforge törpjei befogadták a gnómokat, akik egy külön otthont hoztak létre a maguk számára a városon belül, és Tinker Townnak nevezeték el. A gnómok jövője bizonytalan volt, és megoszlottak a vélemények arról, hogy mit is kellene tenniük. Néhány gnóm szerint minden figyelmüket és erőforrásukat Gnomeregan mielőbbi visszaszerzésére kellett volna fordítaniuk. Mekkatorque azonban nem értett egyet velük. Habár ő is szerette volna valamikor visszafoglalni a várost, úgy gondolta, hogy a gnómoknak sokkal fontosabb kötelességei vannak az Alliance felé. A Harmadik Háború megtizedelte a frakciót, és a gnómok szövetségeseinek minden segítségre szükségük volt ahhoz, hogy túléljék az elkövetkezendő időket. Mekkatorque arra biztatta népét, hogy új technológiák után kutassanak, amellyel megkönnyíthetik az Alliance éltét. A főmérnök úgy gondolta, hogy ez a gnómok célját is szolgálja, hiszen, ha az Alliance szétesne, ő és népe soha nem kapná meg azt a támogatást, amire majd szükségük lesz ahhoz, hogy helyreállítsák egyszer majd Gnomeregant.

Az elveszett király

A Harmadik Háború után az ember királyságok közötti hatalmi e ofgyensúly megbomlott. Lordaeron romokban hevert, Gilneas és Kul Tiras pedig elzárkózott. Helyükbe Stormwind lépett, mint az Alliance vezetésének és katonai erejének új bástyája és központja. Ezzel a királyság hatalmas megbecsültségre és befolyásra tett szert világszinten, egyúttal azonban politikai játszmák céltáblájává is vált.

A fekete sárkánynemzetség továbbra is szét akarta verni az Alliance maradék erejét is Eastern Kingdomsban, de ezt csöndben akarták megtenni. Ezért Deathwing lánya, Onyxia egy nemes hölgynek, Katrana Prestornak álcázta magát és azt tűzte ki célul, hogy meggyengíti Stormwindet. Ehhez kapóra jött neki a Defias Brotherhood, akik haragudtak a királyságra és a királyság nemeseire. A Defias tudta meg, hogy Varian Wrynn király Theramore-ba fog hajózni, és ők voltak azok, akik megtámadták a hajót, a király kivételével mindenkit megöltek és Variant egy eldugott szigetre vitték, ahol már Onyxia várt rá.

A sárkány egy sötét varázslattal kettészakította Varian lelkét, kiszakítva belőle azokat a tulajdonságokat, amik ellenállhatnának neki: az erejét, az önfejű makacsságát, a megtörhetetlen akaratát. Ami maradt, egy formálható báb, aki látszólag elbűvölő, lenyűgöző király volt… de aki vakon követné az ő parancsait. Varian erősebb felét meg akarta ölni Onyxia, azonban sikerült megszöknie a sárkány elől és a tengerbe ugrott. A hullámok elnyelték őt és sötétség vette körül. Onyxia dühös volt, de tudta, hogy terve nem dőlt még dugába. Varian Kalimdor partjain tért magához, és az emlékei darabokban voltak. Nem emlékezett rá, hogy ki ő és mi történt vele. Egy ideig a világot járta, nem tudva arról, hogy ő Stormwind eltűnt királya.

Eközben Stormwind lakossága meglehetősen aggódott a király eltűnése miatt. Sokan voltak, akik attól tartottak, Variant megölték, ezért a még gyermek herceget, Anduin Wrynnt királlyá koronázták. A legendás paladint, Bolvar Fordragont nevezték ki mellé kormányzónak, hogy intézze a királyság napi ügyeit, amíg a gyermek nagykorú nem lesz. Azonban mind Bolvar, mind Anduin szívük mélyén abban reménykedtek, hogy Varian nem halt meg és egy napon visszatér majd közéjük.

A Dark Ironok szenvedése

Több mint két évszázaddal ezelőtt a Három Pöröly Háborúja (War of the Three Hammers) végén a Dark Iron törpök varázsló-thánja, Thaurissan Ragnarost, a Tűzúrt Azeroth-ra idézte, és ezzel örök szolgaságra kárhoztatta népét. Ekkor jött létre a vulkán, amit Blackrock Mountainnak neveztek el. A katasztrófát túlélő Dark Ironok egy saját erődöt építettek a vulkán mélyén, amelyet Shadowforge City-nek neveztek el. A Wildhammerek és a Bronzebearde-ök nem is tudtak és nem is akartak segíteni a Dark Ironokon, akik eleve kirobbantották a polgárháborút a törp klánok között.

Ragnaros nevében az egykori varázsló-thán egyik leszármazottja, Dagran Thaurissan uralkodott a Dark Iron törpök felett. Karizmatikus, de keménykezű vezető volt, akit bár mélyen zavart a szolgasors, mégis örült a Ragnarostól kapott erőnek. Amikor Ragnaros utasította Dagrant arra, hogy készüljön, mert háború közeleg, az Emperor nagyon megörült. Régóta álmodott arról, hogy meghódítja a másik két törp klánt, hogy majd az ő egyesített erőikkel végre kiszabadulhasson a Tűzúr irányítása alól.

Az első háborús cselekedete Moira Bronzebeard hercegnő elrablása volt, aki Ironforge királyának, Magni Bronzebeardnek volt a lánya és trónörököse – habár apjának voltak fenntartásai abban, hogy képes lenne-e egy nő ugyanúgy vezetni egy népet, mint egy férfi. Dagran azért rabolta el Moirát, mert úgy gondolta, a bekövetkező háború során jól fog jönni a lány túszként, és így elkerülheti, hogy Blackrock Mountaint megostromolják az Ironforge-ok, hiszen Magni nem fogja kockára tenni szeretett lánya épségét.

Egy dologra azonban Dagran nem számított: hogy beleszeret a túszába. Moira egy erős akaratú, éles eszű lány volt, és egyáltalán nem félemlítették meg fogvatartásának körülményei. A két törp hosszú órákon át beszélgetett egymással a jövőjükről, hogy mit képzelnek el népük számára. Pár hónap múlva a két törp titokban össze is házasodott. Ezt a tényt Magni király elég nehezen akarta elhinni, meg volt győződve arról, hogy lánya csak egy gonosz varázslat befolyása alatt mondhatott igent ellenségüknek. Egy Alliance hősökből álló titkos csoportot hívott össze, hogy hatoljanak be a Dark Ironok erődjébe és mentsék ki lányát.

Az Alliance csapat átverekedte magát Shadowforge Cityben egészen az Imperial Seatig, vagyis a Trónteremig. Az itt kialakuló csata megrengette az egész hegyet, de végül a csapatnak sikerült Emperor Dagran Thaurissant megölniük. Azonban a behatolók legnagyobb meglepetésére Moira Bronzebeard szörnyen dühös volt rájuk. Visszautasította, hogy elhagyja a várost, és kijelentette, hogy Dagran Thaurissan gyermekét hordja a szíve alatt. Hitt férje elképzelésében, hogy kiszabadítja a Dark Ironokat. És elhatározta, hogy nélküle is megvalósítja ezt.

A Molten Core

A Shadowforge City elleni támadás totális káoszban hagyta a várost, és ezt Moira Thaurissan az előnyére igyekezett kihasználni. Bár Ragnaros hadnagyai gyanakodtak rá, hogy valójában mennyire lehet a Tűzúrhoz lojális, a Dark Ironok feletti kontroll helyreállítása túlságosan is lekötötte őket ahhoz, hogy szemmel tarthassák Moirát. A nő pedig titokban elkezdte híresztelni, hogy a Dark Iron törpöket arra kényszerítik, hogy egy hatalmas sereget hozzanak létre Ragnaros számára. Moira emellett arról is gondoskodott, hogy híre menjen, milyen értékes kincsek és elmondhatatlan erejű ereklyék fekszenek mélyen a hegy gyomrában. Remélte, hogy a kalandos kedvű (vagy pénzéhes) hősök összeállnak majd, hogy együtt széttörjék Ragnaros védelmét és száműzzék a Tűzurat vissza az Elemental Plane-re.

A terv még annál is jobban működött, mint amire számított. Mielőtt még az Alliance vagy a Horda rákapott volna a szóbeszédre, egy harmadik erő jelent meg: a Hydraxian Waterlordok, a tenger elementál lényei, akik a tűzelementálok természetes ellenségei voltak. A Hydraxian Waterlordok segítséget és jutalmat ajánlottak mindazoknak, akik segítenek nekik szembeszállni Ragnaros-szal. Végül elég hős gyűlt össze ahhoz, hogy behatoljanak a hegy szívébe: a Molten Core-ba. Óvatosan mozogtak a lávával teli erődben, miközben legyőzték az útjukba tévedő hatalmas tűz elementálokat. Ahogy a Molten Core védelme elhullott, a hősök felhasználták a Waterlordoktól kapott ajándékokat, és elpusztították Ragnaros védőrúnáit, ezzel megnyitva az utat maguk és a Tűzúr között.

Ragnaros ereje legendás volt, de nem volt elég, hogy az összes betolakodót legyőzze. A levert Tűzurat így sikerült visszaűzni az Elemental Plane-re. A Dark Iron törpök végre szabadok lehettek, és azok, akik kételkedtek Moira szándékában, most a bocsánatáért könyörögtek. Mint Emperor Dagran Thaurissan özvegye, mindig is joga volt uralkodni felettük. Mint a felszabadítójuk, most már a hűségüket is elnyerte. A győzelmük azonban nem jelentette azt, hogy mostantól könnyű idők jöttek volna a Dark Ironok számára. És nem jelentette azt sem, hogy Moira feladta volna férje hódító álmait.

Támadás Blackwing Lair ellen

A Blackrock Mountainnak azonban nem csak Ragnaros és a Dark Iron törpök voltak a lakói. Ők csak a hegy alsó felét foglalták el. A felső rész Deathwing fiához, Nefarianhoz és más fekete sárkányokhoz tartozott. Habár mindkét erő az Old Godokat szolgálta, nem voltak igazán egymás szövetségesei. Egy meglehetősen gyenge megnemtámadási egyezség állt fenn közöttük, amely visszatartotta a tűzelementálokat attól, hogy megtámadják Deathwing fajának maradékait.

Nefarian igyekezett titokban tartani jelenlétét, és szokatlan szövetségesek segítették őt abban, hogy megőrizze területét. Az egykori Warchief fia, Dal’rend Blackhand és az ő “igazi Hordája” (true Horde) soha nem fogadta el Orgrim Doomhammer uralmát az Első Háborút követően, és természetesen egyáltalán nem ismerték el Thrallt a Horda vezetőjeként. Mivel nyílt háborút képtelenek voltak folytatni Orgrimmarral, ezért Dal’rend Hordája ideje nagy részét a Blackrock Spire-ben épített erődjében töltötte Nefarian szövetségeseként. Támogatásukért cserébe Nefarian megígérte, hogy a fekete sárkányok az ő oldalukon fognak majd harcolni, ha sor kerül a háborúra köztük és Thrall Hordája között. Ez azonban csak egy üres ígéret volt, Nefariant ugyanis sokkal sötétebb célok vezérelték.

Nefarian igyekezett folytatni apja munkáját, hogy újult erővel lássa el a fekete sárkányokat. Ennek érdekében más sárkányokat ejtett foglyul, és szörnyű brutális kísérleteket hajtott végre rajtuk, hogy a különböző sárkányfajok vérét kombinálva eddig ismeretlen erőket fedezzen fel. Lassan sikerült apró sikereket elérnie. Az általa létrehozott chromatic (kromatikus) sárkányok, akik mind az öt nemzetség vérét hordozták, először még ki se tudtak kelni a tojásból. Egy idő után néhányan kikeltek. Majd egyre többen. Bár hatalmas potenciál rejlett ezekben a sárkányokban, még mindig nagyon védtelen voltak. Csak néhány érte el közülük a felnőttkort, és alig páran tudták megvédeni magukat.

Moira Thaurissan tudta, hogy nincs vesztenivaló ideje, és mivel kiiktatták a tűz-elementálokat, semmi nem állítja meg Nefariant attól, hogy a Dark Ironok ellen vonuljon. Mivel Ragnaros esetében bevált a módszer, ismét csak szétküldte embereit Azeroth minden csücskébe, hogy vigyék hírül, hogy Dal’rend Hordája a fekete sárkányokkal szövetkezett. Kémjei biztosították őt arról, hogy a szóbeszéd Orgrimmarba is eljutott.

Ahogy várható volt, a hír azonnali felzúdulást eredményezett a Horda vezetői körében. Bár Thrall már évek óta tudott az “igazi Horda” létezéséről, sose gondolta volna, hogy valós veszélyt jelentenének rá. De ha elég bolondok ahhoz, hogy Deathwing fiával szövetkezzenek, akkor minél előbb meg kellett őket állítaniuk. Néhányan a Horda feltörekvő bajnokai közül az Eastern Kingdomsba utaztak, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak a veszéllyel. Dal’rend személyesen csatlakozott a Blackrock Spire-t védő orkokhoz. Habár nagyerejű harcos volt, a hősök, akikkel szembenézett, nála is erősebbek voltak. Az igazi Horda önjelölt Warchiefje az erődben lelte halálát. Túlélő követői szétszóródtak, így pedig már semmi nem védelmezte az itt élő fekete sárkányokat.

Nefarian teljes haragjával a betolakodó Horda harcosai ellen fordult, ez azonban nem tántorította el a hősöket. Átvágták magukat Nefarian torzszülött teremtményein, míg végül maga a fekete sárkány is ott állt velük szembe, legyőzni azonban ő sem tudta őket. A Horda bajnokai Nefarian fejét győzelmük bizonyítékaként magukkal vitték Orgrimmarba. Amennyire Azeroth lakosai tudták, ezzel a fekete sárkányok utolsó bástyáját is megdöntötték.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..