A boszorkányság a Warcraftban

A Hearthstone jelenlegi kiegészítőjének címe The Witchwood — ez egy új név, ezt a területet a Warcraftban Blackwaldnak hívták és Gilneasban volt megtalálható. Hogy miért a változás? A boszorkányok miatt, természetesen – különösen egy Hagatha nevezetű miatt, aki a saját elképzelésére formálta át az erdőt. De nem ő az első boszorkány, akivel találkozhattunk a Warcraftban, és nem is ő lesz az utolsó. Valójában Gilneasnak elég hosszú története van boszorkányokkal, druidákkal, és úgy tűnik, Kul Tirasnak is. Mivel a következő kiegészítőben is fogunk velük találkozni, ezért megéri átnézni a gilneasi boszorkányság történetét, emellett Kul Tiras történetét is érdemes kicsit közelebbről szemügyre venni.

Gilneas harvest-witchei (arató-boszorkányok)

Már az emberiség fejlődésének korai szakaszában néhány embernek érzéke volt az egyszerű természeti mágia iránt. Habár ez nem volt olyan összetett vagy nagyerejű, mint az alakváltás vagy a Druidák varázslatai, attól még említésre méltó volt. De a természeti mágia gyakorlata nem vált általánossá az emberek körében. Ehelyett az arcane mágia, de ami még fontosabb, a Holy Light imádata hamarosan elnyomta a kisebb természeti mágia bármilyen hasznát.

Gilneasban azonban voltak olyanok, akik továbbra is gyakorolták ezt a régi szokást. Ezeket az embereket végül “arató-boszorkányoknak”, harvest-witcheknek nevezeték el mágiájuk természete miatt. Tipikusan a tanyasi közösségek körében használták képességüket arra, hogy növeljék a termények fejlődését. Mivel Gilneas eléggé elzártan élt a külvilágtól, könnyen belátható, hogy miért ragaszkodtak ehhez a módszerhez néhányan. Mint teljesen független és önellátó nemzet, Gilneas csak a saját erőforrásaira támaszkodhatott. Bármi, amivel a királyság emberei segíthették ezeknek az erőforrásoknak a gyarapodását, jótéteménynek minősült.

De a worgenek szabadon engedése káoszt okozott a királyságban. Azonban nemcsak a worgen átok fenyegetésével ismerkedtek meg az itt élők, hanem a night elf druidákkal is. Ezek a druidák nagyon hasonló természeti mágiát alkalmaztak, mint a harvest-witchek, csak sokkal nagyobb volt az ereje. Emiatt néhányan elkezdték felcserélni a harvest-witch és a druida megnevezést, mert feltételezték, hogy a kettő egy és ugyanaz. A worgen átokkal fertőzött harvest-witchek hirtelen úgy találták, hogy természeti erejük kibővült. Később a Cenarion Circle-be is bevezették őket mint saját jogú druidákat.

Kul Tiras

Nem Gilneas volt az egyetlen félig elzárt királyság. Valójában néhány gilneasi tengerész végül egy saját államot hozott létre. A Troll Háborúk után Arator emberei különböző régiókba vándoroltak, köztük Gilneasba. Néhány gilneasi tengerész elhagyta Gilneast és ismeretlen vizekre hajóztak, míg végül egy ásványkincsekben és egyéb erőforrásokban gazdag szigetbe botlottak. Gilneas, Stormwind és Lordaeron tengerei között elhelyezkedve, ez a sziget tökéletesen alkalmas volt egy kereskedelmi állomás létrehozására.

A tengerészek végül egy erős, stabil tengeri helyőrséget hoztak létre és Kul Tirasnak nevezték el. A városállam végül a hét királyság egyike lett, főleg halászatból és kereskedelemből éltek. Habár szó szerint nem volt királyság Kul Tiras, az államot a Lord Admirális irányította. A Második Háború során Daelin Proudmoore Admirális csatlakozott a Lordaeroni Szövetséghez. Felajánlotta flottáit a Régi Horda kiirtása érdekében. Habár a Második Háború végén a Szövetség volt a nyertes, Daelin elvesztette a fiát, Dereket a Dragonmaw orkoknak köszönhetően a háború során.

Kul Tiras a Szövetség támogatója maradt – de amikor Lordaeron elesett a Harmadik Háborúban, Daelin rájött arra, hogy semmit sem tehet annak érdekében, hogy ezt megakadályozza. Ehelyett elindult, hogy megkeresse lányát, Jainát, aki egy kul tirasi flottát irányítva útra kelt Kalimdor felé Lordaeron túlélőivel. A történet további része elég komor. Miután megérkezett Theramore-ba és felfedezte, hogy lánya a Hordával tárgyal, Daelin elfoglalta Theramore-t. Nem volt hajlandó meghallgatni a lánya érvelését, így végül a Horda megölte, miközben Jaina félreállt.

Halálának híre végül eljutott Kul Tirasba. Úgy hitték, többé nincs szükségük a Szövetségre, és a királyság visszavonult, majd éveken át nem hallottunk róluk semmit.

Boszorkányság, druidizmus és az emberiség

Habár a két királyságról nem az az általános vélekedés, hogy összetartoznának, Kul Tiras története Gilneashoz kapcsolódik. Ezért feltételezhető, hogy ahogy Gilneasnak megvoltak a maga harvest-witchei, néhányan ezek közül a természeti mágiára fogékony emberek közül eljutottak Kul Tirasba. De amikor letelepedtek Kul Tiras partjainál, eltökélték, hogy nem fogják használni ezt az elnevezést. A “boszorkány” szónak egész más volt a jelentéstartalma a tengeri királyságban – és teljesen más volt a megítélése is.

A boszorkányokat övező néphagyomány Kul Tirasban – különösen Drustvarban – a félelmen alapult. A kul tirasiak a boszorkányokat gonosz, kicsavart teremtményeknek tartják. Szinte szó sem esik semmiféle mágikus affinitásra a természettel kapcsolatban. De rengeteg más szóbeszéd van a boszorkányokról. Hogy sötét szellemek lakják őket. Hogy soha nem süllyednek el a vízben, akkor sem, ha súlyokat aggatnak rájuk. Hogy immunisak a tűzzel szemben és hogy sohasem sírnak. Még a vérlegyek sem csípik meg őket, mert a vérük fertőzött és mérgező. Teljesen másmilyen megközelítés.

Ahogy a druidizmus is. Míg a gilneasi druidizmusért a night elfeket tartjuk felelősnek, Kul Tiras teljesen más történet. Amikor az első emberek letelepedtek Kul Tirasban, felfedezték, hogy nem ők az első értelmes lény, akik megvetették lábukat a szigeten. Egy másik nép, a Drustok már benépesítették ezt a területet. A Drustok mágia-használók voltak – druida-mágiát használtak, azonban inkább a halálhoz közelit, mint az élethez. Habár az emberek megpróbáltak békét kötni a Drustokkal, ehelyett egy totális háború lett a jutalmuk. Végül legyőzték a Drustokat és azok teljesen kihaltak. Szellemeik azonban tovább éltek… és bosszút akartak állni.

Úgy tűnik, hogy további párhuzamok is fennállnak Gilneas és Kul Tiras között. Míg a gilneasi druidák a night elfek által akaratlanul is létrehozott worgen átok eredményei, addig a kul tirasi druidák valószínűleg valahogy a Drustokhoz kapcsolódnak.

Természeti mágia

Mire következtethetünk ezekből a történelmi tényekből? Hogy nyíltak legyünk, először is azt, hogy az emberek nem igazán alkalmasak a természeti mágia gyakorlására. Kis mértékben képesek használni, de ahhoz, hogy mestereivé váljanak, szükséges valamilyen külső beavatkozás. És ez igazán logikus is. Mert lehet, hogy sokáig azt hittük, az emberek Azeroth őshonos faja, de valójában más a történelmük. Az emberiség a vrykulokból ered, egy titáni eredetű népből. Vérvonaluk nem a természeti világból ered, hanem a titánok alkotása.

A Drustok egyik korai ábrázolásán majdnem úgy jelennek meg, mint akik kapcsolatban állnak a vrykulokkal. De nem nagyon ismerjük az ő történelmüket – lehet, hogy ugyanolyan őshonos fajai Azeroth-nak, mint a trollok és a night elfek. Mágiájuk természetét tekintve én inkább úgy gondolom, hogy őshonosak Azerothon. Természetesen tévedhetek. Meg kell várnunk, hátha megismerhetjük ennek az új népnek a történelmét, amikor a BfA megérkezik.

Ami a boszorkányságot illeti – a “boszorkány” szónak különböző jelentései vannak Azerothon. Bizonyos esetekben határozottan átkozott teremtményeket takar, akik pusztító mágiát használnak a saját sötét céljaik elérése érdekében. Más esetekben csak egy egyszerű ajándék és képesség kismértékű használatáról van szó. Ez a képesség a természethez és Azeroth-hoz köti őket, mégha nem is a megszokott módon. Az emberiség mindig is különös hatékonyságot mutatott a mágia terén Azerothon, legyen szó az arcane rejtélyeiről, a Holy Light rendületlen tiszteletéről, vagy egy olyan látens ajándékról, ami segít a világnak növekedni. Az, hogy ezt a mágiát hogyan használják, határozza meg, hogy valaki jó boszorkány-e… vagy egy fokkal gonoszabb teremtmény.

Forrás: Anne Stickney: Know your lore – Witchcraft in Warcraft /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).