Azerothi Históriák – A Nightfallen lázadás 1. rész

Íme, Suramar. A menedékünk. A szentélyünk. Elisande és a Légió azt akarják, hogy meghunyászkodjunk. A félelemtől. Az éhségtől. A Shal’doreiek lángja pislákol. Újra fel kell lobbantanunk. Meg kell mozdítanunk népem nemes szívét. Meg kell mutatnod nekik, hogy Azeroth nem feledte el őket.”

A dugába dőlt puccs-kísérlet

Amikor a Lángoló Légió megkezdte harmadik invázióját is Azeroth ellen a Broken Isles-on, az egyik első lépéseként gyorsan kapcsolatba lépett a Suramar városában élő nightborne civilizációval. A Nightborne-ok az Ősök Háborúja óta éltek egy arcane pajzs alatt városukban Grand Magistrix Elisande vezetésével, így már tízezer éve éltek teljesen elzártan a külvilágtól. (bővebben a Nightborne-okról) A pajzs fő energiaforrása a Nightwell volt, amelynek hatalmas ereje azonnal felkeltette a démonok figyelmét. A Légió hadjáratáért felelős Gul’dan kapcsolatba lépett a Grand Magistrix-szel és annak legközelebbi tanácsadóival, és alkut ajánlott nekik: ha hozzáférést biztosítanak a Lángoló Légió számára a városhoz és kiemelten a Nightwellhez, akkor a Nightborne népet életben hagyják és a Légió szövetségeseinek tekintik.

Elisande tanácsadói megosztottak voltak a kérdésben. A leghangosabb ellenzője a démonok követelésének First Arcanist Thalyssra volt. Végül, ha vonakodva is, de Elisande úgy döntött, hogy elfogadja Gul’dan ajánlatát, mivel azt hitte, ez az egyetlen módja Suramar megmentésének. Döntésére reagálva Thalyssra, Advisor Melandrus (Melandrus Tanácsos) és még jónéhány nightborne egy puccsot kíséreltek meg annak érdekében, hogy eltávolítsák Elisande-ot és megakadályozzák a város feladását a démonoknak. Azonban a csoporton rajtaütöttek és csak Thalyssra és Melandrus volt képes eljutnia Nightholdba. Itt azonban Melandrus felfedte, hogy valójában Elisande-hoz hűséges és hátulról leszúrta Thalyssrát, majd lelökte a teraszról. A meghiúsult puccs-kísérlet után nem sokkal Suramar körül a védőpajzsot ellenállás nélkül leengedték, és a Lángoló Légió csapatai bevonultak a városba, hogy elfoglalják azt.

Súlyos sérülései ellenére First Arcanist Thalyssrának sikerült túlélnie Melandrus árulását, és miután végignézte a pajzs leengedését, a várost körülvevő vadonba menekült. Bár rossz állapotban volt, Thalyssra továbbra is eltökélt volt abban, hogy népe megmentése érdekében szembeszáll Elisande-dal és a Légióval, ameddig képes lesz rá. Ennek érdekében elküldött egy üzenetet…

Shal’Aran és a szövetségesek

Thalyssra mágikus energiáit, melyek a kódolt üzenetet tartalmazták, Khadgar főmágus, a Kirin Tor vezetője fejtette meg sikeresen Dalaranban, majd habozás nélkül útnak indított egy bátor kalandort Suramar felé, hogy nyomozza ki az ügyet. Khadgar küldötte hamarosan rá is bukkant Thalyssra nyomára Suramar egyik külvárosának, Meredil romjainak a közelében. Ketten együtt sikeresen legyőzték a rájuk támadó withered-eket, végül pedig egy hatalmas, földalatti romvárosba, Shal’Aranba jutottak, amelyet elkerültek a withered-ek. Miután Thalyssra állapota stabilizálódott, azonnal lépéseket kezdett tenni annak érdekében, hogy maga köré gyűjtse mindazokat, akik nem értenek egyet Elisande uralmával.

Sikerült is hamarosan rátalálniuk Chief Telemancer Oculeth-re, aki még a Kaldorei Birodalom idején egy teleport-hálózatot épített ki Suramar körül, azonban a pajzs felhúzása óta nem használták ezt a rendszert. Mivel Oculeth szembeszállt azzal a döntéssel, hogy a Légió vette át az irányítást a város felett, ezért száműzték. Munkája azonban Thalyssra és a kibontakozó ellenállás, a Nightfallenek számára létszükségletű volt, hiszen miután Workshopjából a legfontosabb eszközöket visszaszerezték, Shal’Aranban Oculeth elkezdett a teleport-hálózat helyreállításán dolgozni. Rajta kívül Thalyssra egy másik támogatójára, Arcanist Valtrois-ra is sikerült rátalálniuk Anora közelében, akit szintén száműztek Suramarból a démonok bejövetele után. Valtrois értékes szövetséges volt, hiszen több mint tízezer éve tanulmányozta a ley vonalakat és azok energiáit. Ezen tudását felhasználva sikerült is aktiválnia Anora ley állomását, és annak energiáit Shal’Aranba küldeni, hogy az ősi mana segítségével életben tudják tartani magukat a Nightfallen ellenállás tagjai.

Az ellenállásnak azonban szüksége volt belső emberekre is a városon belül. Thalyssra pedig tudta is, hogy kik a legalkalmasabb a feladatra: Silgryn, valamint a Lunastre-ház feje, Ly’leth, aki a nightborne arisztokrácia tagjaként közismert volt hatalmas partijairól, eleganciájáról, ugyanakkor nem osztotta a nemesség gyakran lenéző és arrogáns szemléletét. Bár a nemesség nagy része támogatta Elisande döntését, többen is szörnyű hibának tartották a démonokkal való lepaktálást. Lady Ly’leth Lunastre azonban bölcsen hallgatott arról, hogy mekkora veszélynek tartja valójában a Légiót, ahogyan a Grand Magistrix-szal szembeni ellenérzéseit is titokban tartotta, mivel apja nem sokkal korábban rejtélyes körülmények között elhunyt.

Thalyssra a kalandor segítségével először Silgrynnel, a Duskwatch egyik tagjával lépett kapcsolatba, aki korábban is támogatta Thalyssra törekvéseit. Silgryn elintézte a kalandor számára, hogy Ly’leth egyik álarcos bálján kapcsolatba tudjon lépni a nővel. Csakhogy Ly’leth testvére, az Elisande-hoz hű Anarys el akarta árulni nővérét a Grand Magistrixnek, ezt pedig nem hagyhatták. A kalandor segítségével elfogták és elzárták Anaryst, aki azt kiabálta, hogy távolléte úgyis fel fog tűnni a városban. Ly’leth azonban rájött, hogy ezzel nagyszerű megoldást kaptak arra, hogy a kívülről érkezett kalandor hogyan vegyüljön el Suramarban: egy illúzió segítségével a kalandort Anarysnak álcázták.

A withered-ek és Valewalker Farondis

Miközben lassan kezdett kialakulni az ellenállás szervezete, a Nightfallenek rábukkantak Arcanist Kel’danath kutatásaira, aki a withered-ekkel kísérletezett. A withered-ek valaha szintén Nightborne-ok voltak, azonban a városból száműzve nightfallenként nem találtak elég arcane-forrást, amellyel csillapíthatták volna éhségüket, és így végül agyatlan, állatias withered állapotba kerültek. Úgy tartották, hogy ez az állapot nem gyógyítható és hosszú távon nem is fenntartható. Nemcsak a Nightwell iránti szomjúságuk kínozta őket, hanem korábbi emlékképeik is, így ezt az állapotot még a halálnál is rosszabbnak tartották.

Arcanist Kel’danath a suramari társadalom egyik megbecsült tagja volt, akit lenyűgöztek a withered-ek. Abban reménykedett, hogy sikerül neki gyógymódot találnia állatias természetükre, és a városfalon belül vizsgálta kísérleti alanyait. Egy alkalommal azonban az egyik witherednek sikerült megszöknie és ámokfutást rendeznie a város pompás kertjeiben. Az incidens után megparancsolták Kel’danath-nak, hogy ölje meg az összes nála lévő withered-et, és pusztítsa el kutatási eredményeit teljes egészében. Kel’danath ezt megtagadta, és ezért száműzték a városból, ahonnan Ambervale-be ment, amelynek romjai között számos withered élt. Itt Kel’danath folytatta megfigyeléseit, 13 napon keresztül hiába próbált kapcsolatba lépni a withered-ekkel, a 14. napon azonban felfedezte, hogy 16. alanya – akit Therynnek nevezett el – sokban különbözött a többiektől. Theryn arcane lénye ugyanis sokkal nyugodtabb volt, mint a többieké, és érezhető volt, hogy egy rejtélyes erő érintette meg. Ezt kihasználva létrehozott egy spellstone-t, amivel időnként lenyugtathatta a withered-eket. A 24. napon aztán arra kelt, hogy valaki egy pengét tart a nyakához, és azt kérdezte, mit is csinál valójában a withered-ekkel. Kel’danath azt felelte, hogy gyógyírt keres számukra, mire az idegen – akit Valewalker Farodinnak hívtak – morogva elvonult az erdők felé. Az 50. napon aztán maga Kel’danath is kezdett withered állapotba kerülni. Mikor látta, hogy a Lángoló Légió démonjai leereszkednek az égből, szabadon engedte kísérletének alanyait, hiszen már nem tudta tovább védeni őket.

Thalyssra tudott róla, hogy a withered-ekkel kísérletező Kel’danath Ambervale-ben élt. Küldötte a férfi feljegyzései alapján meg is találta a teljesen elsorvadt arcanistot, és kénytelen volt megölni. Ugyanakkor rátalált a spellstone-ra és Therynre is, és őket is visszavitte magával Thalyssrához. A First Arcanistnak sikerült Theryn emlékei között rábukkannia arra, hogy mi okozta rejtélyes viselkedését: egy arcan’dor mag, amely Moonshade Sanctumban volt. Az arcan’dor egy olyan növény volt, amely az arcane energiát a természettel volt képes összhangba hozni. (bővebben az arcan’dorról) Thalyssra utasítására a Sanctumból megszerezték a magot, és a maggal együtt az arcan’dor egy ősi őrzője, Valewalker Farodin is Shal’Aranba érkezett. A magot Shal’Aran központi részén ültették el, remélve, hogy idővel ki fog kelni.

Az Arcwine

Az ellenállás hamar meg is kezdte rejtett aknamunkáját Suramar Cityben. Két céljuk volt ekkor: megakasztani Elisande csapatainak munkáját, másodjára pedig meggyengíteni Elisande népszerűségét, hogy elnyerjék a nightborne elfek támogatását. Sokakat nyugtalanított az, hogy a város szövetkezett a Lángoló Légióval, és sokakat felháborított az utcákon járőröző démonok látványa. Ez inkább a shal’dorei társadalom alsóbb osztályaira volt jellemző, a nemesség nagy része továbbra is Elisande hű támogatója maradt. Hogy az elégedetlenkedést elnyomja, és a lázongásokra válaszoljon, a Grand Magistrix bevezette a fejadagot a lakosság számára, szigorúan korlátozva az arcwine mennyiségét, amely biztosította a megfelelő energiát a Nightwellből, ami a Nightborne-ok életben maradásához szükséges volt. A fejadag bevezetését egyébként azzal indokolták, hogy “hiány” van az arcwine-ból.

Az arcwine a legfontosabb táplálékforrás volt a Nightborne elfek számára. Miután tízezer évvel ezelőtt elzárták magukat a külvilágtól, egy idő után kifogytak a felhalmozott élelmiszerekből, és az éhhalál fenyegette őket. Ekkor született az a döntés, hogy a Nightwell arcane energiáit alakítják át táplálékká. Ez a kísérlet sikeresnek bizonyult, így tudtak életben maradni ilyen hosszú időn át elszigetelve Suramar lakói. A táplálékot pedig arcwine-nak nevezték el, és különböző formáit alakították ki, attól függően, hogy milyen alapanyagot – manafruitot, nightsapot, bogyókat vagy shadoberriest – használtak az eljárás során.

A gyümölcsöket a Nightborne Orchards-ban szüretelték le. Ezt követően az Aging Chamberben, vagyis az Érlelő Teremben erjesztették meg a gyümölcslevet, ahol időmágia segítségével rövidítették le a folyamatot. A palackokat szintén mágiával zárták le, hogy nehogy akárcsak egyetlen cseppje is a Nightwell esszenciájának elpárologjon, miközben tárolják vagy szállítják az üvegeket. Így akár évszázadokig képes megőrizni az üveg a benne lévő arcwine-t. Az elosztó egységben a borkereskedők szétosztották a hordókat és palackokat aszerint, hogy a város mely pontjára szállították azokat. Ezt a folyamatot a Magistrix maga felügyelte. A borkészítés legkritikusabb része a bor keresztezése volt a Nightwell esszenciájával, hiszen ez adta azokat a tulajdonságokat, amelyek életben tartották a nightborne-okat. Az eljárás azzal kezdődött, hogy egy bizonyos fajta üveggel, amely képes volt energiát tárolni, igyekeztek elkapni a Nightwell energiáinak finom cseppjeit, ahogy azok lehullottak, mivel csak így lehetett biztonságosan tárolni. Amikor az üveg megtelt, akkor beleöntötték egy még fel nem erősített borral teli hordóba. Ahogy a kettő összekeveredett, onnantól a bor hivatalosan is megerősödött, erősségének mértéke pedig attól függött, hogy mennyi ideig desztillálták a bort a Nightwell arcane energiáival.

 

A fejadagok és az egyéb szigorú intézkedések sokakat eltávolítottak Grand Magistrix Elisande rendszerétől, és ők többségében a Nightfallenekkel kezdtek el szimpatizálni, akik Suramar számos keskeny kanálisát kihasználva segítettek eljuttatni az arcwine-t a rászorulókhoz. A Suramar déli részén található Waning Crescent, amit a lázadókkal szimpatizáló Vanthir irányított, lett a Nightfallenek arwine elosztó központja. Ennek eredményeként ezen a területen éltek legnagyobb számnak a lázadók és itt volt a legtöbb zavargás a városban, az itt szolgáló járőröket gyakran megtámadták, és a Duskwatch – Suramar rendfenntartó erője – által foglyul ejtett városlakókat is igyekeztek kiszabadítani. A hatóságok pedig képtelenek voltak a lázadókat hatásosan visszaszorítani.

A Nightfallenek úgy döntöttek, hogy a Twilight Vineyardban alkalmazott technikákkal fogják az egyre növekvő arcan’dor egészségét és stabilitását is megőrizni. Ezért felvették a kapcsolatot az egyik borkereskedővel, Margaux-val, aki beleegyezett abba, hogy segít a lázadóknak. Köszönhetően a fejadagoknak és a vineyard, vagyis a szőlőtőkék fontosságának, a terület megerősített védelem alá került a Grand Magistrix utasítására. Thalyssra ügynökének azonban sikerült szert tennie manawrymekre, amelyek az arcan’dor fejlődése szempontjából fontosak voltak. Sajnos Margaux-t Elisande képviselője, Overseer Durant felelősségre vonta és hazaárulással vádolta. Durant parancsára Margaux-t ott helyben kivégezték, amely mélységes felháborodást szült a lázongók körében, amikor megkapták a hírt. Gyorsan elhatározták, hogy megbosszulják Margaux halálát, és nem sokkal később sikerült is megölniük Durantot.

A Nightfallen lázadók Margaux halála után is aktívak maradtak a Twilight Vineyardsban, nagyrészt Margaux tanítványának, Sylverinnek köszönhetően. Időnként újabb manawrymeket kellett előállítaniuk az arcan’dor számára, valamint segítettek az arcwine termelést is szinten tartani, hiszen ha nem érték el a megfelelő mennyiséget, akkor a köznép volt az, aki ezt a leginkább megszenvedte.

Hamarosan további lehetőségek nyíltak a lázadók számára, hogy bomlasszák a rendszert, amikor Grand Magistrix Elisande bejelentette, hogy új tanácsadót jelöl ki First Arcanist Thalyssra helyére…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).