Az Azerite és egyéb különleges ásványok

A Battle for Azeroth-ban a Horda és a Szövetség nem ok nélkül harcol egymással. A közeledő frakció-konfliktus nagyobb részben egy új ásvány, az Azerite hirtelen feltűnésének köszönhető. Az Azerite nem egy átlagos, mindennapos kő. Ez Azeroth kristályosult vére, amely akkor tört a felszínre, amikor Sargeras mélyen beleszúrta a bolygóba a kardját a Legion kiegészítő végén.

Nem ez az első alkalom, hogy egy különös ásvánnyal találkozunk Azerothon. Az évek során több másik is felbukkant, és mindegyiknek szokatlan tulajdonságai voltak. De egyikőjük sem vonta ennyire magára a figyelmet, mint az Azerite. Pontosan miért is harcolunk a bolygó véréért? Mi teszi az Azerite-et olyan csábítóvá mindkét oldal számára? Pontosan miért is olyan értékes – és milyen egyéb különös ásványokat rejt magában Azeroth?

Saronite

Nem ez az első alkalom, hogy valamilyen vér értékes ásvánnyá válik. A Wrath of the Lich King során a játékosok Nothrendre utaztak, ahol egy másfajta ásvánnyal találkoztak – a saronite-tal. A saronite elképesztően erős, ugyanakkor pillekönnyű volt. Ellenálló volt, sőt, még a természeti és a holy mágiát is részben visszaverte. Ebből építették a Lich King erődjeit Icecrownban.

És természetesen ez is vér volt – az Old God Yogg-Saronnak a megkristályosul vére. A saronite először évezredekkel korábban bukkant fel Azerothon. Fandral Staghelm felismerte az anyag veszélyes természetét, és a Nordrassil ágait ültette oda, ahol a saronite felbukkant. Így jöttek létre a Nagy Fák, vagyis a Great Tree-k, amelyek ma is megtalálhatók szétszórva Kalimdoron és az Eastern Kingdomsban. Ez eredményezte a létrehozását, és végül a megrontását is Andrassilnak, amit ma Vordrassilként ismerünk. (bővebben Andrassilról)

És természetesen, ez nyitott utat az Old Godok számára az Emerald Dreambe, ahol végül elterjesztették az Emerald Nightmare-t.

A saronite nem volt jó dolog. Azok, akik úgy döntöttek, hogy kibányásszák, az ásványnak való hosszú időn át történő kitettségnek köszönhetően lassan elvesztették a józan eszüket. Suttogásokat kezdtek hallani, ami megőrjítette őket, és társaik ellen fordította őket. Részben ez az oka annak, hogy a Scourge mégis olyan hatékonyan tudta használni – tudattalan élőholtakként nem igazán volt már józan eszük, amit elveszthettek volna. Az, hogy a Szövetség és a Horda végül képes volt használható fegyverzetet és fegyvereket készíteni ebből az ásványból, rendkívül figyelemreméltó.

Kaja’mite

Kezan szigetén egyetlen különös ásvány egy egész faj sorsát meg tudta változtatni. Réges-régen Mimiron fedezte fel a kaja’mite-nak hívott különös ásványt. A kaja’mite nem egy közönséges kő volt – kísérletei során Mimiron felfedezte, hogy furcsa tulajdonságai vannak, és felerősíti kísérleti alanyai intelligenciáját. Az egyik ilyen apró, primitív teremtményekből álló faj, miután elfogyasztotta a kaja’mite-ot, végül az általunk Goblinoknak nevezett fajjá változott át.

A Sunderingnek köszönhetően a goblinokat elvágták a kaja’mite adagjuktól. Kezanon telepedtek le, ahol az intelligenciájuk kezdett hanyatlani. Végül a Zandalarik szolgasorba vetették őket, akik szintén erre a szigetre utaztak. Miközben arra kényszerítették őket, hogy kaja’mite-ot bányásszanak a trolloknak, a goblinok elkezdték visszanyerni elveszett intelligenciájukat. Végül leverték a Zandalarikat, és egy hatalmas birodalmat építettek a találmányaikra és azok kereskedelmére. De a kaja’mite egy véges erőforrás volt, és egyszercsak elkezdtek fogyni a készletek. (bővebben a goblinok eredetéről)

Nem tűnik úgy, hogy a kaja’mite valaminek a vére lenne – ez csak egy különös, rendkívüli és szokatlan tulajdonságokkal rendelkező ásvány. Ugyanakkor a tulajdonságai ismeretlen eredetéből is adódhatnak, amivel nem vagyunk tisztában. Azeroth érceinek többsége semleges – fémmé lehet olvasztani, fegyvereket és fegyverzetet lehet kovácsolni belőlük anélkül, hogy bármilyen látható hatása lenne a használójára.

Kezanon azonban más is volt a kaja’mite-on kívül – és Jastor Gallywixnek sikerült belebotlania egy, a kaja’mite-nál sokkal, sokkal hatalmasabb ásvány erébe, míg a szigeten tartózkodott.

Azerite

Azerite nem Sargeras pengéjénél jelent meg először. Miközben egyre mélyebbre ástak a földbe kaja’mite után kutatva, Kezan goblinjai rátaláltak erre az ásványra – és egy nagyobb darabja Gallywix botjának végét ékesíti. Inaktív állapotban volt, ezért volt vörös színű sok éven át. De a Legion végén Azeroth-on fennmaradó seb Gallywix kristályát is életre keltette.

Az Azerite több tekintetben is hasonlít a kaja’mite-ra. De nemcsak egyszerűen az intelligenciát növeli meg, az Azerite mindent megnövel. Felerősödnek az érzékek, és birtokosa azonnal győzelemtől mámorosnak érzi magát, ráadásul buzog benne az energia. És bizonyos szempontból az intelligenciára is hat – felerősíti az ösztönös megérzéseket, az éberséget és a logikát, ahogyan az erőt, az ügyességet és a kontrollt. A saronite-hoz hasonlóan szinte elpusztíthatatlan. És bár nem őrjíti meg a halandókat, úgy tűnik, hogy negatívan hat az elementálokra.

Mindezek tetejében az Azerite egyszerre képes a gyógyításra és a pusztításra is. Rendkívül illékony, ahogy egykor a Well of Eternity is az volt. Ez azért van így, mert ugyanabból a dologból állnak – Titán vérből. A Well of Eternity lényegében egy Titán vérből álló tó volt. Az Azerite pedig megkristályosodott Titán vér. Mindkettőnek vannak arcane tulajdonságai, és mindkettőt lehet jó célra használni – vagy tömegpusztításra, ha rossz kezekbe kerül.

És talán ez az, amiért Sylvanas Windrunnert annyira érdekli ez az ásvány. Sylvanas keresi a módot, hogy hogyan hosszabbíthatná meg népe életét – lehetséges, hogy az Azerite tud ebben segíteni. Emellett még erőteljes fegyver is, ami azt jelenti, hogy sokak megölésére is használhatja, hogy utána friss élőholtakkal töltse fel a Forsakenek sorait.

De nem ez az első alkalom, hogy Sylvanas rejtélyes ásványkincsekkel foglalkozik.

Bloodstone

A vanilla WoW idején a Hillsbrad Foothillsben küldetéseket teljesítő Hordás játékosokat elküldték, hogy szerezzenek vissza négy ereklyét, amelyet Undercityből származó árulók loptak el. A négy ereklyét egy bloodstone-nak, vagyis vérkőnek nevezett ásványból készítették – egy éket, egy szilánkot, egy golyót és egy oválist. Az “árulók” fogták az ereklyéket és Dalaran romjaihoz menekültek velük, ahol azt remélték, hogy menedéket kaphatnak a környéken járőröző dalarani mágusoktól. A Forsaken csoport vezetője, Kegan egy Warden Belamoore nevű mágusnak adta át az ereklyéket, aki rögtön elkezdte vizsgálni a szokatlan ásványt.

A bloodstone nem úgy viselkedett, mint egy átlagos ásvány. Szinte úgy viselkedett, mintha élne, mintha szinte szándékosan akarná összezavarni Belamoore kísérleteit. És Belamoore-t valahogy összezavarta, amikor felfedezte, hogy a bloodstone elnyeli a vért, miután megvágta magát egy megrepedt serleggel az ereklyék közelében. Vérét magához vonzotta a kő, majd el is nyelte azt magába.

A további vizsgálatok során Belamoore megjegyezte, hogy voltak elementál erők, amiket egyesítettek a kövekkel – és bár kívülről mozdulatlannak és inaktívnak tűnt, belül úgy tűnt, hogy viaskodnak egymással az erők. Kegan felvetette, hogy esetleg az Old Godoknak lehet valami köze az ereklyékhez, de ez soha nem lett bizonyítva. Mindenesetre Belamoore furcsa erőt érzett a kövekben, egy olyat, amely alig várta, hogy kiszabadulhasson.

Kegant és Belamoore-t a Hordás játékosok megölték, és az ereklyéket feltehetőleg visszavitték Sylvanashoz. De a rendeltetésüket soha nem magyarázták el – egyszerűen csak kijelentették, hogy ezek olyan dolgok, amiket “bizonyos tanulmányaik” során a Forsaken patikusok használtak anélkül, hogy pontosították volna, hogy mit is takarnak azok a “bizonyos tanulmányok”. Ezért akár az is feltételezhető, hogy ezek valóban olyan ereklyék voltak, amelyeket az Old Godok véréből faragtak, ahogy azt Kegan feltételezte.

Másrészt… az Azerite-et úgy jellemezték, mint ami inaktív állapotban vörös színű. A vörös bloodstone-ok szintén inaktívak voltak Belamoore feljegyzései szerint. Vajon találkozott korábban is az Azerite-tel Sylvanas, esetleg anélkül, hogy rájött volna, pontosan mi is van a birtokában? Ez egy jó kérdés, de sajnos nincs még válaszunk rá egyelőre.

Azeroth furcsa geológiája

Azeroth nem egy átlagos, középszerű bolygó. Ez a mágia földje, és egy Titán világlélek otthona, ahogyan néhány kitartó Old Godnak is. Ha erre gondolunk, akkor a különös ásványok jelenléte nem is annyira sokkoló információ. Végülis ennél furcsább dolgok is történnek itt.

Ugyanakkor az egy kicsit mégis különös, hogy ennyi fajta variáció van. Különösen a kaja’mite és a bloodstone esete – egyiküknek sem lett meghatározva a pontos eredete. Jelenleg az Azerite-re fókuszál mindenki – olyan mágikus képességei vannak, amelyeket a Well of Eternity kezdeti napjai óta nem láthattunk ezen a bolygón.

Bár mindkét frakció rá akarja tenni a kezét az Azerite-re, azonban mégis csak egyetlen helyhez tartozik igazán: a világlélekhez, akiből kivérzett. Ha nem szedjük össze magunkat és nem koncentrálunk erőinkkel arra, hogy meggyógyítsuk Azeroth-ot, nem fog számítani, hogy ki felügyeli az Azerite-ot – mert Azeroth nélkül, óceánjai, kontinensei és igen, különös ásványai nélkül mi magunk is megszűnünk létezni.

/Forrás: Anne Stickney: Azerite and the curious minerals of Azeroth – Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..