Azerothi Históriák – Rettegés Darkshore-ban 1. – Az Éj Harcosa

Feradralla, a Cenarion Circle night elf druidája, Boralusban sétálgatott, amikor éles vijjogásra lett figyelmes. A távolban egy fehér madarat pillantott meg, amely mintha egyenesen feléje tartott volna. Ahogy a madár közelebb ért, a druidának egyre inkább ismerősnek tetszett, mígnem rájött honnan: Dori’thur volt az, Tyrande Whisperwind kedves állata. És abban sem tévedett, hogy a madár hozzá tartott: a közelében megállt, és Feradralla hamar észrevette a madár lábára kötözött üzenetet, amely nyilván neki szólt. Gyorsan szétnyitotta a levelet, és már olvasta is:

„Feradralla, szükségem van rád.
Maiev és Shandris már úton vannak Stormwind felé, hogy petíciót nyújtsanak be Wrynn királyhoz annak érdekében, hogy adjon segítséget Darkshore visszafoglalásához.
A múltban már bebizonyítottad, hogy hűséges társunk vagy. Kérlek, csatlakozz hozzájuk a király előtti kihallgatáson és te is hallasd hangodat az ügy érdekében.
Úgy sejtem, hamarosan ismét találkozunk.
Tyrande”

***

Míg Feradralla igyekezett minél előbb Stormwindbe jutni, Tyrande már a Haditanács Termében kérte az ifjú király segítségét.

-Bárcsak máshogy állnának a dolgok, Főpapnő – tárta szét karját Anduin Wrynn. – De így, hogy a háború Arathiban és Zandalarban egyaránt dúl, egy Darkshore elleni támadás túlságosan megritkítaná sorainkat.

– A népemnek cselekvésre van szüksége, nem kifogásokra! – felelte keményen a kifogásra Tyrande. Anduin nem is emlékezett rá, hogy valaha hallotta ilyen szigorúan beszélni az általában kedves és finom hangú night elf vezetőt.- Nem fogunk Stormwindben sóvárogni, míg a Horda bemocskolja földjeinket!

– Megesküszöm, hogy visszafoglaljuk Teldrassilt még a háború vége előtt. De az erőforrásaink egyre csökkennek, a veszteségeink pedig nőnek – próbálta észérvekkel csitítani a feldúlt papnőt Anduin. – Ha még egy kicsit kérhetném a türelmedet…

– Nem – vágott közben Tyrande. – Most fogjuk visszaszerezni az otthonunkat.

Anduin kérlelni kezdte: – Tyrande… – A főpapnő azonban eltökélten folytatta, miközben lassan megfordult, hogy távozzon. Tudta, hogy nem fogja megkapni a kért segítséget, így nem is volt oka rá, hogy maradjon.

– Bosszút fogunk állni a meggyilkoltakért és megmutatjuk Sylvanasnak, hogy még nem győzött! És ha az Alliance nem segít nekünk… akkor megtesszük egyedül.

***

Feradralla igazán hamar odaért a Haditanács Termébe. Az ajtóban álló két őr nyilván számított jöttére, mivel gond nélkül utat engedtek neki. Odabent Anduin Wrynn király mellett ott volt Genn Greymane, Gilneas király, Velen próféta, a draeneiek vezetője, Greymane mellett pedig egy ifjú hölgy állt. A night elf fülét ismerős hangok ütötték meg. Maiev Shadowsong és Shandris Feathermoon épp az ifjú királyt győzködték:

– És mi van a számtalan halottal? – hallatszott Maiev mindig kérlelhetetlen hangja. – Mi van a családokkal, akik soha nem lehetnek már együtt?

– A kaldorei-ok mindig hűségesek voltak a Szövetséghez – szólalt meg Shandris is. – És most egyedül maradunk, hogy megvédjük magunkat?

A Wardenek vezetője bosszúsan fordult el a királytól és a frissen belépő Feradrallához fordult, akit már a Légió elleni háborúból jól ismert.

– A kaldoreiek mindig is állhatatos tagjai voltak a Szövetségnek a Harmadik Háború vége óta. Tiltakozás nélkül harcoltunk távoli partokon és ismeretlen bolygókon. Különös, hogy amikor nekünk lenne segítségre szükségünk, az erőforrásaik annyira szűkösek, hogy egyetlen pengét sem tudnak rendelkezésünkre bocsátani. Wrynn már elutasította Tyrande kérését. – Maiev röviden elmesélte az eseményeket.

– Tyrande Darkshore-ba távozott még a seregünk előtt – szólalt meg az eddig csöndben tartózkodó harmadik night elf, Sira Moonwarden is. – Feltett szándéka, hogy egyedül küzd meg a Hordával.

– Értem – sóhajtott nagyot Anduin Wrynn király. Feradralla felé fordult, aki Boralusban éppen a Szövetség képviseletét látta el. – Feradralla, a csapataink Zuldazarban még nem kezdték meg a támadást. A te segítségeddel talán mindkét fronton győzedelmeskedhetünk.

Feradralla örült a király döntésének. Szívesebben utazott Darkshore-ba, hogy otthona visszafoglalásában tevékenyen részt vegyen, miután a Tövisháborúban kénytelen volt átélni, hogy a Horda elfoglalja erdőiket és felgyújtja otthonaikat. Maiev Shadowsong is bólintott a döntés hallatán:

– Legyen. Te sokkal megbízhatóbb szövetséges vagy, mint bármilyen sereg, amit Wrynn küldene. Együtt visszafoglaljuk Darkshore-t, de először meg kell találnunk Tyrande-ot. Ha ő nincs csapataink élén, seregünk szétmorzsolódik a Horda ellen. Nem olyan régen egy kisebb csapattal Zoram Strandhez ment. Ha most indulunk, talán még a Horda előtt megtaláljuk őt.

Ezután a négy night elf nő megfordult és elhagyta a tanácskozó termet. Anduin Wrynn aggódva, mégis csodálattal nézett utánuk. A háttérben halk köhintést hallott. Ahogy megfordult, ősz barátja, Genn Greymane fordult hozzá:
– Anduin… egy szóra.

– Természetesen. Tudod, hogy mindig elmondhatod a gondolataidat.
– A night elfek megmentették népemet az átok alól. Menedéket nyújtotta számunkra Darnassusban, miután a királyságunk elesett. Nem állhatok itt tétlenül, miközben ugyanazt élik át, mint mi. Gilneas az ő oldalukon fog harcolni!- E szavakra a háttérben tartózkodó ifjú hölgy, Lorna Crowley bólintott. – Nem akarok veled szembeszállni. De ha nem adom ki a parancsot, attól tartok Mia nélkülem fog elrohanni a csatába.

Anduin mélyet sóhajtott. Bár nem örült neki, de elfogadta a döntést. – Megértelek, Genn. A Fény legyen veled.

***

Maiev, Shandris, Sira és Feradalla a The Moonspray fedélzetén érkeztek meg Zoram Strandhez. Óvatosnak kellett lenniük, hiszen ez a terület most már a Horda kezén volt. Szerencsére a partot úgy ismerték, mint a tenyerüket, így sikerült észrevétlen a part közelébe jutniuk, amikor egy másik night elf hajó leégett romjaira bukkantak.

– Tyrande hajója. Vagy legalábbis, ami maradt belőle – szólalt meg Maiev.

– Biztos elpusztította, hogy ne tudják követni őt – jegyezte meg reménykedve Shandris.

– Látjátok a tábor nyomokat a homokban? – mutatott a part felé Sira. – A Horda követte idáig Tyrande-ot.

– Nem… az nem lehetséges – sápadt el Shandris. – Nem halhatott meg így! Keressünk nyomokat a part mentén. Személyes tárgyakat. Fegyvereket. Bármit! Tyrande még itt van valahol. Nem szabad feladnunk a reményt.
– Dori’thur csatlakozik hozzátok. Nem vagyunk egyedül itt a parton – irányította a csapatot Maiev. – A többiek őrt állnak. Nem megyünk beljebb, amíg át nem vizsgáljuk ezt a területet.

Feradralla elindult, hogy körbenézzen. Nem csalódott; az árnyékban a Horda katonái rejtőztek el. Sejthették, hogy Tyrande nyomában mások is jöhetnek erre, és valószínűleg ezért várakoztak itt. Csalódniuk kellett. A képzett és tapasztalt night elfek rövid időn belül végeztek velük. Közben Feradralla látott valamit megcsillanni a fűben: egy íj volt az, méghozzá Elun’tara, Tyrande íja! Hamarosan újabb ismerős tárgyra bukkantak, egy nightsaber kantárának darabkájára.

– Ezek nem lennének ilyen óvatosan elhelyezve itt a homokban, ha megölték volna – szólalt meg reménykedve Shandris. – Ez azt jelenti, hogy életben van!

A távolban Feradralla észrevett valamit. Olyan volt, mint egy papírköteg. Közelebb érve észrevette, hogy egy könyv az, méghozzá állapotából ítélve meglehetősen régi lehetett. Az oldal, ahol nyitva volt, az Éji Harcos címet viselte.

– Ez a kötet… lehetséges? – kérdezte elámulva és rémülve Sira.

– Az Éji Harcos – felelte összeszorított szájjal Maiev.
– Fel akarja idézni az ősi rituálét… – folytatta Sira döbbenten. Maiev a tanácstalanul néző Feradrallához és Shandrishez fordult: – Nem fogom szépen becsomagolni a szavaimat. Tyrande bolond módon kockára teszi az életét egy ősi szertartással, amit végre akar hajtani. Ha elbukik, minden háborús erőfeszítésünk vele bukik. Azonnal indulunk Darkshore-ba, hogy segítsünk neki. Csak utána foglalhatjuk vissza az otthonunkat.

Maiev a csónakok felé indult és intett a többieknek, hogy tartsanak vele.
– Kevés időnk van. Nem hagyhatjuk Tyrande-ot magára az ellenséges vonalak mögött – mondta a Wardenek vezetője és látszott rajta, hogy valóban aggódik. Shandris felé fordult és megkérdezte, miközben egyre távolodtak Zoram Strandtől.
– Milyen szertartásról beszélsz, Maiev? Ki az az Éji Harcos?
– Ő Elune haragjának megtestesítője. Még ha csak tanúi leszünk a szertartásnak, amelynek segítségével azzá válik, már azzal is az életünket kockáztatjuk.

– És az egyetlen élet, amelyet Tyrande kockáztatni óhajt, az a sajátja. Elune vigyázzon rá! – sóhajtotta Shandris, miközben lassan újra kikötöttek Darkshore-ban Lor’danel közelében.

– Elune… – jegyezte meg becsmérlően Sira – akkor is vigyázott ránk, amikor Teldrassil leégett?
– Nem szabad elvesztenünk hitünket az istennőben – felelte megrendíthetetlen hittel Shandris. – Éppen ez az, amit a Horda akar.
– Sira, te figyeled a tengerpartot, amíg mi beljebb megyünk a szárazföldön – utasította helyettesét Maiev. Nem volt kétséges, hogy a négy night elf közül ki volt parancsnok, annak ellenére, hogy Shandris maga a Sentinelek parancsnoka volt, Feradralla pedig a Légió elleni harc során parancsolt egész csapatoknak. – Megtaláljuk Tyrande-ot, és Lor’danelnél találkozunk vele.
– Ahogy parancsolod – hajtott röviden fejet Sira, majd elhagyta őket, hogy felderítse a terepet.
– Elune legyen veled, testvérem – mondta halkan Maiev a távozó Warden után.

***

Auberdine… sokáig Darkshore központja volt a night elfek számára, habár mindig is kicsit furcsa helynek tartották a kikötővárost, ahol azok éltek, akiket máshol nem fogadtak be, vagy nem akarták, hogy befogadják őket. Aztán a Cataclysm során Deathwing egyik legsúlyosabb áldozata lett a kisváros, és romjaitól északra egy új települést húztak fel, Lor’danelt. Sokáig azonban nem élhetett az új város, mert a Tüskeháború során erre a településre csaptak le egyszerre Sylvanas Windrunner és Varok Saurfang csapatai. Most is Forsaken megszállás alatt voltak a romok, de Maiev tudta, hogy Tyrande Whisperwindnek mindenképpen erre vezetett az útja.

– Tyrande Elune Szemét keresi – magyarázta két társának. – Utoljára Auberdine-ben őrizték.

A csapat halott ork katonákba botlottak az úton.

– Mi történt velük? – kérdezte Shandris.
– Megpróbálhatták megállítani őt – felelte sötéten Maiev. Dacára a Tyrande-hoz fűződő viszonyukra, úgy tűnt, a Wardenek vezetője sokkal jobban tudta, mi járhat a főpapnő fejében.
– Ez a hely egykor az öröm és nevetés otthona volt – idézte fel Shandris, miközben végignézett a romokon. – Most… csak a csend és a halál maradt. Menjünk erre! – intett a többieknek. – Sok-sok holddal ezelőtt valaha én is állomásoztam itt. – Vigyázzatok!

Hirtelen a Horda katonái bukkantak elő körülöttük. Deathguardok voltak, Forsaken katonák. A képzett night elf harcosok könnyedén legyőzték őket.
– Menjünk tovább – szólt Maiev. – Biztos, hogy még többen követnek minket. – Épp elérték az egykori városközpontot, ahol most további Deathguardok és katapultok vártak rájuk, készen arra, hogy blighttal (métely) fertőzzék meg őket.
– Elune Szeme biztosan a vadászok termében van. Menjünk tovább! – kiáltott Maiev.
– Reméljük, Tyrande még mindig ott van – szólt szinte maga elé Shandris.

Hamarosan elérték a vadászok termét, ami azonban csapdának bizonyult. Tyrande-nak se híre, se hamva nem volt, őket viszont körülvették a Forsakenek.

– Elkéstünk – szólt Maiev. Egy Forsaken lépett előre, láthatóan az itteni csapatparancsnok.
– Á, de hát éppen időben vagytok! – szólalt meg túlvilági, recsegős hangján. – A Banshee Királynő különösen vágyakozik a ti fejetek után, night elfek. Legyetek gyorsak! – szólt katonáinak. – Egy egész erdőt kell megmételyeznem.
Maiev, Shandris és Feradralla azonban nem hagyták magukat. – Ash’al theradas! – Először a szörnyűséget, Bilegutot ölték meg, majd a többi Forsakennel is végeztek, akik blightot készültek rájuk permetezni. Mindezalatt a parancsnokuk kereket oldott, láthatólag nem akart katonái sorsára jutni. A harc végeztével Shandris elismerően szólt Maievhez:

– Az erőd nagyon megnőtt, nővérem.
– A bosszú erőteljes fegyver – válaszolta komoran a másik.

Ekkor kiáltozásokat hallottak. Túlélők! Nemsokára rájuk is bukkantak a kaldorei foglyokra, akikre ki tudja, milyen válogatott kínzások vártak volna a Forsakenek részéről. Mindannyian hallották a történeteket a hadifoglyokat érő bántalmazásokról és durvaságokról. A három nő egy percig sem habozott ezért, azonnal kiszabadították a foglyokat és igyekeztek ellátni sérüléseiket. Végül egy hatalmas nightsaberre bukkantak, aki összetéveszthetetlen volt a kaldoreiek számára.

– Asha’lah! – kiáltott fel Shandris. – Merre van Tyrande?

– Úgy tűnik, minden mást sikerült félretennie és már csak a végső rítus maradt hátra a Tisztaság Kútjánál – összegezte Maiev az eseményeket.

Shandris a kiszabadított kaldoreiek felé fordult: – Készüljetek, Sentinelek! A Főpapnőnek szüksége van a segítségünkre! – Ezután Feradralla felé fordult: – Gyere, ülj fel ide, Ash’alah mindkettőnket könnyedén elbír. – Ezzel a csapat megindult az erdők irányába, Bashal’Aran felé.

***

Útközben Shandris nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg: – Maiev. Mi teszi olyan veszélyessé ezt a rítust?
– A legendák szerint réges-régen Elune a haragját legnagyobb harcosainknak adta, hogy megvédelmezhessék Kalimdort. Egy szent rítus során a legerősebb közülük Elune képmásává, avatarjává vált – ő volt az Éji Harcos. Gyors győzelmet arattunk. Azóta akárki próbálta a szertartást végrehajtani, nem élte azt túl. Elune puszta ereje széttépte őket.

Hamarosan megérkeztek az ősi város romjához. Az ép állapotban megmaradt kútnál ott állt Tyrande, gyönyörű fehér ruhájában, mint mindig. Kezét az égre emelte és parancsoló hangon így kiáltott:

– Elune! A néped szeretett téged! És te mégis végignézted a távolból tétlenül, ahogy kínhalált haltak! Tízezer éven át szolgáltalak téged. De ma éjjel nem úgy érkeztem eléd, mint egy hajadon, egy anya, vagy egy papnő. Most csak akkor foglak szolgálni, ha igazságot szolgáltatsz!

A Főpapnő alakját egy holdsugár világította meg a kútnál. A night elfek elbűvölve nézték a jelenetet, mígnem a közelben ismerős hangok ütötték meg a fejüket. A Horda közeledett feléjük! A Sentinelek gyorsan szétszóródtak, hogy a minden irányból érkező ellenséget megállítsák, nehogy elérjék Tyrande Whisperwindet, mielőtt befejezhetné a szertartást. Feradralla szabadjára bocsátotta Elune Szemét, Tyrande pedig egy ősi szöveg kántálásába fogott:

– In’a shul da Elune! Kul erath shul, Kul erath sin. Ash rokh ilisar! Andu’dorini ash’ka! Ezekkel az ősi szavakkal előhívom legkönyörtelenebb alakodat. Ezzel a felajánlással követelem legsötétebb arcod viselését. Elune! Tegyél bosszúd eszközévé!

A hold elsötétedett. Tyrande keze fényleni kezdett. Egyetlen intésére a körülöttük álló összes Hordás katona földre zuhant élettelenül. A kaldoreiek rémülettel vegyes csodálattal néztek vezetőjükre. Gyönyörű, egyben félelmetes látvány volt a Főpapnő. Tyrande lassan felemelte a fejét. Mindig fénylő szeme sötét volt, mint a hold fent az égen.

– Most már igazságot tehetünk – szólalt meg kemény hangon. – Az Éj Harcosa… bennem él.

Folytatása következik…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).