A Crucible of Storms és N’Zoth lehetséges célja

Az alábbi írás az egyelőre még csak PTR-n elérhető Crucible of Storms raidről szól, és azzal kapcsolatban tartalmaz spekulációkat. SPOILERES TARTALOM!

Xal’atath húzása

Xal’atath, az értelemmel rendelkező Shadow Priest Artifact fegyver a 8.1.5 patchben visszatér. Miután Sargeras kardja mérgének kiszívásával teljesen felemésztettük erejét, a nagákhoz került, és tőlük szerezzük vissza. Xal’atath azzal bíz meg minket, hogy gyűjtsünk össze három fontos relic of powert, vagyis hatalmi relikviát: a Void Stone-t, vagyis Void Követ, a Trident of Deep Oceant, vagyis a Mély Tenger Szigonyát és a Tempest Crownt, a Tempest Koronát. Mindegyik egy kicsit segít neki visszanyerni elvesztette erejét, és még azt is lehetővé teszik számára, hogy egy Void Elfhez hasonló alakot vehessen fel. A három relikviát együtt felajánlja N’Zoth-nak a Precipe of Oblivionnál… de amit valójában felajánl az Old Godnak, az mi magunk vagyunk. Xal’atath ugyanis alkut kötött N’Zoth-tal, hogy elvisz hozzá minket, játékosokat a szabadságáért cserébe, és bár ő maga szabadon távozhat, a pengét magát ott kell hagynia N’Zoth parancsára; tudjuk, hogy később majd Sylvanas kezébe kerül ez a penge, de hogy véletlenül, vagy szándékosan, az egyelőre titok. Ugyanakkor ez utalhat arra is, hogy Sylvanas is része az Old God nagyszabású tervének.

Ezt követően mi játékosok megkapjuk a “Gift of N’Zoth”-ot, vagyis N’zoth ajándékát, amely egy pislogó szemgolyó a fejünk tetején. Miután visszatérünk a fővárosunkba, a játékosok választási lehetőséget kapnak az ajándékkal kapcsolatban:

  • Ha megtartjuk, az örökre megbélyegez minket, és lehetővé teszi, hogy láthassuk, hogy a többi játékos és az NPC-k közül kik fogadták el ezt az ajándékot, ahogyan ők meg minket láthatnak majd.
  • Ha eltávolítjuk az ajándékot, akkor nem fogjuk látni ezeket a jeleket, ugyanakkor kapunk egy tárgyat, amivel rövid időre mégis visszaállíthatjuk az ajándékot.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy ennek az ajándéknak lesz-e jelentősége a jövőben, eltekintve attól, hogy egy titkos csoport jöhet létre azokból, akik azt választják, hogy segítenek N’Zoth-nak és megtartják az ajándékát – lesz néhány meglepetés is, hogy kik fogadták el. Mivel a Crucible of Storms már a 8.2: Ride of Azshara patch felvezetéseként fog szolgálni, elég valószínű, hogy az ajándék elfogadásának lesznek még hatásai.

Befejezetlen történet

Bár egyelőre nem tudjuk, hogy a most már Xal’atath-tól szétválasztott Blade of the Black Empire (a Fekete Birodalom Pengéje) hogyan kerül Sylvanas Windrunnerhez, azt tudjuk, hogy a Warchief kellően tiszteli hatalmát ahhoz, hogy saját maga viselje. Ahogy a Blade-ről beszél, ismerős mondatokat hallhatunk majd, amelyek nyugtalanító módon az Old Godok suttogásaira hajaznak.

Xal’atath… lenyűgöző fegyver. Hallottam a történeteket hőstetteiről. Sajnálatos dolog, hogy most békésen nyugszik valahol. De ami alszik, az fel is ébredhet. Ez a penge több egyszerű tőrnél. ez egy fáklya, amely megvilágítja előttünk az utat (torch, that shall light our path forward). Hamarosan hívatni foglak, bajnok. És együtt fogjuk kormányozni a Hordát valódi sorsa felé.

Az Alliance azt hiszi, hogy Rastakhan legyőzésével és a Zandalari flotta megtizedelésével megtörtek minket. Hogy a Horda hamarosan szétesik. Bolondok. A fiú-király hazudik magának és a népének. A legcsekélyebb fogalma sincs arról, hogy igazából mivel áll szemben. A háború egy élő dolog. Vonaglik, növekszik, kígyózik és forgolódik, amíg el nem éri végső formáját. Ez a háború most ismét új formát fog ölteni. És ez a penge lesz az, amely megmutatja utunkat a győzelem felé.

Hogy mi lesz a három relikviával, amit N’Zoth számára bemutattunk, az egyelőre rejtély, de nem elhanyagolhatóak, hiszen veszélyes dolgokról van szó. Tudjuk, hogy erővel ruházták fel Xal’atathot, és bemutatták őket N’Zoth-nak, bár a valódi felajánlás során feledésbe merültek. De ott maradtak a Shrine of the Storms alatt, és ezt tudják a frakciók is, hiszen kapunk olyan feladatot, hogy hatoljunk be a Crucible of Stormsba annak érdekében, hogy ne lehessen őket a szövetségeseink ellen használni.

Habár láthattuk, hogy a különböző hataloméhes csoportosulások hogyan kezelik az Azerite-ot, és nyilvánvaló, hogy bármilyen erős eszközt bevetünk háborúk során, amit találunk, szóval biztos, hogy jó ötlet bárkinek is megszereznie ezeket a nagyerejű relikviákat?

A Restless Cabal (Nyugtalan Cselszövők)

Zaxasj és Fa’thuul feladata úgy hisszük az, hogy visszaszerezzék a relikviákat N’Zoth számára. Miután visszahozták őket a Crucible-be, láthatjuk, hogy a Cabalt bízták meg azzal, hogy őrizzék, átmenetileg felerősítsék a relikviákat, habár valódi céljukat egyelőre még nem tudjuk. A Restless Cabalt a mélyből hívták elő, hogy visszaszerezze ezt a három ősi nagyerejű relikviát, és N’Zothot kell szolgálniuk és az ő akaratának kell megfelelniük. Zaxasj ígéretekről és hatalomról beszél, míg Fa’thuul brutális erővel csap le ellenfeleikre. Az ellenük való csatározás során, időről-időre aktiválják a Relics of Powert, hogy előnyöket biztosítsanak maguknak és visszavessék a támadókat. Valamint egy relikvia aktiválásával valami szörnyű lényt is megidéznek.

Szóval ezekkel a relikviákkal olyan lények idézhetők meg, akik “feltárják minden dolog végzetét”, és “látomásokat mutatnak a megsemmisülésről”, ennek ellenére továbbra is jó dolognak tartjuk, hogy ezeket visszaszerezzük egymással vetélkedő frakcióink számára?! Egyik mondatot sem először halljuk egyébként a játék során.

  • “End of All Things”, vagyis “Minden dolog vége”: így hívták Argus pusztító képességét is, valamint a Cataclysm pre-launch eventje során a baljós Doomsayer röplapok is arról beszéltek, hogy “Mit jelent számomra Minden dolog vége?”, amely egy új életformát jelentett a halálon, a félelmen és a halandóság erőtlenségén túl.
  • Felidézhetjük Star Augur Etraeust is, aki nemcsak hitegetett minket a Legion pusztításával, hanem egy sötét és baljós jövőt is mutatott számunkra, miközben olyanokat mondott, hogy “nem tudjuk elkerülni a megsemmisülést!” és “valóságunk valódi szörnyűsége”. Mindeközben irányíthatatlan jelenségeket idézett meg a Voidból.

Uu’nat, Harbinger of N’Zoth (N’Zoth hírvivője)

Miután a Restless Cabalt legyőztük, a padló megadja magát, miközben kövek hullanak ránk a mennyezetről és hatalmas csápok bukkannak elő a földből. A játékosok lezuhannak Azeroth sötét mély üregei felé. Legalul megtaláljuk a három relikviát – és most még több erőtől ragyognak.

Az átjáró végén Uu’natra találunk, aki N’Zoth számos pislogó szemének egyikéhez beszél, miközben a három relikvia N’zoth felé lebeg a levegőben. Ezeket a relikviákat aztán felhasználhatjuk az Uu’nat elleni harc során. Míg az előző ellenségeknél a Cabal irányította a relikviákat, ez alkalommal közvetlenül mi, a játékosok használhatjuk ki azok erejét. Ez persze következményekkel járhat, hiszen a játékosokat eláraszthatja a saját mágiájuk, és még egymást is felrobbanthatják.

Vajon miért hagyja N’Zoth, hogy használjuk ezeket a relikviákat azok után, hogy először bemutattuk a számára, majd eljövünk, hogy visszalopjuk őket tőle. Még jobb kérdés, hogy egyáltalán minek vagyunk itt. Mert bár feltételezhetően a raid célja az, hogy megszerezzük ezeket a nagyerejű relikviákat, N’Zothot látszólag nem zavarja, hogy megöljük a bábjait; sőt, úgy tűnik, a szolgákat sem zavarja egyáltalán, hogy megöljük őket, hiszen egyszerre magasztalják fel erőfeszítéseinket és siránkoznak a kudarcainkon!

Amikor egy játékos meghal, Uu’nat méltatlannak nevezi őt. Amikor az egész parti meghal, Uu’nat kijelenti mesterének, hogy nem ők azok, akik után kutatnak. Hogy majd találnak másokat, hogy megnyissák az utat. És amikor legyőzzük Uu’natot, akkor kijelenti, hogy méltók vagyunk… de mire? Hogy N’Zothot szolgáljuk? Ez is a nagy cselszövésének egy része lenne? Talán ez egy teszt, hogy láthassa, képesek vagyunk-e kontrollálni a relikviák erejét, a szörnyű pusztítást, amit okoznak anélkül, hogy a kockázatos mellékhatások áldozatai lennénk. Ha N’Zoth-nak segítségre van szüksége a Black Empire (Fekete Birodalom) újjáélesztéséhez, öntudatlanul is partnerek vagyunk abban, hogy ezt a veszélyes mágiát megtanuljuk használni.

És egy másik jó kérdés, hogy miért vagyunk készek ilyen gyorsan használni ezeket a relikviákat – vajon egyszerűen csak még több erőt akarunk? Hiszen hihetetlenül veszélyesnek tűnik a használatuk, ha azt vesszük figyelembe, hogy a legutóbbi alkalommal, amikor használtuk őket, sikeresen megidéztük velük N’Zothot, felszabadítottuk Xal’atathot, és egy Old God ajándékával lettünk gazdagabbak! Nem ez az első alkalom, hogy veszélyes fegyverekkel játszadozunk, hiszen a Legion során számtalan Artifact fegyver volt veszélyes, de itt kicsit magasabb a tét, hiszen olyan relikviákat veszünk magunkhoz, amiket az Old Godok faragtak azután, hogy szabadjára engedték a pusztítást.

Talán úgy érezzük a harc hevében, hogy nincsen más választásunk, mint a relikviák erejéhez nyúlni annak érdekében, hogy legyőzzük az Old Godok szolgáit. De lehet, hogy mindez N’Zoth mesteri tervének része? ezek a relikviák meglehetősen veszélyesnek tűnnek számunkra, és egyáltalán honnan szerzik az erejüket?

Rossz kezekbe kerülő relikviák

Uu’nat legyőzése után a játékosok a háromból két relikviát, a Void Stone-t és a Trident of Deep Oceant szerezhetik meg, de mindkettő használatának megvannak a maga árnyoldalai. Talán N’Zoth maga is azt akarja, hogy megszerezzük a relikviákat, tudva, hogy túlságosan is bízunk magunkban és túlbecsüljük az erőnket. Ez megtörtént a Legion idején is, amikor hősiesen a fegyvereinkbe szívtuk Sargeras romlottságát, amivel elértük, hogy a fegyverek instabillá, majd használhatatlanná váltak. Talán most majd arra használjuk, hogy akaratunkon kívül is eltávolítjuk N’Zoth egyik ellenségét, majd az Old God őrülete vesz erőt rajtunk.

Mindeközben a frakciók közötti háború folytatódik – biztos, hogy egymás ellen fordulunk azért is, hogy kinek a kezébe kerüljenek ezek a fegyverek, ahogyan az Abyssal Scepter, vagy az Azerite birtoklásáért is megküzdünk. És ne felejtsük el, hogy miután felszabadítottuk Xal’atathot és megjelölt minket N’Zoth, lehetőségünk van megtartani N’Zoth ajándékát, tehát lehet, hogy a kánon lore része az, hogy néhány kalandor a Crucible of Storms-ban titokban N’Zoth oldalán áll, és úgy birtokolják a relikviákat, hogy közben az ő ajándékát is magukon viselik.
Ugyanakkor a harmadik relikvia, a Tempest Crown sorsáról nem sokat tudunk, hiányzik ugyanis a loot-táblázatokból. Lehet, hogy majd egy cutscene vagy rejtett quest elárulja a sorsát, de N’Zoth egyik suttogására is utalhat:

However, the third relic, the Tempest Crown is still unaccounted for, missing from the boss loot tables. While the fate of the relic is explained in a cutscene or hidden quest, it could also be tied to this whisper from N’Zoth, indicating that there’s more to the story.

A fátyol vékonyodik. Az ő (férfi) koronája nyitja majd meg az utat.

Vajon azzal, hogy a Black Empire pengéje Sylvanas kezébe fog kerülni, lehetséges, hogy a korona Anduin királyhoz, a fiú-királyhoz kerül, aki már számos hazugságot mondott? Ez azt vetítené előre, hogy a két nagyerejű relikvia egyszer egymás ellen fog feszülni? Mindenesetre a kettő igen hasonlóan néz ki egymáshoz, és a középpontjukban lévő kék kristály pedig kísértetiesen hasonlít a Lich King Helm of Dominationjében világító kristályra.

Bár a hagyományos értelemben győzelmet aratunk a Crucible of Stormsban, N’Zoth hűséges szolgáit győzzük le és a magunk számára szerzünk meg értékes relikviákat, de lehet, hogy ezzel önmagunk sírját is megássuk, és egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy minket rontson meg az Old God. Nehéz lerázni magunkról azt az érzést, hogy N’Zoth többet tud, mint mi, és úgy tűnik, hogy inkább segítünk neki tervei előbbre vitelében, és hogy mindazok a kis figyelmeztetések, amelyeket az elmúlt évek során figyelmen kívül hagytunk, most egyszeriben súlyos értelmet nyernek.

Crucible of Storms

A crucible of Storms egy próba, kihívások sorozata, amelyeken átverekedve magunkat bizonyíthatjuk rátermettségünket. Azért jövünk ide, hogy megszerezzük a három relikviát, amiket valójában mi hozunk ide első körben. Az egésznek csapda-jellege van, mintha csak bábuk lennénk egy sokkal nagyobb játszmában, amelynek még a tábláját sem látjuk. Azt hisszük, hogy nyertünk azzal, hogy megöltük őket, és megakadályozzuk, hogy a relikviák visszakerüljenek mestereikhez, de mi van, ha… ehelyett N’Zoth letesztelte, hogy vajon elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy megvédjük a relikviákat?

A Restless Cabal során tapasztaljuk, hogy N’Zoth szolgái folyamatosan csúfolnak minket, gyengének és méltatlannak neveznek minket, miközben mesterük igazságát és erejét dicsőítik. Világos, hogy nincsenek tőlünk elragadtatva, de a kérdés megmarad: miért vannak itt? Azért idézték meg őket, hogy találják meg a relikviákat, de azokat már mi megtaláltuk és idehoztuk. Játékos szempontból persze érthető: most ők őrzik azokat a relikviákat, amiket meg akarunk szerezni, ezért gondolkodás nélkül ölni kezdjük őket. Xal’atath egyszer már megjegyezte szárazon, miután a Legion összes raidjét teljesítettük, hogy egyetlen viselője sem ölt annyit az útja során, mint mi tettük, és csodálja kitartásunkat. Azt hisszük, hogy egy hős szerepét játsszuk, de egy másik nézőpontból szemlélve kifejezetten vérszomjasak vagyunk. Talán ez az, ami felkeltette elsődlegesen N’Zoth figyelmét is.

Amikor meghalunk, a Restless Cabal érdekes észrevételt tesz: “Az álmuk véget ért… és a világ már az övé, hogy megszerezze.”

Az álmokról tett megjegyzés igen érdekes, hiszen gyakran visszatérő motívuma az Old Godok suttogásainak, egyrészt N’Zoth szunnyadt a börtönében, másrészt gyakran az álmokon keresztül jelentkező kívánságokat használják ki az Old Godok. De emlékezhetünk pár mondatra Yogg-Saron Puzzle Boxából is:

  • Megint ugyanaz az álmod volt? Egy hétszemű fekete kecske, amely kívülről figyel.
  • Az elsüllyedt városban fekszik és álmodik.
  • Álmodsz, amikor alszol, vagy csak elmenekülsz a valóság szörnyűségei elől?

Az alvó királyság

A Xal’atath küldetés során N’Zoth kijelenti, hogy azok, akik alszanak, fel fognak ébredni. Ezt általánosságban az Old Godokra szoktuk érteni.

A Restless Cabal párbeszédei során azt is megtudjuk, hogy ez egy kétirányú folyamat. Azt mondják, hogy “ő felébred, és azok majd szunnyadni fognak helyette”, amely utalhat arra, hogy nemcsak felébred valami, hanem ébredésük megfordítja a helyzetet, és helyettük mások lesznek bebörtönözve. Kik vannak jelenleg ébren? Mi, halandók, akiket megajándékozott N’Zoth. Az egyik Island quest (Wriggling Mass) során egy hasonlóan baljós jövőről szőtt látomásban azt láthatjuk, hogy helyet cserélünk valamivel, ami Y’Shaarjnak tűnik, hiszen őt ábrázolják gyakran a fekete hétszemű kecskeként.

A fekete kecske elpusztulása emlékeztethet minket a Warbringers:Azsharában látott képekre, amikor egy haldokló hal feküdt egy pocsolyában és feltekintett Azsharára és az ő mágikus védőpajzsára. Azshara tükröződik a pocsolyában, míg a hal pedig az ő szemében. Ahogy a védőpajzsa kezd szétesni, a látvány a hal szemében tükröződő Azsharáról egy összedőlő védőpajzzsal keretezett Azsharára váltanak, ami lassan egyre sötétebb lesz.



Az alvó és elsüllyedt szavak persze Yogg-Saron puzzle dobozában is megjelentek, méghozzá Ny’alotha leírásaként, ahol csak alvó lények élnek.

  • Ny’alotha földjén csak alvás létezik.
  • Ny’alotha alvó városában csak őrült dolgok járkálnak.
  • Az elsüllyedt városban fekszik és álmodik.

Il’gynoth, az Old Godok szolgája az Emerald Nightmare-ben, szintén említést tett erről a helyről, amikor legyőzése után ezt mondta: N’Zoth… elutazok… Ny’alothába…

Elég valószínű, hogy ha egyszer N’Zoth kiszabadul, akkor mi leszünk azok, akik átvesszük az ő helyét, de a többes szám használata arra utal, hogy nem csupán N’Zoth szabadul ki. Gakori utalásokat találhatunk a Black Empire-re is, az Old Godok civilizációjára hatalmuk teljében, amelyet a Titánok Pantheonja tört szét, amikor az Old Godokat először bebörtönözték. Az utalások azt is jelenthetik, hogy egy ősi erőt élesztünk újjá. És tudjuk, hogy a Warcraftban a halál ritkán jelenti a tényleges véget. A Black Empire-hez hasonlóan a halál birodalmára is több utalás történt ebben a kiegészítőben, gondoljunk csak Bwonsamdira, a Halál lorájára, a Shadowlandsen keresztül utazó Vol’jinra, vagy Sylvanas azon küldetésére, hogy uralkodjon a halál felett.

Ha Ny’alotha, az alvó város az, ahol a Black Empire rettegett maradék része nyugszik, és amennyiben a Circle of Stars teljes lesz, ezek a lények visszatérnek és átveszik a mi helyünket… az egyik lehetséges kimenetel, hogy mi a hősök esünk fogságba Ny’alothán. Ha nem is vesszük szó szerint a suttogásokat, akkor is bevégezhetjük a Shadowlandsen, a Halál birodalmában, ami lehet, hogy még rosszabb!

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).