Azeroth a vanilla WoW idején

Az új Tájak és Városok sorozatban a vanilla, vagyis augusztustól Classic WoW helyszíneit igyekszem egyenként részletesen bemutatni, történetüket, érdekességeket. Az eredeti videó itt nézhető meg, utána pedig szöveges formában is olvasható:

A Harmadik Háború után a világ gondjai őrületes sebességgel sokszorozódtak meg. A frissen megalakult Horda és az új szövetségesekkel, a nigth elfekkel kibővült Alliance közötti fegyverszünet meglehetősen vékony szálon függött. Fent északon, Northrenden a Lich King szunnyadt, és a Scourge elleni háborúban pillanatnyi szünet állt be. A két frakció rengeteg külső és belső konfliktussal függött Azeroth két legnagyobb konteninsén: az Eastern Kingdomsban és Kalimdoron.

Eastern Kingdoms

Az Eastern Kingdoms Azeroth világának keleti kontinense. 3 kisebb területből áll össze a Great Sundering, vagyis Hasadás után a Kalimdortól különállóan létrejött kontinens: a déli részen lévő Azeroth-ból, Khaz Modanból és Lordaeronból. A Nagy Tengertől keletre, a Tiltott Tengertől nyugatra fekszik. A kontinens középső részét a Khaz Modan és a Redrigde Mountains hegységei uralják.

Déli területek

Az Eastern Kingdoms legdélibb részét Azeroth-nak is szokták hívni. Habár a Második Háború során ennek a területnek a nagy részét a Horda uralta, mostanra felszabadította a területek többségét az Alliance. Ide tartozik Stormwind királysága a fővárossal, Stormwind Cityvel, valamint a királysághoz tartozó különböző területek, de délen az egykori hatalmas Gurubashi Birodalom területén különböző dzsungel troll törzsek éltek.

A Harmadik Háborútól teljesen távol maradt emberi királyság, Stormwind újjáépítése befejeződött, de ettől még itt se volt minden rendben – az újjáépítésben vezető szerepet játszó kőművesek lázadása a város falain is túlterjedt, illetve a király, Varian Wrynn egy diplomáciai körút során rejtélyesen eltűnt, és helyette kisfia, a gyermek Anduin irányította a várost. Uralkodása inkább jelképes volt, és a valódi hatalom Highlord Bolvar Fordragon, valamint Lady Katrana Prestor kezében volt.

Az emberek arról suttogtak, hogy a királyság romba fog dőlni, amivel külső területei védtelenekké válnak az olyan fenyegetésekkel szemben, mint amit a Defias jelentett Westfallban, vagy a Dark Riderek és a worgenek Darkshire-ben, illetve a Blackrock orkok Lakeshire-ben.

Khaz Modan

A hegyvonulatokkal körbevett Khaz Modan az Eastern Kingdoms középső részén helyezkedik el, Stormwind és Lordaeron között. Ez a terület a törpök otthona, akik Khaz hegyének nevezték el a területet a titán Khaz’goroth tiszteletére.

A Második Háború során Khaz Modant a Bleeding Hollow klán foglalta el, akik az utánpótlást felügyelték a Hordánál. Az északi határ mentén Stromgarde és Kul Tiras katonái álltak őrt, hogy megakadályozzák az orkok benyomulását dél-Lordaeronba. Végül a nagyszerű hadvezér, Danath Trollbane szabadította fel ezt a területet az orkok uralma alól.

A Harmadik Háború után a Bronzebeard klán tagjai laktak a hatalmas hegyek között, a Dark Iron törpök pedig esküdt ellenségek voltak. Bár a Wildhammerek szövetségesként viselkedtek, mégsem voltak az Alliance része. Helyette az északon található Aerie Peakben alakították ki otthonukat. Annak ellenére, hogy nem voltak hivatalosan az Alliance tagjai, a Wildhammerek elég barátságosak voltak az Alliance tagjaival.

Ironforge törpjeit ekkor még Magni Bronzebeard király vezette, de megvoltak a maga problémái. Lánya, Moira eltűnt, és eltűnt az öccse, Brann is, miközben a világot járta. Az eltűnt rokonokon kívül a törpök a legnagyobb figyelmet ekkor a saját történelmüknek szentelték. Ekkoriban fedeztek fel olyan romokat, amelyek arra utaltak, hogy népük kapcsolatban állt a hatalmas Titánokkal. Ez a felfedezés újult erővel töltötte el őket, és ezúttal nem a bányászat, hanem a felfedezés és a régészet felé fordultak. Magni király tudni akarta az igazságot a törpök eredetéről – és ezért szerte a világba felfedezőket indított útnak, hogy megpróbálják kideríteni.

A törpök mellett a gnómok éltek még Khaz Modanban, akik a Második Háborúban szintén csatlakoztak az Alliance of Lordaeronhoz, vagyis a Lordaeroni Szövetséghez, azonban a Harmadik Háborúban nem vettek részt. Helyette úgy döntöttek, hogy visszahúzódnak Gnomereganba. Ennek okára a Harmadik Háború befejezése után derült fény. A gnómok királyságát és Gnomeregan városát egy árulás és a föld alatt tanyázó troggok támadása gyötörte. Köszönhetően egy bizonyos Sicco Thermaplugg rosszindulatú tanácsának, miszerint radioaktív sugárzással űzzék ki a troggokat, High Tinker Gelbin Mekkatorque és az őt követő gnómok kénytelenek voltak Ironforge-ba menekülni és hontalan „vendégekként” élni törp szövetségeseiknél, mivel az egykor büszke Gnomeregan egy nukleáris tarló volt, ahol troggok tanyáztak, és a teljesen megőrült Thermaplugg irányította.

Lordaeron

Az Eastern Kingdoms legészakibb részét Lordaeronnak hívják, amelyet egy Lordain nevű személyről neveztek el, aki Arathor egyik tábornoka volt és a Troll Háborúk során vesztette életét. Khaz Modantól csak egy szűk földsáv választja el, és az Arathi Highlandstől, vagyis Arathi Felföldtől egészen az északon található Eversong Woodsig terjed. Történelmileg a déli és nyugati részén emberek éltek, míg a keleti területeken, Hinterlandsben és Zul’Amanban erdei trollok; fenn északon pedig a high elfek, vagyis nemes elfek királysága, Quel’Thalas volt. A Harmadik Háború és a Lich King elleni háború során azonban az emberi lakosság nagy része élőholttá változott, a high elfekből pedig blood elfek lettek.

Lordaeron éghajlata mérsékelt égövi, habár a terület zord és hegyvidéki Hinterlands, Alterac és Arathi Highlands környékén. A déli, északi és nyugati részeken található Hillsbrad, Gilneas és Tirisfal általában enyhén erdős és mezőgazdasági birtokokkal borított, míg az északkeleten található Zul«Amant sűrű és kusza erdők borítják.

Miközben a Scourge uralma alól Sylvanas Windrunner vezetésével felszabadult új nép, a Forsakenek igyekeztek hozzászokni az élethez, amit a Horda jelentett, a saját problémáikkal küzdöttek. Túlélő emberek egy fanatikus csoportja, akik magukat a Scarlet Crusade-nek nevezték, semmilyen különbséget nem láttak a Scourge és a Forsakenek között, ezért a Tirisfal Glades szívében található központjukból, a Scarlet Monasteryből indították meg hadjáratukat az élőholtak elpusztítására. Emellett a Scarlet Crusade-nek Hearthglenben és Tyr’s Handnél is volt bázisa, amelyek révén az egykori Lordaeron teljes területét lefedték.

Kalimdor

Kalimdor, amelynek neve annyit tesz: az örök csillagfény földje, egykor Azeroth egyetlen kontinense volt. A Sundering, a Hasadás után az újonnan létrejött Eastern Kingdomstól nyugatra, Nothrendtől délnyugatra, Pandariától északnyugatra feküdt, a kontinensek között pedig a Nagy Tenger, a Great Sea terült el. Kalimdor lett az otthon a night elfeknek, az orkoknak, a taureneknek, a trolloknak és más kisebb népeknek, mint az ogréknak, a kentauroknak és a furbolgoknak.

Kalimdort szintén további három nagyobb területre lehet bontani: Észak-Kalimdorra, Közép-Kalimdorra és Dél-Kalimdorra. Kalimdor a Sundering után tízezer éven át nagyrészt az éjelfek területe volt, egészen a Harmadik Háborúig. A Lángoló Légió legyőzése óta a night elfek helyet szorítottak a taureneknek, akik egyre inkább letelepedtek a korábbi nomád életmód helyet, és a taurenek szövetségesei, az orkok és a trollok is helyet követeltek maguknak a területen.

Habár a terület politikailag meglehetősen megosztott, a középső és keleti felén a Horda építette ki a saját bázisait, míg a night elfek nagyrészt az északnyugati területet tartották a kezükben.

Észak-Kalimdor

A night elfek számára az élet váratlan fordulatot vett. A Harmadik Háború végén Nordrassilt elpusztították, és ezzel együtt a Kaldoreiek is elveszítették a halhatatlanságukat. A War of the Shifting Sands, vagyis az Áradó Homok Háborújának hőse, Archdruid Fandral Staghelm egy újabb Világfát akart ültetni, Malfurion Stormrage azonban figyelmeztette, hogy a természet soha nem fog megáldani egy ilyen önző tettet. Nem sokkal ezután Malfurion mély álomba zuhant, amelyből nem ébredt fel. Így Tyrande Whisperwind egyedül maradt, hogy irányítsa a Night Elfeket… Fandral pedig a Cenarion Circle druidáit vezethette, és lassan sikerült meggyőznie a többieket tervéről. Négy év alatt Teldrassil kiemelkedett az óceánból Kalimdor északi részén, és ágai között létrehozták az éjelfek új fővárosát, Darnassust. Azonban a fát nem áldották meg az aspektusok, így nem hozta vissza a halhatatlanságot, sőt, ami még rosszabb, úgy tűnt, hogy az ágak árnyaiban különös és rosszindulatú teremtmények bujkálnak. Még néhány furbolg is itt telepedett le, de ők is elvadult őrültekké változtak. Fandral és Tyrande vetélkedése a hatalom fölött megosztotta népüket, és Teldrassil problémája mellett kevés időt töltöttek azzal, hogy az Azsharához hasonló területeket felügyeljék, amely az ősi Highborne éjelfek egyik központja volt. A jövőben majd ez a feledékenység megbosszulja magát.

Közép-Kalimdor

Közép-Kalimdor lett az Új Horda új otthona, azonban az új területek felügyelete meglehetősen kimerítő feladat volt. Bár az orkok száma csak csökkent, amióta betették a lábukat Azeroth-ra, sikerült új szövetségeseket találniuk a trollok, a taurenek és a Forsakenek személyében, mégis minden oldalról veszély fenyegette őket. Az Alliance ereje folyamatosan csökkent a térségben a Harmadik Háború óta, és az Alliance tagjai számára csak egy pár törp ásatás helyszíne és night elf menedék jelenthetett biztonságos szállást Theramore városán kívül.

Theramore városának emberei, akik éppen csak túlélték a Horda négy évvel korábbi támadását, továbbra is kétes békében éltek a Horda erői által dominált keleti parton. Jaina Proudmoore vezette őket, és úgy tartották, hogy ide, Theramore-ba tartott Varian Wrynn király egy állítólagos béketárgyalásra a Hordával, amikor eltűnt.

Közép-Kalimdor az egyik leginkább háború és konfliktusok sújtotta régió egész Azerothon, és olyan zónák tartoznak ide, mint Desolace, Stonetalon Mountains és a Barrens, amelyek a különböző népek közötti az állandó harcoktól már csupa por és rom voltak. Míg az Alliance és a Horda egymással küzdött, addig más csoportok, köztük a fekete sárkányok vagy a Venture Company goblinjai, tevékenységükkel azzal fenyegették a vidéket, hogy teljesen kietlenné változtatják.

A Taurenek számára az életük sokat fejlődött, mióta Cairne Bloodhoof sikeresen egyesítette a nomád tauren törzseket és Mulgore ősi földjein megalapította Thunder Bluff városát. Ígéretükhöz híven Cairne és a taurenek a Harmadik Háború napjai óta hűségesek maradtak a Hordához. De nem mindenki volt elragadtatva Cairne döntésétől.

A Grimtotem az egyetlen olyan tauren törzs, amely hivatalosan soha nem csatlakozott a Hordához. Ennek ellenére vezetőjük, Magatha Grimtotem Thunder Bluffba helyezte át székhelyét. De úgy tűnik, hogy inkább csak a látszat miatt tette ezt. Bár küldetésekkel bízta meg a játékosokat, szándékai elég megkérdőjelezhetőek voltak. Nem beszélve arról, hogy a világban szétszórtan található Grimtotemek egyaránt ellenségesek voltak az Alliance-szal és a Hordával szemben.

A Horda trolljai a Darkspear törzs, akiket Thrall mentett meg, és akiket ekkor Sen’jin fia Vol’jin vezetett., az Echo Isles-on (Visszhang-szigetek) telepedtek le, ezt azonban egy őrült witch doctor, Zalazane vette irányítása alá. Habár a Darkspearek kitartóan küzdöttek azért, hogy visszaszerezzék otthonukat, úgy tűnt, hogy nagyon kevés eredményt érnek el.

De ezenkívül is voltak más ellenségek. A Kul Tiras flottának, amely Daelin Proudmoore-t Kalimdorra szállította, voltak még túlélői, akik állandó fenyegetést jelentettek Durotarban a Horda jelenlétére. A taurenekhez hasonlóan a trollok is megpróbálták megvetni a lábukat ebben a bizonytalan jövőben.

És végül itt voltak az orkok, akik a Horda gerincét alkották. Az orkok sikeresen létrehozták Orgrimmar városát Durotar poros földjén. De nem csak ők voltak Kalimdoron. Habár a Harmadik Háború idején a night elfek és az emberek szövetségesei is voltak, azok a napok elmúltak. Az azóta eltelt négy évben az emberek, a night elfek és az orkok közötti törékeny béke elillant. Bár Thrallnak továbbra is szándékában állt valamilyen diplomáciai kapcsolatot felvenni az Alliance-szal, a Horda többi része nem igazán akarta őt ebben követni.

Dél-Kalimdor

Kalimdor déli része kétségkívül a legvadabb területe volt a kontinensnek. Földjei nagy része még érintetlen és felfedezetlen volt, és alig néhány települést lehetett városkának hívni. Ősi romok, melyek még a Grat Sunderingnél is régebbiek voltak, pettyezték a vidéket. A sűrű dzsungelektől kezdve a hatalmas sivatagokon át mindenféle felszín megtalálható volt itt. Az itt élő teremtmények vérszomjasak és halálosak voltak. Hat fő zóna volt ebben a régióban: Feralas, Thousand Needles, Tanaris, Uldum, Un«goro Crater és Silithus.

A krízisek száma végtelennek tűnt. Minden kontinensen minden nemzetben, minden régióban egyre terjedt a káosz, és lassan félni lehetett egy katasztrófa bekövetkezésétől.

Amire sem a Horda, sem az Alliance nem jött rá, hogy a rendezetlenségnek kirobbanása részben az Old Godok műve volt. Ezek a lények a háttérben szították a konfliktusokat, hogy meggyengítsék a világ népeit. Ha őrizetlenül hagyták volna, ezen konfliktusok apró lángjai egy pusztító futótüzet hozhattak volna létre.

Szerencsére nem volt lehetőségük rá, hogy szétterjedjenek. De nem a múlt háborúk legendás hősei voltak azok, aki felkeltek, hogy harcoljanak a világukért; Azeroth polgárai és lakosai voltak azok, akik beavatkoztak. Különböző okokból indultak útnak. Voltak akik kalandvágyból, voltak, akik egy nemes cél érdekében. Néhányan bosszúból harcoltak és ezért csatlakoztak a gyűlölt frakció elleni harchoz. Voltak olyanok is, akik a pénzért harcoltak, vagy profitot reméltek a konfliktusokból. De akadtak, akik a dicsőségért harcoltak, hogy nevükre az egész világ emlékezzen. És voltak, akik magányosan járták a világot, miközben mások hatalmas klánokat hoztak létre, ahol együtt harcoltak a sötétség ellen.

Ahogy az évek teltek, ezeket a kivételes hősöket hívták segítségül akkor, amikor a lehetetlennel kellett szembenézni. Nélkülük Azeroth biztosan a gonoszságba merült volna.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).