Wrathion naplója – 8.2.5 patch

Wrathion naplójának részleteit egy küldetés-sorozat során fogjuk majd összeszedegetni a 8.2.5 patch során. Ezekből részben összeállhat számunkra, hogy merre járt Wrathion az elmúlt időszakban és mivel foglalkozik, mi a célja jelenleg.

A széttépett napló 7. lapja:

Ahogy gyanítottam, kevés maradt meg a Shen’dralarok által összegyűjtött kötetekből, miután elhagyták Eldre’thalast. Mégis, azért maradt még böngészésre érdemes tudás azokban a kötetekben, amelyeket kénytelenek voltak hátrahagyni, amikor elmenekültek a Horda agressziója elől.

Az Old Godokra történő utalások meglehetősen elnagyoltak és homályosak, csak mint régészeti lábjegyzetek jelennek meg a Sundering (Hasadás) előtti időkből. Az arcane művészetekben képzett Shen’dralarok nem tudták teljesen megfejteni a Fekete Birodalom (Black Empire) bonyolult sötét mágiáját.

De páran mégis foglalkoztak felületesen a voiddal, és amit ebből tanultak reményt keltenek bennem, hogy talán lehetséges N’Zoth saját erejével szembeszállni vele.

Még elhagyatott állapotában is a könyvtár pedáns elrendezése igazán lenyűgöző. Bárcsak több része maradt volna meg épségben. Sajnálatos ilyen nagy mennyiségű tudás elvesztése. A Shen’dralarok azzal vesződtek szüntelenül, hogy összegyűjtsék a köteteket, amelyek a könyvespolcokon sorjáztak, hogy aztán a nagy részét a háború lángjai emésszék fel.

De ilyen a hadviselés természete, nemdebár? Ritkán érik el vele a kirobbantók a szándékukat, és minden esetben mérhetetlen pusztítással járnak… különösen, ha a Horda és a Szövetség csapatai állnak egymással szemben. Kijelentheti-e bárki is, hogy a győzelem végső soron megéri azt az árat, amit az eléréséhez meg kell fizetni?

Talán igen, bizonyos esetekben. De nem olyan könnyű ezt megítélni, mint azt egykori gondoltam.

A széttépett napló 16. lapja

Hiába töltöttem sok időt Pandarián, csak mostanában ismerkedtem össze a Lorewalkerekkel. Arra a mennyiségű tudásra, amely a tekercseikben fellelhető, már ránézni is bámulatos. Lorewalker Cho sokat tanított nekem a Fekete Birodalom legendáiról. Időnként… hogy is mondjam…  túlságosan bőbeszédű, de a bölcsesség, amelyet megoszt azokkal, akiknek van türelmük meghallgatni, valóban értékes.

Velük ellentétben a Shado-Pannak alig van ideje arra, hogy olyan dolgokról beszélgessenek, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban a Pandarenek védelmével. Omnia tudósaik évszázadok tapasztalatai halmozták fel arról, hogy hogyan lehet a sha sötét erejével harcolni anélkül, hogy felemésztene minket annak befolyása. Mivel a sha-k eredetileg Y’Shaarj lényéből származnak, a technikájuk alapját képező elvek hatásosnak bizonyulhatnak az Old Godok suttogásaival szemben is.

Be kell vallanom, hogy éreztem egyfajta rokonságot a Shado-Pannal és erre nem számítottam. A Pandarenek nem tartanak fenn állandó hadsereget, és így a Shado-Pan szolgál az egyetlen védelmi vonalként a mantidokkal és a sha-val szemben.

Habár arra képzik magukat, hogy elrejtsék érzelmeiket, egyfajta magányosság veszi körül őket, amelyet én is túl jól ismerek. Nem egyszerű feladat egyedül szemben állni a sötéttel, hogy mások megfürödhessenek a fényben.

De valakinek mindig szemben kell állnia. És soha nem hagyhatják, hogy elbizonytalanodjanak.

A széttépett napló 25. lapja

Kevés rejtély izgat jobban, mint a titánok által hátrahagyott elveszett tudás és technológia. Az az elvakultság, amellyel a múltban a titkaik után nyomoztam, talán már túlzás volt, de magát a küldetést muszáj folytatni. Biztosra veszem, hogy a Forge of Origination a kulcs ahhoz, hogy véglegesen legyőzhessük az Old Godokkal, de még nem voltam képes rájönni a pontos metódusra, ahogyan használni kellene.

Reménykedtem abban, hogy a Vault of Archavon majd magában rejti az általam keresett válaszokat. Bár a Vault rengeteg tanulmányozandó anyagot rejtett magában, sajnos az óriások, akik ezt választották otthonuknak… nem voltak éppen szívélyesen érkeztemkor. Nem mondhatom, hogy hibáztatom őket ezért, tekintve korábbi találkozásaikat a Szövetség és a Horda „látogatóival”.

Furcsa belegondolni, hogy ezek az események időben megelőzték a kikelésemet. Miközben én az évezredekkel ezelőtti múlt elfeledett történelmének mélységébe merültem, mások olyan kríziseket éltek át, amelyről csak történelmi elbeszélések alapján tudhatok. Kell lennie valakinek Azerothon, akik birtokában van annak a felismerésnek, amelyre szükségem van, és talán azzal kéne folytatnom, hogy őket keresem fel.

Sajnálatos dolog, hogy a korábbi Aspektusok annyira tartózkodnak attól, hogy megbízzanak bennem. Minden kutatásom dacára az ő tudásuk a titánok munkáját illetőleg biztos túlszárnyalja az enyémet. De az én sárkánynemzetségemmel való zűrös történelmük… Deathwinggel, Onyxiával, Nefariannal… és velem… őket sem tudom hibáztatni.

A széttépett napló 58. lapja

Lehetetlen anélkül rápillantani Karazhanra, hogy ne gondolkodnánk el mestere sötét történetét. A címéhez illően Tirisfal Utolsó Őrzője hatalmas írásos és ereklyéket tartalmazó gyűjteményt halmozott fel, amely mellett a Kirin Toré is eltörpül.

A torony könyvtárában sikerült olyan tudásra rálelnem, amelynek segítségével jelentős mérföldkövet értem el: egy olyan erősítő szert kotyvasztottam, ami, ha magunkba szívjuk, képes megtisztítani kis mennyiségben az Old Godok fertőzését és elnémítani suttogásukat. Ez csak az első lépcsőfok a végleges legyőzésük felé, de kétségtelenül ünneplést kíván.

Habár tudtam, hogy értékes leckéket kaphatok Karazhanban, arra nem számítottam, hogy ezeknek a leckéknek egy része a Medivh itt lévő szellemével való beszélgetéseimből ered majd. Elmesélte nekem, hogyan küzdött Sargeras befolyása ellen, miközben a sötét titán kifacsarta belül a lelkét, és elgondolkodtam azon, vajon hasonló gondolatok mételyezték-e Nelthariont is az őrületbe vezető úton.

De Medivh beszélt arról is, amikor szelleme visszatért a halandók birodalmába, és hogyan vezette Azeroth bajnokait az azok elleni csatába, akik egykor megrontották őt. Mondott valamit, amin azóta is tűnődöm: „Soha nem változtathatom meg, amit a múltban tettem” – mondta nekem, „de egy új örökséget is formálhatok, amit magam után hagyhatok.”

Egy új örökség. Végülis talán ezt szeretném igazán elérni. Hogy jóvátehessem apám ballépéseit… a sajátjaimmal együtt. Egy örökség, amely méltó a fekete sárkánynemzetség eredeti szent kötelességéhez: Azeroth védelméhez. Az Old Godok halála.

Remélem, hogy ezek a lapok hasznosnak bizonyultak számodra. Nem szeretnék arra gondolni, hogy az ügynökeim csak vesztegették az idejüket, amikor az utasításaim szerint elvitték hozzád. Biztosíthatlak róla, ha elérkezik az idő, segíteni fogok az N’Zoth elleni harc során. Az Azeroth-ért folytatott igazi csatában.

Ó, és egy utolsó kérés: égesd el ezt a naplót. Ideje, hogy a tetteim beszéljenek helyettem.

Ha érdekelnek azok az események, helyszínek, személyek, akiket/amiket Wrathion a naplójában említ, olvasd el az alábbi írásokat is!
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).